Szolnok Megyei Néplap, 1985. október (36. évfolyam, 231-256. szám)
1985-10-10 / 238. szám
1985. OKTÓBER 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Kiállítások, találkozó, filmparádé A szovjet kultúra napjainak megyei eseményei Ma: moszkvai virtuózok zenekarának hangversenye A szovjet kultúra napjai keretében a héten több jelentős esemény zajlott le megyénkben. Hétfőn a jászberényi városi könyvtárban észt kisgrafikai kiállítás nyílt. A könyvtár évek óta gyűjti a Szolnok megyével testvéri kapcsolatban álló Észt SZSZK-ban készült kis- grafikákat. Először 1974-ben az első észt könyv születésének 450. évfordulóján láthatta a herényi közönség ezt az exlibris-gyűjteményt, amely azóta újabb darabokkal egészült ki. A kiállítást ezen a héten tekinthetik meg az érdeklődők. Kedden délután négytagú szovjet írószövetségi delegáció érkezett Szolnokra. Egész napos programjuk első részében ellátogattak a rákó' czifalvi Rákóczi Tsz-be, ahol Nyíri László elnök köszöntötte a vendégeket, s tájékoztatta őket a termelőszövetkezet munkájáról. A hozzánk érkezett vendégek délután három órától az SZMT Ságvári Művelődési Központban irodalmi délutánon találkoztak az olvasóközönséggel. A színháztermet zsúfolásig megtöltő csaknem négyszáz érdeklődő előtt Ördögh Szilveszter, a Magyar Írók Szövetségének titkára és Földeák Iván műfordító beszélgetett Hamid Guljammal, az üzbég írószövetség alelnö- kével, Leonyid Florovval, a Nas Szovremenyik Kiadó igazgatójával, Otar Nodija kritikussal, a grúz írószövetség titkárával és a nálunk is jól ismert ifjúsági íróval, Mihail Pljockovszkijjal. A bensőséges hangulatú találkozón orosz és magyar nyelven hangzottak el a vendégek műveiből idézett szemelvények, Sebestyén Évának, a Szigligeti Színház művészének előadásában. A kulturális rendezvények mai eseményei közül elsőként este fél hétkor a repülőtéri. Helyőrségi Művelődési Otthonban kerül sor a szovjet filmek fesztiváljának megyei megnyitójára. Az esten Nagy Lajos alezredes, a TIT hadtudományi szakosztályának elnöke mond bevezetőt, majd levetítik a Kék hegyek című magyarul beszélő szovjet filmszatírát. Ma kezdik vetíteni a mozikban a Győzelmi parádé című alkotást is. Este hét órakor — az Országos Filharmónia ez évi bérleti hangversenyeinek nyitányaként - a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban a moszkvai virtuózok kamarazenekara ad koncertet, melyre jegyek is válthatók a művelődési központ pénztárában. Évente több mint 95 ezren keresik fel Szántód- pusztát, melynek vonzerejét növeli a XVIII., XIX. század emberének életét, munkaeszközeit megismertető, műemlék jellegű majorság! épületegyüttese Nemzetközi környezetvédelmi fotópályázat Riportkönyv a közlekedésről A Közlekedési Dolgozók Szakszervezete irodalmi antológiát jelentetett meg Kötött pálya címmel. Erről tartott sajtótájékoztatót tegnap Moldován Gyula, a KSZDSZ főtitkára. A riportkönyv célja az volt, hogy bemutassa a szakmában dolgozók életét, képet adjon gondjaikról, örömeikről mindennapjaikról. A riportkötet 6500 példányban, a Népszava Lap- és Könyvkiadó gondozásában jelent meg, s október második felétől kapható lesz az újságárusoknál és az Állami Könyvterjesztő Vállalat boltjaiban. Nemzetközi környezetvédelmi fotópályázatot hirdetett az Országos