Szolnok Megyei Néplap, 1985. október (36. évfolyam, 231-256. szám)
1985-10-12 / 240. szám
1985. OKTÓBER 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Alkotói «zámvetés címmel mai szovjet képzőművészeti kiállítás nyílt a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában a szovjet kultúra napjai keretében. Képünkön Alekszander Kiscscnko: Iván születésnapja című festménye. (Hauer Lajos reprodukciója — KS) Heves megyei napok Szolnokon Kiállítások, tánc- és bábmíísorok, tapasztalatcserék Tánodalfaaxtlvál '66 0 Oh, azok a hatvanas évek! A Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban ma este fél hétkor Lövei Gyula, a Heves Megyei Tanács VB művelődési osztályvezetője nyitja meg a Heves megyei napokait. Az október 294g tartó eseménysorozat rendkívül gazdag programot kínál az érdeklődőknek. A galérián megnyílik Csont István grafikus, Her- czeg István grafikus és Lóránt János festőművész közös tárlata. A gyermekgalérián az Egri Hámán Kató Megyei Űttörőház alkotóköreinek munkájából mutatnak be válogatást, a fotógaléria Csfbl Fereno óíetmOva Előttem áll ügybuzgó, kifogyhatatlan beszédű, örökké perlekedő alakja, amint fazekas társairól, elődeiről, mestersége szépségeiről, nehézségeiről beszél. A Gyer- gyói havasokból származó székely árvagyerek nyolcéves korában került Mezőtúrra nevelőszülőkhöz, itt lett fazekasinas Veres Lajos. Varga Sándor és Ötvös Imre keze alatt. 1929-ben szabadult. Segédidejét Mezőtúron, Me- zőberényben és Veresegyházán töltötte, majd Budapestre került. Életre szóló élményt jelentett számára a Kovács Margittal való találkozás. Mint kitűnő technikai tudású fazekas, évekig a korongosa volt. Ma is edényeinek formai tökéletessége ejt bámulatba. Mint a túri fazekasok általában, ő is az álló edények mestere volt. Ezt a fejlett formakultúrát az elődök munkáinak tudatos tanulmányozása során sajátította el. „Mi csodáljuk a régi öregeket, azokat a korsósokat, akik az 1860—70-es években voltak javakorabeliek: a Kötél Lajosok, Árvái Gáborok, Farkas Jánosok, Varga Lajosok, Gombos Lajosok, de lehetne sorolni sok-sok kitűnő korsóst; ők tanították elődeinket, hogy a korsó füle gangos legyen, a rostáját hogyan kell lyuggatni.. írta erről. Nemcsak a- formát, a mesterség fogásait, hanem a tudására büszke mesterember tartását is hordozta, tovább örökítette. A kettőt szinte egynek tekintette: „Amilyen büszkék voltak a korsósok, olyan pedig a Heves megyei amatőr fotópályázat legjobb alkotá- sainakTad helyet. A bal oldali vitrinekben díszítőművészeti bemutatót tekinthetnek meg a látogatók. A programban ma este hét órakor szerepel a gyöngyösi Vidróczki Néptáncegyüttes műsora. A nemzetközi sikereknek is örvendő együttes Farkas Zoltán, Tímár Sándor és Zsuráfszky Zoltán koreográfiájára készült tánckompozíciókat ad elő. Október 23-án délelőtt tízkor és délután fél háromkor az egri Harlekin bábegyüttes a Csipkerózsika bemutatásábüszkék voltak az edények, korsók, kanták, tálak alakjára, formájára, mert csak így alakulhatott ki a szép csinos túri forrna, a csárdáskorsó...” Ezeknek volt igazi mestere, & erre tanította meg utódait is. Sokféle díszítő stílussal próbálkozott. Kísérletező kedvű fazekas volt. Az ornamentika iránti érzéke azonban nem volt elég kiforrott. Ennek oka volt az is, hogy a túri fazekasság hanyatló korszakában élt, s a negyvenesötvenes évek sematikus áramlatainak piaci igényei is befolyásolták. Az utóbbi időben azonban stílusa letisztult, mert a túri fazekasság klasszikus korszakához