Szolnok Megyei Néplap, 1985. október (36. évfolyam, 231-256. szám)
1985-10-04 / 233. szám
1985. OKTÓBER 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Népfrontbizottságot választottak Tiszaszentimrén A tls*a*«entlrarel tanácskozás résztvevőinek egy csoportja Messzire világítottak a tornaterem ablakai^ odabent majdnem telt ház volt, kétszázötven helybeli várta hat óra előtt a gyűlés kezdetét. Kiskovács Mihályné, a népfront községi bizottságának titkára büszkén szólt arról, hogy a népfrontaktívák jelentős szerepet vállaltak a társadalmi munkák szervezésében, lebonyolításában, amelyek eredményeképpen Tiszaszentimre már harmadszor nyerle el a lélekszámá- nak megfelelő kategóriában a megyei településfejlesztői verseny vándorzászlaját. Uj utak, létesítmények épüllek az itt élők hétvégi, kétkezi munkája, önzetlen segítsége révén. Elmondotta azt is, hogy a környezetvédelmi munkabizottság eredményesen szervezte a település tisztasági versenyeit, fásítását, a főtér kialakítását, a nő- és a rétegpolitikai bizottság pedig téli tanfolyamokat, nevelési ankétokat, béketalálkozókat szervezett. Megbecsülésüket jelzik hogy soraikban tíz kiváló és harmincnyolc érdemes társadalmi munkás található. Domokosi József tanácselnök röviden emlékeztetett az elmúlt öt évben elért fejlődésre. Megoldódott a hétvégi orvosi ügyelet, gyarapodott az óvodai helyek száma, épül a művelődési ház, a társközségeket vezetékes ivóvízzel látták el, és a belterületen 20 ezer négyzetméter portalanított út épült. Mindezt részben központi támogatással, részben a négyezer lakos segítsége, munkája révén érték el. Szólt arról is, hogy előzetesen kérdőíveken érdeklődtek arról, hogy az itt élők mire áldoznák legszívesebben forintjaikat? Kiderült, Tiszaszentimrén iparcikkáruház, illetve új gyógyszertár, Űjszentgyörgyön pedig ravatalozó építésére gondoltak a legtöbben. Olyannyira, hogy a fizetésre jogosultak 52 százaléka írásban már egyetértését is adta arra, hogy jövőre családonként 600 forint településfejlesztési hozzájárulással segítik az áruház, illetve a ravatalozó létesítését. Ezt követően újjáválasztották-a népfront községi bizottságát, illetve a nő- és rétegpolitikai, valamint a környezetvédelmi munkabizottságokat. A Hazafias Népfront községi bizottságának titkára ismét Kiskovács Mihályné nyugdíjas, elnöke pedig Bondor Sándor tanár lett. Az elhangzottak után öten kértek szót. Csillag Imre gyógyszerész és Zohány Sándor boltvezető a település- fejlesztési hozzájárulás jelentőségét méltatta. Juhász Zsuzsanna tanárnő a fizetés időpontjáról érdeklődött, dr. Koczok Sándor körzeti orvos a hétvégi központi orvosi ügyeletről tájékoztatta ismételten a jelenlévőket, míg dr. Pintémé Kalmár Mariann, a községi pártbizottság titkára a lakosság kétkezi és pénzbeli segítségéről, a lokálpatriotizmus fontosságáról szólt. D. Sz. Mablakfelújítás új eljárással Gazdaságosabb az import A Középületépítő Vállalat új ablakgyártási és felújítási eljárást honosított meg külföldi licenc alapján, amnlely lehetővé teszi, hogy ne válogatás nélküli cserével, hanem az ép szerkezeti részek felhasználásával az eredetinél korszerűbb ablakokat kapjanak a megfiatalítandó öreg házak. A Licencia Külkereskedelmi Vállalat közreműködésével egy svájci cégtől vásárolták meg az új eljárást. 