Szolnok Megyei Néplap, 1985. október (36. évfolyam, 231-256. szám)
1985-10-02 / 231. szám
1985. OKTÓBER 2. SZOLNOK ME6YEI NÉPLAP 3 Lbsz-b Blég energiánk? Aki válaszol: Czipper Gyula ipari miniszterhelyettes Szívesen felednénk az idei zord telet, — csakhogy aligha tehetjük. Az energiakorlátozások sok helyütt a termelés csökkentéséhez, átmeneti szüneteltetéséhez vezettek, miattuk is kevesebb az export; a lakosság szénellátása is akadozott. Figyelmeztető jelek ezek a jövőre nézve. Akkor is, ha ilyen hosszan hideg tél húsz esztendeje nem volt, akkor is, ha remélhetőleg, hasonló ismét nem lesz egyhamar. Vajon most, az év felén immár túl, hogyan látja a szakember a tanulságokat? Csökkenthetők-e a veszteségek, az energiaellátás feszültségei? S a küszöbönálló hetedik ötéves terv időszakában, amikor a gazdaság várható pezsdülése, a lakosság igényeinek szükségszerű növekedése több energia felhasználását feltételezi, lesz-e minderre fedezet? Ilyen és hasonló kérdéskörről érdeklődtünk Czipper Gyula ipari miniszterhelyettestől. — Mennyire látszik megbízhatónak az idei energia- ellátás? — A hideg idő okozta többletfelhasználás félmillió tonna kőolajjal egyenértékű. Ugyanakkor az energiakorlátozás okozta termeléskiesés, az elmaradt export pótlásához jelenleg is több energia szükséges. Hogy az idén mégse legyenek gondjaink, e többletfogyasztás jelentős részét jobb energiagazdálkodással, takarékossággal (kell elj/ens;úlyoz- nunk. A várható fölhasználás azonban így is nagyobb lesz, Számításaink szerint,* a tervezettnél egy százalékkal lesz nagyobb a fogyasztás az idén. Ez kemény feladat elé állítja az egész gazdaságot, főként az ipart. Természetesen nem kell mindenáron pótolni az energiakorlátozás okozta termeléskiesést, hanem csak akkor, ha az illető termék gazdaságosan előállítható, exportálható. Ugyanakkor, kiváltképp az energiaigényes ágazatokban úgv kellene a termelést növelni, hogy az energiafogyasztás eközben egyáltalán ne nőjön, azaz a fajlagos fel- használás csökkenjen. Az első félév eredményei nem a legjobbak. Ezért választottunk ki nyolcvannégy vállalatot — amelyek egyben a legnagyobb energiafogyasztók, — és meghatároztuk, mennyi energiát vehetnek igénybe /terveik teljesítéséhez. Ennél többet csak jelentős felárért kaphatnak. Ezenkívül több mint kétszáz vállalattal állapodtunk meg a helyszíni vizsgálatok után, éves energiafelhasználásuk mérséklésében. Az energiagazdálkodás racionalizálásának további lehetőségeit mindenhol kutatni kell. Főként az abszolút megtakarítást eredményező módszerek, eljárások, beruházások élveznek előnyt. A termelés többletét viszonylag egyre kevesebb energiával kell előállítani. Ez a követélmény nemcsak energetikai szempontból fontos. Hiszen a korszerűbb eljárás mindig kevesebb energiafelhasználást feltételez, amiből következik: nemcsak az energiatechnológiai ésszerűsítéseknek, a mikroelektronika, az automatizálás energetikai felhasználásának tulajdonítunk nagyobb jelentőséget, hanem más, látszólag az energetikán kívüli folyamatoknak is. A kohászat, a nehézvegyipar, az építőanyagtermelés korszerűsítése egyben energiamegtakarítást is jelent. Tehát a termelés szerkezetének célszerű átalakítása, magasabb fokon feldolgozott termékek gyártása viszonylag kevesebb energiát kíván, mint például az alapanyaggyártás. — Mindamellett mégis évről évre több energiára lesz szükségünk. Milyen mértékben tudjuk importból, illetve hazai forrásokból fedezni ezt az igényt? — A hetedik ötéves terv időszakában az energiafogyasztás évi egyszázalékos növekedésével számolunk, ezen belül a villamosenergiatermelés három százalékkal lesz nagyobb. Az import reálisan csak földgázból növelhető valamelyest. E számok nem tűnnek nagynak a tervidőszak végéig, mégis 11 százaléknyi hazai termelésnöveléssel kell számolnunk. Kőolajból, földgázból a termelés várhatóan nem