Szolnok Megyei Néplap, 1985. november (36. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-18 / 270. szám

1985. NOVEMBER 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 II szolnoki repülés jubileumán Ünnepi közgyűlést tartott az MHSZ megyei repülő és ejtőernyős klubja Szombaton a szolnoki sportrepülés 50. évfordulója alkalmából jubileumi köz­gyűlést tartott az MHSZ megyei repülő és ejtőernyős klubja. A városi tanács dísz­termében Holler János ezre­des^. a klub elnöke köszön­tötte a meghívott vendége­ket, veterán és mai repülő­ket, ejtőernyősöket, A ju­bileumi közgyűlés elnökségé­ben ott volt Rubik Ernő Kossuth^díjas, világhírű re­pülőgéptervező, a szolnoki repülés egyik megalapítója; Bognár Ferenc ezredes, az MHSZ főtitkár-helyettese; Gyurkica András nyugdíjas tisztviselő, a szolnoki repü­lés egyik „szülőatyja”’; Schneider Emil, az 1930-as évek legendás pilótája, egy­kori szolnoki főoktató; Mol­nár István Thissandler-dí- jas nyugalmazott repülőtér parancsnok. Részt vett a ju­bileumi közgyűlésen Kisfa- ludi Sándor, a felszabadulás után az országban elsők kö­zött újjáalakult repülőklub alelnöke és szép számban megjelentek a veterán piló­ták családtagjaikkal, a légi sportágak mai jelességei, művelői. Az üdvözlések elhangzá­sa után Telepovszki Tibor klubtitkár mondott ünnepi beszédet. Emlékeztetett a szolnoki sportrepülés támo­gatóira és úttörőire, Puskás Ede és Kiss András mérnö­kökre, Kubik János aszta­losra, az első szolnoki repü­lőgép építőre és utódjára, Galics Béla hangármesterre, akik már nem lehettek jelen a jubileumi közgyűlésen. A résztvevők egy perces néma felállással tisztelegtek az elmúlt ötven év során repü­lőhalált halt pilóták, ejtőer­nyősök — Lovas István, Ka­szab László, Brevák Barna, Hüse Károly, Révész Gábor — emlékének. Az ünnepi közgyűlés szó­noka méltatta a felszabadu­lás utáni repülés, ejtőernyő­zés honvédelmi jelentőségét, jeliemformáló erejét. Hang­súlyozta, hogy a szolnoki re­pülő és ejtőernyős klub tag­jai, a különböző légisportok legjobbjai, repülők, sárkány- repülők, hőlégballonosok, ejtőernyősök, nemcsak a ha­zai, de a nemzetközi verse­nyeken, bemutatókon is el­ismeréssel szerepeltek és szerepelnek, hírnevet szerez­ve ezzel a jubileumát ün­neplő közösségnek. Az ünnepi beszéd elhang­zása után a Honvédelmi Érdemérem kitüntetést ad­ták át Gyurkicza András, Király Sándor, Molnár Ist­ván és Szebeni Antal alapí- tótagoknak, veterán pilóták­nak, akik különösen sokat tettek a repülésért. Az ünnepséget reggelig tartó repülős bál követte. — t — A hét filmjeiből Hóvirágünnep Jiri Menzel megengedi, hogy új filmjének nézése közben jól kikacagjuk ma­gunkat. Csak később fagy ar­cunkra a mosoly, amikor „le­esik a tamtusz”, miután vé­giggondoltuk mit is láttunk a Hóvirágünnep ürügyén. Mert nagy varázsló a Szigo­rúan ellenőrzött vonatok, a Sörgyári capriccio rendező­je, — erről újból meggyő­ződhettünk. Mégis úgy gondoljuk, a Hóvirágünnep azok számára kétszeresen érdekes, s talán sokszorosan megdöbbentő, akik látták a Szigorúan el­lenőrzött vonatokat. Mintha azt játszaná Menzel, hogy megrendezem ugyanazt más­képpen, avagy korábbi hő­seiről 20—30 évvel később készít filmet. A figurák persze már nem ugyanazok, a helyszin