Szolnok Megyei Néplap, 1985. október (36. évfolyam, 231-256. szám)

1985-10-02 / 231. szám

1985. OKTÓBER 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP, 5 |Atévl 1képen ityoje e lőtt 1 Műsorukon: szláv népek táncai és dalai Krakkói nóptánoegyUttea Jászberényben Először Is egy jubileumról: 100. bemutatóját tartotta a televízió zenés színháza. Ne­héz volna most ebből az al­kalomból felidézni a régeb­bi előadások sikereit, de di­csérő szó nélkül sem hagy­hatjuk, hogy televíziónk nem akármilyen küldetést vállalt, amikor útjára indította évekkel ezelőtt ezt a Hasz­nos művészi intézményt. Nem kevesebbre vállalko­zott mint a nem éppen szé­les körökben kedvelt zene- drámák népszerűsítése, az operairodalom kiemelkedő alkotásainak vonzóan szín­vonalas bemutatása, s túl ezen ösztönzőleg hatott új, mai zenék megszületésére is, ami ugyancsak nem lebecsü­lendő. Hány és hány eredeti­leg képernyőre komponált mai zenés mű látott napvilá­got az évek során! II századik bemutató Jubileumát méltó módon ünnepelte a zenés színház, Verdi operájának élvezetes képernyőre vitelével. Anél­kül, hogy a részletekbe bo­csátkoznék — zeneileg talán nem is volnék illetékesi rá, hisz magam is laikus fo­gyasztója és élvezője vagyok a komoly zenének — nem nehéz megállapítani: egy rendkívülien kidolgozott, ki­érlelt előadás volt a szom­bat esti Verdi-bemutató. A jó öreg Falstaff drámája igen érzékletesen elevene­dett meg előttünk; drámája annak az embernek, aki bár élvezi az életet, mégis böl­csen ismeri fel, hogy eljárt felette az idő. Sőt mi nézők még azt is hozzátehetjük, hogy élete azért korántsem volt hiábavaló, bölcsessége beleolvad az idők folyamatá­ba, így a végtelenségbe. A mély emberi tartalma­kat természetes hangon, ope­rai manírok nélkül szólal­tatta meg a Vámos László rendezte tévéváltozat, cím­szerepben a kivételes képes­ségű Melis Györggyel, aki éli, nem csupán énekli sze­repét. Ritka alkalom szerep és művész ilyen tökéletes ta­lálkozása, Falstaff alakjá­ban Melis saját portréját is megrajzolta, a bölcs, jó hu­morú művész arcképét, aki annyi mindent tud már a vi­lágról és a mesterségről, hogy képes önironikusan is szemlélni önmagát. Ez a be­mutató méltán került a Bu­dapesti Művészeti Hetek te­levíziós programjába, miként az Örkény István írásaiból készített Esztergályos-film is, a Bevégezetlen ragozás vasárnap este fő műsoridő­ben. Ugyanis Esztergályos Károly sokszor erősen vitat­ható munkái többnyire a ké­ső esti órákban jutnak csak képernyőre — közérthetősé- gi okokból, problematikussá- guk miatt. Bevégezetlen ragozás Ezúttal egészen új, más arcát ismerhettük meg Esz­tergályos Károlynak; annak a rendezőnek az arcát, aki végtelenül tiszteli az írót, és aki teljesen alárendeli gon­dolatait Örkénynek. (Ez a tisztelet azonban korántsem szolgai alázat!) Teheti is, hi­szen a filmben feldolgozott írások mind izgalmas és mély gondolatokat hordoz­nak, tartalmukat elegendő tisztességesen kibontani a képernyőn, minden stiláris hókusz-pókusz nélkül is erő­teljesen hatnak. Hét írás egy csokorba kötve, s bár for­málisan külön válnak — kettő között néhány pilla­natra mindig elsötétül a kép­ernyő — lényegében megle­hetősen közös nevezőre ke­rülnek. Mintha ugyanannak a tárgynak különböző olda­lait látnánk, az életet, éle­tünket az Örkényi