Szolnok Megyei Néplap, 1985. október (36. évfolyam, 231-256. szám)
1985-10-24 / 250. szám
1985. OKTOBER 24. SZOLNOK MEGYEi NÉPLAP 5 Izlósnevelőa bábokkal 0 fény, a szín, a zene harmóniája Egri művészek bemutatkozása A Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ színháztermének nézőterén Szolnokról és a város környéki községekből összesereglett apróságok — óvodások ülnek. Mellettem elfehéredett arccal szólal meg egy kislány: juj, de félek! Hiába próbálom nyugtatni ,csak annyit mond: biztos lesz benne boszorkány! A félelem eloszlik, mint a köd. amikor elsötétül a nézőtér. A paraván felett Idő apó forgatni kezdi a napkorong kerekét, hogy megelevenedhessék Csipkerózsika története. — Együttesünknek az a célja, hogy igazi mesejátékokat láthassanak a gyerekek, — mondja Demeter Zsuzsa, az Egri Gárdonyi Géza Színház Bábszínházi Tagozatának művészeti vezetője a tegnapi bemutató után. — A Csipkerózsika mellett olyan előadások létrehozását tervezzük, amelyek a klaszgyen — esztétikai minőségként — szép. Nagyon fontos a látvány, a bábfigurák, a színek, a zene, a színészi játék harmóniája: minden előadáshoz megkeressük a han- gulatteremtés hozzá illő ösz- szes eszközét. A Csipkerózsikához Tolcs- vay László írt zenét, a figurákat Lovassy László bábtervező művész készítette. Ezt az egységet nekünk — mondhatják sokan — könnyebb elérni, hiszen kicsi a társulat, tizenketten vagyunk: a hat színész és a három bábkészítő mellett egy technikus felel azért, hogy az adott pillanatban minden a helyén legyen. Azt is mondhatnám, így hogy egy előadás teljesen közös munka: együtt tervezünk s készítünk el figurákat, díszletet, s ez teszi lehetővé, hogy a színpadra állítás már két hét alatt készen lehet. Persze ennyien nem tudnánk sokszereplős haladó bábosok számára szervezett szakkörökben. Ezekkel minden évben önálló előadásokat rendezünk. Ebben az évben lettünk profi társulat, a volt Harlekin együttes a Gárdonyi Géza Színház tagozata lett. Igen nagy volt erre az igény, hisz az Állami Bábszínház egv mamuttársulattal sem tud mindenhová eljutni vidékre. Pécs. Szeged után mi lettünk a harmadik vidéki színház, amely körzeti bábszínház jellegű. A társulat tagjai — akik zömmel harminc évesek — vállalták azt, hogy ott hagyják addigi foglalkozásukat, életüket, és nem éppen könnyű körülmények között, most már hivatásos művészként — csak ennek a feladatnak — azt is mondhatnám szenvedélynek élnek, ök azt mondják, nem nehéz, hiszen most már csak azt csinálhatják, amit annyira szeretnek. Csipkerózsika a színen — dolgozik az ama tőrökből hivatásossá vált társulat Fotó: T. Z. szikus tündérmesék — Andersen, Grimm vagy az Ezeregyéjszaka — modern bábszínpadi feldolgozására épülnek. A jóságról, a gonoszságról és a szépségről szeretnénk a gyerekeknek mesélni úgy, hogy teljes színházi élményt nyújthassunk nekik. Ezért törekszünk arra, hogy az egész játék letörténeteket előadni. Amatőrök is besegítenek — a barátaink — akik most is itt vannak velünk. Valamikor húsz évvel ezelőtt a Heves Megyei Űttörőház együtteseként mi is amatőrként kezdtük. Mivel helyünk, épületünk nincs, ma is ez az otthonunk, s az együttes tagjai itt is dolgoznak kezdő vagy A Heves megyei napok eseménysorozata rendezvényeként Szolnokon vendégszereplő bábegyüttes vezetőjének szavait — azzal a sóhajjal, hogy egy ilyen társulatnak megyénkben is lét- jogosultsága lenne — lejegyezte: Bálint Judit Építőtáborok többféleképpen az ifjúsági szövetség mindmáig legsikjeresebb munkaformáját tekintve az, hogy az idén nyáron minden építőtábori brigádból hiányzott egy tag? A mozgalmi zsargon ezt a következőképpen összegzi: a. mozgósítás aránya 90,7 százalék volt. Lefordítva