1986 január elsején megszünteti az ónozott lemez gyártását a Dunai Vasmű. Az eddig Dunaújvárosban gyártott tízezer tonnányi ónozottlemezt ezentúl a szocialista országokból kapják majd a hazai felhasználó vállalatok. A kohászati kombinát ónozó ttlemez-gy ár tósorának technológiája és gépi berendezései az elmúlt tizennyolc esztendő alatt annyira elavultak, hogy felújításukra nem érdemes pénzt költeni. Egy új. a mai korszerű követelményeknek megfelelő elektronikus ónozó berendezés telepítése pedig egymilli- árd forinton felüli beruházást igényelne. Az új gyártósor teljesítménye eleve nagyobb lenne a hazai igényeknél, jelentős exportra pedig nincsen lehetőség. Ifásári pillanatok Vásáriig BNV-ilijas edzi- és tenlszclpt „Kiváló” Tomi Gála mosópor és öblítő Vitathatatlan, hogy az idei őszi BNV történetében előkelő helyet kap a magyar kozmetikai ipar, a háztartá- • si szereket gyártó vegyiipari vállalatok és szövetkezetek kiállítása. A magyar nők — és a férfiak is — kitűnő minőségű, hatásos hazai készítményekkel ápolhatják testüket, óvhatják egészségüket. Ráadásul a kozmetikumok bemutatóján korántsem kell árusításra, mielőbb forgalmazásra ösztönzi a gyártókat. Valóban lehet vásárfiát találni, hiszen a Hemovit családtól kezdve a Hélia D-n át a Caoláig elegáns kis elárusító pavilonokban megvehető minden újdonság. A Hemovit legújabb habfürdőjétől kezdve a Hélia D ajakkrémen át a szemránckrémig, s a Caola Fa sprayig. Ez utóbbi nem ámítás: a Caola a nyugatnémet Henken céggel kooperálva piacra dobta az első Fa készítményt. A közepes nagyságú spray, 75 forintért már kapható a vásáron. A nemzeti kiállítók is kitettek magukért. Aki szép A népművészet örök. A csn- paüveg pavilonban színes látvány a mezőtúri fazekasok kiállítása Itt a legújabb BNV-díjas martfűi lábbeli: az edző- és a teniszcipő A Tiszamenti Vegyiművek mosóporai közül a Gála a Kiváló Aruk Fórumán épp a héten nyerte el a címet. Nem egyedül: a körösladányi Metakémia Ipari Szövetkezet Gálájával közösen; a vegyiművek négy éve tart kapcsolatot a jó hírű szövetkezettel, s e kapcsolat eredménye a Gála mosóporral azonos nevű, s illatú öblítő. Azt mondják, a háziasszonyok öröme lesz Ha a vásáron éhes, fáradt az ember, a karcagiak csárdájában megpihenhet, jó falatokat kaphat bútort csodás fonalakat, álomautókat akart látni, nézhette, legfeljebb belefáradt a rengeteg járás-kelésbe. A divat a ruházati iparban egyre rafináltabb s mégis egyszerű. Sok a kötött holmi, s a hazai és külföldi bemutatók szinte parancsolják a nőknek: tessék tanulni nagyanyáink elfeledett kézimunkáit, a kötést, horgolást. Hímezni se árt — akár a jászárokszállási gyönyörű fehér hímzések láttán is kedvet kaphat rá bárki. Egy nap a Budapesti Nemzetközi Vásáron kevés idő. Talán képekben bemutatni a legcélszerűbb. (SJ — NZS). Valjevóban, Szolnok „előőrsével" (3) Viszontlátásra Szolnokon, majd ismét Valjevóban A két „Tisza” sikerét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a szakácsokat, felszolgálókat, a táncosokat és a zenészeket az eredeti programon kívüli szereplésre is kérték a házigazdák. így aztán a felszabadulás negyvenedik évfordulójának tiszteletére adott fogadáson magyar ételeket is felszolgáltak, s a szolnoki táncosok a jugoszláv köztársaságokból, városokból érkezett társaikkal együtt léptek fel az évforduló előestéjén, szeptember 14- én, a Tito téren rendezett folklóresten. Jellemző, hogy a Grand étteremben még napközben is magyar ételeket kértek a vendégek, pedig azokat eredetileg csak vacsorára szolgálták fel. És még valami, a belgrádi televízióban is felfigyeltek a sikerre: az utolsó napon (szeptember 16-án) rövid filmet forgattak az estről. A kellemes fogadtatást igyekeztek is meghálálni a Tisza Szálló dolgozói. A legtöbb feladat kétségtelenül a két szakácsnak, Földi István konyhafőnöknek és Ferenczi Károlynak, illetve Kovács Gábor cukrásznak jutott. Délelőtt 10—11 órakor már szinte minden nap ott kellett lenniük az étterem konyhájában. Időnként leleményességüket is próbára tette a külföldi vendégszereplés. Egyszer réteskészítés közben kiderült, a valjevói túró sós. Rövid töprengés után azután rájöttek: vízzel átmosva nagyon is finom túrós rétes készíthető belőle. A táncegyüttes sem szokványos feladatot oldott meg. Bár — mint Balogh Ferenc művészeti csoportvezető