Szolnok Megyei Néplap, 1985. november (36. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-16 / 269. szám

6 Nemzetközi körkép 1985. NOVEMBER 16. Az SZKP kongresszusa elé „Szerződéses” üzem a Szovjetunióban termékeknek”, „nyissunk barkácsboltat, ahol a ko­rábban kidobott anyaghul- ladékot értékesítjük”, „ke­vesebb jóváhagyó aláírást a tervrajzokra”, „szervezzünk műhelyt az automata ter­melőberendezések gyártá­sára”, „központosítsuk a TMK-t”. Ezek már „tulaj­donosi” szemléletű javasla­tok. Megszületett az is, amit munkaidőben dolgozó „VGMK”-nak nevezhetnénk: az egyik brigád 13 tagja kö­zül 9 az összes munkagépen megtanult dolgozni, igye­keznek minél kevesebben minél többet elvégezni. A munkaráfordítás csökken­téséért 20 százalékkal, a ki­váló minőségért további 20 százalékkal nőtt a fizetésük. Természetesen megkapják a kitűzött feladatok teljesí­téséért járó prémiumot is. A brigádtagok úgy dolgoz­nak, mintha maguknak csi­nálnák a termékeket. Egy másik műhelyben feltárták a tartalékokat, jobban ki­használják a gépeket. Az el­ső negyedévben mindezért 70 százalékkal többet kap­tak. mint az alapfizetésük. Egy vezető mesternek pél­dául 160 rubel az alapfize­tése. de 260 rubel került a borítékjába. A levélírók feltették a kérdést: hogyan működhet egyenletesen az üzem, ha a mérnökök húst trancsíroz- nak, az esztergályosok kom­bájnt vezetnek, a közgazdá­szok szénát szárítanak? Vagy az egyesülés felmen­Ml lesz a kísérlet sorsa ? A 7 millió rubeles anya­gi ösztönzési alapot sem osztják ki teljes egészében, mert ez felborítaná az ará­nyokat. így 600 ezer rubelt lakásépítésre, óvodákra, üdültetésre fordítanák. Évente 27,7 millió jut a jelenlegi termelési és nye­reségszint mellett a beruhá­zásokra, a «rekonstrukcióra, a műszaki színvonal emelé­sére, a termelés bővítésére. Ez lehetővé teszi, hogy az egyesülés bátran tervezzen. Május 23-án írták alá a szerződést az olasz Danielli céggel egy automatizált üzemrész felépítéséről. Ez 33 hónap múlva kész lesz, s a robotok segítségével 550 em­ber végzi majd ott ■ 2500 em­ber munkáját. A sajtólevelezők és ma­guk a szumiak is úgy fogal­maznak, hogy ez a jövő út­Portugália A legújabb kisérlet tlést kapott a kisegítő mező- gazdasági miunkák alól? Szumiban elmondták, hogy „zöld műhelyt” szerveztek 250 önkéntesből. Mindig annyit küldenek ki közülük a földekre, amennyit kell. Rossz időben mindenki a gyárban dolgozik. A „zöld műhely” munkásait a szov- hoz fizeti. A betakarított termésből — a szovhozzal kötött szerződés értelmében — mindenki kap öt száza-, lékot. ' A kérdezők azt is fesze­getik. nem akadályozza-e a kísérletet a bürokrácia? A szumiak elmondták, hogy a pénzügyminisztérium már küldött egv negyedévenként kitöltendő terjedelmes kér­dőívcsomagot. Jelentéseket kérnek mások is. Áprilisban a kormány előtti beszámoló következik. „Azért egy vödör vért ki tud belőlünk szívni a bürokrá­cia” — mondta az igazgató- helyettes. Tíz gyakorlati kér­dés továbbra is döntésre vár, sűrűn kell Moszkvába utazni. , A kísérlet eddigi szám­szerű eredményei az új for­mát igazolják. Az 1981—84-es évek átlagában 12 százalék­kal nőtt a termelés évente az idei év első kilenc hónapjá­ban 13,9 százalékkal. A nor­matív tiszta termék, vagyis tisztán