Szolnok Megyei Néplap, 1985. november (36. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-16 / 269. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1985. NOVEMBER 16. I Heti világhiradó I Szófiában befejeződött az UNESCO közgyűlése. A képen a szervezet vezetői sajtóértekezleten értékelik a tanácskozás munkáját HÉTFŐ: A háborús veterá­nok napján Reagan elnök a katonai erő növelése mellett foglalt állást — Abu Musza felhívása az Arafat nélkflU „ellen-PFSZ” megalakítására — Ille Vaduva, az új román kOMgymlnlszter Stefan And­rei helyett. KEDD: Katonai puccskísérlet Libériában-— Az ENSZ köz­gyűlése szavazott „az afgán kérdésről" — Sinowatz kan­cellár az osztrák szocialis­ták kongresszusán az eddigi Irányvonal folytatása mellett tett hitet — Merénylet Liba­nonban jobboldali vezetőkel­len. SZERDA: Mihail Gorbacsov Nobel-békedljasokat fogadott — Washingtonban bejelentet­ték, hogy európai kőrútja során Badapestre Is elláto­gat Shultz külügyminiszter — Eduard Sevardnadze szov­jet külügyminiszter üzenetet Intézett Japán kollégájához — Kormányválság Izraelben, mert Peresz kormányfő me­neszteni akarta Ariel Saront. CSÜTÖRTÖK: A dán parla­ment döntött: az ország te­rületén nem lehetnek nuk­leáris fegyverek — Berlinben véget ért a Varsói Szerződés tagállamai Katonai Tanácsá­nak ülése — Sztrájk Görög­országban — A FAO római ülésén mondott beszédében Mitterrand francia elnök a fejlődő országok adósságai­nak átütemezését ígérte. PÉNTEK: Nemzetközi segély­akció a kolumbiai vulkán­katasztrófa után, de az or­szág vezetői politikai válság­gal néznek szembe, mert ki­derült, hogv elmulasztották a lakosság riasztását — Rea­gan tévé- és rádióbeszédé­ben az amerikai—szovjet két­oldalú kapcsolatok javításá­ra tett javaslatokat. Milyen várakozás előzi meg a genfi csúcstalálkozót? Szinte váltakozva lehet hallani hangokat, amelyek hol pesszimizmusról árul­kodnak, hol pedig azt a re­ményt fejezik ki, hogy Mi­hail Gorbacsov és Ronald Reagan genfi találkozása bi­zonyos kedvező folyamatot A hét elején Londonban több ezren tüntettek amiatt, hogy a múlt hónapban a rendőrök megöltek egy színesbőrű asz- szonyt indíthat ei Az bizonyos, hogy áttörést aenki sem vár, igazi, nagyobb szabású szovjet—amerikai megálla­podásra nem számítanak, különösen nem a csúcstalál­kozó napirendjének legfon­tosabb pontjaiban. Az utóbbi napokban ame­rikai részről olyan értesülé­seket szivárogtattak ki. hogy Reagan elnök csúcstalálkozó­sorozat elindítására gondol. Ugyanákkor látnivaló, hogy a megegyezés ellenfelei nagy nyomást gyakorolnak az el­nökre. A Pentagon ezért időzítette erre a hétre olyan lista előterjesztését, amely a Szovjetunió állítólagos „szer­ződésszegéseit” tartalmazta. Mellékesen az is a célja az amerikai hadügyminiszté­riumnak. hogy erre hivat­kozva újabb és újabb fegy­verek beszerzését követel­hesse az elnöktől és a kong­resszustól. Gorbacsov főtitkár a No- bel-békedíjasok kongresszu­sának küldöttségét a Kreml­ben fogadva kijelentette: „nem üres kézzel” megy a csúcstalálkozóra, a Szovjet­unió „komoly és termékeny munkát” akar végezni Géni­ben. Az MSZMP Központi Bi­zottsága keddi ülésén rá­mutatott arra, hogy a Szov­jetunió, a Varsói Szerződés tagállamainak javaslatai jó alapul szolgálnak a feszült­ség csökkentéséhez. Megfe­lelő feltételeket teremtettek ahhoz, hogy a genfi találko­zón a világbéke ügyét szol­gáló, érdemi megállapodá­sok szülessenek. Milyen sors vár a Conta- dora-csoporp ü) béketervé­re? Nicaragua és az USA vi­tája egyre hevesebb a Con- tadora-csoport új béketervé- rőL (Mint ismeretes, Ko­lumbia, Panama, Mexikó és Venezuela alkotja ezt a cso­portot, amelynek neve egy mexikói tengeri fürdőhelyre utal, ahol először találkoztak az említett országok diplo­matái. 