Szolnok Megyei Néplap, 1985. október (36. évfolyam, 231-256. szám)

1985-10-05 / 234. szám

1985. OKTÓBER 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Tizenöt év, tízezer hallgató Másfél évtized nem nagy idő, egy intézmény életében azonban már alkalmat ad arra, hogy az alapítástól el­telt időszak fejlődését érté­kelni tudják. A másfél évti­zedes tapasztalatok és a to­vábbi lehetőségek értékelését végzik ma a KISZ Megyei Bizottságának Politikai Kép­zési Központjában rendezett ünnepi propagandistatalál­kozón. Az esemény jelentőségét növeli, hogy a visszatekin­tést a XII. VIT és a KISZ XI. kongresszusára készülés jegyében végzik. Az intéz­mény 15 év alatt mintegy tízezer KISZ-vezetőt és ugyanennyi úttörővezető képzésének, továbbképzésé­nek feladatait oldotta meg, s emellett évente 10—13 ezer fiatal nyári üdültetését tette lehetővé. A korábbi KISZ-iskola 1981-ben alakult politikai képzési központtá, amivel módosultak funkciói is. így ma már a bentlakásos képzés mellett a területi tömegpoli­tikai munka segítése, mód­szertani anyagok készítése, előadók biztosítása és a kor­szerű oktatástechnikai médi­ák, videoprogramok készí­tése és ezek kölcsönzése is feladatai közé tartozik. Az itt folyó munka nem­csak tartalmában fejlődött jelentősen az elmúlt évek­ben, a tárgyi, technikai fel­tételek is javultak. így ma már az elhelyezhető szemé­lyek száma 400, így alkal­massá vált országos rendez­vények fogadására is. Hogy csak egyet említsünk ezek közül: hagyományosan itt rendezik a katonai, rendőri pályára irányító táborokat. Az intézmény az ifjúsági mozgalom jelentős megyei bázisává fejlődött az eltelt másfél évtized alatt. Lesz tehát bőven mire visszaemlé­kezni az iskola volt tanárai, igazgatói és hallgatói mai baráti találkozóján, s ezt kö­vető tanácskozásokon. S hogy a mai nap valóban mérföldkő az intézmény éle­tében, jelzi az is, hogy az ünnepi program egyik leg­fontosabb eseményeként fel­avatják Finta Sándor túrke- vei szob r ászmű vés z köztéri plasztikáját, a hozzá kapcso­lódó dísztérrel együtt. A szobrot a fiatal művész fel­szabadulásunk 40. évfordu­lója tiszteletére ajánlotta fel, a méltó környezet kialakítá­sa pedig a megye KlSZ-szer- vezeteinek és vállalatainak társadalmi összefogását di­cséri. Elutazott az észt állami delegáció Tegnap reggel — négyna­pos látogatását befejezve — elutazott Szolnokról az észt állami delegáció. amely Markvart Enn Aksel-Helmu- tovich, az Észt SZSZK Leg­felsőbb Tanácsa állandó bi­zottságának vezetője vezeté­sével az államigazgatás he­lyi szerveinek tevékenységé­vel ismerkedett Szolnok me­gyében. Műszaki és közgazdasági könyvnapok Megnyitó ünnepség A műszaki és közgazdasági könyvnapok országos meg­nyitóünnepségét tegnap tar­tották a Cseoeli Munkásott­honban. Az ötödik alkalom­mal sorra kerülő eseményso­rozatot és a művelődési ház­ban rendezett könyvkiállítást Markója Imre igazságügymi­niszter nyitotta meg. Az őszi szakirodalmi könyvünnep idején — októ­ber 4—31. között *— ország­szerte könyvkiállításokat, író—olvasó találkozókat, szerzői ankétokat, könyvis­mertetőket rendeznek. A sikernek ezer szülője van, a bukás árva gyerek Egymillióért menedzsert Maga képezi vezetőit a Skála Olvasom a Népsportban, hogy a Testnevelési Főiskolán hamarosan sportmenedzserek képzését kezdik el, pótolni kí­vánva egy több évtizednyi lemaradást. Más. A KISZ KB titkára nyilatkozik, hogy az Ipari Minisztérium és a KISZ Központi Bizottsága által létrehozni tervezett közös vállalat egyik feladata a menedzselés és menedzserképzés lesz. Más. Amint arróil a sajtó is beszámolt, megkezdődött a Skála- Coop kétéves tanfolyama, amelyen a kereskedelmi vállalat saját részére húsz menedzsert képez ki a szakma