tükrözés fényében. Esztergályos ezút­tal megőrizte^ sőt hangsú­lyozta az írások elbeszélés voltukat, épkézláb történe­tekként tálalta fel őket, erő­sen élve ugyanakkor a balla­dái kihagyásos szerkesztési módszerrel, azaz bőségesen támaszkodva a néző befoga­dói képzeletére. (Olykor ta­lán túlságosan is!) Javára vált a tévéfilmnek a sok ke­vésbé elkoptatott színészarc, de míg a képernyőn gyak­rabban előforduló színészek is új színeiket vonultatták felt ezúttal például a több szerepben is látható Bodrogi Gyula, aki igazi drámai szí­nészként emberábrázoló te­hetségét igazolta, vagy Tol- nay Klári, aki egy fecsegő idős hölgy szerepében egész életsorsot tudott felvillanta­ni) de másokat is említhet­nénk a népes színész gárdá­ból. Okos rendezői ötlettel a szereplőket végül Esztergá­lyos egy buszba ültette, szin­te sugallván a gondolatot, hogy mindannyian ugyanab­ban a hajóban utaztak. És ami a különös, hogy mi né­zők is úgy érezzük, mintha mi is ott ülnénk velük együtt. Ülnénk és gondol­kodnánk a világ során, ön­magunkon; azon, hogy mi­nek van értelme és minek nincs, s hogy egyáltalán mi­lyen furcsa is ez az éle.* mennyi megoldandó problé­ma és enyhítendő feszültség, hogy mennyire összetett és bonyolult ez a világ. Közhe­lyek? Csak így kimondva, gyarló szavakkal megfogal­mazva, a filmben kifejezve izgalmas, tartalmas élmény. Telefere kérdőjelekkel Pénteken ismét jelentke­zett a Telefere — a Mik­roszkóp Színpadról. S volt ennek a mostani adásnak egy látszólag mellékes pilla­nata, amikor Vitray váratla­nul magasba nyújtatta azok kezét, akik ,vújoncként” azaz először foglaltak helyet a Telefere nézőterén. Nyilván tudta vagy sejtette, hogy ők vannak többségben ezen az estén,, s nem az úgynevezett megrögzött rajongók. A bi­zonyítás tehát nekünk szólt: vegyük tudomásul, show-ja korántsem egy szűk réteg műsora, igenis képes mindig új híveket toborozni magá­nak. Sajnos rendszeres Vitray - rajongó létemre azt kell mondanom, hogy bizonyság ide,, bizonyság oda, kezd be­szűkülni e szórakoztató mű­sor riportjainak világa, kezd elszegényesedni emberi tar­talma. Különösen szembe­tűnt ez a legutolsó mostani adásban, amikor is Vitray az ^érdekeset mindenáron’ elvtől vezérelve mondhatni zsákutcába tévedt. Mert mit is láttunk? Ausztráliából ide vitorlázott maszek hajóso­kat, akikből néhány értelmes mondatot is művészet volt kihúzni, s csak jelenségként önmagukban bizonyultak érdekesnek. Aztán ellenkező végletként hallhattuk a kü­lönös életpályájú manekent, akiből viszont gátlástalanul folyt a szó. Majd a csodabo­gárnak tűnő miskolci jogászt, aki viszont képtelennek lát­szó környezetgazdálkodási tervekkel lépett közönsége elé. Bizony túlságosan is el­ment ez a Telefere a vitat­ható tartalmú randevúk irá­nyába. Olyan érdekességek felé, amelyek főképp a szno­bok kíváncsiskodó érdeklő­désére, rokonszenvére szá­míthatnak. Mert kit bódít el például, józanul gondolkodó embert, egy maneken mesé­je, vagy ki dűl be ép ésszel egy műkedvelő környezetvé­dő ellenőrizhetetlen ábránd­jainak? Persze jól tudom, hogy egy show-ba sok min­den belefér^ de nem egy Vitray-show-ba. Tőle túlsá­gosan is megszoktuk és megszerettük azt az emberi mélységet és bölcsességet, amit ezúttal talán csak a hasbeszélő soproni diáklány felfedezése képviselt. Igazi népszerűsége érdekében a Teleferének errefelé kellene kereskednie — akár régebbi jó hagyományaira is építve. V. M. „Hazádnak rendületlenül...’’ Átadták a sajtópályázat dijait A „Hazádnak rendületle­nül...” című sajtópályázat díjait hétfőn adta át Megyei ri Károly, a Magyar Újság­írók Országos Szövetségének főtitkára a Magyar Sajtó Házában­A 12. alkalommal meghir­detett pályázaton a publicisz­tikai kategóriában első díjat kapott a Pajtás újság külön- kiadványa, a Radar magazin szerkesztői kollektívája, va­lamint Csontos Tibor (Ifjú­sági Magazin) Szózatlamság- ra ítélve című munkája. A filmek, tévéfilmek kategó­riájában az Élt negyven évet (MAFILM) és a Siratóasz. szonynak neveztem című (Magyar Televízió) filmek al­kotói kollektívája kapott el­ső díjat A rádiós pályamun­kák közül Kosa Judit (Ma­gyar Rádió) Katonadolog cí­mű műsorát értékelte a leg­magasabbra a zsűri. A fotó kategóriában E. Várkonyi Péter (Magyar Távirati Iro­da) Hősi halott tűzoltók cí­mű képsorozata és Boross Jenő (Népszabadság) Közös erővel című pályamunkája kapott első díjat. Szolnok megyei szerzők is szerepeltek a díjazottak kö­zött. Tiszai Lajos, a Néplap újságírója második. Kutas János, a szolnoki rádió mun­katársa pedig harmalik dí­jat nyert. FolyóiraMIgyelö Minden jóérzésű ember szívesen tesz, vállal meg­bízatást a magukra maradt, nehéz körülmények között élő idősek mindennapjainak megkönnyítéséért. Jó tudni, hogy a néhány évvel ezelőtt indított Bács megyei akció egyre bővül, számos szép példát említhetnénk a se­gítségekre. Szeptemberi or­szágos napi- és hetilapszem­lénk elején is ez áll. A Népszabadság szeptember 3-i számában olvashatjuk Egy város ajz idősekért.. címmel, miként oldják meg Törökszentmiklóson a külte­rületeken lakó öregek ebé­deltetését, hogyan alakítot­tak ki erre alkalmas helye­ket. A fiatalabb generációk helyzetéről, és a további fej­lődés teendőiről kapunk ké­pet Tiszafüredről. A város két megye határán című írásból, amely a Magyar Nemzet szeptember 17-i szá­mában található. Egy előző — szeptember 10-i számában — kérdésként fogalmazta meg a Magyar Nemzet, hogy Milyen lesz a kunsági Arany­kapu? Nos, már vannak ta­pasztalatok, hiszen az új tí­pusú karcagi vásárt a múlt héten megrendezték. Bőségesen szerepel Szolnok megye a szeptemberben meg­jelenít szaklapokban, folyó­iratokban. A Pártélet 8—9. számában Nagy Jenő cikké­nek címe Kiesés-e a szakmá­ból a pártapparátusban dol­gozni ? A karcagi városi párt. bizottság titkára elemzi az ezzel kapcsolatos kérdéseket. Ugyancsak ebben a számban Tóth Lajos, a tiszafüredi vá­rosi pártbizottság első tit­kára a közigazgatási válto­zások hatásairól, a községi önállóságról és a városi Jótékony célú koncert. Népszerű roekegyüttesek koncerteket adnak október­ben Szombathelyen, Szé­lkies fiphérváirott, Dunaújvá­rosiban, Pécsett. Győrött és más dunántúli városokban, a berhida—percmarton i föld­rengéskárosultak javára. A jótékony célú turnén többek között a P. Mobil, a Korái és az Üj Skorpió együttes vesz részt. A Krakkód Jagelló Egye­tem népi együttese vendég­szerepeit vasárnap délután Jászberényben, a Hűtőgép­gyár Munkás és Ifjúsági Há­zában. Az együttes délszláv és lengyel táncokat, dalokat mutatott be a jászberényi közönségnek. A fellépés után Tadeusz Wludyka művészeti vezető irányításról