any- nyit jelent, hogy a megyéből jelentkezett ezerkilenc- száz középiskolás közül csak ezerhétszázan jelentek meg végül a táborokban, azaz a munkahelyeken. Megmagyarázhatatlan ez a megjelenési arány — fogalmaz az idei építőtáborok tapasztalatairól szóló beszámoló — mert a tanintézetek többsége a meghatározott létszámnál több jelentkezési lapot juttatott el a mozgósítás szervezőjéhez, a KISZ megyei bizottságára. Nem érdekelné a fiatalokat az építőtábor? Ha csupán ezen a „megjelenési arányon” rágódnánk, illetve ebből akarnánk következtetést levonni, talán azt is mondhatnánk, hogv valóban csökkent az érdeklődés. De nem valószínű, hogy erről) van szó. Nézzünk az okok közül néhányat. A tanév befejezése után közvetlenül következő első és második turnusba, tehát június második felére és július első felére szakközépiskolások nem jelentkezhetnek, a nyári gyakorlatuk miatt. Sebaj, menjenek a gimnazisták — mondhatja a külső szemlélő. Csakhogy ennek az a következménye, hogy a gimnazisták nagy része csak kukori- cacímerező, a szakközépiskolások pedig csak a gyümölcsszedő építőtáborba juthatnak el. választási lehetőségük jóformán nincs is. Persze, nyilvánvalóan ez nem a szakközépiskolásokat izgatja, ám a munkával talán éppen az építőtáborban ismerkedő gimnazistákat annál inkább. A több mint negyedszázados építőtábori mozgalommal egyidős az ifjúsági szövetség és a Művelődési Minisztérium vitája, a két hét építőtábor Három kiállítás nyílik a hétvégén Szolnokon. A Mészöv-székház földszinti bemutatótermében Meggyes László festőművész alkotásaiból nyílik tárlat pénteken, délután négy órakor. A kiállításon — amelyet november 3-ig nézhetnek meg az érdeklődők — több mint harminc kép látható. Régebbi és újabb kompozíciók, tájképek, csendéletek, portcsupán csak csekély létszámú, szakmai jellegű táborok esetében számít bele a kötelező nyári gyakorlatba. De másról is szó van! A KISZ megyei bizottsága minden májusban felkészítő értekezletet tart az építőtábori brigádvezetőknek a táborokról. Az idén már ezen a májusi értekezleten is csak a brigádvezetők 80 százaléka jelent meg, így a hiányzók brigádjai sok esetben nem tudták melyik vonattal hová utazzanak, még olyanok is akadtak, akik úgy elindultak, hogy azt sem sejtették, estére sátor lesz a fejük felett, faházban, netán kollégiumi szobában térhetnek nyugovóra. Sőt, olyanok is voltak, akik csak a jó buli kedvéért indultak útnak, — mert a többiek is mennek — és az sem tudatosult bennük, hogy dolgozni és nem üdülni indulnak. Nem mondhatni tehát, hogy a helyzet magaslatán állt volna a szervezés. Köny- nyű volna ujjal mutogatni a felelősökre: az iskolák KISZ-tanácsadó, patronáló tanáraira, KISZ-titkáraira. a KISZ megyei bizottsága éoí- tőtábori munkatársára, netán a brigádvezetőkre. Érdemesebb azonban a jelenségek hátterét kutatni. Néhány évvel ezelőtt majdnem sikerült megvalósítani azt a célt, hogy középiskolás évei alatt minden fiatal legalább egyszer eljuthasson valamelyik nyári építőtáborba. Aztán a gazdasági helyzet fokozatosan arra kényszerítette a táborokat, működtető vállalatokat, mezőgazdasági nagyüzemeket, hogy csökkentsék a táborok létszámát, szigorítsák költségeiket, ahol pedig más munkaerőt találnak ne is hívjanak középiskolásokat a nyári kampánymunkára. Talán, későn észlelte ezt a változást a KISZ KöZDonti Bizottsága. és nem látott hozzá idejében az újfajta táborozási formák felkutatásához? Csak a legutóbbi két évben jelentek meg a környezetvédő ém'tőitábörok, megmaradtak ötletnek a kis létszámú, a nomadizálás felé hajló táborok, amelyek rék adnak ízelítőt a Szolnoki Művésztelep alkotójának munkásságából. Ugyancsak pénteken nyílik meg a Helyőrségi