elmondta — mostanában üzleti szempontok miatt néhányszor léptek már fel szórakozóhelyeken, ez azonban külföldön nehezebb. A repertoárból olyan darabokat kellett választani, amelyek híven tükrözik a magyar néptánc jellegzetességeit, de a csárdást is csak alig ismerők is értik és „érzik”, szórakoztatja őket. Hogy a választás, a hangulatteremtés sikerült, azt a program befejezése után történtek minden este bizonyították. Kissé szabődva bár, de minden vendég vállalta, ha felkérték, hogy próbálkozást tegyen a csárdást — Benke Lászlótól, Benke Judittól, Takács Gábortól, Takács Edittől, Kulcsár Máriától, Bede Ferenctől. Jakus Edittől, Olasz Györgytől, Novák Zsuzsától, Csillag Zoltántól és Barcs Katalintól — Seres Géza, Farkas László, Budai József és Budai Sándor muzsikájára — megtanulni. Szakmai kirándulás, munka volt a két „Tisza” képviselőinek a valjevói út, a házigazdák azonban nem hagyták volna, hogy ne ismerjük meg a várost, a Kulubara folyó vidékét. Mint egész Szerbia. Valje- vó történelmét is egészen ennek a századnak a közepéig az .idegen elnyomók elleni küzdelem jellemezte. Az első törökök eilend szerb felkelés azután robbant ki, A valjevói hősi emlékmű hogy a belgrádi kenézlázadás után Valjevóban, a Koluha- ra folyó hídján kivégezték az ottani kenézeket. De a legújabb, a szocialista Jugoszlávia megteremtését eredményező, 1941-ben kezdődött népfelszabadító háború első eseménye is, a várostól nem messze történt: a megszálló németek és áruló szövetségeseik elleni harcot elindító első puskalövést 40 kilométerre onnan, Béla Crkva (Fehér Templom) településen sütötték el. A németek Valjevóban végezték ki Sztevan Filipovics fiatal partizánt, az elrettentésül szánt gyilkosságot egy kislány megörökítette, a hős életének utolsó pillanatát megőrző fénykép bejárta az országot és a szabadságharc szimbólumává vált. (A felvétel alapján mintázták Val- jevó felszabadulási emlékművét.) Valjevó ma is őrzi történelmének emlékeit. Nemcsak a város múzeumában. Tudatosan igyekeznek megóvni például az óvárost, ahol a kötélverő nemcsak a turisták kedvéért dolgozik; apró műhelyéből a cipész szinte az utcára kényszerül. De nemcsak a történelem hagyott itt látnivalókat, a természet is bőkezű volt. A Divcsibarera tett kirándulásunk során nem győztünk gyönyörködni a hegyi táj szépségeiben, Ezen az úton nemcsak a decembertől márciusig tartó téli és a június, augusztus vége közötti nyári főszezonban egyszerre 3 ezer vendéget fogadni képes üdülőközpontot ismertük meg. Ellátogattunk ahhoz a házhoz, ahol Tito marsall 1941 szeptember 18-án találkozott a környéken működő partizáncsoportok vezetőivel. Talán a magyar napok utolsó estéje, a hétfői sikerült a legjobban. Ekkor még az is kiderült, hogy a magyar zene nem is olyan ismeretlen Szerbia északi részén: néhány asztalnál szerbül énekelték néhány népdalunkat, nótánkat. (Tolmácsunk Georgievics Milu- tin mondta el, hogy a vajdasági magyarok szinte minden népszerű dalt lefordítottak). Hazafelé Belgrádnak jöttünk, ahol a valjevói házigazdák természetesen elkalauzoltak Tito elnök sírjához, a marsall emlékének szentelt Május 25. Múzeumhoz. A látogatás után már csak egy rövid városnézés és a búcsúzkodás, a szolnoki és valjevói viszontlátás megfo- gadása lett volna hátra. Csoportunkat azonban elhagyta a szerencse: az áruszállító gépkocsi kuplungja felmondta a szolgálatot. A két vezető. Bedő Károly és Petrovsz- ki Ferenc séta, vásárlás helyett sajnos szerelni kényszerült. Szerencsére ez volt az egyetlen kellemetlenség... És, hogy minden, más jól sikerült, annak valahogy a magyar határig ment a híre: „Szolnokiak? Maguk jöttek Valjevóból? — köszönt be a buszba a magyar vámtiszt. — Hallottuk, nagy sikerük volt Szerencsés utat hazáig is!” íVéff«) ¥. S*. J. A Szlofft vezetői és a magyar „delegáció"