növelhető. Legfőképpen a Paksi Atomerőmű két újabb blokkjának belépése jelent lényeges többletenergia-forrást, ez 1990-ig fedezi az igényeket. — És a továbbiakban? — A viUamosenergia-im- portot, amely ma egyharma- da a teljes fogyasztásnak, előre várhatóan nem növeljük. Igényeinket alapvetően új hazai erőművek építésével szándékozunk kielégít«» ni. A viUamosenergia-fo- gyasztás, ha ahogy tervezzük, évente 3 százalékkal nő, akkor az 1990-es évek elején kell az első új erőművi blokknak belépnie. Sok változatot dolgoztunk ki és vizsgáltunk meg. Ezek alapján ma az atomerőmű további bővítése az optimális megoldás. Ezek mellett vizsgáljuk széntüzelésű erőművek létesítésének lehetőségét, így elsősorban új lignitbázisú hőerőmű létrehozását. — Az elmúlt években a villamos energia mellett a gázfogyasztás nőtt dinamikusan a lakosság körében. Folytatódhat-e ez a tendencia? — Ma mintegy hatszázezer háztartásban van gáz. E szám további gyarapítására elsősorban az erőművi földgáz helyettesítése révén kerülhet sor, mivefl földgázforrásaink a Jamburgi gázvezeték üzembe helyezéséig számottevően nem bővíthetők. így a tervek szerint mintegy száznyolcvan-kétszázezer új háztartást kapcsolhatnak a hálózatba, főként a gázzal már ellátott településeken. — A szénbányászat termelése néhány éve csökken, miközben a bányászok erejükön felül teljesítenek, sokan évi 50—60 túlmüszakot is vállalva. Várható-e változás ezen a területen? — A szénbányászat, nem lebecsülve az emberi erőfeszítéseket, csak akkor tud- feladatának megfelelni, ha gazdálkodási feltételei stabilizálódnak. A Minisztertanács néhány hónapja megvir tatta a szénbányászat helyzetét, és intézkedéseket hozott. Egyebek között a bányavállalatok terven felül 700 millió forintot költhetnek gépesítésre, a technikai észközök fejlesztésére, a bányabeli körülmények javítására. Emellett viszont * meg kell oldani a bányászok utánpótlását; s mérsékelni kell a létszámcsökkentés ütemét. Ennek érdekében a kormány már most emelte a szénüzemi dolgozók jöve- delmezési lehetőségeit. Mindezek segítséget adnak a szénbányászatnak, de föladataink teljesítése így sem könnyű, s a továbbiakban is számítanunk kell a bányászok kemény munkájára. Trömböczky Péter Nagyüzem az almáskertben Téesztagok, diákok és részes szüretelők csaknem félezren szorgoskodnak az almafák között, s mint felvételünk bizonyítja: van is mit szedniük Nagy hasznát veszik a gyümölcsösben a szorgos diákkezeknek. Közvetlenül a fák alatt csomagolják exportládákba az almát a helyi szakmunkásképző diákjai, hogy minél frissebb gyümölcsszállítmányt indíthassanak útnak a Szovjetunióba Félidejéhez érkezett a szüret a Törökszentmiklósi Ti- szatáj Tsz 120 hektáros/ almáskertjében. Jó termést érleltek a Golden és a Jonathan almafák, hektáronként 40 tonna gyümölcsöt takarítanak be a szövetkezeti tagok és a szedésben segítke- ző diákok, alkalmi részes szüretelők. Azért is elégedettek az ágazatban dolgozók az idei terméssel, mert a mintegy 480 tonna alma értékesítése ellensúlyozza a cseresznyésben és a körtés- ben történt fagykárok miatti veszteséget. (Fotó: Temesközy) Gyűlik az alma a konténerekben — a termés felét a Hungarofruct közvetítésével expor tálja a szövetkezet Valjevóban, Szolnok „előőrsével” (1) A vendéglátás csak az elsfi lépés legyen! Részlet Valjevó főteréről „Nem kell Budapestre mennie csárdásozni” — ezzel szlogennel figyelmeztette nap mint nap a Belgrádtól mintegy száz kilométerre délre fekvő város, Valjevó lakóit a rádió már jóval megérkezésünk, szeptember 11-e előtt a felszabadulás 40. évfordulója alkalmából szervezett igen gazdag rendezvénysorozat egyik, esténkénti programjára. De nemcsak az éter hullámaira bízták a szerb vendéglátók, a szállodákat, éttermeket és kereskedelmi egységeket üzemeltető Szloga vállalat szakemberei szolnoki kollégáik bemutatásának sikerét: Valjevó