14 hónappal ezelőtt már kidolgoztak egy béketervet, amely előirányozta volna va­lamennyi külföldi katonai erő kivonását a közép-ame­rikai országok mindegyiké­ből, és betiltotta volna a térségben más államok had­seregeinek hadgyakorlatait. Azt a tervet Nicaragua elfo­gadta, az USA azonban nem. Washington ki is tudta erő­szakolni a ■ Contadora-orszá- goktól, hogy új elképzelés­sel hozakodjanak elő. Ez már csak fokozatosan szün­tetné meg a külföldi katonai jelenlétet, és a hadgyakorla­tok dolgában is „türelme­sebb” lenne... A héten Nicaragua vezetői kijelentették, hogy az első­számú feltétel az amerikai csapatok távozása a térség­ből. A sandinista kormány kénytelen védelmi eszközök­re támaszkodva biztosítani az ország jogát a független­ségre. Humberto Ortega, a nicaraguai honvédelmi mi­niszter (egyébként Dániel Ortega ívére) arra hívta fel a figyelmet, hogy az USA szüntelenül növeli a Nicara­guával szembenálló közép­amerikai országok katonai erejét. Hondurasnak például több mint 200 harci repülő­géppel és helikopterrel a tér­ségben a legütőképesebb lé­gierő áll rendelkezésére. Humberto Ortega szóvátette, hogy továbbra is a nicara­guai partok előtt járőröz egy amerikai kémhajó, amelynek fedélzetéről le­hallgatnak és megfigyelnek mindent, ami az ország te­rületén történik. Ráadásul ebben az évben már több mint 430 felderítő repülést végeztek a nicaraguai lég­térben az USA harcigépei. Mi történt Libériában? A hét elején államcsíny- kísérletről érkeztek hírek a nyugat-afrikai Libéria fővá­rosából, Monroviából. Sokáig ellentmondottak egymásnak a különböző értesülések: előbb híre járta, hogy a had­sereg volt főparancsnoka megdöntötte Sámuel Doe elnököt, aztán maga Doe nyilatkozott arról, hogy a puccskísérlet meghiúsult, vi­szont! később még mindig jelentettek szórványos lö­völdözéseket a fővárosból, az elnöki palota környékéről. A kis Libéria (43 ezer négyzetkilométeres területé­vel, és hozzávetőleg 2 millió lakójával) az afrikai föld­rész második legrégibb füg­getlen állama, amelyet a XIX. század első felében a szabaddá lett amerikai rab­szolgák alapítottak. Kötődé­se az USA-hoz mindmáig megmaradt. Ezt az is jelez­heti, hogy ugyanolyan sávos- csillagos a lobogója, mint az Egyesült Államoknak, csak az a különbség, hogy egyet­len fehér csillag van a kék mezőben. A zászlót egyéb­ként legalább 2600 hajón látni. Libériában jegyeztették be az amerikai és görög fe­hérhajók nagy részét, mert a hajótulajdonosok így sza­badulni tudnak a másutt szi­gorú munkavédelmi és bér­lői előírások alól... Libé­ria gazdasági jelentőségét jelzi, hogy a világ első tíz vasérc- és nyersgumiszállf- tója között van. Az országnak mégis sok a gondja: az írástudatlan­ság 80 százalékos, a gazda­sági feilődéshez nincsenek szakemberek, kis híján 140 éve „szabad” ország valójá­ban amerikai gyarmat. Ami­kor 1979-ben népi elégedet­lenség jelentkezett, egy őr­mester, Samuel Dóé oucs- csot hajtott végre. William Tolbert ^addigi elnök is éle­tét vesztette a véres esemé­nyekben. Doe ellen két éve ugyanaz a személy kísérelt meg államcsínyt, aki most is. de annak kudarca után az USA-ban menekült. Ezút­tal úgy hírlik, hogy a mon- roviai amerikai nagykövet­ségen keresett menedéket a puccsista volt főparancsnok. Az államcsínykísérlet arra jó volt. hogy ráirányítsa egy oillanatra a papíron függet­len kis afrikai államra a fi­gyelmet, s hogy megkérdője­lezze a latin „über” („sza­bad") szó jogosságát a na­gyon is függő viszonyban le­vő ország nevében. Pálfy József Buenos Airesben befejező szakaszához