fortélyaira. Számunkra kissé szokatlan hírek ezek, amilyenekkel eddig nemigen találkoztunk, amelyek azonban világosan jelzik, hogy hazánkban is el­indult egy folyamat, amely­nek felgyorsulása és kitel­jesedése a magyar gazdaság számára módfelett kívána­tos. A menedzserképzésben a Skála-Coop ma Magyarorszá­gon kétségtelenül lépéselőny­be került. S hogy ez így van, abban kezdeményező és meg­határozó szerepe Van Demján Sándornak, a Skála vezér- igazgatójának. Demján a magyar keres­kedelem újítója, aki azonban semmi újat nem talált ki, „csak” átvett néhány, más­hol már sikert hozott megol­dást. Módszereit sokan vi­tatják. Van, aki szemére ve­ti azt, amit más erényként ismer el és fordítva. Egy azonban biztos: irányításá­val és módszereinek alkal­mazásával a Skála-Coop az ország legdinamikusabb ke­reskedelmi vállalatává nőt­te ki magát. Ez pedig, már objektív értékmérő! A vállalat a nyár folya­mán, mintegy ezerötszáz je­lentkező közül, bonyolult pszichológiai és képesség- vizsgálatokkal, többszűrős módszerrel választotta ki azt a húsz jelöltet, aki végül is szeptemberben megkezte a kétéves kurzjust. A kiválasz­tás során a legjobb képessé­gűek között sajátos elvek szerint differenciáltak. Az alapvető követelmény nyil­vánvalóan a közgazdaságtu­dományi, pénzügyi vagy kül­kereskedői végzettség volt s két idegen nyelv ismerete. Ezen túl azonban, az azonos szintet elérők között az dön­tött, hogy melyik, jelölt in­dult mélyebbről, s tett meg hosszabb utat. Nem feltétle­nül a legjobb teszteredmé­nyeket, hanem a legtöbb le­küzdött lépcsőfokot értékel­ték a legtöbbre. Hiába ért el például az egyik jelentkező a képességvizsgálatok során ki­váló eredményeket, ha alig túl a húszesztendős koron szüleitől nyugati márkájú kocsit, és háromszobás, össz­komfortos lakást kapott már ajándékba. A sajátos váloga­tási elvek miatt nem kerül­hetett be a jelöltek közét Életében mindent készen kapott, semmiért nem kel­lett megküzdenie. Az ilyen ember — a Skála-Coop ál­láspontja szerint — nem al­kalmas erre a pályára, mert nem tud igazán küszködni, harcolni, mivel nem szokta meg, hogy a sikert nem ad­ják ingyen. Nem kerülhet­tek be a kiválasztottak közé azok sem, akik érdekében „szóltak”, telefonáltak, hiá­ba produkáltak ők esetleg kimagasló eredményeket a felmérések során. Fiatal, energikus! mened­zserekre van a vállalatnak szüksége, ezért a képzés módját is ehhez igazították. Nem oktatnak tankönyvek­ből! Hiszen a jelöltek, amit 'tankönyvből elsajátíthattak, azon „átrágták” már magu­kat korábbi tanulmányaik idején. Átfutva a „tanren­det”, az a kép alakulhat ki. hogy az elméleti képzés — például a nyelvtanül ás — mellett rengeteg gyakorlati, módszerbeli ismeretet is el kell sajátítaniuk a leendő menedzsereknek. A jelölteket egyegy ta­pasztalt skálás — ahogy ők nevezik: „dajkavezető" — mellé osztották be. hogy tő­lük tanulják meg a vezetői munka gyakorlatát. Az egész természetesnek tűnik: átad­ni a tudást. És valóban ter­mészetes? Hány és hány el­lenpéldát tudnánk saját kör­nyezetünkből, ahol a tudás titok és hatalom, amit őriz­ni, s nem átadni „célszerű”. Lapozzuk fel képzeletben az említett „tantervet”, és tallózzunk a furcsaságai kö­zött. A jövő menedzserei a képzés két éve alatt kötele­sek rendszeresen fizikai mun­kát is végezni a vállalatnál. Minden bizonnyal azért, hogy tisztában legyenek annak ér­tékével, s később, vezetői utasításaikban ez a helyes értékrend tükröződjék. Hogy kicsit bizarrnak tűnik a kép? A leendő főnöknek rendsze­resen „pakerolni” a rakodók között? Lehet, hogy fura, de van benne logika. Vagy egy másik szDkaiüan lehetőség: ha valamelyik jelölt előadá­sokat akar hallgatni valame­lyik patinás egyetemen, bár­melyiket