Szolnok Megyei Néplap, 1985. november (36. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-16 / 269. szám
6 Nemzetközi körkép 1985. NOVEMBER 16. Az SZKP kongresszusa elé „Szerződéses” üzem a Szovjetunióban termékeknek”, „nyissunk barkácsboltat, ahol a korábban kidobott anyaghul- ladékot értékesítjük”, „kevesebb jóváhagyó aláírást a tervrajzokra”, „szervezzünk műhelyt az automata termelőberendezések gyártására”, „központosítsuk a TMK-t”. Ezek már „tulajdonosi” szemléletű javaslatok. Megszületett az is, amit munkaidőben dolgozó „VGMK”-nak nevezhetnénk: az egyik brigád 13 tagja közül 9 az összes munkagépen megtanult dolgozni, igyekeznek minél kevesebben minél többet elvégezni. A munkaráfordítás csökkentéséért 20 százalékkal, a kiváló minőségért további 20 százalékkal nőtt a fizetésük. Természetesen megkapják a kitűzött feladatok teljesítéséért járó prémiumot is. A brigádtagok úgy dolgoznak, mintha maguknak csinálnák a termékeket. Egy másik műhelyben feltárták a tartalékokat, jobban kihasználják a gépeket. Az első negyedévben mindezért 70 százalékkal többet kaptak. mint az alapfizetésük. Egy vezető mesternek például 160 rubel az alapfizetése. de 260 rubel került a borítékjába. A levélírók feltették a kérdést: hogyan működhet egyenletesen az üzem, ha a mérnökök húst trancsíroz- nak, az esztergályosok kombájnt vezetnek, a közgazdászok szénát szárítanak? Vagy az egyesülés felmenMl lesz a kísérlet sorsa ? A 7 millió rubeles anyagi ösztönzési alapot sem osztják ki teljes egészében, mert ez felborítaná az arányokat. így 600 ezer rubelt lakásépítésre, óvodákra, üdültetésre fordítanák. Évente 27,7 millió jut a jelenlegi termelési és nyereségszint mellett a beruházásokra, a «rekonstrukcióra, a műszaki színvonal emelésére, a termelés bővítésére. Ez lehetővé teszi, hogy az egyesülés bátran tervezzen. Május 23-án írták alá a szerződést az olasz Danielli céggel egy automatizált üzemrész felépítéséről. Ez 33 hónap múlva kész lesz, s a robotok segítségével 550 ember végzi majd ott ■ 2500 ember munkáját. A sajtólevelezők és maguk a szumiak is úgy fogalmaznak, hogy ez a jövő útPortugália A legújabb kisérlet tlést kapott a kisegítő mező- gazdasági miunkák alól? Szumiban elmondták, hogy „zöld műhelyt” szerveztek 250 önkéntesből. Mindig annyit küldenek ki közülük a földekre, amennyit kell. Rossz időben mindenki a gyárban dolgozik. A „zöld műhely” munkásait a szov- hoz fizeti. A betakarított termésből — a szovhozzal kötött szerződés értelmében — mindenki kap öt száza-, lékot. ' A kérdezők azt is feszegetik. nem akadályozza-e a kísérletet a bürokrácia? A szumiak elmondták, hogy a pénzügyminisztérium már küldött egv negyedévenként kitöltendő terjedelmes kérdőívcsomagot. Jelentéseket kérnek mások is. Áprilisban a kormány előtti beszámoló következik. „Azért egy vödör vért ki tud belőlünk szívni a bürokrácia” — mondta az igazgató- helyettes. Tíz gyakorlati kérdés továbbra is döntésre vár, sűrűn kell Moszkvába utazni. , A kísérlet eddigi számszerű eredményei az új formát igazolják. Az 1981—84-es évek átlagában 12 százalékkal nőtt a termelés évente az idei év első kilenc hónapjában 13,9 százalékkal. A normatív tiszta termék, vagyis tisztán az üzem által hozzáadott érték alapján számítva a növekedés átlagosan 12.8 százalékos volt az első öt évben az idei kilenc hónap eredménye 15,7 százalék. }a. A jelek szerint a „szerződéses” feltételek megoldanak olyan, a Szovjetunióban az utóbbi időben különösen előtérbe állított feladatokat, mint a szállítások pontosságának garantálása, a minőség javítása, a valódi takarékosság, a munkatermelékenység növelése a tudományos-műszaki rekonstrukciók meggyorsítása, az érdekeltség növelése. Azt azonban még senki sem mondta ki, hogy a kísérlet célja annak széleskörű elterjesztése lenne. Továbbra is kérdés: járható út-e a „szerződéses rubelfelosztás” a szovjet gazdaság számára. Ha nem, úgy a szúrni kísérlet mégiscsak idegen sejt marad a gazdaság testében, amelyet hol a természetes