Szolnok Megyei Néplap, 1985. november (36. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-02 / 258. szám
6 Nemzetközi körkép 1985. NOVEMBER 2. GUATEMALA Guatemala, a Mexikóval délen határos, nyolcmillióé lelket számláló közép-amerikai ország az ellentmondások földje. Egyrészt felejthetetlen látványt nyújtanak a tropikus óriásfák, a misztikus hangulatú vulkanikus eredetű tavak, és a csúcsaikkal a felhőkbe burkolódzó tűzhányók. Másrészt nem feledhetjük, hogy a térségben az országot irányító junta „büszkélkedhet” az emberi jogok legkirívóbb sárbatiprásával: Jacobo Ar- benz haladó kormányának 1954-es megdöntése óta mintegy százezer halálos áldozata, és negyvenezer eltűntje van az állami politika szintjére emelt brutális terrornak. Ez a politika nagy nemzetközi elszigeteltséghez vezetett. — még az Egyesült Államok is visszafogta támogatását az egyre szalonképtelenebbé váló rezsimtől — s ebből a helyzetből a tábornokok most általános „választások” rendezésével igyekeznek kitörni. Különösen sötét fejezetét éli a guatemalai néo 1982 óta, amikor államcsíny eredményeképpen Efrain Rios Montt nyugalmazott tábornok került hatalomra, aki betiltotta a politikai pártok működését, és rendkívüli állapotot rendelt el. Mivel az Ige Egyháza nevű fanatikus vallási szekta főpapja is volt. egyáltalán nem keltett meglepetést az a kijelentése, hogy Guatemalában a belátható jövőben nem lesznek választások, s ..a hatalmat isten adta, s csak ő veheti el”. Erről másképpen vélekedhetett hadügyminisztere, Oscar Humberto Mejia Vic- tores, aki 1983 őszén a maga kezébe vette az ügyek irányítását. A terror azóta sem csökkent: az' elnyomás és nyomor szülte elégedetlenséget a kormányhadsereg fasiszta félkatonai szervezetekkel együttműködve az erőszak változatos módszereivel próbálja letörni. Elégedetlenséget kiváltó ok akad bőven: elég megemlíteni, hogy a termőföld 90 százaléka a lakosság öt százalékának kezén van, a gyermekhalandóság 10, az írástudatlanság 67 százalékos. A lakosság többségét kitevő indiánok szegénysége csak Banglades, Haiti vagy Szomália szegénységéhez hasonlítható. S ekkor még nem beszéltünk az egyre nökevő munknél- küliségről (a fővárosban eléri a negyven százalékot), s arról, hogy a hagyományos exportcikkek: kávé, cukor, gyapot — világpiaci árának drasztikus csökkenése már- már veszélyes helyzetbe sodorta a nemzetgazdaságot. E tények mellett szinte észre sem vehető az egyetlen pozitív változás: bizonyos pártok működésének engedélyezése. .. A novemeber 3-i elnök-. A rendőrség brutálisan elbánik a kormányellenes megmozdulások résztvevőivel Guatemalavárosban törvényhozó és helyhatósági választások deklarált célja, hogy civileket engedjenek a kormányrúdhoz, valódi szándéka azonban, hogy a választások utáni polgári kormányzással az oligarchia és a hadsereg felső vezetése legalizálni akarja hatalmát. így vélekedik erről a partizánháborút folytató négy baloldali szervezetet tömörítő Guatemalai Nemzeti Forradalmi Egység is, megállapította, hogy az úgynevezett demokratikus nyitás nem más. mint a hatalom újrafelosztása amerikai forgatókönyv szerint. A hazafiak úgy értékelik: népi forradalmi háború vezethet el az ország nemzeti felszabadításához. (Ezzel kapcsolatban emlékezzünk Haig, volt amerikai külügyminiszter szavaira, aki már 1981- ben felhívta a figyelmet arra, hogy Guatemalában mindaz embrióállapotban megvan, ami