Környezetés Természetvédelmi Hivatal, a KISZ Ifjúsági Környezetvédelmi Tanácsa több Szolnok megyei rendezőszervvel közösen. A célja az ember és a környezet kapcsolatának gondolatébresztő bemutatása a fotóművészet eszközeivel, továbbá a környezetvédelem eredményeinek bemutatása és a figyelem felhívása a környezeti ártalmakra. A pályázók színes lés feketefehér képkategóriában egyaránt legfeljebb öt egyedi fotót, vagy egy — maximum — öt képből álló sorozatot küldhetnek - be. A színesdia kategóriában öt egyedi diával lehet nevezni. Nevezési lap a Szolnok Megyei Művelődési és Ifjúsági Központtól (5001 Szolnok, Pf.: 198.) igényelhető, ahová a pályaműveket 1986. március 3-ig kell eljuttatni. A nyilvános zsűrizés után elfogadott alkotásokat 1986. júniusában teszik közszemlére. Az illetten tündér Hoffmann meséje a Szigligetiben A Szigligeti Színház ez évben elsőként műsorra tűzött gyerekeknek szóló tündérjátékát, a Cinóbert nézve joggal vetődik fel bennünk a kérdés: miért éppen Hoff- mannra eset a választás? Mi az oka annak, hogy a német romantika zseniális polihisztorának irracionális világa — talán nem túlzás állítani — reneszánszát éli Magyar- országon. Mert Offenbach csillogóan édes operettje, Csajkovszkij balettje után — ami először ..csinált kedvet” Hoffmannhoz — a szerző dramatizált meséi, regényei a rádióban, a prózai színpadokon is megjelentek. Hozziátehetjük azt is, hogy az Arany virágcserép című regénye — az édes-keserű mesevilágból lassan kinövő serdülő gyermekeink iskolai kötelező olvasmánya lett. A kérdésekre persze nem könnyű felelni, még akkor sem, ha az első számú válasz kézenfekvő: korunk elsősorban a rgpionalitásé, a tudományos ismereteké, a számítógépek fekete-fehér, igennem világáé. De „az ember mégiscsak ember, nem kuglóf” — vallja Cinóber is (s kuglóf helyett mondhatunk sok minden mást). Egyszóval mindnyájan álmokkal, vágyakkal. örömökkel és szenvedésekkel - a valóságot megszépítő illúziókkal, vagyis önmagunknak és másoknak mondott mesékkel élünk. S ha képzelőerőnk szegényes, ha nem találjuk a megfelelő szavakat, színeket, illatokat — itt vannak Hoffmann borzongatóan kedves históriái: válasszunk ki belőlük egyet, mondjuk el egymásnak, így talán mindenki megérti azt, amit mondani akarunk. Nekünk, felnőtteknek is szükségünk van hát mesékre. de ágon gondolkodnunk kell, hogy gyerekeinknek mondhatjuk-e ugyanazt? A színház darabválasztása talán éppen azért nem szerencsés!/ mert Cinóber történetéből hiányzik a gyermeki logikával felmérhető cselekmény. Miről is van szó? A csúf és szerencsétlen főhőst megszánja egy tündér, s csodát művel vele. Ez eddig érthető. Andersen, Grimm, Lázár Ervin. Csukás István valószerűtlenül valóságos történetein csiszolt elménk azt várná, hogy Cinóber szép lesz és jóságos. mpTt a lelke ilven tehát iobb sorsra érdemes. (S van'e olvan ember, akinek nem volt vágva valamikor ugyanez?) Ehelyett a varázsereiű haizuhatag — szemmel láthatóan — még csúfabbá teszi Cinóbert, s lelkében gyökeret ver a gonoszság. Hiába mondják rá a többiek, akiknek az összes jó tulajdonságát magára ruházta, hogy szépnek, okosnak, ügyesnek látják, nem hisz- szük el nekik, mert mindennek az ellenkezője történik. A mesei logikának ellentmondó fordulat inkább a nézőtéren ülő felnőtteknek szól: akik tapasztalhatták már, hogy a mások felett megszerzett hatalom hiúvá, önteltté, akarnokká tehet: ezért állíthat egy sorba a gyökérember mindenkit, s vezényelheti közös fülcibá- lásra, gólyaállásra kiszolgáltatottjait s mondhatja, hogy minden dicséret őt illeti. Ez a Hoffmann korának valóságából kikövetkeztetett igazság olyan mértékben elvont és társadalmi töltetű, hogy a gyerekek számára alig emészthető. Igazi — a meséhez és a gyerekek tudásvilágához közeli — konfliktus híján az is kérdéses, hogy az előadást kerekre nyitott szemével — nemcsak apró termete miatt állva — végignéző kicsi emberke látja-e ezután: honnan hová Jut el a főhős — térben, időben és lélekben is, kivel, vagy kikkel, miért kell megküzdenie a maga igazáért. Annyit még megérthet, hogy a végén minden jóra fordul: a szerelmesek egy- meséi lesznek, s Cinóber hétországban híres és elismert cukrászmester lesz. Azt már nehezebb eldönteni, hogy mindenki azt kapja-e, amit megérdemel. Maga a példázat bonyolult, és úgy tűnik, sem a dramatizált mű, sem az előadás nem ad elég fogódzót ahhoz, hogy a sokszor nem is világosan megfogalmazott kérdésekre megnyugtatóan válaszolhassunk a színházból távozva. A megértést az is nehezíti, hogy a különböző helyszíneken játszódó jelenetek nem épülnek egymásra szervesen. A kuglóf sütésének folyamatát eljátszani igyekvő cse- lekvéssor például szemmel láthatóan kilóg az amúgv is kissé nehezen összeálló egészből. A néző koncentrált figyelmét igényli a mű romantikus nyelvi gazdagsága is, amelynek nagy hangulati megjelenítő ereje van, de jelentését megfejteni az apró nézőktől csaknem teljesíthetetlen szellemi erőfeszítést igényel. Így számukra elsősorban - az egyébként nagyon dekoratív a színes filmek világát idéző — látvány lesz élménnyé. Talán ezek az okok játszanak közre abban, hogy az előadás nem épít igazán a gyerekek aktivitására, akik persze ösztönösen minden olyan viselkedésre, mondatra reagálnak, ami tetszik nekik, vagy amit helytelennek találnak, s ez utóbbi a döntő a játékban. A rendezés nem elég kidolgozottan „számította ki”, hogy mikor milyen visszajelzés várható, így előfordul, hogy a színészek fontos megjegyzéseket „engednek el a fülük mellett”. Hiába kiabál fel a földszintről több gyerek Ci- nóbernek: „Ne piszkáld az orrod!”, a határozott követelés válasz nélkül marad. Az persze növelte a rendező — Zoltán Gábor — gondját, hogy az alapul szolgáló mű elbeszélő jellegű. A vázolt nehézségek ellenére az előadás azzal, hogy tiszta költészetet varázsol elénk, összességében mégis maradandó élményt nyújt nézőinek. A mesevilágba belefeledkező színészek szív- vel-lélekkel játsszák a nem könnyű szerepeket. Tóth József remekel a darab főszerepében. Szomorú törpeként, vásott csínytevőként egyaránt hiteles. Különösen felejthetetlen, amikor varázserejétől megfosztva, a reménytelenség kapaszkodó erejével csókolná megbabonázott, hunyt szemű, kedvesét, Candidát, akit soha el nem ér. A nézők csúf maszkja ellenére is megszerették, mert kedves humorát, érzékenységét a rút külső alatt is megsejtették. A tekintélyes professzor — Takács Gyula — érthető és szép szöveg- mondással játszik, a fürdőjelenetben érzékletesen lényegül át tündérgyerekké. Candida törékenységét bájos finomsággal jeleníti meg Roczkó Zsuzsa, nincs benne földi vaskosság, légiesen ledér. Boldizsár szerepe hálátlan, mert jónak lenni a mesében dem túl érdekes. Bognár Jánost mégsem önjük meg, mert minden megjelenése történés is egyben. Téli Márta megfejthetetlenül titokzatos Rói(sazötdszépy; Felcate András egérevés közben is meg tud maradni méltóságos, fejedelmi miniszternek. Árva László hatásos és komikus arcjátékával, gesztusaival tudja leginkább visszaadni a pöffeszkedő nagyherceget; Ardelán László, kisemmizett titkos tanácsosát (tragikus, alakká formázza szögletes mozgása, reménytelenséget sugárzó játéka. A díszletek monumentális hideg-zöldjét, a Lábas Zoltán tervezte álombéli tájat Gaál Éva sokszínű jelmezei teszik mégis meleggé. Bálint Judit Tíz év múlva, vetetek, ugyanitt Ajándékba kapott évek Kedves-szokatlan meghívást kapott lapunk a minap. Nem mindennapi vacsorára invitáltak bennünket. A családból tizenketten jöttek el; a szülők, a testvérek, sógorok, és gyerekeik. A kezelőorvosok közül ketten: .dr. Gelléri Dezső megyei kardiológus főorvos és dr. Szűcs Eszter, a Hetényi Géza Megyei Kórház-Rendelőintézet II. sz. belgyógyászatának osztályvezető főorvosa. Az est háziasszonya a tószegi Hajdú Erzsébet, korábban matematikafizika szakos tanár, most rokkant nyugdíjas. De mit is takar a szokatlan „protokoll”? Tíz évvel ezelőtt, 1975. június 24- én a Szegedi Orvostudományi Egyetem szívsebészeti klinikáján műbillentyűket ültettek Hajdú Erzsébet szívébe. A műtét után eltelt háromnégy év, és egyre gyakrabban mondogatta: „Ha megérem a 10 évet, megünnepeljük”. Azóta készül erre az estére. Ahogy telt-múlt az idő, úgy számolgatott: már csak két évet kell várni, már csak egy évet... Fölvetődött a gondoláit; ne csak családi körben örüljenek, hívják meg azokat az orvosokat is. akik megmentették az életét. A műtétet végző or- voscsoport tagjaival — Erzsiké nagy bánatára — többszöri próbálkozás után sem tudtak időpontot egyeztetni. A SZOTE szívsebészei nagyon elfoglalt emberek, így a találkozás nem sikerült. Ezen a vacsorán a „pohárköszöntők” is meglehetősen szokatlanok voltak. — Örülök, hogy meghívhattam önöket, — mondta Erzsébet, — Nagyon sokat köszönhetek az orvosoknak, akik mindig az életről beszéltek, és elfeledtették velem a betegséget. Szerencsésnek érzem magam... A műtét előtt Erzsébet dr. Szűcs Eszter osztályán feküdt, a műtét óta pedig a megyei kardiológiai gondozóba, dr. Gelléri Dezsőhöz jár kontrollra. — Erzsikét ünnepeljük ezen az estén, — emelkedett szólásra dr. Gelléri Dezső. — A bátorságának, és nem utolsósorban az orvosi utasítások betartásának köszönheti, hogy eljutott idáig. A szegedi orvoscsoportnak — elsősorban dr. Kovács Gábor és dr. Falkai Béla professzornak is szól az ünneplés, akik 8 órás műtéttel mentették meg Erzsiké életét. Mi, szolnoki orvosok is büszkék vagyunk erre a 10 évre, hiszen a laboratórium, II. sz. belgyógyászat, a kardiológiai gondozó, az intenzív osztály dolgozói segítettek műtét előtt és műtét után... — Gyermekkoromban, a háború után sokszor megfáztam. — meséli betegsége történetét Erzsiké. — A következmények felnőttkorban jelentkeztek : szívizomgyulladás. Egyre betegebb lettem, és megtudtam, hogy műbillentyűt kell a szívembe ültetni. Dr. Gelléri Dezső: — A világon először 25 évvel ezelőtt ültettek