immumreakciók'- tól kell majd megvédeni, hol pedig táplálni kell majd mesterségesen. Szerződéses vállalat a Szovjetunióban? Akár annak is nevezhetnénk, a szerződés itt azonban a következőt jelenti: az állam és a Szúrni Gépgyártási Egyesülés megállapodott, hogy az üzem nyereségének minden rubeljéből 30 kopejka az állami költségvetést illeti, 70 pedig a termelőnél marad. A termelő tehát saját maga bankárja „önfinanszírozó” vagy „teljes önelszámoló” — az elnevezésen még folyik a vita. A 30 kopejka is csak 27 az első évben, azután évente eggyel nő, míg el nem éri a 30-as szintet, amin a tervek szerint megmarad. A termelőnél marad az árbevételnek az a része is, amely az amortizációt fedezi. Ha az állam új részleggel bővíti az egyesülést, ennek költségeit maga állja. Az árak kérdése A vállalat gazdálkodik a saját 70 kopejkájával: 35-öt gépek, berendezések felújítására, a termelés bővítésére fordítanak. 15-öt a dől*, gozók anyagi ösztönzésére, 12-t szociális és kulturális kiadásokra, 5-öt a korábbi bankhitelek törlesztésére és 3 kopejkát saját minisztériumuknak utalnak át. Az állami költségvetés semmit sem veszít, hiszen eddig is mindent meg kellett adnia a vállalatnak. Ha a vállalat eddigi befizetéseit és a ráfordított költségeket nézzük, az egyenleg hasonló volt, mint az új helyzetben. Az üzem azonban most már érdekelt a nyereség növelésében, meg kell keresnie azt, amit eddig megkapott. Bővítési, értékesítési problémák nem lehetnek. Az amerikai embargó meghirdetése után a szúrni egyesülés szállította az Urengoj- Ungvar gázvezetékek kompresszorait. Atomerőművekhez készítenek szivattyúkat, termékskálájuk rendkívül széles. A szúrni kísérlet által felvetett kérdésekről háromszor írt pedig a Lityeratur- naja Gazeta gazdaságpolitikai rovata. A legfontosabb az árak kérdése, hiszen a kisérlet az érvényes árképzési formában megy végbe, a gyár maga nem igazíthatja árait. A nyereség viszont nem más, mint az ár és az önköltség különbsége. A Harkov melletti városban hangsúlyozzák, hogy nem árképzési kísérletben vesznek részt. Az árakat alapos vizsgálódással állapítják meg, s azok nem változnak egy ötéves tervidőszak folyamán. így a nyereség növelésének egyetlen módja az önköltség csökkentése. Attól nem kell tartani, hogy az egyesülés csak a legjövedelmezőbb termékek gyártásával foglalkozik majd. hiszen a „szerződés” alapvető feltétele a szállítási kötelezettségek pontos teljesítése és a kiváló minőség garantálása. Tartalékok feltárása A Dityeratumajá Gazeta több levélirója mégis aggódik amiatt, hogy ha a kísérlet elterjed, sokan áremelések révén akarják majd a nyereségüket növelni, és ez a fogyasztókat fogja megkárosítani. Szumiban is leveleznek: „Kedves szaktárs! A kísérlet előtt közösségünk nem volt a saját bevételeinek gazdája, ez visszafogta a kezdeményezést. .. 1985-ben az egyesülésnek 11,7 százalékkal kell növelnie termelését, 10,4 százalékkal emelni a munka termelékenységét, és ennek eredményeként 60 millió rubelnyi nyereséget termelünk meg. A szállítási kötelezettségek hiánytalan teljesítése esetén az anyagi ösztönzési alap 1 millió 95 ezer rubellel növekszik ...” — Ezt a levelet minden dolgozó megkapta. A javaslatoknak azóta se szeri, se száma. „Építsünk külön raktárt a nagyméretű A választások október elsején kisebbfajta földrengést okoztak a lisszaboni parlamentben. Az előzetes várakozásoknál jóval nagyobb arányúak voltak a változások, ám a remélt stabilitást jottányival sem hozták közelebb. Hosszas alkudozások után egy kisebbségi kormány alakult Luzitániában. Egy bukás olemzése A választások többféle rekordot is hoztak. Az 1975. április 25-i forradalom óta eltelt több mint tiz esztendőben soha ilyen kevesen még nem járultak az urnákhoz: a szavazásra jogosultak körülbelül egynegyede otthon maradt. Soha ilyen nagyarányú vereségre nem volt példa, mint amilyen a szocialistákat sújtotta. A legnagyobb meglepetést kétségtelenül egy új párt keltette szuperszonikus kezdősebességével: a