érkezett az a bírósági tárgyalás, amelyen a volt katonai junták vezetői ülnek a vádlottak padján a Falkland-háborúban tanúsított magatar­tásuk miatt Lennel vezetők távirata Elhunyt Makaruk Lajos A Szolnok Megyei Néplap pártszervezete, KlSZ-szerve­zete és szakszervezeti bizottsága, a szerkesztőség és a Lap­kiadó Vállalat kollektívája mély megrendüléssel tudatja, hogy Makaruk Constantin Lajos, a KISZ-alapszervczet tit­kára, a szakszervezeti bizottság tagja, a lap tervezőszerkesz­tője életének 37. évében, 1985. november 15-én súlyos beteg­ségben, tragikus hirtelenséggel elhunyt. Makaruk Constantin Lajost a Szolnok Megyei Lapkiadó Vállalat és a Néplap szerkesztősége saját halottjának tekin­ti. Temetéséről később intézkednek. Előző este még ott ült a szerkesztőség és a vállalat dolgozói sorában, s 6 is azok között volt, akiket a szak- szervezeti bizottság tagjai közé választottunk. Közmeg­becsülésnek, szeretetnek ör­vendett fiatalok és idősek körében. Munkaszerető, sze­rény, de szókimondó fiatal­ember volt, és a szó legne­mesebb értelmében közössé­gi gondolkodású. 1974-ben került a laphoz, előbb a sportrovatban újságíróként, majd 1981 óta tervezőszer­kesztőként dolgozott. Nem­rég fejezte be tanulmányait a Testnevelési Főiskola leve­lező tagozatán. Éveken át a sajtó fiatal dolgozói KISZ- alapszervezete vezetőségé­nek tagjaként, utóbb titká­raként nagy aktivitással te­vékenykedett. Kezdeménye­zője és fő szervezője volt minden közösségi esemény­nek. Két kicsi gyermekkel Reagan a genfi kilátásokról hagyta el özvegyét, s renge­teg valós tervvel, munkát jobbító elképzeléssel közös­ségünket. Tegnap reggel az élet sok bajához szokott újságírók, vállalati dolgozók sírtak sze­retett kollegánk, a fiatal élet elvesztése hírén. „Kosztyát” nagyon sokáig gyászolni fog­juk. Jaruzelski, a Lengyel Egye­sült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a Lengyel Népköztársaság Ál­lamtanácsának elnöke táv­iratban mondott köszönetét Kádár Jánosnak és Losonczi Pálnak, a Lengyel Népköz- társaság Államtanácsa el­nökévé történt megválasztá­sa alkalmából kifejezett jó­kívánságaikért. Zbigniew Messner, a Len­gyel Népköztársaság Minisz­tertanácsának újonnan meg­választott elnöke ugyancsak táviratban köszönte meg Lá­zár György üdvözletét. nsz-Mmiiés Magyar felszólalás Az ifjúság problémáinak megoldása csak akkor lehet­séges, ha ehhez békés és biztonságos nemzetközi kö­rülményeket biztosítunk, és hatékonyan együttműkö­dünk a leszerelés érdekében — mondotta az ENSZ-köz­gyűlésén Cservény Vilmos, a DÍVSZ főtitkára, a KISZ Kb titkárságának tagja. A magyar küldött beszé­dében egyebek között hang­súlyozta, hogy a fiatalok kü­lönösen érdekeltek a tartós békében. A fegyverkezési hajsza gazdasági hatásait el­sősorban őik érzik meg, az if­júság reagál a leggyorsab­ban a konfliktusokra, és a fiatalokból kerül ki a kato­nák többsége. A magyar kor­mány úgy ítéli meg, hogy az atomháború veszélyének csökkentése, az enyhülés erődítése valamennyi kor­mány közös felelőssége. Magyarországon az ifjú nemzedék szükségleteit igyekeznek számításba ven­ni a társadalompolitikai fel­adatok kialakításánál — hangoztatta Cservény Vil­mos. Rámutatott: a progra­mok valóra váltása termé­szetesen nem képzelhető el az ifjúság cselekvő részvé­tele nélkül. A magyar kül­dött elmondotta, hogy az or­szággyűlés 1971-ben ifjúsá­gii törvényt alkotott, rögzítve ebben az ifjúság jogait és kötelességeit, illetve a tár­sadalom felelősségét az if­júságért (Folytatás az 1. oldalról.) lesz és túlterjed elnöksége­men. Meg kell próbálnunk, hogy együtt vázoljuk fel a békés tárgyalás alapjait, még akkor is, ha az alapvető kérdésekben fennálló né­zeteltéréseink nem fognak megváltozni” — mondotta. — „Remélem, hogy meg tu­dunk indítani egy olyan fo­lyamatot, amelyet ütódaink és népeink folytathatnak majd: őszintén és nyíltan kell szembenéznünk nézet­eltéréseinkkel s meg kell kezdenünk azok szűkítését és megoldását, hatékonyan kell kapcsolatban lennünk, hogy tetteinket és szándéka­inkat ne érthessék félre, fel kell számolnunk a közöttünk fennálló korlátokat és együtt kell működnünk mindannyiunk javára, min­denütt, ahol ez lehetséges. Ez a találkozó történelmi al­kalom lehet arra, hogy ki­jelöljünk egy szilárdabb, konstruktívabb, a 21. század­ba átterjedő folyamatot”. Reagan azonban a vára­kozások mérséklésére hala­déktalanul hozzáfűzte, hogy „a szovjet—amerikai kapcso­latok története nem ad ala­pot a túlzott lelkesedésre’ és „a csúcstalálkozó sikerét nem rövid távra szóló meg­állapodások aláírásával kell lemérni, csak az idő mutat­hatja meg, sikerült-e megte­remteni a biztonságosabb vi­lághoz vezető hidat”. Reagan és kísérete wa­shingtoni idő szerint ma délelőtt indul Genfbe. Áldozatok ezrei a hamu és iszap alatt Kolumbiai vulkánkatasztrófa A szerencsés menekültek egy csoportja aggódva néz a gyil­kos vulkán felé Bogotában országos vál­ságbizottság ült össze Beli- sario Betancour elnök veze­tésével a Névadó del Ruiz vulkán kitörése után kiala­kult helyzet megvitatására. A hivatalos közlemény sze­rint a katasztrófa mentési munkálatainak irányítására alakult bizottság munkájá­ban részt vesznek a kolum­biai vöröskereszt és a hadse­reg képviselői is. A válságbizottság megha­tározta az első segélyakció­kat, a bajbajutottak menté­sét, az élelmiszer- és gyógy­szerszállításokat. A kolumbiai kormány rendkívüli állapotot hirde­tett ki a katasztrófa sújtotta területeken: Tolima és Cal- das tartományokban. Kolumbiában az éjszaka is folytatódtak a mentési mun­kálatok a hamuval és iszap­pal elárasztott területeken. Armero városban, amelyet maga alá temetett a több méter magas iszapréteg, a mentőalakulatok eddig 4000 holttestet találtak. A városi hatóságok nem bocsátkoznak jóslásokba a halálos áldoza­tok számát illetően, de Ar­mero ötvenezer -lakosából eddig csak tízezer túlélőt számláltak meg. A város nyolcvanöt százaléka telje­sen elpusztult. A sebesültek számára a közeli települése­ken ideiglenes kórházakat állítottak fel. Belisario Be­tancour, aki repülőgépről sze­mélyesen is megtekintette a területet, nagyon súlyosnak ítélte meg a helyzetet. Octavio Ramirez Ocampo kolumbiai külügyminiszter, aki jelenleg Franciaország­ban tartózkodik, az Anten­ne—2 tv-állomásnak nyilat­kozva beismerte, hogy a sze­rencsétlenség előre látható volt, mivel az elmúlt *5 hó­napban a vulkán számos je­lét adta annak, hogy 500 év nyugalom után újra működ­ni kezd. A hatóságok Rami­rez szerint tettek néliány óvintézkedést, de nem tud­ták kitelepíteni a lakosságot. Egy amerikai geológus sze­rint lehetséges, hogy a Né­vadó del Ruiz a közeli na­pokban ismét ki fog törni. Eközben az ENSZ segély- szervezet és a Nemzetközi Vöröskereszt felhívással for­dult a világ országaihoz: juttassanak el sátrakat, ta­karókat és élelmiszert Ko­lumbiába. A Vöröskereszt­nek és az UNDRO-nak ed­dig 58 ezer dollár áll rendel­kezésére. Felajánlották se­gítségüket a latin-amerikai országok is. A perui polgári védelem egységei készen áll­nak, hogy szükség esetén közreműködjenek a mentési munkákban. ‘Segítséget aján­lott fel Venezuela, Argenti­na, és Nicaragua. Az Egye­sült Államok 12 helikopter) küldött Kolumbiának a men­tési munkálatokhoz. Japár orvosokat és mérnököket in­dít útnak a katasztrófa hely­színére.

Next

/
Thumbnails
Contents