műbillentyűt emberi szívbe, Magyarországon pedig 1963-ban, az Országos Kardiológiai Intézetben. A hetvenes évek közepén hazánkban is kezdtek nagyobb számban operálni. Nagy volt a drukk az orvosok körében, hiszen ezelőtt tíz évvel még sokkal kevesebb tapasztalatuk volt, mint például most, és sem a műbillentyű, sem a vizsgáló módszerek nem voltak annyira fejlettek, mint ma. Erzsiké a megyei kardiológiai gondozóban az első betegek közé tartozott, akiket szívbillentyűműtétre küldtünk, Szegedre... — Bizonyára félt a műtéttől, mégis vállalta — fordulok Erzsikéhez. — Igen, de én olyan rosszul voltam már akkor, fulladtam, sokszor napokig ki se tudtarh mozdulni a házból; hogy mindegy volt, mit csinálnak velem, már azt sem bántam, ha ottmaradok, csak történjék valami.. Igaz, először, amíg jobban bírtam magam, hadakoztam ellene, aztán már alig vártam.. Műtét előtt dr. Szűcs Eszter osztályán feküdtem, az ő feladatuk volt, hogy életben tartsanak az operációig. Előfordult, hogy azt mondtam, hagyjanak már meghalni, mert nem bírom tovább. Akkor a főorvosnő azt mondta; vegyem tudomásul, hogy mindent megtesznek ami csak lehetséges... Dr. Szűcs Eszter: — Nagyon örülök, hogy megérhettem ezt a napot. Emlékszem, annak idején, mennyire beteg volt Erzsiké; fulladt, kékült az ajka, pilhe- gett... Aki most látja, és nem tud a műtétről, azt mondja, egészséges ember... jól tartja magát, jó kedélyű... — Gondolom, szokatlan a beteg hálájának ilyenfajta megnyilvánulása. — Ilyen még nem is volt, Váratlan volt, meglepő, de nagyon örültem neki. Nagyon jó érzés... Végül is... ez az igazi hála, amikor nem felejti el azokat akik a legnehezebb pillanataiban mellette voltak. Dr. Gelléri Dezsőt kérdezem: — Erzsiké műtét utáni tíz éve az orvos szemével nézve is nagy dolog? — Igen. Mondtam, hogy tíz évvel ezelőtt még nem volt olyan nagy gyakorlata a műbillentyű-műtétnek, mint most, amikor rutinműtétnek számít. Ráadásul Erzsiké nem egy, hanem két műbillentyűt kapott, a harmadikon pedig plasztikai műtétet végeztek, tehát csak egy szív- billentyű ép és saját Maga a műtét is hosszú volt és komplikált. Olyan beteg, aki 2 műbillentyűvel megért 10 évet — az országban is kevés van, egy-kettő lehet csupán... A tíz év akkor szép igazán, ha nemcsak él az ember, hanem értelmesen, szépen tölti idejét. Erzsiké a szüleinél lakik. Mint a családtagok elmondják, sokat köszönhet nekik, hiszen egyedül nem tudná ellátni a ház körüli teendőket. Ami a legjobban hiányzik az életéből: a tanítás és a társadalmi munka. — Megszoktam azelőtt, és most sokszor bezártnak érzem magam, — vallja. — Igaz, kézimunkázom, kötök, horgolok. Most is végzek társadalmi munkát, de nem folyamatosan, hanem — mint a Vöröskeresztben —. időnként, úgy hogy segítek például véradókat toborozni. A tanítás, az iskola nagyon hiányzik. Felajánlottam, hogy szívesen vezetnék szakkört, de nem bíztak meg vele. Ha találkozom volt kollégáimmal, többnyire csak azt kérdezik: „Hogy vagy? Hogy bírod”? Azt hiszik, velem csak betegségről lehet beszélni. Annak viszont örülök, hogy a szülőkkel jó a kapcsolatom... „Míg él az ember, addig reménykedik” — mondta a vacsorán a sógora, Oláh József. Az asztal kőiül ülők osztották a véleményt. Arról beszéltek, hogy tíz év múlva is találkozni kellene. Paulina Éva