jelenlegi köztársasági elnök, Ramalho Eanes híveit tömörítő közéDbal tömörülés megalakulása után alig három hónappal máris a szavazatok 18 százalékát szerezte meg. Az októberi parlamenti választások után tulajdonképpen új helyzet alakult ki: a szocialisták katasztrofális visszaesésével a jobboldali szociáldemokraták üstökösként feltűnt új pártvezére, Anibal Cavaco Silva ügyes sakkhúzást hajtott végre azzal, hogy nyáron, két év után, szakított a szövetséges szocialistákkal. Nagy álma, a jobboldali nagykoalíció alakításának terve azonban nem teljesült, a másik lehetséges koalíciós partner, a kereszténydemokrata párt ugyanis mandátumainak majd negyedét elveszítette. A választások egyik legtöbbet elemzett kérdése, hogyan bukhattak ekkorát a Jövő májusban köztársasági elnököt választanak Ausztriában. Az ellenzéki Osztrák Néppárt (ÖVP) berkeiben osztatlan az öröm: Kurt Waldheim egykori ENSZ-főtitkár és osztrák külügyminiszter személyében olyan jelöltet indíthatnak, aki jó eséllyel veszi fel a küzdelmet a szocalista párti Kurt Steyrer jelenlegi egészségügyi és környezetvédelmi miniszterrel szemben. Bécsben már most sok szó esik a jövő évi erőpróbáról. Noha még több mint félév hátra van az elnökválasztásig, mind az SPÖ—EPÖ koalíció, mind pedig az ÖVP serényen készül a kampányra. Ez érthető is, hisz a jövő májusi voksolást a pártok már bizonyos értelemben az 1987-es általános választások próbakövének tekintik. Az ellenzék házatáján zajosabb hadjárat körvonalai bontakoztak ki. A legutóbbi, 1983 áprilisában rendezett általános választásokon az ÖVP-nek nem sikerült az áhított frontáttörést végrehajtania pozíciói ugyan némileg megerősödtek, ám a szocialistákat ennek ellenére nem volt képes elütni a kormányalakítás lehetőségétől. Az SPÖ visszautasította a nagykoalíció tervét, s inkább a választásokon ugyancsak kissé megerősödött FPÖ-t emelte partneréül. Jelenleg az osztrák parlamentben 90 szocialista párti honatya mellett 81 ÖVP, és 12 FPÖ képviselő foglal helyet. Rudolf Kirchscläger az Osztrák Köztársaság jelenlegi elnöke annak idején 1974-ben, majd 1980. évi újjáválasztásakor a szocialisták jelöltjeként került — mint pártonkivüli — a legmagasabb közjogi méltóságba. Kurt Steyer egészségügyi és környezetvédelmi miniszter, a szocialisták elnökjelölt je tagja az SPÖ-nek. Népszerűségében — egyelőre — kétségkívül elmarad a volt ENSZ-főtitkár,, Waldheim mögött, s esélyeit az ellenzék is igyekszik megtépázni, Többször valóságos kampányt folytattak ellene az ÖVP sajtójában. Előbb a hamburgi vízi erőmű építése körüli vitában szocialisták. Igaz, ők viselték az előző két év kormányzásának kínos terhét. Mário Suares drasztikus nadrágszíj-meghúzó intézkedésekkel kormányozta a gazdaságot. Ez külső sikereket hozott, a külpiaci egyensúly helyreállítását Csakhogy micsoda áron: a vásárlóerő visszaesése, magas infláció, növekvő munkanélküliség, az amúgyis Nyugat-Európa legszegényebbjének számító ország több részén szó szerinti nyomor, éhség árán. A bukás fő okát azonban a megfigyelők abban látják, hogy Suares pártja egyre Arccal az urnák felé Rudolf Kirchschläger Kurt Waldheim támadták, majd a borpan- csolási «botrányban próbálták lejáratni. Az ellenzék Ugyanis úgy vélte: az egészségügyi miniszter bizonyára idejében tudomást szerzett a hűtőfolyadékkal „dúsított” 'borokról, ennek veszedelmére azonban kellő időben nem figyelmeztette a fogyasztókat. Mára nagyjából már elcsitultak a vádaskodások. S bármennyire kétségtelen Kurt Waldheim személyi varázsa — a politikus egyébként nem tagja az ÖVP-nek, s mint jelölése alkalmából hangsúlyozta, nem támogat kormánykoalíciót —, a szocialisták szavazótábora ismeretében legalább is nyíltnak tekinthető a jövő évi elnökválasztás kimenetele. Arról nem is szólva, hogy Fred Sinowatz kancellár rendkívül jó érzékkel fogja ki a szelet az ellenzék vitorláiból. Nem mintha az ÖVP könnyű ellenfélnek bizonyulna. Érvei, módszerei furfangosak ugyan, de — mint Leopold Gratz külügyminiszter, a