is más, de mi né­zők — nem győzzük monda­ni mekkora mágus Menzel — a Hajenka kocsma mellé odaképzeljük a „vasútállo­mást”, netán a malátaraktá­rakat is. Pedig nincsenek ott. Mi mégis ráismerünk a Szigorúan ellenőrzött vona­gasabbra csap a hérosz, an­nál bátrabbak, rettenthetet­lenebbek a vadászok. Az „ellenség”, a vadkan végül is besétál az iskolába, mintha csak Libuse Safrán- kovától, a kedves naiv kis tanítónőtől akarná megta­nulni az ábécét, az egyszer­egyet. Ott éri a vég; a gye­rekek Csehország csodálatos bérceiről énekelnek, a gvőz- tesek a kocsmába vonulnak megbeszélni a vaddisznó­tort. Persze, jól berúgnak. De — ahogy lenni szokott — maradnak tisztázatlan rész­letek: káposztával, vagy csipkebogyószósszal kerül­jön-e asztalra a leterített nemes vad. Az ivás tisztítja az agyat, mondják! Ehhez tartják magukat a vadva­csorán is. A szigorú felesé­gek hazatalicskázzák őket. Olyan látszata van az egész­nek, mintha csak okot ke­restek volna az ivásra, mint­ha a valóság helyére a kén- zeletet szeretnék transzpa- rálni... Ismertem egy közmegbe­csülésnek örvendő orvost, tok szoknyapecér forgalmis­tájára, pedig Frankot, új hő­sünket Ali baba legszebb há­reménél is jobban érdekli már egy korsó sör. Leli sem szűzfiú már, újabb gyötrődé­sének tétje, hogy befogad­ja-e a helybeli vadásztársa­ság. Mivé lettek a hősi férfi­ak, ö, azok a csodálatos fér­fiak. Egy vadkan a különös ka­land elindítója, egy jámbor jószág, aki netán megunta erdőbeli magányát és becsel­leng a faluba, hogy még egy­szer. utoljára hősi tettre hív­ja az „elszánt férfiak” csa­patát. A szelíd vaddisznót sikerül leteriteni. Hallatlan, hősi bátorság látszatát mí­velve. De a néző, a kívülálló észreveszi, hogy minél nyil­vánvalóbbá válik a majdani áldozat ártalmatlansága — -ha ember volna azt írnánk: tutyimutyisága — annál ma­aki életében egy korty italt meg nem ivott, mindaddig amíg diplomát nem adott a fia kezébe, amíg élt a fele­sége, amíg nem nyugdíjaz­ták. De életének utolsó évei­ben már senki sem látta jó­zannak. Furcsa módon az öreg tudós is eszembe jutott a Menzel-film után. Persze nem csak csupán ennyi a film éle. de ilyesmi gondola­tokat is kelthet. Akárhogyan is elszomorít Menzel, meg kell nyugod­nunk abban. hogy egyszer úgyis arcunkra fagy a mo­soly, de előtte még „megktiz- dünk” a magunk vaddisznó­jával. Fontos, hogy ne ve­gyük észre kicsinységünket, egyáltalán valamiben meg­kapaszkodjunk, azt higgyük, hogy régi erőnk, eszünk tel­jében vagyunk. S tudjunk nevetni.. . — ti — Hunyadilános szobra Kecskeméten Szombaton Kecskemét Hu­nyadi városrészében felavat­ták Hunyadi János szobrát. Kiss István Ko&suth-díjas szobrászművész alkotását. A mű a Hunyadi Városi Álta­lános Iskola előtt áll. A tér győztes csatamezőként veszi körül a nagy vezér négy és félméteres lovasszobrát. Kö­rülötte elhagyott harci, hadi eszközök, bronzból formált pajzsok, lándzsák, jármok s ágyúlövegek hevernek. A kompozícióhoz tartozik egy harangtorony is. amit farön­kökből ácsoltak: kupolájá­ban a különböző hangú ha­rangok függnek. Az impozáns szobrot, amelynek talpazatát, terét Rácz Zoltán építész tervezte, déli tizenkét órakor harang­zúgással avatták fel. Az ün­nepségen Köpeczi Béla, mű­velődési