választhatja, akár Japánban is! Költségeit a a Skála fedezi. Ehhez per­sze hozzátartozik az is, hogy a jelentkezéskor megkövetelt idegen nyelvi tudás — két nyelvvizsga — mellé a kép­zési idő alatt másik két nyelvben is tárgyalási szin­tű jártasságot kell szerezni. Egyszerű összeadás követke­zik: ez együtt négy idegen nyelv. Szükséges kommen­tár? És még valami, ami talán periférikus kérdésnek tűnik, ám mégsem az: a leen­dő menedzserek — ha még tudnak — megtanulnak teni­szezni és kártyázni is. hiszen az üzleti életben, bármilyen helyzetibe csöppennek, helyt kell állniuk. Ha kell, a teniszpályán, ha kell, a kártyaasztal mellett. Ezen nem múlhat az üzleti siker! Szerény számítások szerint egy menedzser ilyen, minden területre kiterjedő képzése több mint egymillióba kerül a Skála-Coopnak. A szigorú üzleti gondolko­dást jelzi egyébként az is, hogy ez a képzés visszterhes alapon folyik. A ielölt a tan­folyam megkezdésekor tíz évire elkötelezi magát a vál­lalathoz, korábbi szerződés- bontás esetén pedig azzal a bizonyos millióval tartozik a vállalatnak. Valahol ez a tit­ka a Skála-Coop vállalkozó kedvének. Egy szupermagas színvonalon képzett, szak­mailag a csúcson levő üzlet­ember tíz év — vagy még több — alatt a „belefekte­tett” pénz sokszorosát hózza a válla'atnak. Nem véletlen, hogy máris nagv az érdek­lődés egy sor más cég részé­ről a képzés iránt. Szívesen iskoláznának be egykét hall­gatót a Skála-tanfolyamra. Tegyék azt, hiszen minél több ilven kvalitású mene­dzser nyüzsög gazdaságunk­ban, annál nagyobb tekin­télyt tud gazdaságunk ki­vívni itthon és külföldön egyaránt! L- Murányi László Jegyvizsgálók, sarusok, váltókezelők Taszító, vonzó túlórák — Komolyan mondom, nem szívesen beszélek a munkaerőhiányról, mert volt, hogy a fejemhez vágták, csak siránkoztok, közben a vasút kevesebb emberrel is működőképes — kezdte ke­serűen beszélgetésünket Kre- pelka Géza, a MÁV szolnoki körzeti üzemfőnökségének vezetője. — Arra már csak kevesen kíváncsiak, hogy mi­lyen áron érkezhetnek meg naponta a személy- és teher­vonatok az állomásra. Pedig, aki hajlandó egy kicsit fog­lalkozni a kérdéssel, nyugod­tan mondhatom, megdöbben­tő számokkal találkozik: hogy csak a legkritikusabb területeket említsem: az úgynevezett forgalmi utazók (vonatvezetők, jegyvizsgá­lók, fékezők) az előírt 150 helyett hetvenötén oldják meg feladataikat, váltóke. zelőnk 52 helyett 13, kocsi­rendezőnk 132 helyett 57 van. a rendezés közben a kocsikat lefékező sarusok 58 helyett 23-an dolgoznak. Kevesebben ugvanannyit Hogyan lehet kevesebb emberrel ugyanannyi mun­kát elvégezni? A recept egy­szerű, a gyógymód azonban meglehetősen fájdalmas. Leggyakrabban ugyanis csak a túlóráztatás segít. Az elő­írt 180 óra helyett a létszám- hiánnyal küszködő területe­ken nesn ritkán 260 óra a havi munkaidő, sőt nem rit­kán még a MÁV kollektív szerződésében engedélyezett évi 600 plusz órás felső ha­tárt is át kell lépni. A szo­kásos túlórapótlék (az első 20 óra után 25 százalék, ez­után pedig 50) fölött minden túlmunkában eltöltött óráért újabb 20 forintot fizet ilyen­kor az önként vállalkozók­nak a vasút. A vasútnál szokásos nor­mális munkarend sem vonz­za az embereket, hiszen 11 órás nappali munka után jár 24 óra pihenő, ezután 13 óra éjjeli munka következik, majd 48 óra pihenő. Ráadá­sul ezt legtöbbször nem is lehet betartani. Pótár János váltókezelő például már évek óta egyfolytában „12— 24-ezik” (12 óra munka), a múlt hónapban 270 órát dol­gozott, a heti pihenőnapot kivenni már nagyon régen volt alkalma. Persze jól is keres, szeptemberben példá­ul 8700 forintot vitt haza: — Túlóra nélkül jó ha hat­ezret kapnék, az pedig kevés lenne. Úgyhogy én nem is nagyon szidom a