ír Pártmunka a közigazgatás átszervezésé­nek tükrében címmel. Kereskedelem, gazdálko­dás. Az Újítók Lapjában fe­deztünk fel egy nem min­dennapi témát Konyhakész rántottcsirke számítógépes irányítással. És mindez a (Törökszentmiklósi Baromfi- feldolgozó Vállalatnál tör­ténik. Ha már a nem mindenna­pi témáknál tartunk, említ­sük meg, mekkora — nem túlzás! — országos vitát vál­tott ki a Tiszamenti Vegyi­művek balul sikerült TOMI- reklámja, amely kulcskere­sésre serkenti a vásárlókat egy ajándék Wartburg gép­kocsihoz. A TV-híradó és néhány lap mellett a Heti Világgazdaság 36. számában Friderikusz Sándor is tollat ragadott és megírta A me­sebeli kulcsocska történe­tét. Szálloda a szőlőben, adja hírűi a Hajdú-Bihari Nap­ló szeptember 11-i száma, amelyből kiderül, hogy az Alföldi Vendéglátóipari Vál­lalat szállodát nyit Jászbe­rény határában. Üj gazdálkodási szervek, a szakmai feladatok színvo­nalasabb ellátása, korszerű­sítése, bérrendezés, — ezek címszavakban a témái a Népi Ellenőrzés 9. számában megjelent A gazdasági in­tegráció tapasztalatai a Szolnok megye helyi taná­csainál című cikknek. Egy komplex szövetkezeti vizsgá­lat eredményeit adja közre a Szövetkezeti Kereskedelem 4. száma A szövetkezeti po­zíciók erősítése cím alatt. A szállítási költségek csök­kentésére társulásos alapon mezőgazdasági rakodópálya­udvart alakítottak ki Tisza­Megjelent a Budapest Fő­város Levéltára szerkesztésé­ben készülő „Források Bu­dapest múltjából” című so­rozat ú’ kötete, amely egy­korú dokumentumok alap­ján első alkalommal mutat­ja be a főváros 1950-es évek­beli történetét. Az 1971-ben indított s az kértük arra, hogy mutassa be az együttest. — A csoport huszonhat év­vel ezelőtt alakult a Jagelló Egyetemen a szláv tanszék hallgatóiból — mondta. — Talán, ez is magyarázat arra, hogy elsődleges feladatunk­nak a szláv népek dalainak, táncainak feldolgozását, be­mutatását tartjuk. Repertoá­runkon többek között bol­földváron. Bővebben a Ma­gyar Hírlap szeptember 11-i számában olvashatunk erről. Az Egészségnevelés idei, 4. számában Társadalmi be­illeszkedési zavarok Szol­nok megyében címmel a deviáns viselkedés kiváltó okairól kaphatunk képet, két szakember felmérése alapján. Boros András Szolnok­ról... a mi képviselőnk cím­mel a Vasút c. hetilap 9. számában a Járműjavító he­gesztő csoportvezetőjét mu­tatja be. Ugyancsak ez a folyóirat ír a jászapáti va­sutasszakképzésről, ahol a két első osztályban 70 diák tanul. Művelődésügy. Miért nem jutnak el; a felnőttek a könyvtárba? — mármint azok az ifjú olvasók, akik „kinőttek” a gyerekkönyv­tárból. A Könyvtáros 8. szá­mában Széphalmi Istvánné, a megyei könyvtár olvasó- szolgálatának vezetője egy érdekes, igényes ‘felmérés tapasztalatait adja közre. Ismét realizmus Győríi Sándor szobrászaté. A Mű­vészet 8. számában Kovács Gyula ír neves földinkről.' A Népművelés 8. számában A fő mozgásirány — összefog­laló sorozatcím alatt a ne­gyedik rész Jászberény és a körzetéhez számított tizen­hét község művelődésügyét elemzi. Az MHSZ Élet szeptember elsejei számában két cikk is megjelent szűkebb hazánk­ról. Az egyik Felajánlások tükrében címmel olvasható az MHSZ-klubok és gépjár­művezető-iskolák szocialista versenymozgalmáról. A má­sik cikk a kuncsorbai új lőtér átadásáról és a sport­életről számol