miniszter mondott beszédet, Mozgalmi eszközökkel segítik az iskolai munkát A Pedagógusok Szakszervezete megyei küldöttértekezlete Szolnokon A Pedagógusok Szakszervezetének megyei küldöttérte­kezletét szombaton tartották Szolnokon, a Ságvári Endre Művelődési Központban. A tanácskozáson részt, vett és fel­szólalt Fábián Péter, a megyei pártbizottság titkára; Pataki Tiborné, a Pedagógusok Szakszervezetének alelnöke és Ür- mössy Ildikó, a megyei tanács elnökhelyettese. Molnár Sán­dor megnyitó szavai után Zámbó Árpádné a pedagógus szak- szervezet megyei bizottságának titkára fűzött szóbeli kiegé­szítést az írásban kiadott beszámolóhoz. A számvizsgáló bi­zottság jelentésének meghallgatása után élénk és tartalmas eszmecsere bontakozott ki, érintve a mozgalmi élet minden fontosabb területét. Tizennégyen kaptak szót. A vitát Zámbó Árpádné foglalta össze. Ezt követően került sor a tisztségvi­selők, a küldöttek és a munkabizottságok megválasztására. A megyei bizottság elnöke Fábiánná Kocsis Lenke, a Jászbe­rényi Tanítóképző Főiskola docense lett; a megyei bizottság titkárává ismét Zámbó Arpádnét választották. A küldöttér­tekezlet végén „Érdemes munkáért” plaketteket adtak át a mozgalmi munkában kiemelkedőknek. A beszámolóból és a vitá­ból egyértelműen az csen­dült ki, hogy a megye, köz­oktatása történetének egyik legnehezebb időszakát zárja. A korábbinál népesebb kor­osztályt kellett tanítani, új dokumentumokhoz igazodni, s egyéb tényezők is nehezí­tették a pedagógusok mun­káját. Helytállásukért a kül­ső szemlélő is tisztelettel adózik nekik. Egy-egy ilyen időszak ezernyi feladat, meg­annyi gond megoldását je­lenti. Nem véletlen tehát, hogy a felszólalók mondani­valója igen széles skálát ölelt fel. Sürgető feladatként szóltak a nevelők és az isko­lai kisegítő személyzet fize­tésének rendezéséről, a nyug­díjasok támogatásáról, a fel­sőoktatási gondokról és a ci­gánytanulókat patronálok, valamint a képesítés nélküli nevelőket segítők fokozot­tabb anyagi megbecsülésé­ről: a pedagógusok túlterhe­léséről: az üdülésről, és így tovább. Kimondva, kimondhatatla­nul is űgv foglalt állást a küldöttértekezlet, hogy a szakszervezet egvik alapvető feladatába, az érdekvéde­lembe és érdekképviseletbe természetszerűleg beletarto­zik a szakmai érdekek kép­viselete. a pedagógiai mun­ka színvonala emelésének mozgalmi eszközökkel való segítése. A szakszervezetek­hez elsősorban az intézmé­nyek belső demokratizmusá­nak alakításával, a nevelők cselekvési egységének erősí­tésével járulhat hozzá. A személyi és a tárgyi fel­tételek alakulására is nagy figyelmet fordított a kül­döttértekezlet. Megállapítot­ta, hogy továbbra is szükség van a nyugdíjasok és a ké­pesítés nélküliek foglalkoz­tatására. A tárgyi feltételek javításában számottevő elő­relépés volt a beszámolási időszak alatt. Felépült töb­bek között 321 tanterem, egy 200 személyes szakmunkás­tanuló-otthon ; hatvan sze­mélyes középiskolai kollégi­um és a Szolnoki Gyermek- város. A küldöttek figyelmét azonban az sem kerülte el, hogy sok helyen tanítanak még korszerűtlen körülmé­nyek között, ezért a tárgyi feltételek további javítását sürgették. Ami pedig a társadalom és az iskola kapcsolatát illeti, a küldöttértekezlet