utcáin lépten-nyomon találkozhattunk a magyar konyha, zene és néptánc napjait hirdető plakáttal, és számos meghívót küldtek szét kör- nyékszerte, nehogy valaki lekéssen a Grand étteremben csak néhány napig kínált csemegékről. A siker tehát a szervezőkön nem múlott. Természetesen a „vendégeken”, vagyis a szolnoki Tisza Szálló szakácsain, cukrászain, felszolgálóin sem. hiszen kitűnő szakembereket válogattak a magyar vendéglátás, a Hungars Hotels és Szolnok patinás szállodájának ió hírét kelteni hivatott delegációba. Ugvanezért nem múlhatott a sikeres bemutatkozás a másik Tiszának, a tánc- együttesnek a gasztronómusokhoz'’ csatlakozott táncosain, zenészein sem. A felkészültség és a felkészülés biztonságot adott a szolnokiaknak, de azért mindenki enyhe izgalommal várta az első munkával töltött estét. Erről azonban később... Később, mert előbb érdemes arról ejteni néhány szót, hogyan is kerültek a szolnokiak Szerbia közepébe? Az év ejelén a Szloga cég sikeresen mutatkozott be a Tisza Szállóban, és már akkor kiderült, Jugoszláv barátaink nem csupán a szerb konyha hírnevét öregbíteni jöttek. A vendéglátó szakemberekkel együtt érkeztek Szolnok életével ismerkedni a valjevoi község (talán így fordítható magyarra a várost és a környező 78 települést összefogó közigazgatási egység neve, az obstina) vezetője a „tanács” elnöke és a pártbizottság titkára. A két vendéglátó vállalat egymásra találása alkalmat teremtett a két város közötti kapcsolat építésének lehetőségeit kutatni. Éppen ezért érkezett a „magyar napok” idejére Valjevoba Szénási István, a városi tanács vb-titkára, Boros Ottóné, a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola szolnoki tagozatának igazgatója és Rimóczi Teréz, a Tiszatour igazgatója is. A vendégeket második nap délelőtt fogadta Mitrovics Borko tanácselnök és Szeli- mir Manojlovics, a pártbizottság titkára. Igen részletes tájékoztatót tartottak a mintegy 100 ezer lakost számláló közigazgatási egység'(maga Valjevó 60 ezer lakosú) történelméről, kultú- rális életéről és sokrétű (a mezőgazdaságot gyümölcs-, főként mái na termesztéséről ismerik országszerte, az ipart a legkülönbözőbb ágazatba tartozó közepes és kisebb üzemek jellemzik) gazdaságáról. Nem hallgattak gondjaikról sem, elmondták például, hogy a mostani gazdasági helyzetben az iskolákból kikerülő fiatalok nem találnak elegendő munkahelyet a környéken, vagy hogy ;a középkori hangulatot, az egykori életmódot idéző régi városrész, a Tresnar megőrzésére náluk sem jut annyi pénz mint szeretnék. A találkozón természetesen szó esett a két város közötti kapcsolatok szorosabbra fűzése érdekében teendőkről is. A szolnoki és a valje- vói vezetők egyetértettek abban, hogy a szorosabb együttműködéshez (például egy későbbi esetleg testvér- városi kapcsolat kialakításához) először az alapokat kell megteremteni. Előbb a vaL. jevói és szolnoki intézményeknek gazdálkodó egységeknek keli egymásra találniuk, úgy mint a Tisza Szállónak és a Szloganak Első (epésként az ilyetn kapcsolatépítést kell — közvetítőként — segítenie a közigaz. gatási szerveknek. Hogy lenne kiknek egymásra találnia, az már ezen a rövid megbeszélésen és az ezt követő, nagy érdeklődéssel kísért sajtótájékoztatón is kiderült. A valjevói gazdasági főiskolának van például kereskedelmi és yen- déglátó tagozata (Boros Ottóné az egyik délelőtt az iskola munkájával ismerkedett, vezetőivel tárgyalt), a város Jugoszlávia-szerte híres néptáncfesztiválnak ad otthont évente; és egy hegyi országban érdeklődésre tarthat számot az alföldi és a tiszai turizmus (ezek Szolnok megyei kínálatáról Rimóczi Teréz tartott részletes tájékoztatót) és természetesen a sp>ortegyesületeket sem szabad kihagyni a lehetséges partnerek sorából. (folytatjuk) V. Síi J* A régi városrész középkori hangulatot idéző épületeit itt feltétlenül meg szeretnék őrizni