szocialisták bécsi frakciójának vezetője egy nyilatkozatában rámutatott — a Néppártnak kormányzati felelősséget kellene tkimutatnia. Ezzel azonban rendre adós marad. Más kérdési, hogy időről időre hevest bírálatokkal illeti a különböző minisztereket. Friedhelm Frisehensch- läger nemzetvédelmi miniszter például a Svédországtól megrendelt 24 darab Saab J 35 Draken mintájú elfogó vadászgép vásárlása miatt támadták. Ám a hadjárat csakhamar kifulladt: az osztrák politikusok jól emlékeztek rá, hogy éppen az ÖVP sürgette a légierő modernizálását — még 1976- ban. Nem sikerült a borpancsolással sem aláásni a kormány tekintélyét, sőt a kampány visszájára fordult. Nyílt titok ugyanis, hogy nyugati szomszédaink legjelentősebb bortermelő szövetkezeteiben az ellenzéki ÖVP a hangadó... Bécsiben ázt is készséggel elismerik a tárgyilagos megfigyelők, hogy ellenzék politikai-gazdasági stratégiája hevenyészett, hiányzik belőle az átütő erő, amely lényegesen befolyásolná a tömegek hangulatát. Azt ugyanis a politikával legkevésbé foglalkozó osztrák polgár is érzékeli, hogy az idén valószínűleg öt százalék alá szorított infláció megélhetési biztonságot kölcsönöz számára. Nem kerülheti el az sem a figyelmét, hogy más tőkés országokkal ellentétben Ausztriában a munkanélküliség viszonylag kevesek gondja: a felnőtt * lakosságnak mindössze 3— 4 százaléka keres állást, de igaz: a frissen végzett fiat* lók elhelyezkedése a korábbi évekhez képest most némileg megnehezedett. 'Ami viszont az osztrák gazdas/g politikusokat is foglalkoztatja: az ipari struktúra — természetesen a legfejlettebb tőkés országokéhoz képest — bizony elavult. Mostanábi i ennek az állapotnak a gyökeres megváltoztatására koncentrál Ausztria. mindenekelőtt az állami nagyvállalatok körében. Gyapay Dénes távolabb került szocialista jellegétől, elveszítette tömegkapcsolatait. Figyelemreméltónak tartják azt is, hogy a kiábrándult szocialista hívek többsége nem a jobboldalhoz pártolt, hanem a Szocialista Párt eredeti célkitűzéseihez igencsak hasonlító, haladó demokratikus programmal fellépő új csoport, a Nemzeti Megújulás Pártjára adta voksait. Újabb voksolások? Lisszabonban ugyanakkor mindenki tisztában van azzal, hogy a szociáldemokraták kisebbségi kabinetje, a legújabb kísérlet sem lehet igazán hosszúéletű. Mivel a szocialisták, a kommunisták ellenzékébe vonultak, gyakorlatilag az új párt magatartásától függ Cavaco Silva kabinetjének sorsa. Ráadásul a választások sorozata még egyáltalán nem zárult le. Decemberben községtanácsi választások lesznek, amelyek megerősíthetik vagy módosíthatják a parlamenti voksoláskor kialakult képet. A szocialisták korábban azt tervezték, hogy összefognak a jobboldal pártjaival a kommunisták ellen. Kérdés azonban, hogy az új helyzetben nem módositják-e a szemlátomást kudarcot vallott stratégiájukat. Igazi jelentősége azonban a jövő januárban esedékes elnökválasztásnak lesz, amikor végleg leköszön a jelenlegi államfő, Eanes tábornok. A kormányzatban az 5 jelenléte volt a szegfűk forradalmának utolsó jelképe. Székére hárman is pályáznak. Mário Suares az elnöki poszt megszervezésével szeretné gyógyítgatni az októberben kapott sebeket. A jobboldal abban bizik, hogy közös jelöltjük, a volt kereszténydemokrata pártvezér, Freitas Amaral győz, s ezzel a kisebbségi kabinet túlélési esélyei jócskán javulnak. Független jelöltként indul az eanesista párthoz közelálló Mária Lordes de Pintassiglo asszony, — az első női elnökjelölt Portugáliában. Az, hogy elnöki vagy parlamenti rendszerben kormányozzák-e Portugáliát, ugyancsak a jövő egyik nagy kérdése. A köztársasági elnök személye mindenesetre meghatározza a kisebbségi kabinet sorsát, s azt is, hogy lesz-e szükség megint a parlament teloszlfetásána. Lisszabonban a legtöbben úgy vélekednek, hogy csak az újabb választási fordulók után lehet némi esély astabil kormányzásra Portugáliában. Összeállított»: Majnáé Józief Cavaco Silva, az új kormányfő újságírók gyűrűjében Ausztria