arról ad­hatott számot, hogy az együttműködés sokat fejlő­dött. az utóbbi években. Ma már nem szűkül le az anyagi segítség várására vagy adá­sára. A szakszervezeti szer­vek nagy gondot fordítottak a fizikai dolgozók tehetséges gyermekeinek segítésére, az iskola és a család kapcsola­tának erősítésében azonban még mindig bőven van ten­nivaló. A dolgozók élet- és mun­kakörülményeinek javításá­ért végzett tevékenység is eredményes volt a beszámo­lási időszakban. Megyénkben például 1984-ben 12,9 száza­lékkal emelkedett a pedagó­gusok átlagbére. Érezhető feszültséget okozott viszont az, hogy a fizetésrendezés nem érintette a más munka­kört betöltő oktatási dolgo­zókat és a felsőoktatási in­tézményeket. Főleg a ciklus elején sok gondot okoztak a bérmarad­ványok. összegük 1981-ben meghaladta a 11 - milliót. Most a megyei bizottság ar­ról tájékoztathatta a küldöt­teket, hogy a bérmaradvá­nyok okainak vizsgálata, csökkentésük módjának ki­dolgozása gyümölcsöző volt. A bérfelhasználás öt év alatt 98,3 százalékról 99,5 százalékra emelkedett. ' 'Az erélyes intézkedések ered­ményeként a béralapok fel- használásában három év ótj Szolnok megye országosan a legjobb. A bérgazdálkodás elemzé­se után a küldöttértekezlet áttekintette a munkajogi helyzet alakulását, az erköl­csi megbecsülés kedvezőnek ítélhető helyzetét. (A beszá­molási időszakban nyolc- százhuszonnvolc nevelő ré­szesült megyénkben valami­lyen kitüntetésben.) A szakszervezeti élet rész­területeinek elemzése mellett döntő hangsúllyal szerepelt p küldöttértekezleten az. hogy a nevelés centrális kér­déseit jobban előtérbe kell helyezni tanintézeteinkben, hegy a szocialista társadalmi rend iránt elkötelezett, hiva­tásukat szerető, iól képzett fiatalok kerüljenek ki min­den iskolából. S. B. KÖNYVRŐL KÖNYVRE Kis maffiatörténet Giuseppe Favai Szicíliai maffia Luciano Liggio (született Corteonéban) a főtárgyalá­son imigyen szólt: — Kereskedő vagyok, és szerencsével jártam. Ezért van annyi ellenségem. De nem vagyok gyilkos. Azért bujkáltam éveken át, mert tudtam, hogy számtalan gyilkossággal vádolnak, én azonban nem követtem el egyet sem. Azt is tudtam, bármennyire is ártatlan va­laki, gyakran fennáll a koc­kázat, hogy túlságosan is sok időt kell börtönben töl­tenie, mielőtt ártatlanságára fény derül. S valóban, már két éve rab vagyok. Hol vannak a bizonyítékok, hol vannak a tanúk? A lényeg az utolsó kérdő­mondatban foglaltatik: ha tanúk és bizonyítékok nin­csenek, akkor bizony igen nehéz egy bűnvádi eljárás során a bűnösséget bizonyí­tani. Giuseppe Fava szicíliai származású. író, újságíró, a Szicíliai maffia című, ma­gyarul most megjelent könyv szerzője sokat tudott a szi­cíliai szervezet történetéről, természetrajzáról, működé­séről. Oly sokat, hogy Cata­nia belvárosában egy éjjel hat lövéssel végeztek vele. Vele is, mint mindenkivel, aki e titokzatos szervezet titkainak közelébe kerül, vagy megsérti a két legfon­tosabb alapszabályt; a töké­letes titoktartást és az en­gesztelhetetlenséget. Fava könyve véres mű, a maffia történetének holttestekkel szegélyezett útjaira viszi el az olvasót — a táj, a szicíliai etnikum és társadalom biz­tos ismeretében. (Az első ol­dalak furcsa szenzációval szolgálnak: ha közvetve is, de a garibaldista mozgalom alaposan hozzájárult a maffia létrejöttéhez.) Szociográfiai, történelem, publicisztika és szépiroda­lom ez a könyv. Következés­képp fontos olvasnivaló is, amennyiben az olvasó nem a részletekben adagolt hor­rort keresi, hanem megkí­sérli önmaga számára ki­bontakoztatni, hogy egy gya­lázatos hatalmi mechaniz­mus miképp is működik. A könyv az idei politikai könyvnapok alkalmából je­lent meg a Kossuth kiadó gondozásában, mindössze egy esztendővel az olasz ki­adás után — Majtényi Zol­tán fordításában. — vagner — Megalakult az 1986-os Liszt-év védnöksége Kettős évforduló Liszt Ferenc zeneszerző, karmester, zongoraművész és zenepadagógus születésé­nek 175. és halálának 100. évfordulójáról emlékezik meg 1986-ban a világ: a ze­nével foglalkozó tudományos és kulturális intézmények hazánkban és számos más országban ünnepi hangver­senyeket, elméleti konferen­ciákat, zenei versenyeket, kiállításokat szerveznek; múzeumot, emléktáblát vagy szobrot avatnak a „ze­ne óriásának” tiszteletére. Magyarországon három időszak — a Budapesti Ta­vaszi Fesztivál, a nyári hó­napok, valámint a Budapesti Művészeti Hetek — prog­ramjára épülnek a rendez­vények. Valamennyi közül kiemelkedik a Liszt Múzeum megnyitása 1986. szeptember 7-én a Zeneakadémia régi — Vörösmarty utca 35. szám alatti — épületében. Itt Liszt három egykori szobá­ját rendezik be, hogy meg­mutassák, milyen környezet­ben élt és alkotott a ma­gyar fővárosban, továbbá egy zenepedagógiai intéz­mény és egy 200 hallgatót befogadó koncert-kamarate­rem is helyet kap az épü­letben. Teljessé válik a Liszt-össz­kiadás; a 18 kötetes mű utol­só két darabját még ebben az évben megjelenteti a Zeneműkiadó Vállalat. Az összkiadás 23 olyan Liszt­művet is tartalmaz, amelyet eddig még sohasem publi­káltak. A fontos események közé tartozik a Liszt Ferenc Társaságok nemzetközi ta­lálkozója jövő márciusban, az Űj Zene Nemzetközi tár­saságának közgyűlése, a Ze­netörténeti Múzeum Liszt­kiállítása, amely kizárólag Liszt pest-budai hangverse­nyeivel foglalkozik; július­ban a Szegeden sorra kerü­lő nemzetközi kórustalálko­zó, a szeptemberi nemzetkö­zi Liszt-zongoraverseny és a Magyar Tudományos Aka­démia nemzetközi Liszt­szimpóziuma. A többi között az Orszá­gos Filharmónia rendkívül gazdag jövő tavaszi hangver­senyprogramja, a Magyar Rádió januártól májusig tar­tó koncertsorozata és vetél­kedője, a Magyar Televízió nemzetközi konferenciája, műveltségi versenye, a Hun­garoton, a Zeneműkiadó Vállalat és a Corvina kiadó új Liszt-kiadványsorozata teszi teljesebbé a megemlé­kezést. A Liszt-évre védnökség is alakult, elnöke: Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács he­lyettes elnöke, tagjai: Kö­peczi Béla művelődési mi­niszter, Bényi József kül­ügyminiszter-helyettes, Űj- falussy József, a Liszt Fe­renc Zeneművészeti Főisko­la rektora, az MTA alelnöke, Bartók Béla, a Liszt Ferenc Társaság társelnöke, Kiss Kálmán, a társaság elnöke, a Magyar Rádió elnöhelyet- tese, Forrai Miklós, a társa­ság főtitkára Láng István, a Magyar Zeneművészek Szövetségének főtitkára és Farkasinszky Lajos, a Fővá­rosi Tanács elnökhelyettese.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents