Szolnok Megyei Néplap, 1985. október (36. évfolyam, 231-256. szám)

1985-10-22 / 248. szám

oZOLNOK MEGYEI néplap 3 A TiszaSrsi Petőfi Termelőszövetkezet nagyiváni melléküzemágában a hagyományos és különleges orvosi fecskendők tűfejeit is gyártják. A csehszlovák és svájci automata esztergagépeken havonta több mint 500 ezer készül a termékből a Medicornak D. G. Régen itt ~Vashegyek, gumidombok ara"ybanya volt __papírbálák között V áltóiéban a MÉH-telepek munkája Elég szétnézni a szemétte­lepek környékén, az erdők­ben, az utak mentén, s nem kell szőrszálhasogatónak, de még különösebben jó szemű­nek se lenni, hogy megálla­pítsuk. milyen sok az eldo­bott vas, fém, papír, gumi, műanyag, üveg és egyéb hul­ladék, amivel szennyezzük környezetünket. Pedig ma­napság gyakran lehet halla­ni, hogy a hulladékhasznosí­tás közügy. Azt hiszem, itt különösen jogos lenne a mondat végére egy kérdője­let odabiggyeszteni. Pedig, már jó pár éve, ép­pen a gazdasági életben ta­pasztalható kedvezőtlen je­lenségek az import csökken­tésére, a még gazdaságosan használható hulladékok meg- tmentésére és a termelésbe való „visszavezetésére” kész­tették a vállalatokat, üzeme­ket. Válogatás gmk-ban S ha így van, akkor a MÉH-nél kevesebb hulladék­nak kell jelentkeznie. Való­jában mi a helyzet? — erre voltam kíváncsi, amikor be­kopogtattam Simon Gyulá­hoz, a Kelet-magyarországi MÉH Nyersanyaghasznosító Vállalat körzetigazgatójához. — Nos, ami a termelési eredetű hulladékot illeti, azoknál mindenképpen csök­kenés tapasztalható — kezdi válaszát az ötvenes éveiben járó férfi. — De ez érthető is, hiszen az üzemek manap­ság jobban meggondolják, hogy mire adják ki a pénzü­ket. Például a Ganz Villa­mossági Művek szolnoki gyárában gmk-t szerveztek a hulladékok kiválogatására, s így a még hasznosítható anyagok — igaz drágábban — de biztosan visszakerül­nek a termelésbe, mivel a gyár a közönséges vashulla­dék kilójáért egy forintot fi­zet a gmk tagjainak. Vagy a Mezőgép kisjíjszállási gyár­egységében — azokból a fémdarabokból, amelyeket eddig átadtak nekünk, most — kerítéseket készítenek. De a termelőszövetkezetekben is sorra alakulnak gépbontó üzemágak. Ez hasznos dolog, hiszen szinte minden gép, amelyet a mezőgazdaság használ, külföldi. így egy­részt importkiiváltó tevé­kenységet folytatnak, más­részt pedig csökkentik a hi­ányalkatrészek számát. — Az előző években gyak­ran előfordultak olyan ese­tek, hogy a selejtezett Zeto- rok saját lábukon jöttek be hozzánk. De ez már a múl­té. Mostanában, jó ha beke­rül a karosszéria, a kerék, vagy még az sem, mert ha valamire hasznosítható, biz­tos eladják vagy felhasznál­ják az üzemek. Nézze, az a három aszályos esztendő, ami a megye mezőgazdasági nagyüzemeit sújtotta, furcsa módon nálunk is érezteti ha­tását. Arra gondolok, hogy a termelőszövetkezetek job­ban meggondolják, hogy nul­lára leírt gépeiket leadják-e a MÉH-nek. Inkább kijavít­ják, s addig dolgoznak ve­lük, míg a masina végképp ki nem leheli a lelkét. A gazdasági kényszer arra is megtanította az üzemeket, hogy jobban odafigyeljenek, és hatékonyabban használják fel tartalékaikat. — így aztán nekünk is al­kalmazkodni kellett a meg­változott helyzethez — veszi át a szót Erdősi József, a szolnoki telep vezetője. — Például a kombájnokat ed­dig vegyes hulladékként ér­tékesítettük. Most kivágjuk belőlük a lemezt, az önt­vényt, a vasat, s úgy adjuk el. így 20 százalékkal na­gyobb az árbevételünk kom­bájnonként. De az emberek is kollektív teljesítménybér­ben dolgoznak. Vagyis érde­keltté tettük őket abban, hogy minél értékesebb hul­ladékanyagok hagyják el a telepet. A mostoha fehér Az udvaron járunk. Vi­gasztalanul esik. Mintha bebe­tonozták volna, olyan szürke az ég. Sorra érkeznek az érdeklődők. Van miből vá­logatni, hiszen itt megtalál­ható a vasrudaktól kezdve, a szögacélokon, huzalokon keresztül a rongyig, üvege­kig szinte minden. A rongybálázó gép körül idősebb férfi szöszmötöl. — Ide ömlesztve bekerül a rongyhulladék — magyaráz­za Lengyel István. — Én elkülönítem a fehé­ret a színestől, s a gép 70— 80 kilós bálákat készít belő­lük. Aztán irány a Patyo­lat, s onnan pedig valame­lyik gyárba kerülnek ahol a rongyot általában géptisztí­tásra használják. Az egyik műhelyben öreg bácsi serénykedik. — Tud­ja, alacsony a nyugdíjam, így aztán jól jön a kiegészí­tés — vezetget a vasdarabok között Mozsár Mihály. — A mi feladatunk, hogy kisze­reljük a vascsapágyakból a bronzkarikákat. — Ha vasként adnánk el, akkor 3 forintot kapnánk érte, így pedig a bronzért 35—40 forintot is megadják kilónként — szól közbe a te­lepvezető. Az udvar sarkában kon­ténerek magasodnak. Ben­nük elhasznált akkumuláto­rok. így legalább nem szeny- nyezik a környezetet. A kon_ ténerek melletti tartályokban különféle üvegek hevernek. — A zöld üvegeket a sajó- szentpéteri gyár földolgozza, de a fehérekkel nem tudunk mit kezdeni — bosszanko­dik Erdősi József. Szolnokon, a Munkásőr út végén — ott ahol a betonút a szántóföldekbe torkollik — található a MÉH vashulla­dék szaktelepe. — Ennek a telepnek 27 millió forint az éves árbevé­teli terve — mutat körbe a szűk utcához hasonlítható területen Debreceni Sándor telepvezető. — De itt mellettünk nem­régiben megvettünk egy na­gyobb földdarabot. Oda ke­rül majd az a gép, amelyik a fémhulladékokat, lemeze­ket bálázza össze. Ötletek kellenek A város másik végén a Landler Jenő út szomszéd­ságában van a MÉH Válla­lat papírüzeme. A csarnokba lépve iszonyú szag fogad. — Ez a tápos műenyagzsá- koktól származik — húzza el a száját Kelemen Ferencné üzemvezető-helyettes. A csarnok mélyén asszo­nyok hullámpapírt válogat­nak. A recés papírtáblák fel­kerülnek egy végtelenített szalagra, majd onnan a bá­lázógépbe. Az ügyes masina 170 atmoszférás nyomással összepréseli a papírt, meg­köti a bálákat, s két és fél perc elteltével szállításra kész a négymázsás köteg. A telep végében gumihegyek zárják el a kilátást. — Ezeket is gyűjtenünk kell — morgolódik Erdősi József. — Sajnos nincs piaca. Igaz, egy keveset elvisznek belőlük utánfutózásra, s a halászati termelőszövetkezet is hasznosítja a diagonál gu­mikat. Azokat középen szét­vágják s a partvédelemnél alkalmazzák, de az acélbeté­tes gumiköpenyekkel ők sem tudnak mit kezdeni. Amit itt lát, ez körülbelül 150 tonna. Tavaly ötven tonnát eladtunk, de az idén még nem akadt rájuk vevő. Így aztán a gumihegy tovább magasodik. Nem irigylésre méltó álla­pot. Pedig sokan úgy tud­ják, hogy a MÉH telepei leg­inkább aranybányához ha­sonlíthatók. Lehet, hogy iga­zuk van. Csak rengeteg munkával jár. míg a felhal­mozódott hulladékokat fo­rintra tudják