be. T. Sz. E. egykori Pest, Buda és Óbu­da, illetve az egyesített Bu­dapest történetének váloga­tott dokumentumait közre­adó levéltári sorozat új tag­ja mintegy száz korabeli do­kumentum alapján a város­politika, a városigazgatás fejlődését, változásait kö­veti nyomon. gár orosz, ukrán, belorusz táncok szerepelnek, és ter­mészetesen a lengyel nép­tánc- és népzenei hagyomá­nyokból is merítünk. Műso­runkra tűzzük az ország kü­lönböző tájegységeinek leg­jellegzetesebb táncait, dala­it: a polonéz, a mazurka, az oberek, a kajaviak, a kra- kovjaik egyaránt szerepel re­pertoárunkban. Ezeknek a táncoknak a koreográfiáit lengyel művészek készítik számunkra, de sokat dolgo­zunk külföldi szakemberek­kel. is, midenekdőtt azért, hogy más népek táncait, da­lait is hitelesen mutathas­suk be, szólaltathassuk meg. — Lengyelországban a leg­sikeresebb, legnépszerűbb együttesek közé tartoznak. Most Jugoszláviából érkez­tek Magyarországra. Gyak­ran szerepelnek külföldön? — A huszonhat esztendő alatt bejártuk szinte a „fél világot”. Egyiptomtól Svéd­országig 36 ország közönsé­ge előtt több, min* 100 alka­lommal léptünk színpadra. Magyarországon sem először mutatkozunk .be. Hét évvel ezelőtt a lengyel kultúra napjai alkalmából már sze­repeltünk itt. A csoport tagjai egyete­misták, szabadidejüket áL d ózzák a táncra. Kezdetben csak tizenhármán voltak, ma csaknem százan tartoz­nak a tagok közé. Sikereiket számos fesztiváldíj, hangle­mez is jelzi. Honvédelmi könyvnapok ’85 Évek óta hagyományosan szeptember utolsó hetében — a fegyveres erők napja al­kalmából — rendezik meg az országos honvédelmi könyv­napokat. Ebben az esztendő­ben a könyvekhez, szerzők­höz. témákhoz kötődő könyv­napi 'rendezvények zöme a fővárosban zajlott le; a friss megjelenésű könyvek termé­szetesen eljutottak (illetve jutnak) az ország minden pontijára. Egy híján ötven új vagy új kiadású kötetet tettek le kiadóink az olvasók asztalá­ra a honvédelmi könyvna­pok idején, Köztük olyan kiemelkedő szépirodalmi aL kotásokat, mint Konsztan- tyin Szimonov Nappalok és éjszakák című regényét és Anna Seghers klasszikus ér­tékű Hetedik kereszt oírniű művét. Érdekes, gazdag vá­logatás jelent meg két kötet­ben, őrzők vigyázzatok cím­mel az elmúlt negyven esz­tendő katonai tárgyú epikai és lírai terméséből, a Zrínyi (Katonai Kiadó gondozásá­ban. A politikai irolalom is je­lentős művekkel szerepel a honvédelmi könyvnapok új­donságai között Béke, függet­lenség, honvédelem címmel a Zrínyi Kiadó adott ki válogatást Kádár János olyan cikkeiből és beszédei­ből. amelyek hazánk és a szocialista közösség védelmé­vel, a béka biztosításával foglalkoznak. A hadászati tudományokat képviselő művek sorából fel­tétlenül kiemelésre érdemes a „Magyarország hadtörté­nete” című munka, amely­nek megjelenése egyszer­smind a Zrínyi kiadó olvasói igényeket, érdeklődést fi­gyelembe vevő rugalmassá­gát is jelzi. A mű első köte­te a tavalyi esztendő egyik tudományos könyvsikere volt, percek alatt elfogyott a boltokból. A kiadó a siker­re azonnal reagált, bejelent­ve, hogy a második kötettel együtt újra kiadják, megfe­lelő példányszámban, az el­sőt is. (Aligha lehet vitás: ez a lehető legszimpatikusabb kiadói magatartás). — vigner — Hírünk az országban Oj kötet, Budapest múltjáról

Next

/
Thumbnails
Contents