Salvadorban történik.) De kik is próbálják bevenni a túlságosan biztonságosnak nem mondható elnöki palotát? A szakértők három személyre hívják fel a figyelmet, akik közül a legnagyobb esélyt Jósé Carpió- nak, az El Gráfico című lap tulajdonosának, a már csaknem két éve alakított Nemzeti Népi Egység nevű párt vezetőjének adják. A laptu- lajdonos-pártvezér legfőbb gondja, hogyan nyerje el a befolyásos magánszektor támogatását, amely láthatólag ingadozik a változástól való félelem, és a katonák üzleti szerepe visszaszorításának lehetősége között. Szintén nem kevés sansszal rendelkezik a kereszténydemokrata Vincio Serezo. A kitűnő szónok hírében álló hivatásos politikus bíráló nyilatkozatai miatt a legnépszerűbb — talán ennek is „köszönhető'’ az ellene elkövetett két sikertelen merénylet. A voksolások „sötét lovának” tartják az evangélikus vallási színezetű Nemzeti Demokratikus Együttműködési Párt színeiben induló Jorge Serranot, aki a protestáns szavazóknál számíthat kiemelkedő sikerre. Bár a jelöltek választási platformja eltérő, egy dologban feltétlenül megegyeznek: egyikük sem ígér demokráciát, mivel tudják, hogy az egyenruhások tűréshatára jóval meghatározóbb, mint a szavazók óhaja. A guatemalaiak számára tehát a választási színjáték után is annyira távoli lesz a demokrácia fogalma, mint nemzeti madaruk, az ékes faroktolláról híres szuruku, amelyet a vadászok már hosszú ideje a távoli és lakatlan dzsungelokba száműzött. .. Daróczl László Ritka afrikai politikai esemény: egy államfő önként távozik és minden erővel támogatja utódját. Az utóbbi negyedszázadban Afrikában erre csak két példa volt: a szenegáli Senghor és a kameruni Ahidjo. Az erőszakos hatalomátvételek járványa által sújtott kontinens egy országában, a kelet-afrikai Tanzániában vasárnap elnökválasztással szentesítik Julius Nyerere eddigi államfő döntését, azt, hogy a jövőben legfeljebb a háttérből szól bele a hatalom ügyeibe. A 63 éves Nyerere, akit honfitársai, afrikai politikuskollégái a tisztelet jeleként egyszerűen csak Mual- limunak, azaz Tanítónak neveznek, azóta állt Tanzánia élén, hogy 1961-ben a brit gyarmat elnyerte függetlenségét. Évek óta foglalkozott azzal a gondolattal, hogy Tanzánia további sorsa egészségesebben alakulhat ha az ország dolgai a jövőben nem kötődnek oly szorosan az ő személyéhez. Azt például, hogy Tanzánia hosszú éveken keresztül miként volt képes az afrikai átlaghoz képest lényegesen több külső anyagi segítséget kapni, általában Nyerere hatalmas nemzetközi tekintélyével hozzák összefüggésbe. Ezt nem utolsósorban azzal érte el, hogy szerény életvitelű politkus- nak ismerték, akihez a korrupció gyanúja sem fért. Emellett a nemzetközi politikai életben a fejlődő országok gazdasági érdekeinek szószólójaként és az A térség térképe. (Fotó: MTI Külföldi Képszerkesztőség— Financial Times—KS) US Gulf of Mtzko Fiesta és üzlet A torreádor halála Vörös szekfűk ezrei repültek a madridi Las Ventas aréna sárga homokjára, fehér zsebkendők ezreit lobogtatták. „Torrero, torrero” — zúgták a világ legnagyobb küzdőterén. Ezúttal azonban nem a győztes, hanem a halott torreádornak szólt az üdvözlés. A ,,Yiyo”-nak becézett Jósé Cuberót temették. Yiyo egyike volt a legismertebb torreádoroknak. A szerencsétlenség Colmei- nár kis falusi arénájában történt. A viador hatodik bikáját már halálosan megsebezte amikor az, — utolsó erőfeszítéssel — szarvával átszúrta Yiyo szívét. Másodpercek múlva ember és bika holtan feküdt az aréna homokján. A legfőbb parancsolat Mint mindig, ha egy ember súlyosan megsérül az arénában, megindul a vita a bikaviadalok hívei és ellenzői között. Am a „Fiesta Nációnál”, a nemzeti ünnepnek nevezett rendezvények rajongói ragaszkodnak az évszázados hagyományhoz. Évente kereken 5000 viadalt rendeznek, amelyeken több mint 20 ezer, kizárólag erre a célra tenyésztett bikát ölnek meg. Ám a küzdelmek során nemcsak állatok pusztulnak el; mint Cubero és más torreádorok esete is példázza, emberek is áldozatul esnek, mások súlyosan megsebesülnek. A szurkolók azonban sokszor mégis azt kifogásolják, hogy a bikák nem elég harciasak, mozgékonyak. Mind gyakoribbak az összecsapások az emiatt tüntető rendbontók, és a rendőrség között. Tiltakoznak az ellen, hogy a bikák szarvainak hegyét gyakran reszelik. Ennek ugyanis az a követ- zeménye, hogy romlik az állat tájékozódó képessége. A torreádor vesztét rendszerint az okozza, hogy a győzelem mámorában elfeledkezik a viadorok legfőbb parancsolatáról: egy pillanatig sem szabad szemét levennie ellenfeléről. Yiyo is ezt a hibát követte el. A bika le- szúrása után nem összpontosított tovább, hanem élvezte a közönség felzúgó tetszésnyilvánítást. Akkor támadt még egyszer a halálosan sebzett állat. Torrero-totó A bikaviadalok egyre inkább elüzletiesednek. A mai fiestákat az impresszáriók uralják: ők szerződtetik a torreádorokat, övék a 400 spanyol aréna, ők tűzik ki a díjakat, ők határozzák meg a bikák nagyságát és súlyát. Temetés az arénában PACIFIC OCEAN n Tanító mostantól súgni fog afrikai kontinens közügyeinek lelkiismeretes „gondnokaként” vált híressé. Nevével azonosították azt a nagyszabású társadalmigazdasági kísérletet, az ud- zsamát, ami nevezhető faluközösségi szocializmusnak. Nyerere 1967-ben prokla- málta a „szocializmuson és az önerőre támaszkodáson” alapuló politikát. Mindenekelőtt a lakosság kilencven százalékát kitevő parasztság helyzetén kívánt javítani azzal, hogy kilencmillió embert közösségi, úgynevezett udzsama-falvakba kezdett el átcsoportosítani. Tanulmányok, könyvek tucatjai próbálták elemezni azóta, hogy az udzsama a fejlődés csapdáival küszködő elmaradott országok számára kínálkozó modell-e, vagy vélt kudarcával a kapitalista fejlődés előnyének közvetett bizonyítéka. Nyerere döntését számos elemző azzal magyarázza, hogy Tanzánia súlyos gazdasági helyzete túlságosan elkeserítette az államfőt és nem kívánja nevét adni azokhoz a népszerűtlennek Ígérkező intézkedésekhez, amelyek elkerülhetetlennek látszanak a válságból való kilábaláshoz. A súlyos helyzetet Nyerere politikájának helyi és külföldi bírálói sokszor gépiesen az udzsama kudarcával hozzák összefüggésbe. Tény, hogy a kormányzat az ország anyagi erejét meghaladó mértékben hajtott végre beruházásokat a korszerű közösségi formákra épülő falvakban. Bevezette az elemi oktatást, s gyakorlatilag minden faluban van iskola. A falvak kilencven százalékában van legalább egy szövetkezeti bolt. A falvak egy- harmadában a lakosoknak ivóvízhálózatot tudtak biztosítani. Megszervezték a beteggondozást és a falvak 30 százalékában rendelőt építettek. Mindezek feketeafrikai mértékkel mérve kolosszális eredmények. A Tanzániáról kiállított „bizonyítványok” mégis többnyire kedvezőtlenek, s inkább a rossz osztályzatok dominálnak bennük. S ez