Művelődési Otthonban Valkovits Zoltán festőművész tárlata. Az alkotó, a Nyíregyházi Bessenyei György Tanárképbő Főiskola oktatója főként tájképeket, portrékat mutat be szolnoki kiállításán, úgymond önellátásra rendezkedtek be. Ha nem járt elöl jó példával a központi bizottság, miért mozgolódtak volna a megyék? Eljutottunk oda, hogy a hetvenes évek vége, nyolcvanas évek eleje nyolcvanezer középiskolás építőtáborozójából mára alig negyvenezer maradt. Kérdés, hogy megelégszünk-e a helyzet nyugtázásával, és tudomásul vesszük az építőtáborok iránti igény csökkenését, vagy sokkal következetesebben, sokkal nagyobb vállalkozó kedvvel keressük az új utakat, az új lehetőségeket és számításainkat elsősorban az úgynevezett „mozgalmi jellegre” alapozzuk. Mert őszintén; melyik településnek ne volna szüksége mondjuk, egy igazi nyári nagytakarításra? Igen jó példát szolgáltatott erre a megyeszékhely, ahol a városi tanács kommunális üzeme szervezte építőtáborban Szolnok parkjait, tereit gondozták a nyáron a Dunántúlról érkezett középiskolás fiúk. Nem valószínű, hogy — bár jobb körülmények között él a ma középiskolás fiatalsága, mint akár a tíz évvel ezelőtti is — ne vállalnának a mai közéniskolás fiúk, lányok két hetet sátorban, ne elégednének meg egy ' bográcsban készült, kiadós birkapörkölttel — hátha még maguk is besegíthetnek a szakácsnak. az „anyagbeszerzőknek” — ne éreznék jól magukat egy csendes településen, teszem azt nem kétszázad, csupán harmincad magukkal. az egyetemi, főiskolai „gólya- . táborok” hasonlóképpen szerveződnek. Talán, a klasszikus építőtábori forma helyett ezek a módozatok is beválnának. Hogy marad-e jövőre és a következő években is a mozgósítási arány 90 százalék. az alighanem azon is múlik, akad-e vállalkozó az újabb építőtáborozási lehetőségek felkutatására, megvalósítására. Egri Sándor amely november 9-ig várja a látogatókat Az idén immár tizedik alkalommal hívtak meg alkotókat Kecskemétre, a nemzetközi zománcművészeti telepre. Az alkotótelep tűzzománcanyagából ad ízelítőt a Szolnoki Galériában szombaton, délelőtt 11 órakor megnyíló kiállítás. Baljós jel volna Kiállítások Szolnokon Tárlatok —- Tűzzománc-bemutatók Hz ötlet nem új Mi búcsúzunk és itt vagyunk Muci tényleg jó nő, bár gyanítom^ hogy immár csak nekünk. Ámbár holdsarló szemöldöke alól még mindig egy naposcsibe csodálkozásával tekint a világra, s a fején, ha megvékonyulva is, a legendás konty. Muci mindig is szép volt. öt tették ki meztelen csecsemőként a fényképész kirakatába, aztán ceruzavékony kamaszlányként bomlott érte a gyermekhad, mert a haja már akkor is derékig ért és karvastagságú copfba fonva igen jó fogódzót jelentett mindenkinek, aki az érzelmét ki óhajtotta nyilvánítani. Gimnazista korában a haja már bokáig ért, és mi gondolatban sokszor eljátszadoztunk a hajzuhataggal, mégis fegyelmezetten vettük tudomásul, hogy neki a felettünk lévő osztályokból udvarolnak. így találtuk természetesének a kvalifikációt. Az arca most csokoládébarna, de sem a Balaton, sem az Adria visszfényét nem tudom felismerni rajta. Nyakában egy tenyérnyi szé- les, arany kegytárgy az azték papok áldozati ruhatárából. Panasszal kezdi: hivatali orvos volt, unalom a munkahelyen, otthon a 700 négyszögöles házi arborétumban gyomlált szabadidejében. Aztán gyógyítani kezdett és minden megváltozott. Most érkezett haza Kaliforniából egy hosszabb előadói kőrútról: Lézer a gégészetben... tudjátok". Férje, a híres szemész, talán jobban szerette az „első” feleségét, a háziast, de hát közel az ötvenhez, — na nem! — Hát a nagyobbik fiam, az kész regény. Műszaki diplomát szerzett, aztán számítógépes képesítést hozzá. Már Pesten, az egyetemen