túlórát, mert jól keresni csak azzal tudok. Csak így éri meg A MÁV-ihoz hosszú ideje hű vasutasok többsége így gondolkodik. A Püspökla­dányból már hét éve bejáró kocsirendező (a szolnoki ál­lomás gondjait igen sok hoz­zá hasonló, vidéki állomá­sokról „berendelt” enyhíti) Tóth III. János is azért vál­lalja szívesen a naponkénti ingázást, mert itt túlórázni lehet. Viczián Mihály tola­tásvezetőnek pedig az a véle­ménye, hogy aki jól akar ke­resni, annak a „civil” élet­ben is annyit kell dolgoznia, mint a vasútnál. „Csak ott másként, például gmk-nak hívják a túlórát”. Baricza Györk, a szolnoki körzeti üzemfőnökség veze­tőhelyettes szerint valóban csak a túlóra segít: — Nálunk normális eset­ben is ritkán töltheti otthon az ember hétvégét, az ün­nepeket. éjszakázni rendsze­resen kell, jó néhány olyan munkakör van, amelyiknél nem lehet előre pontosan megmondani .mikor telik le az aznapi szolgálat. A túlóra nélküli keresetek azonban meglehetősen alacsonyabbak, havi 180 órában egy sarus, egy kocsirendező csak 4500 forintot keresne (természete­sen a műszakpótlékkal együtt), a forgalmi szolgálat- tevők (vonatvezetők. jegy­vizsgálók, fékezők) bére sem érné el a 6 ezer forintot. A már elfogadható, a lemara­dásokat valamelyest — igaz csak újabb áldozat árán — ellensúlyozó 7—8 ezer _ fo­rintig csak a túlórákat válla­lók tudják feltornázni a fi­zetésüket. Azonban ez az összeg is, csak a vasutat különben is szerető embereket képes megtartani. A körzeti üzem­főnökség létszámának 30 százalékát mindig a jövő­menő, a vasútnál csak né­hány hetet, hónapot eltöltő emberek teszik ki. — Ahhoz, hogy megértsük miért is kevés az emberünk — magyarázta Krepelka Gé­za —. tudni kell, kik közül kell válogatnunk. A vasút­nál is a polgári szakképzett­séget nem igénylő, .betanított munkára kevés az ember. Igen sok betanított munkásra van szükségünk, és ma a fia­talok közül — nem úgy mint az ötvenes években — egyre kevesebben nem szereznek valamilyen szakmát. Szűkült a jelentkezők köre, ráadásul nekünk is válogatnunk kell. Mert jegyvizsgáló csak az le­het, aki képes és hajlandó elvégezni a négyhónapos tan­folyamot, megtanulni a vas­úti díjszabást, a kedvezmé­nyek bonyolult rendszerét. Kénytelenek vagyunk na­gyon szigorú egészségügyi követelményeket is támaszta­ni. A vágányok. a mozgó járművek között csak az dol­gozhat, aki az idegi és a fi­zikai megterhelést (például a téli hideget, időnként a naipi 20—30 kilométeres gyalog­lást) képes elviselni. Ezek­nek a betanított munkáknak van egy sajátossága is: óriá­si a felelősség, egyetlen hiba emberéletekben, milliós ér­tékekben tehet kárt. II pénz magában kevés A körzeti üzemfőnök sze­rint a keresetek jelentős emelése sem szüntetné meg a nagy állomásokon (kisebbe­ken, például a falvakban szinte ismeretlen a munka­erőhiány) a létszámhiány. Bár a több pénz valószínűleg több embert vonzana, jobban segitene elfeledtetni a vas­utas munka kényelmetlensé­geit. Hogy mennyivel lenne több a jelentkező, ezt ma csak találgatni lehet. Többet fizetni ugyanis nincs pénz. Jellemző, hogy a szolnoki ál­lomáson még a jól keresők alapfizetése is alig több (az úgynevezett „beállós” 15 szá­zalékos) a szakmai bértáblá­zatban meghatározott összeg alsó határánál. V. Bz. J. Az ősz egyik legfonto­sabb mezőgazdasági munkája a rizsaratás. Az idén az időjárás nem kedvezett a melegebb tájakhoz szokott növény­nek, így 3,2 tonna hek­táronkénti termést vár­nak a Karcagi Május 1. Tiütmelőszovetkezef kö­zei 1100 hektár rizs­földjeiről. A nyolc fél- lánctalpas Claas kom­bájn hajnaltól sötétedé­sig 60—70 hektár terü­letről takarítja be a ter­mést a karcagi határban. Fotó; Dede Géza

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents