Szolnok Megyei Néplap, 1985. november (36. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-16 / 269. szám
1985. NOVEMBER 16. Fiatalokról-fiataloknak Ax átlagéletkor: 33 óv Füreden vasas fiatalok között Honfoglaló magyarság hársfában „elbeszélve” A maga kedvére pengetI Díszcitera, történelmi motívumokkal A Ganz Danubius Hajó- és Darugyár — korábban Magyar Hajó és Darugyár tiszafüredi darugyára másfél évtizeddel ezelőtt telepedett meg három megye határán. Fiatal a gyár, fiatalok a szakemberei, négy- százhatan "vannak), akik nem töltötték be még a 30. életévüket. Magáért beszél az ^átlagéletkor”, ahogy Füreden emlegetik. Nos, az ösz— Honnan, kikből kerülnek ki a darugyár fiatal szakemberei? — Fiatal a gyár, ebből következik, hogy nekünk kellett magunkra vállalni a szakemberek képzését — kezdte Lengyel Kálmánná. — Szakmunkásgárdánk 80 százaléka a vállalat tanműhelyében sajátította el szakmáját. Négy vasas szakmában — esztergályos-forgácsoló, géplakatos, hegesztő és vas- és fémszerkezeti lakatos — átlagosan 170-nen tanulnak a három évfolyamon, most 152 a pontos létszám; Ez a mi „aranytartalékunk”, idősebbek máshol végzettek nem igen jönnek, legfeljebb olyan szakmában, amit mi nem oktatunk. — Továbbra is szükségük lesz évente ötven-hatvan fiatal szakmunkásra. Biztos, hogy el tudnak helyezkedni a fiúk? — Kiszámítottuk, hogy ha kétezerig tartjuk ezt a létszámot — fejlesztéseinket figyelembe véve — szükségünk lesz ennyi szakemberre. — Hogyan segíti a gyár a fiatalok — nemcsak a munkásfiatalok — pályakezdését, letelepedését? A fiatalok letelepedését különböző kedvezményekkel segítjük. Volt olyan évünk, amikor tizennégy munkáslakást adott a gyár. Akik akkoriban kaptak lakást, ma családi házat építenek. Van aki rosszalja ezt, én nem, hiszen a megürülő lakások bérlőit is mi jelölhetjük ki. A családi házak építőit — akik önállóan oldják meg lakásproblémájukat — 50—100 ezer forint vállalati kölcsönnel támogatjuk. Az utóbbi években mindenki megkapta, aki kérte. — A fiataloknak a vezetőik is fiatalok? — Vezetőink egyharmada 20—35 éves. Azt hiszem ez elég jó arány. Az elmúlt öt év alatt tizenkét fiatal keszes dolgozót beszámítva 33 évre jön ki ez az átlag. A fiatal gyár fiataljainak helyzetéről, munka- és élet- körülményeikről, előrehaladási lehetőségeikről, a KISZ-szervezet „vállalkozásáról” beszélgettünk Lengyel Kálmánnéval, a gyár ifjúsági felelősével és Per- cze Miklóssal, a KISZ-bi- zottság titkárával. — Jó érzés, hogy az üzemvezetők, a művezetők a végzés után magukhoz „szippantják” a fiatalokat, mert már jól ismerik őket, hiszen a harmadik évben a gyakorlati órákat végig a gyárban töltik. A szakmunkás- képzősöknek szép ösztöndíjat, 750—1000 forintot adunk. A kezdő szakmunkások térét az 1978-as ifjúsági parlament után rendeztük. Ar akkori 13,50-es órabért már elfelejtettük, ma 19,50-nel — 20,50-nel kezdenek a fiatalok. A szakmunkások 5—8 ezer, a szakközépiskolát végzettek 5—9 ezer, az egyte- met, főiskolát végzettek pedig 6—12 ezer forint pályakezdési előleget kannak, tanulmányi eredményüktől és korábbi ösztöndíjuktól függően. — A kényszer szülte ezt a ..csábítást"? — Nálunk, itt Füreden, nem hiszem. Inkább a vállalat kényszerült bele, hiszen! köztudomású, hogy nem népszerűek a vasas szakmák. A Ganz Danubius gyáraira is a vállalat egységes kollektív szerződés érvényes. úgyhogy mi is adjuk a pályakezdési előleget. rült vezető állásba: művezetők, csoportvezetők, osztályvezetők, főosztályvezetők lettek. A káderutánpótlási tervünkben még 18 harminc éven aluli fiatal szerepel. Úgyhogy tovább fiatalítunk. A középvezetők képzésében az a fő gondunk, hogy Tiszafüreden vagy a városhoz közel nincs gépészeti <-zak- középiskola. Azért minden évben akad két-három fiatal, aki vállalja, hogy eljárjon, Egerbe, Debrencbe, vagy Szolnokra. A frissen végzett szakmunkások közül évente tízen-húszan jelentkeznek a helyi gimnázium esti tagozatára. A tanulási kedv tehát nem csökkent úgy mint másutt, és ez mindenképpen dicsérendő, dehát a gimnáziumi érettségi n.em ad szak- képesítést. Mindenképpen érezzük, hogy hiányzik egy esti szakközépiskola. — Hogyan erősíti a KISZ- szervezet a fiatal szakemberek és az első munkahely egymásra találását? — fordultam Pércze Miklóshoz. — A város legnagyobb létszámú KISZ-szervezete a miénk, mivel 1983 tavaszától a szakmunkástanulók is nálunk, a gyárban KISZ- tagok. Előtte körülbelül harminc KISZ-tagot tartottak számon a szakmunkás- képző intézetben, most min - den tanuló belép az ifjúsági szövetségbe, és nem mondhatnám, hogy formális a vállalásuk, hiszen mi megbízatással is jócskán ellátjuk KISZ-tagjainkat. Kezdeményzésünk, hogy a szakmunkás tanulókkal is mi foglalkozzunk, azt hiszem országosan egyedülálló. Az volt a célunk, hogy a fiatalok már tanulóéveik alatt minél több szállal kötődjenek a gyárhoz. A brigádban, a KISZ-ben — Milyen fogadtatásra talál a brigádmozgalom a fiatalok között? — A Ganz Danubius 17 ifjúsági szocialista brigádja közül 11 működik Tiszafüreden. Hosszú évek óta ebből a gyárból kerül ki a vállalat Kiváló Ifjúsági Brigádja. — A KISZ népszerű a fiatal szakmunkások körében is? — A szervezettségünk 44 százalékos, azt mondják lehetne jobb is, merthogy csupa fiatal dolgozik itt. Én nem vagyok elégedetlen ezzel. Problémánk azért akad. Nálunk sem népszerű ma KISZ-vezetőnek lenni. Tehetséges fiatalok egy évnél tovább nem igen vállalják a KlSZ-titkárságot, mert ha teljesítményben dolgoznak, amíg ők szerveznek, bizony a csoportnak kell helyettük is dolgozni és előbb-utóbb vagy a csoportja kezdi ki az illetőt vagy a főnöke szól neki. hogy „csak 96 százaléka van a csoportnak miatta”. Nem beszélve arról, hogy elfoglaltságai miatt nem tud, vagy eleve kevesebbet tud gmk-ázni, túlórázni a KISZ-titkár. Ennek ellenére a többség igyekszik mgfelelni- megbízatásának. Egri Sándor Tóth János asztalos, a Bútorgyár legmodernebb gépén dolgozik. Sőt, a Homag- típusú, NSZK gyártmányú fúrógép nemcsak Szolnokon, hanem az országban is az egyik legmodernebb. Ott- jártamkor éppen a „Szolnoki asztal” lapjára várt a gép és működtetője. A csodamasinát figyelve jegyeztem meg, hogy itt nem sok szükség van a hagyományos asztalos kézügyességére, hiszen csak a gombokat kell nyomogatni. — De a beállítása jó érzéket igényel! — mond ellenvéleményt a fiatal asztalos. — Szem kell hozzá, hozzáértés, meg egy kis tapasztalat. Az az „egy kis tapasztalat” bizony jó év alatt érik meg, hiszen 200 féle méretet, kell tudni állítani a gépen Szívesen ismerkednénk alaposabban ezzel a csodamasinával, ám most a másik „csoda” érdekel, Tóth János díszes citerája, amelynek létéről a nyáron, az Országos Mezőgazdasági és Élelmi- szeripari Kiállításon kézbekapott Alkotó Ifjúság című tájékoztató füzetecskéből értesültem. Az ismertető szerint a mezőgazdaságban, az élelmiszeriparban, a fagazdaságban, a földügyi igazgatásban, az oktatásban és a tudományos kutatómunkában tevékenykedő fiatal dolgozók és tanulók közel félezer pályaművet készítettek. amelyek közül 169 érte el azt a színvonalat, hogy a bírálóbizottság elé kerülhessen. A különleges díszcitera elkészültéről kérdezem hát Tóth Jánost. Az a szerencséim, hogy a szolnoki Járműjavítóban tanultam ki az asztalos szakmát, és az első évünket Újpesten, abban a műhelyben töltöttük, ahol nagyon lelkiismeretesen oktatták az intarziát, a faberakást. Tulajdonképpen ott szerettem meg igazán a szakmát. Igaz, az első citerát már nyolcadikos koromban elkészítettem. Érdekelt a fa, tetszett, ahogy a kezem nyomán alakult. Az előző miunkahelye- men, a Vas- és Faipari Szövetkezeiéi szinte vetélkedtünk, ki tud szebb citerát csinálni. Gondoltam, „bemutatok” egy különlegeset. — Az anyag megválasztása "nagy igényességet, s nem kevesebb hozzáértést követel — magyarázza a citera gazdája. — A citera borítólapja fenyőből, a tőkék és a csavarmenetek bükkből, a vörös díszek mahagóniból készültek. — A lófejeket és a kosfejet jávorfából faragtam. A kosfejet volt legnehezebb kifaragni, különösen a csavart szarvát. A citera oldalát a honfoglaló magyarok vonulásának jelenetei díszítik. — Ez hársból van, mert puhafa, könnyű faragni. — Meg is szólaltatja a hangszerét a citerakészítő? — A, csak a magam kedvére, annyira nem tudok rajta játszani. — Mi lesz a következő munkája? — Talán egy másik citera, a kisfiamnak. Búcsúzik Tóth János, nem, nem hagyná itt a fotó kedvéért elhozott citerát, hogy többen is megbámulhassák, hiszen az Alkotó Ifjúság pályázat után is csak nagyne- hezen tudta előkeríteni. Neki kellett utána járni, és nem kapott egy sort sem arról, hogyan értékelték munkáját. (E) Fotó: Hargitai L. Tóth János ötféle fából készült hangszerével Pályakezdés t Heggel Nem csökkent a tanulási kedv Andrea a fodrásxmodell Versenyezni csak szőke hajjal lehet Ez a hajköltemény Európa bajnoki harmadik helyezést jelentett Andinak és a mesternek A barna, félhosszú frizu- rájú szolnoki Piros Andrea tavaly nyárig a hozzá hasonló tizenévesek mindennapi életét vallhatta magáénak jobban mondva az órái azért jóval feszesebbek voltak a társainál, hiszen amellett, hogy a Tiszaparti Gimnáziumban tanult, hetente kétszer edzésekre, hétvégeken nem ritkán sportversenyekre is járt. A MÁV MTE színeiben vál- takazó sikerrel forgatta a tőrt, amikor az elmúlt év egyik napján egy haj vágás váratlan fordulatot okozott. — Nagy Dorottya, vagy ahogyan ismerik Dóri, alapos munkát végzett a tincseimmel, majd így szólt: „Egyenes szálú, versenyzésre alkalmas a hajad, akarsz-e fodrászmodellem lenni?” A meglepetéstől szólni is alig bírtam, hiszen addig jószerével mit sem hallottam minderről, de végül is anyuval megbeszélve a dolgot, igent mondtam. Dóri azt is közölte velem, hogy a hajam festeni kell, mivel barna, és a versenyeken általában szőke fürtök kellenek. Ettől kezdve Andinak alaposan módosult az élete, hiszen elkezdődött a felkészítése a versenyekre. Bármilyen furcsa, de így igaz: rendszeresen edzették a haját, még pedig olymódon, hogy hetente egyszer Pestre utaztak a mesterfodrászával. Ott a Nagymező utcában Dóri minden egyes alkalommal másféle frizurát készített neki, amelyet ott, helyben a szakma elismert tudorai minősítettek is. Színházi-farsangi, estélyi, nappali haj költemények váltogatták egymást, és a sok-sok munka eredményeképpen tavaly a Szovjetunióban, Vilniusban rendezett Barátság versenyen a harmadik és a negyedik helyen végeztek. A teljességhez az is hozzátartozik, hogy amíg a versenyre készült, hetente mosta, mosták a haját. Persze a vilniusi megméretéssel az utazások sora nem fejeződött be, hiszen az idei igazi nagy versenyre, a fodrász Európa bajnokságra szeptember végén Bécsben, egy sportcsarnokban került sor. — Kikértek az iskolából és Dóri egy gyönyörű estélyi ruhát is csináltatott nekem. Kilencvenhat versenyző gyűlt össze és — Európa bajnokság ide, Európa bajnokság oda — azért akadtak az indulók között tengerentúli fodrászok is. Dóri a legjobb eredményt az elkészített nappali frizurával érte el, és Európában a harmadik helyezett lett, amiért diplomát és érmet kapott. Mindez úgy történt, hogy a hajat 25 perc alatt kellett becsavarni; majd egy óráig szárítani; utána hétperc alatt kifésülni, lakkozni. Az értékelés és a gratulációk után fotósok hada lepte el a termet, és temérdek felvétel készült. A versenyen induló magyar női mesterfodrászok közül ő érte el a legjobb eredményt. Andi azóta visszazökkent a hétköznapok kerékvágásába. Délelőtt, kora délután iskolába jár, most harmadikos és nem kevés idejét tölti a könyvek között. Hajtania is kell, hiszen tisztában van azzal, hogy fodrászmodellség csodálatos kikapcsolódásnak, sokak által irigyelt lehetőségnek jó, de életcélnak, hivatásnak aligha. Szeretne továbbtanulni, elsősorban a humán tárgyak érdeklik. Haja edzésében pedig most egy kis szünet következik nála, bár a következő esztendő sem ígérkezik egyszerűnek. Fodrász világba jnokság lesz Olaszországban, és ha csak lehetséges, ezen részt szeretne venni... D. Sz. M. Andrea köznapi, gimis frizurája azért jóval szolidabb, egyszerűbb