váltani. No, és ötletek is kellenek. Nagy Tibor 35 évesek a tanácsok évfordu­lókban gazdag esztendő. Az ünnepi jubileumok sorá­ban ezúttal a 35 éves taná­csokra emlékezünk. Hazánk felszabadulását követően né­pi demokratikus fejlődésünk történelmileg nevezetes és nagyhatású esztendeje volt ,1950, amikor már a hatalom kérdése eldőlt a munkásosz­tály javára. Ez lehetővé, de egyben szükségszerűvé is tet­te, hogy kialakuljanak az újonnan létrejött politikai hatalom állami-szervezeti formái. Olyan demokratikus állam kiépítése vált idősze­rűvé, amely megszabadulva a korábbi feudális maradvá­nyoktól, biztosítani képes a demokratikus központi hata­lom irányító szerepét és népi jellegűvé teszi a közigazga­tást. Népi demokratikus álla­munk új alaptörvénye, az 1949-ben elfogadott Alkot­mány törvénybe iktatta az egész helyi társadalmi, gaz­dasági és politikai életet át­fogó, új típusú közigazgatási rendszert: a tanácsrendszert. Az 1950 október 22-én tar­tott tanácsválasztások köz­vetlen előzménye az ország- gyűlés által 1950. május 10- én megalkotott első tanács- törvény volt. Kádár János a törvénytervezet előadójaként joggal állapította meg, hogy a tanácstörvénnyel államunk új. erős tartóoszlopait hoz­tuk létre, s egyben befejez­tük népi demokratikus álla­munk szervezetének kiépí­tését. A tanácsok tevékenységé­nek fejlődése az első idő­szakban nem volt egyenletes. Mégis a proletárdiktatúra ál­lamszervezetének fontos té­nyezőivé, az állami feladatok végrehajtásának megbízható szerveivé váltak, s egyben a politikai-közéleti tevékeny­ség iskoláit, jelentették sok tízezer tanácstagnak, tanácsi dolgozónak. A tanácsok 35 éves története jól mutatja, hogy érzékeny fokmérői az általános politikának. Ami­kor az ellenforradalmat kö­vetően a Magyar Szocialista Munkáspárt politikájában az államélet és a szocialista demokrácia fejlesztésének elve és gyakorlata érvénye­sült, annak pozitív hatása a tanácsok egész tevékenysé­gében meghatározóvá, érzé­kelhetővé vált. Ilyen feltételek mellett bő­vült feladat- és hatáskörük, korszerűsödött szervezetük, emelkedett tekintélyük a lakosság előtt. A tanácsi munka három és fél évtizedes tapasztalataiból merítve elvégezhetjük a főbb eredmények és tanulságok összegzését, előtérbe helyez­ve napjaink időszerű felada­tait. A tanácsok az egységes szocialista államszervezet ré­szei, a Magyar Szocialista Munkáspárt elvi, politikai irányításával végzik mun­kájukat. Az államélet és a szocialista demokrácia fej­lesztésével az utóbbi évek­ben egyre hangsúlyosabb az igénye a népképviseleti-ön­kormányzati jelleget elsősor­ban hordozó tanácsi testüle­tek, különösen a helyi ta­nácsok munkája fejlesztésé­nek. A tanácsi testületek munkája tartalmában, mód­szereiben több új vonást mutat. Sokoldalúan foglal­koznak a települések életét, a lakosság ellátását érintő kérdésekkel, egyre gyakrab­ban hosszabb távra határoz­zák meg a lakosság életkö­rülményeit érintő tenniva­lókat. Kibontakozóban van a nyíltabb tanácsi tevékeny­ség. Jelentősebb testületi döntések előkészítésénél egy­re gyakoribb a lakosság, a társadalmi és tömegszerveze­tek véleményének kikérése. Politikai jelentőségű kér­dés. hogy a tanácsüléseken a gondok, azok megoldásának lehetőségei, az eltérő érde­kek. nézetek nyíltan szóba kerüljenek, s alkotó vitában szülessenek