az üzem által hozzá­adott érték alapján számít­va a növekedés átlagosan 12.8 százalékos volt az első öt évben az idei kilenc hó­nap eredménye 15,7 száza­lék. }a. A jelek szerint a „szer­ződéses” feltételek megolda­nak olyan, a Szovjetunióban az utóbbi időben különösen előtérbe állított feladatokat, mint a szállítások pontossá­gának garantálása, a minőség javítása, a valódi takarékos­ság, a munkatermelékenység növelése a tudományos-mű­szaki rekonstrukciók meg­gyorsítása, az érdekeltség növelése. Azt azonban még senki sem mondta ki, hogy a kísérlet célja annak szé­leskörű elterjesztése lenne. Továbbra is kérdés: járha­tó út-e a „szerződéses ru­belfelosztás” a szovjet gaz­daság számára. Ha nem, úgy a szúrni kísérlet mégiscsak idegen sejt marad a gazda­ság testében, amelyet hol a természetes immumreakciók'- tól kell majd megvédeni, hol pedig táplálni kell majd mesterségesen. Szerződéses vállalat a Szov­jetunióban? Akár annak is nevezhetnénk, a szerződés itt azonban a következőt je­lenti: az állam és a Szúrni Gépgyártási Egyesülés meg­állapodott, hogy az üzem nyereségének minden rubel­jéből 30 kopejka az állami költségvetést illeti, 70 pe­dig a termelőnél marad. A termelő tehát saját maga bankárja „önfinanszírozó” vagy „teljes önelszámoló” — az elnevezésen még folyik a vita. A 30 kopejka is csak 27 az első évben, azután évente eggyel nő, míg el nem éri a 30-as szintet, amin a tervek szerint megmarad. A terme­lőnél marad az árbevételnek az a része is, amely az amortizációt fedezi. Ha az állam új részleggel bővíti az egyesülést, ennek költsé­geit maga állja. Az árak kérdése A vállalat gazdálkodik a saját 70 kopejkájával: 35-öt gépek, berendezések felújí­tására, a termelés bővítésé­re fordítanak. 15-öt a dől*, gozók anyagi ösztönzésére, 12-t szociális és kulturális kiadásokra, 5-öt a korábbi bankhitelek törlesztésére és 3 kopejkát saját miniszté­riumuknak utalnak át. Az állami költségvetés semmit sem veszít, hiszen eddig is mindent meg kel­lett adnia a vállalatnak. Ha a vállalat eddigi befizetéseit és a ráfordított költségeket nézzük, az egyenleg hasonló volt, mint az új helyzetben. Az üzem azonban most már érdekelt a nyereség növelé­sében, meg kell keresnie azt, amit eddig megkapott. Bővítési, értékesítési prob­lémák nem lehetnek. Az amerikai embargó meghir­detése után a szúrni egyesü­lés szállította az Urengoj- Ungvar gázvezetékek komp­resszorait. Atomerőművek­hez készítenek szivattyúkat, termékskálájuk rendkívül széles. A szúrni kísérlet által fel­vetett kérdésekről három­szor írt pedig a Lityeratur- naja Gazeta gazdaságpoliti­kai rovata. A legfontosabb az árak kérdése, hiszen a ki­sérlet az érvényes árképzési formában megy végbe, a gyár maga nem igazíthatja árait. A nyereség viszont nem más, mint az ár és az önköltség különbsége. A Harkov melletti városban hangsúlyozzák, hogy nem árképzési kísérletben vesz­nek részt. Az árakat alapos vizsgálódással állapítják meg, s azok nem változnak egy ötéves tervidőszak fo­lyamán. így a nyereség nö­velésének egyetlen módja az önköltség csökkentése. Attól nem kell tartani, hogy az egyesülés csak a legjövedelmezőbb termékek gyártásával foglalkozik majd. hiszen a „szerződés” alapvető feltétele a szállítá­si kötelezettségek pontos teljesítése és a kiváló minő­ség garantálása. Tartalékok feltárása A Dityeratumajá Gazeta több levélirója mégis aggó­dik amiatt, hogy ha a kísér­let elterjed, sokan áreme­lések révén akarják majd a nyereségüket növelni, és ez a fogyasztókat fogja megká­rosítani. Szumiban is leveleznek: „Kedves szaktárs! A kísér­let előtt közösségünk nem volt a saját bevételeinek gazdája, ez visszafogta a kezdeményezést. .. 