sem igazolhatatlan. Tanzánia a világ tíz legszegényebb országának egyike. Igaz, mindig szegény volt. Hyerere az utóbili években egyre önkritikusabban beszélt és elismerte, hogy gazdaságpolitikai hibákat követtek el. Közgazdászok szerint a kormány- szervek gyenge hatékonysággal működnek; rosszul választják meg azt, hogy az importban milyen területeknek adjanak elsőbbséget, Nyerere tehát a háttérbe vonul. Az ország egyetlen pártjának (hivatalos szuahéli nyelven a neve: Chama Cha Mapinduzi) azonban változatlanul ő lesz az elnöke, 1987-ig, a pártvezetés tervezett újraválasztásáig bizonyosan. Maga szemelte ki utódját, a zanzibári (Tanzánia a szárazföldi Tanganyika és Zanzibár-sziget egyesüléséből jött létre) Ali Hasszán Mwinyit. ö a mostani elnökválasztás egyetlen jelöltje. Nagyon nehéz feladatok várják, de számíthat Nyerere segítségére. A Tanító mostantól súgni fog. Egy pillanatig sem szabad levenni a szemét az ellenfélről A legbefolyásosabb vállalkozók szindikátusban egyesülnek, ilymódon monopolizálják a játékokat. Legújabban bevezették Spanyolországban a torrero- totót, amelyet a hatóságok az arénatulajdonosokkal, a bikatenyésztőkkel és viadorokkal folytatott tízéves vita után engedélyeztek. A totózó arra tippel, hogy a torreádor megkapja_e — a régi hagyományoknak megfelelően — a megölt bika mindkét levágott fülét, vagy csupán az egyiket, vagy egyiket sem, a szerint, hogy a zsűri jónak vagy gyengének minősíti a küzdelmet. Ezt az alatt dönti el az aréna elnöke, míg a viador véres kardját mossa. A döntésnél a közönség tetszés- nyilvánítása, tapsa vagy hallgatása esetleg füttye számít. A torrero-totó is a nézők érdeklődésének fokozását szolgálja: teli arénák, teli pénztárak — ez a cél. Az elmúlt tíz évben átlag 200 és 400 millió dollár volt évente ' a bikaviadalokból származó bevétel. A pénz jórésze az impresszáriók és néhány jól fizetett torreádor zsebébe kerül. Az utóbbiak évente mintegy 200 ezer dollár tiszta keresethez jutnak. Ök azonban csak kevesen vannak. A monopolistáknak nincs szükségük túl sok matadorra. * Trükkök, manipulációk Már Hemingway is leírta, milyen trükkökkel igyekeznek a küzdelmeket veszélyesebbeknek feltüntetni, mint amilyenek valójában. Ezek azonban csak trükkök voltak. Ma a manipaluációk- nak ezer változata van. Ilyen például a szarv-végek említett lereszelése, máskor a mérkőzés előtt addig verik az állat veséjét, míg apa- tikussá válik, kábítószert adnak be, vagy hosszantar- tóan szomjazni hagyják, majd hirtelen úgy teli itatják, hogy az arénában hamarosan legyengül. A cél mindig ugyanaz: a sztártorreádort nehogy baj érje, hiszen akkor oda a tőke. Minél népszerűbb a viador, annál ártalmatlanabb a kiválasztott bika. Ez a gondol, kodás azonban csak nagymenőknek jár. A - sokkal nagyobb számú, kevésbé ismert torreádornak mindig az életét kell kockáztania. Több mint tíz éve minden vasárnap egy kis falu arénájában lépett fel Jósé Mata. Egy nyárvégi napon a bika szarvával felhasítoitta Mata felső combját. A városka kórházában nem volt vér- konzerv, sem sebfertőzés elleni szérum. Matának meg kellett, halnia. Egy spanyol képeslap az esetről megírta: „Azon a napon, amikor a 100 dollárért küzdő Matát temették, az ünnepelt „El Cordobés” Valenciában 30 ezer dollárért lépett küzdőtérre, hogy két lusta, ártalmatlan bikaborjúval vegye fel a harcot.” Összeállította: Majnár József Száműzött demokrácia