a döntések. A testületi, képviseleti munkában meghatározó sze­repe van a tanácstagoknak. Az idei választás során a la­kosságtól megyénkben bizal­mat kapott 1735 helyi és 79 megyei tanácstag közéleti elkötelezettsége, aktív cse­lekvő munkája záloga az eredményes tanácsi tevé­kenységnek. Soraikban kép­viseletet nyertek a lakosság legszélesebb rétegei, közülük számosán több évtizedes ta­nácstagi múlttal, tapaszta­lattal bírnak. A kettős és többes jelölés általánossá válásával a választópolgá­rok érdeklődése növekedett a tanácstagok személyes te­vékenysége iránt. A jogos várakozásnak akkor tudnak megfelelni, ha aktív része­sei a testületi, bizottsági munkának, s rendszeres, élő kapcsalatot tartanak válasz­tóikkal. Az újonnan megvá­lasztott testületek munkájá­nak eddigi tapasztalatai ked­vezőek, ami szoros politikai összefüggésben áll az új Választási Törvény bevezeté­sével. A helyi érdekképviselet sajátos új megtestesítői a községi közös tanácsok társ­községeiben alakult elöljá­róságok. Megyénkben 22 elöljáróság jött létre. Műkö­désük tapasztalatai szerint nagy felelősséggel viseltet­nek a társközség fejlődésé­ért, az ott élő lakosság élet- körülményeinek alakulásá­ért. növekvő szerepet töltenek be a terü­let- és településfejlesztésben, a lakosság ellátásának szer­vezésében. Munkájuk ered­ményeként az elmúlt évtize­dekben számottevően meg­változott, korszerűsödött te­lepüléseink arculata. Me­gyénk lakossága által jól is­mert eredmények bizonyít­ják, hogy a nehezebb gazda­sági körülmények mellett is a tanácsok tevékenysége a lakosság életfeltételei javítá­sának számottevő tényezője. Sikereinket jórészt társadal­mi összefogással érhettük el. A lakosság megértéssel fogadta és saját eszközeivel is támogatta a tanácsi erőfe­szítéseket. Megyénkben a VI. ötéves tervidőszakban a tár­sadalmi munka mintegy 4,4 milliárd forint értékkel já­rult hozzá a települések fej­lesztéséhez. Társadalmi-gazdasági fej­lődésünk mai szakaszában előtérbe került a helyi taná­csok önállóságának, önkor­mányzati szerepének növelé­se. A tanácsi gazdaság új szabályozásának alapelve, hogy fokozódjék a helyi ta­nácstestületek szerepe és a lakosság közreműködése a tanácsi tervezésben, erősöd­jék a helyi tanácsok önálló­sága, érdekeltsége és fele­lőssége a gazdálkodásban. A tanácsok a helyi igények, sa­játosságok és lehetőségek is­meretében maguk rangsorol­ják a feladatok megvalósí­tását. Lényeges, hogy a he­lyi tanácsok vállalják a na­gyobb önállósággal járó fe­lelősséget, legyenek önte­vékenyek, kezdeményezőek. Eddig is sok tapasztalat szól amellett, hogy az egymáshoz szorosan kötődő tanácsok ésszerű együttműködéssel, gazdaságosabban tudják hasznosítani anyagi eszkö­zeiket A városkörnyéki kap. csolatok előnyeinek kihasz­nálásában még számottevő tartalékok vannak. A tanácsok államigazgatási funkciójának törvényi dekla­rálása kifejezésre juttatja hatósági tevékenységük sze­repét. A tanácsi jogalkalma­zás alapvető feladata, hogy előmozdítsa a társadalmi­gazdasági célok elérését, biz­tosítsa a jogszabályok vég­rehajtását, az állami és ál­lampolgári fegyelem erősö­dését. A lakosság közvetlenül és leggyakrabban ügyeinek intézése során kerül kapcso­latba a tanácsi szervekkel, ezért annak minősége fontos tényezője a politika iránti bizalomnak, a lakosság köz­érzetének. A tanácsrendszer fennál­lása óta jelentős változáso­kon ment át e tevékenység: közelebb került a lakosság­hoz. egységesebbé, szaksze­rűbbé, sok területen egysze­rűbbé vált. A tanácsi hatás­körök jelentősen bővültek, decentralizálásra kerültek. Az utóbbi évek tartalmi és szervezeti korszerűsítéseinek alapvető célja, hogy az ál­lampolgárok minél gyorsab­ban, egyszerűbben intézhes­sék ügyes-bajos dolgaikat. Az egyszerűsítések, s az Ügyek megelőzésére irányu­ló munka eredményeként pl. a 10 évvel korábbinak har­madára csökkent a hatósági ügyek száma. A döntések 60 %-át 8 napon belül hozták a tanácsi szervek, s mindössze az ügyek 0,5 %-ánál szüle­tett 30 nap elteltével határo­zat. Évről évre kevesebb a fellebbezések száma, ami az ügyintézés törvényességére, megalapozottságára utal. A kétségtelen fejlődés ellenére vannak azért gondok, hiá­nyosságok az ügyintéző mun­kában. Nem nagy számban, de előfordulnak végre nem hajtott határozatok. Vannak tennivalók, az ügyintézés kulturáltságának erősíté­sében. az állampolgárok egyéni körülményeinek dif­ferenciáltabb mérlegelésé­ben. A tanácsokra háruló meg­növekedett feladatok végre­hajtásában jelentős a szere­pe a tanácsi dolgozóknak. A vezetők és beosztottak túl­nyomó többsége fegyelme­zetten, hozzáértéssel, hiva­tástudattal végzi munkáját. A hivatali szervezetek kor­szerűsítése számos változást hozott. A jelentős feladat- és hatáskörnövekedéssel foko­zódtak munkájuk szakmai és politikai követelményei. Eb­ből is adódik, hogy a sze­mélyi feltételek megteremté­sében egyes szakterületeken és több helyi tanácsnál gon­dok vannak. Az eredményes munkához feltétlenül szük­séges a vezetői tevékenység színvonalának javítása, az apparátus további minőségi erősítése, s a jól végzett munka megbecsülése. A tanácsok feladataikat csak a lakosság tevékeny részvételével, a társadalmi és tömegszervezetekkel, s a nem tanácsi szervekkel együttműködve képesek tel­jesíteni. Ez alapelv és gya­korlat volt ezidáig, s foko­zott jelentőségű lesz a jövő­ben. Jó alkalmat teremtet­tek a párbeszédre a most le­zajlott falugyűlések, ahol ki­fejezést nyert a résztvevők felelősségérzete, tenniakará- sa lakóhelyük épülése-szé- pülése érdekében. Ez évben az MSZMP XIII. kongresszusa, s szűkebb ha­zánkban a megyei pártérte­kezlet is, az elismerés hang­ján szólt a tanácsok munká­járól a társadalomépítő fel­adatok megoldásában, szere­pükről a településfejlesztés­ben és a lakosság ellátásá­nak szervezésében. Ez jóleső a tanácstagoknak, tanácsi dolgozóknak, de egyben fo­kozott politikai kötelezettsé­get jelent a határozatokban megjelölt célok megvalósítá­sára. meríthe­tünk a több évti­zede tevé­kenykedő tanácstagok, taná­csi dolgozók példájából. Kö­zülük nagy megbecsüléssel, tisztelettel köszöntjük azo­kat, akik a tanácsok megala­kulása óta már 35 éve — megyénkben is szép számban — felelősséggel végzett mun­kájukkal hozzájárultak ta­nácsrendszerünk fejlődésé­hez. Mai tanácstagok, tanácsi vezetők, dolgozók megtiszte­lő politikai kötelessége és szakmai felelőssége, hogy a tanácsok megalakulásának e szép jubileumára emlékez­ve egyidejűleg hitet tegyünk jövőbeni feladataink ered­ményes végrehajtására, az önzetlen közszolgálatra. Dr. Bozsó Péter a megyei tanács vb-titkára A tanácsok Ehhez erőt 1985.

Next

/
Thumbnails
Contents