1985-ben az egyesülésnek 11,7 száza­lékkal kell növelnie terme­lését, 10,4 százalékkal emel­ni a munka termelékenysé­gét, és ennek eredményeként 60 millió rubelnyi nyeresé­get termelünk meg. A szál­lítási kötelezettségek hiány­talan teljesítése esetén az anyagi ösztönzési alap 1 mil­lió 95 ezer rubellel növek­szik ...” — Ezt a levelet minden dolgozó megkapta. A javaslatoknak azóta se szeri, se száma. „Építsünk külön raktárt a nagyméretű A választások október el­sején kisebbfajta földren­gést okoztak a lisszaboni parlamentben. Az előzetes várakozásoknál jóval na­gyobb arányúak voltak a változások, ám a remélt stabilitást jottányival sem hozták közelebb. Hosszas alkudozások után egy kisebbségi kormány alakult Luzitániában. Egy bukás olemzése A választások többféle re­kordot is hoztak. Az 1975. április 25-i forradalom óta eltelt több mint tiz esz­tendőben soha ilyen keve­sen még nem járultak az urnákhoz: a szavazásra jo­gosultak körülbelül egyne­gyede otthon maradt. Soha ilyen nagyarányú vereség­re nem volt példa, mint amilyen a szocialistákat sújtotta. A legnagyobb meg­lepetést kétségtelenül egy új párt keltette szuperszoni­kus kezdősebességével: a jelenlegi köztársasági el­nök, Ramalho Eanes híveit tömörítő közéDbal tömörü­lés megalakulása után alig három hónappal máris a szavazatok 18 százalékát szerezte meg. Az októberi parlamenti választások után tulajdon­képpen új helyzet alakult ki: a szocialisták katasztro­fális visszaesésével a jobb­oldali szociáldemokraták üs­tökösként feltűnt új pártve­zére, Anibal Cavaco Silva ügyes sakkhúzást hajtott végre azzal, hogy nyáron, két év után, szakított a szövetséges szocialistákkal. Nagy álma, a jobboldali nagykoalíció alakításának terve azonban nem telje­sült, a másik lehetséges koalíciós partner, a keresz­ténydemokrata párt ugyan­is mandátumainak majd ne­gyedét elveszítette. A választások egyik leg­többet elemzett kérdése, hogyan bukhattak ekkorát a Jövő májusban köztársa­sági elnököt választanak Ausztriában. Az ellenzéki Osztrák Néppárt (ÖVP) ber­keiben osztatlan az öröm: Kurt Waldheim egykori ENSZ-főtitkár és osztrák külügyminiszter személyé­ben olyan jelöltet indíthat­nak, aki jó eséllyel veszi fel a küzdelmet a szocalista párti Kurt Steyrer jelenlegi egészségügyi és környezet­védelmi miniszterrel szem­ben. Bécsben már most sok szó esik a jövő évi erőpróbáról. Noha még több mint félév hátra van az elnökválasztás­ig, mind az SPÖ—EPÖ koa­líció, mind pedig az ÖVP se­rényen készül a kampányra. Ez érthető is, hisz a jövő májusi voksolást a pártok már bizonyos értelemben az 1987-es általános választá­sok próbakövének tekintik. Az ellenzék házatáján za­josabb hadjárat körvonalai bontakoztak ki. A legutóbbi, 1983 áprilisában rendezett általános választásokon az ÖVP-nek nem sikerült az áhított frontáttörést végre­hajtania pozíciói ugyan né­mileg megerősödtek, ám a szocialistákat ennek ellenére nem volt képes elütni a kormányalakítás lehetőségé­től. Az SPÖ visszautasította a nagykoalíció tervét, s in­kább a választásokon ugyan­csak kissé megerősödött FPÖ-t emelte partneréül. Jelenleg az osztrák parla­mentben 90 szocialista párti honatya mellett 81 ÖVP, és 12 FPÖ képviselő foglal he­lyet. Rudolf Kirchscläger az Osztrák Köztársaság jelen­legi elnöke annak idején 1974-ben, majd 1980. évi újjáválasztásakor a szocia­listák jelöltjeként került — mint pártonkivüli — a leg­magasabb közjogi méltóság­ba. Kurt Steyer egészségügyi és környezetvédelmi minisz­ter, a szocialisták elnökje­lölt je tagja az SPÖ-nek. Népszerűségében — egye­lőre — kétségkívül elmarad a volt ENSZ-főtitkár,, Wald­heim mögött, s esélyeit az ellenzék is igyekszik megté­pázni, Többször valóságos kampányt folytattak el­lene az ÖVP sajtójában. Előbb a hamburgi vízi erő­mű építése körüli vitában szocialisták. Igaz, ők visel­ték az előző két év kor­mányzásának kínos terhét. Mário Suares drasztikus nadrágszíj-meghúzó intézke­désekkel kormányozta a gazdaságot. Ez külső sike­reket hozott, a külpiaci egyensúly helyreállítását Csakhogy micsoda áron: a vásárlóerő visszaesése, ma­gas infláció, növekvő mun­kanélküliség, az amúgyis Nyugat-Európa legszegé­nyebbjének számító ország több részén szó szerinti nyo­mor, éhség árán. A bukás fő okát azonban a megfigyelők abban látják, hogy Suares pártja egyre Arccal az urnák felé Rudolf Kirchschläger Kurt Waldheim támadták, majd a borpan- csolási «botrányban próbál­ták lejáratni. Az ellenzék Ugyanis úgy vélte: az egész­ségügyi miniszter bizonyára idejében tudomást szerzett a hűtőfolyadékkal „dúsí­tott” 'borokról, ennek vesze­delmére azonban kellő idő­ben nem figyelmeztette a fogyasztókat. Mára nagyjából már el­csitultak a vádaskodások. S bármennyire kétségtelen Kurt Waldheim személyi va­rázsa — a politikus egyéb­ként nem tagja az ÖVP-nek, s mint jelölése alkalmából hangsúlyozta, nem támogat kormánykoalíciót —, a szo­cialisták szavazótábora is­meretében legalább is nyílt­nak tekinthető a jövő évi el­nökválasztás kimenetele. Arról nem is szólva, hogy Fred Sinowatz kancellár rendkívül jó érzékkel fog­ja ki a szelet az ellenzék vitorláiból. Nem mintha az ÖVP könnyű ellenfélnek bi­zonyulna. Érvei, módszerei furfangosak ugyan, de — mint Leopold Gratz kül­ügyminiszter, a szocialisták bécsi frakciójának vezetője egy nyilatkozatában rámu­tatott — a Néppártnak kor­mányzati felelősséget kelle­ne tkimutatnia. Ezzel azon­ban rendre adós marad. Más kérdési, hogy időről időre hevest bírálatokkal il­leti a különböző minisztere­ket. Friedhelm Frisehensch- läger nemzetvédelmi mi­niszter például a Svédor­szágtól megrendelt 24 darab Saab J 35 Draken mintájú elfogó vadászgép vásárlása miatt támadták. Ám a had­járat csakhamar kifulladt: az osztrák politikusok jól emlékeztek rá, hogy éppen az ÖVP sürgette a légierő modernizálását — még 1976- ban. Nem sikerült a borpan­csolással sem aláásni a kor­mány tekintélyét, sőt a kam­pány visszájára fordult. Nyílt titok ugyanis, hogy nyugati szomszédaink leg­jelentősebb bortermelő szö­vetkezeteiben az ellenzéki ÖVP a hangadó... Bécsiben ázt is készséggel elismerik a tárgyilagos meg­figyelők, hogy ellenzék poli­tikai-gazdasági stratégiája hevenyészett, hiányzik be­lőle az átütő erő, amely lényegesen befolyásolná a tömegek hangulatát. Azt ugyanis a politikával legke­vésbé foglalkozó osztrák polgár is érzékeli, hogy az idén valószínűleg öt száza­lék alá szorított infláció megélhetési biztonságot köl­csönöz számára. Nem kerül­heti el az sem a figyelmét, hogy más tőkés országokkal ellentétben Ausztriában a munkanélküliség viszonylag kevesek gondja: a felnőtt * lakosságnak mindössze 3— 4 százaléka keres állást, de igaz: a frissen végzett fiat* lók elhelyezkedése a koráb­bi évekhez képest most né­mileg megnehezedett. 'Ami viszont az osztrák gazdas/g politikusokat is foglalkoztat­ja: az ipari struktúra — ter­mészetesen a legfejlettebb tő­kés országokéhoz képest — bizony elavult. Mostanábi i ennek az állapotnak a gyö­keres megváltoztatására koncentrál Ausztria. min­denekelőtt az állami nagy­vállalatok körében. Gyapay Dénes távolabb került szocialista jellegétől, elveszítette tö­megkapcsolatait. Figyelemre­méltónak tartják azt is, hogy a kiábrándult szocia­lista hívek többsége nem a jobboldalhoz pártolt, ha­nem a Szocialista Párt ere­deti célkitűzéseihez igen­csak hasonlító, haladó de­mokratikus programmal fel­lépő új csoport, a Nemzeti Megújulás Pártjára adta voksait. Újabb voksolások? Lisszabonban ugyanakkor mindenki tisztában van az­zal, hogy a szociáldemok­raták kisebbségi kabinetje, a legújabb kísérlet sem le­het igazán hosszúéletű. Mivel a szocialisták, a kom­munisták ellenzékébe vo­nultak, gyakorlatilag az új párt magatartásától függ Cavaco Silva kabinetjének sorsa. Ráadásul a választások sorozata még egyáltalán nem zárult le. Decemberben köz­ségtanácsi választások lesz­nek, amelyek megerősíthe­tik vagy módosíthatják a parlamenti voksoláskor ki­alakult képet. A szocialis­ták korábban azt tervezték, hogy összefognak a jobbol­dal pártjaival a kommunis­ták ellen. Kérdés azonban, hogy az új helyzetben nem módositják-e a szemlátomást kudarcot vallott stratégiá­jukat. Igazi jelentősége azonban a jövő januárban esedékes elnökválasztásnak lesz, ami­kor végleg leköszön a je­lenlegi államfő, Eanes tá­bornok. A kormányzatban az 5 jelenléte volt a szeg­fűk forradalmának utolsó jelképe. Székére hárman is pályáznak. Mário Suares az elnöki poszt megszervezésé­vel szeretné gyógyítgatni az októberben kapott sebeket. A jobboldal abban bizik, hogy közös jelöltjük, a volt kereszténydemokrata párt­vezér, Freitas Amaral győz, s ezzel a kisebbségi kabinet túlélési esélyei jócskán ja­vulnak. Független jelöltként indul az eanesista párthoz közelálló Mária Lordes de Pintassiglo asszony, — az első női elnökjelölt Portu­gáliában. Az, hogy elnöki vagy parlamenti rendszerben kor­mányozzák-e Portugáliát, ugyancsak a jövő egyik nagy kérdése. A köztársasági el­nök személye mindenesetre meghatározza a kisebbségi kabinet sorsát, s azt is, hogy lesz-e szükség megint a parlament teloszlfetásána. Lisszabonban a legtöbben úgy vélekednek, hogy csak az újabb választási fordulók után lehet némi esély asta­bil kormányzásra Portugá­liában. Összeállított»: Majnáé Józief Cavaco Silva, az új kormányfő újságírók gyűrűjében Ausztria

Next

/
Thumbnails
Contents