nyúlt vissza. Eléggé későn, 1950-ben lett önálló; az Agyagipari Szövetkezet megalakulásakor már jelen volt. 1958-tól a fazekas szakosztály elnöki teendőit is ellátta. Nemcsak jó fazekas volt, hanem kitűnő helytörténeti val szórakoztatja a gyerekeket. Ugyancsak a gyerekeket várják október 21-én délután a játszóházra, amelynek keretében megismerkedhetnek a kisiskolások a rongybáb és a csutkababa készítésének titkaival, és elsajátíthatják a papírhajtogatás és a körmönfonás „műveletét” is. A Heves megyei napok alkalmat ad a felnőttek tapasztalatcseréire is. Október 25-én ötkor a fotóklubok, 26- án délelőtt tízkor a számítástechnikai klubok, 29-én délután kettőkor pedig a népművelők ismerkednek meg egymás munkájával. kutató is; összegyűjtötte a túri kerámia történetére vo- tnabkozó dokumentumokat. Ezen a téren a múzeumi és a kerámiakutatás is sokat köszönhet neki. Aktív közéleti ember volt. akit városa bármilyen ügyben mozdítani tudott. Pro Űrbe díja a helyiek elismerését, számos neves kutatóval kötött barátsága pedig a szakma megbecsülését jelentette számára. Az Utolsó, a hagyományos formákat továbbörökítő túri fazekasmester nem távozott nyomtalanul. Munkáit több múzeum őrzi, fotók, magnetofonszalagok beszélnek hitelesen róla és mesterségéről; tanítványainak munkáiban is tovább él. A Néprajzi Múzeum pár éve a mezőtúri fazekaskemence építéséről forgatott udvarában filmet. Halálával lezárult egy korszak az alföldi népi fazekasság történetében. Gulyás Éva A színházi kapunyitást — ki tudja miért — általában villanyos érdeklődés előzj meg. Talán mert minden kezdet valami újjal, érdekessel kecsegtet, így a színházi évadé is. Nem is tudóm, mi lenne, ha egyszer így ősz elején csukva maradnának a Szigligeti kapui, színházunké, ahová azért is elmegyünk, hátha megleljük azt, ami még hiányzik nekünk, ha boldogság, akkor azt ha bölcsesség, akkor meg azt, s akad közöttünk talán, aki jó dolgában egy kis boldogtalanságért vált jegyet. Az idén a kapunyitással együttjáró várakozásunk különösképp! megnövekedett hisz az új igazgató darabjával nyitotta évadját a Szigligeti eredeti zenés játékkal, rukkolt elő a társulat. Az a társulat, amelynek széthullásáról, válságáról kósza hírek szállongtak a nyárban. (Megjegyzem, manapság a legkisebb változások esetén is divat, válságot kiáltani.). Nos, szerzőtársával Sziko- ra Jánossal az oldalán mit írt nekünk a direktor, és mit tud. mire képes az úgymond megfogyatkozott társulat? Semmiképpen nem hagyományos szövegkönyvet egy hagyományos zenés játékhoz. Ellenkezőleg, szokatlan falatokat kínál: vidám puncsszeleteket a hatvanas évekből, színpadi édességet — de mint kiderül cukor nélkül. Pedig a Táncdalfesztivál. mely tárgya és egyben kerete is a játéknak, és a „legendás” hatvanas évek, édes emlékezésre is csábítanának. A szerzőpárost azonban a dalverseny eseményeivel párhuzamosan, de annál is jobban izgatja, foglakoztatja ama hatvanas évekbeli önmagunk. Akik képesek voltunk ölre menni egy dal miatt, akik „angyalként” csodáltuk Vámosit, az elnyű- hetetlen énekest, akik országos ügyet csináltunk a nóták versenyéből. akik megbűvölten hallgattuk a szép dalokat, s közben csúnya dolgokat mi véltünk családi berkeinkben, s mindezt olyan időkben, amikor szputnyikok kezdtek röpködni a világűrben, kitágult számunkra a világ, és kinyíltak az ország nyugati kapui, s csak úgy özönlött hozzánk a sok orkánkabát; amikor Tenkes kapitányának bátorsága, ügyessége milliókat szögezett a képernyő elé. Mert mi ugyebár szeretünk mindenből ügyet csinálni, mert hajlamosak vagyunk ^túlméretezni .dolgainkat. mert bennünket könnyen elkap a hév, s észre sem vesszük, hogy arányokat tévesztünk, s aki józanul néz bennünket, annak szemében bizony nevetségessé, mulatságossá is válhatunk. A Táncdalfesztivál '66- ban Schwajda és Szikora November végiig Szovjet filmek fesztiválja A Szolnok Megyei Moziüzemi Vállalat október 10- től november végéig rendezi meg a szovjet filmek hagyományos filmfesztiválját amely alkalmat ad a nézőknek a szovjet filmművészet legújabb és néhány régebbi értékes alkotásának megtekintésére. Az új művek közül bemutatják A bég csapdája című kalandfilmet, amely a szovjet hatalom első évében játszódik, a Győzelmi parádé című dokumentumfilm- felújítást, amelyet az 1945 június 24-én, a moszkvai Vörös téren megtartott győzelmi díszszemléről készítettek. A szovjet filmek fesztiválja idején játsszák a mozik a Kék hegyek című szatírát is, valamint a Vándorlások meséje című mesefilmet. szándéka éppen ez: a józan értelem nagyítója alá helyezik egy már mögöttünk levő kor jelenségeit. Sőt. görbe tükröt is tartanak eléjük és torzítva, parodiszti- kusan mutatják fel negatív vonásait, tulajdonságait: áz oktalan lelkesedést, a „magyaros” lángolást, a mindent leegyszerűsítő demagógiát és így tovább. Jó lenne önfeledten nevetgélni mindezen, a színpadi tálalás ösztönöz is erre, Szikora János rendezőként pompásabbnál pompásabb ötletekkel szolgál, az egyébként cérnával lazán „összefércelt” jelenetekben. Például az Illések körül támadt viharban, mit viharban! csatában, hogy röpködnek vaskos „golyóbisként” a fiatalok ágyújából kilőtt Beatles-dalok, a maradi öregek fejére, táborára. A színpadon valóságos Szikora-sziporkák tűzijátéka zajlik — de valami keserűség kedvünket veszi, hogy csupán nevessünk az egészen. Ha belegondolunk mindabba, amit látunk, talán még restelkedünk is magunkban. Hát ilyen gyar- lóan nevetségesek voltunk? Csak voltunk? A zenés játék végén dacosan felcsendülő „tagadó nóta”. Kovács Kati híres slágere az „Én nem leszek sohasem a játékszered” kezdetű dal arra céloz ügyes tartalmi csava- rintással, hogy amiről szó esett, arról korántsem lehet csupán múlt időben beszélni. De itt meg is állhatunk a gondolkodásban, mert még a szerzők megorrolnak, mondvárw hogy ők bizony nem gondolták ennyire komolyan, csak el akartak játszadozni kissé a szóban forgó időkkel. Ennek ellenére akad néző, jómagam is, aki bizonyos hiányérzettel távozik a nézőtérről, mert valahogy többet várt volna, ha nem is mélyebb szatírát, de mindenképp a gondolatok meggyőzőbb. fajsúlyosabb színpadi kifejtését. S erre épn a zenés játék nemes szándékai ...jogosítanak fel. s az a tudat, hogy az író Schwajda s a rendező Szikora ennél többre is képes. (Pedig lehetőség időben is lett volna rá. alig másfél órás a játék). De ne legyünk telhetetlenek. legyünk inkább hálásak a kellemes szórakozásért, amelyben a csipkelődő száraz hang mellett még szíven ütő érzelmes pillanatra is lelhetünk, amikor a szerzőket, ha csak néhány pillanatra is, elkapja ifjúkoruk, a hatvanas évek utáni nosztalgia, s a színpadon olyasmi történik, ami csak a költészetben természetes: a megállóban várakozó utasok felemelik és ölükbe veszik az előzőleg egy szout- nyikkal társalgó. hozzájuk fáradtan döcögvei j&rfcező villamost: amitől az úav meghatódik, hogy aztán álNegyedik alkalommal hirdetik meg Szolnokon a nemzetközi környezetvédelmi fotópályázatot. 