összejött egy japán kislánynyal. A keleti szépség nálunk lakott egy évig, majd az egyetem után hazautazott Tokióba. Fél év múlva írt a fiunknak, hogy menjen utána. Ö azonnal befizetett egy olcsó hajóútra és eltűnt. Hónapok múlva jött a levél tőle az Egyesült Államokból. Nem túl szószátyár iromány, mindössze annyi, hogy a Pillangó kisasszony szülei ellenezték a házasságot, így csalódásában összemosogatott egy jegyet Mexikóba, ahonnan aztán az USÁ-ba került. Hogy él? Kintjártamkor megkerestem, köszöni jól van. Van gépkocsija, motorkerékpárja, hárman vettek egy repülőgépet, de akkora szobában lakik, mint itthon a teakonyhám mosogatója... Semmin nem csodálkozunk. Muci már bébi korában magára terítette a szépség palástját, aztán ebben élte megkülönböztetett sorsát. És egy ilyen egyéniségnek életül ilyen rendkívüli sztori dukál. * • • Tíz évvel ezelőtt egy vastagabb levelei), vagy tán egy vékonyabb csomagott küldött Manyi New Yorkból. Volt abban Empire State Billding, piros szív, díszzsebkendő. „Tényleg. a Manyi, Emlékeztek?” Ennyivel intézzük el őt is, a küldeményt is. Most beállít. Kicsit később mint a többiek — nem, nem a repülőtérről jön mindössze a szomszéd faluból. Tudja, ilyenkor már együtt ül mindenki, ekkor a legjobb megjelenni. Nagy sikere van. Éppen kezdünk megcsömör- leni egymás sorsától, amikor beesik az ajtón. — Óh, helló, szevasztok! Oké! Ki is vagy Te?... — Ugyan, Manyikat az a jó szanfranciszkói nénikéd... — Hát persze, Te vagy a Lipót! Hamarosan elhagyja az idegenszerű raccsolást, aztán már csak a feneke nincs táskájában turkál reggelig. Miközben zöld színű rúzsokat osztogat, amelyek felkenve pirosra változnak, aztán a fényerőnek megfelelően halványulnak, vagy erősödnek... és mondja az életét. — Szóval, New York city, Donald grill, magyarosan. Valamikor én vezettem a Bélussal, aztán a lányom férjhez ment, most ő és a vejem viszik a boltot. Én gyógytornász vagyok. Unatkozó úriasszonyok a kezem alatt leadhatják azokat a kilókat, amelyeket a grillben felszedtek — nálam. Egyszóval, valamelyik üzlet mindig jól fog menni. Bé- lus az nem tud mit kezdeni magával; naphosszat a tévét nézi, meg a lepedőnyi újságokat böngészi. Vacsorára ő is itt lesz. Nézzétek, ez egy luftballon, fújhatjátok, ha van kedvetek. Néhányan neki esünk. Az előkelő hotel tágas éttermében terebélyesedik a gumigömböc; már akkora mint egy telefonfülke, de nyúlványai még satnyán fittyennek le. Körbemegy az asztalon a fúvás sora. Most visz- szatér hozzám, már semmit nem látok, csak a sárga gumifalat, rajta felirat; „ Donald’s”. Te jó ég, kívül vagyok? Belül vagyok? A szomszéd asztalnál is fúj- naki aztán a harmadiknál is. Agyonnyomnak ezek a légballonok. Manyika az asztalfőn ül és osztogat. Most éppen szív alakú kulcstartók vannak soron. A szív olyan piros, de olyan tulipiros, amilyen csak lehet, és benne a felirat: „I love!” Valahonnan, a ballonhegyeken túlról megérkezik Bé- lus. Vékony termetét hihetetlenül megnyújtja a krémszínű, karcsúsított öltöny. Széles fazon, hegyes orrú lakkcipő, öntudatosan széles nyakkendő fekszik a mellére. — I am sorry... nyújt kezet. — Bélus, a fene egyen meg. Amióta a vasúti fékezek zászlóját felcserélted a sávos lobogóval, már csak szorri? Hát persze, ő az. Együtt ültünk a zárféken, beszélgetve száz és száz kilométereken át. Ez ’57-ben volt, aztán ők kijutottak valahogy Bécsbe, és onnan... Kiesik a szerepéből, megölel. Aztán restellve pillanatnyi zavarát, rendezi vonásait, és leül az asztal végére. Ott gubbaszt reggelig. Még akkor is szótlanul néz maga elé, amikor a léggömbök a friss hajnali huzatban kilibegnek az étteremből és felszállva, rózsaszínűre változnak. Palágyi Béla