'A pályázat hendezöszervei az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal, a KISZ Ifjúsági Környezetvédelmi Tanácsa, a Kötiyizig, a Szolnok Megyei és Városi Tanács. A pályázat és az azt követő kiállítás szervezési teendőit a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ végzi. A pályázat célja, hogy a fotóművészet eszközeivel gondolatébresztő módon bemutassák az ember és környezetének kapcsolatát, felhívják a figyelmet a meglévő környezeti ártalmakra és szemléltessék a környezetvédelem eredményeit. mában még „csenget is egy picit”. Minket meg ez hat meg. Ami tehát a képzeletben lehetséges, itt megtörténik a valóságban is. De előbb „játékszer” lesz az áram hajtotta járműből, s ez már a színpad költészete. Valami különös szomorúság üli meg a színházat erre a néhány pillanatra. (Egyébként a villamos Major Tamás „adja kölcsön” érdes-meleg hangját). És mindez Lábas Zoltán látványos, az utca képét és a fesztivál színhelyét ügyesen összeillesztő díszleteiben egy lelkes és szinte új erőre kapó társulat erejével valósul meg. Meg egy kitűnően muzsikáló zenekarral! Mintha egyenesen a hatvanhatos fesztiválról érkeztek volna ide a Szigligetibe. Nádor Lászlóval az élen. Igazi csapatmunka ez az előadás. A népes színészgárdából kiemelni bárkit is, nem volna szerencsés dolog. Jól vizsgáztak valamennyien stílus- érzékből és tehetségből: hogyan lehet egyetlen színpadi villanásban is. csupán néhány vonással emlékezetes helyzetet, emlékezetes figurát teremteni. Itt egyébként csak szerepek, helyzetek és figurák léteznek, jellemek nincsenek. Egy esetben azonban mégis kivételt tennék. Fekete András esettében, akinek sváicisapkás kisembere (aki mellesleg igen nagynak képzeli magát) úgy érzem, jelképes figurája az előadásnak: benne ősz* szesűrűsödve érzéki módon jelenik meg a maradi bum- fordiság képe. És íme. akik részesei a sikeres premiernek: Ardeleán László. Árva László, Bajcsay Mária. Le- viczki Klá.ra, Mucsi Zoltán, Nagy Sándor Tamás. Filippovich Tamás, Roczkó Zsuzsa, Réz Judit. Sebestyén Éva, Somod! Kálmán. Takács Gyula, Téli Márta, Tóth József és Tóth Tamás, Turza Irén, Vallai Péter (a szputnyik hangja). Váry Károly, Zala Márk. Kisebb feladatokban: Gombos Judit, Horváth Gábor, Mészáros István. Szecskő Griselda. Ze- lei Gábor. Ha név szerint nem is említem őket. de szólni kell a közreműködő gyermekek csapatáról is. akik kedves résztvevői a játéknak. A premier krónikájához hozzátartozik, hogy a dramaturg Morcsányi Géza volt, a jelmezeket vendégként Békés Rozi tervezte. koreográfus Farkas Katalin. a két zenei munkatárs Darvas Ferenc és Már- tha István, s a rendező segédje: Harsányi László. Volt egyszer egy táncdalfesztivál, és most lett belőle színpadi játék. Gondoltuk volna ezt 1966-ban? Dehát úgy látszik, ez már a dolgok rendje; ami egykor élet volt, abból idővel játék lesz — tanulságos mulatság. Valkó Mihály A résztvevők a színes és fekete-fehér kép kategóriában legfeljebb öt darab egyedi fotót, vagy — maximum — öt képből álló sorozatot küldhetnek be. A színesdia kategóriában öt egyedi diával lehet nevezni. Nevezési lap a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban igényelhető (5001. Szolnok, Pf.: 198.), ahová a pályamunkákat 1986. málrcius 31-ig kell beküldeni. A nyilvános zsűrizést követően a képeket és diákat először 1986. június 5-én mutatják be a művelődési központban. A legjobb pályamunkák készítői pénzjutalomban részesülnek. Hz utolsó mezőtúri parasztfazekas A negyedik Fotópályázat környezetvédőknek