Szolnok Megyei Néplap, 1985. október (36. évfolyam, 231-256. szám)

1985-10-21 / 247. szám

1985. OKTÓBER 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A találkozó egyik legrangosabb résztvevője, a debreceni Kodály kóros volt Országos kórustalálkozó Szolnokon Világtalálkozóra utazik a fiatal föltaláló (Folytatás az 1. oldalról.) zeneszerző nevét viselő kom­lói ének-zene tagozatú álta­lános iskola kórusai léptek a színpadra. Ekkor hallhatta a nagy számú közönség a Deb­receni Kodály Zoltán Zene- művészeti Szakközépiskola leánykarát, a Hajdúszováti Lenin Tsz Kodály énekkarát. Mecseki Szénbányák férfi­karát, és a Pécsi Kodály Zol­tán (gimnázium leánykarát. Az esti hangverseny talán a legszínvonalasabb, a leg­emlékezetesebb zenei él­ményt nyújtotta. Ekkor lé­pett a közönség elé a szol­noki Kodály kórus és mutat­kozott be a Tallinni karna­Négyrészes sorozat sugár­zását kezdi meg október 23- án, szerdán televíziónk. Az NDK—magyar közös pro- iukcióban készült Johann Sebastian Bach forgatóköny­vét Claus Eidern írta. rende­zője Lothar Bellag, operatő­re Szalai András, címszerep­lője Ulrich Thein. Az NDK- beli, magyar és csehszlovák szereplők között találjuk többek között Angelika Wal- lert, Kozák Andrást, Udva­ros Dorottyát, Bács Feren­cet, Hámori Ildikót, Gera Zoltánt, Jaroslaw Sato- rinskyt. A közös produkció ötletét a Bach-évforduló adta. Az ötletek és a tévések találkoz­tak, és egyéves munkával el­készült a film. Ezalatt há­rom ország hatvan városá­ban készítették a felvétele- kdö Lothar Bellag — Brecht tanítványa volt, aki a töb­bi között A kaukázusi kréta­kört adaptálta — ismert ren­dező hazájában. Nagyon ala­posan felkészült a munkára, és saját bevallása szerint- ki­tűnően tudott együttdolgozni magyar kollégáival, elsősor­ban Szalai András operatőr­ötök kórusa. Észt vendégeink produkcióit vastapssal jutal­mazták a nézők. A hambur­gi Kodály kórus sajnos nem szerepelt az esti hanverse-' nyen, miután közlekedési akadályok miatt a vártnál később érkezett Szolnokra. A Psalmus Hungaricus dalla­mai — a debreceni Kodály kórus és a Szolnoki szimfo­nikus zenekar elődásában, Erdei Péter karnagy, a kecs­keméti Kodály Intézet igaz­gatója vezényletével — azonban felemelő, szép és maradandó zenei élményt nyújtott a közönségnek. A hangversenyen, vala­mint az azt követő fogadáson ott volt Fábián Péter, a me­rel. holott kezdetben elég sok felfogásbeli vitájuk volt. A filmet ez év márciusá­ban mutatták be az NDK- ban, sikerrel. A Neues De­utschland Lothar Bellag rendezését zeneinek nevezi és kiemeli Szalai András ka­meramunkáját, azt „aho­gyan a puha fények, árnyé­kok és színek játékával han­gulatokat modulál, elmossa a játéktér határait, és mély­séget ad a képnek”. Kieme­lik, hogy a szólisták sorai­ban olyan kiválóságokkal találkozhat a néző, mint Matthias Eisenberg, a lip­csei Gewandhaus orgonistá­ja, Hans Pischner csembaló- művész, Adelheid Vogel szopránénekesnő. Az együt­tesek között találjuk a lip­csei Új Bach Zenei Kol!égi- umot és a Tamás templom világhírű fiúkórusát. Nos, * ennyi előzetes fi­gyelemfelkeltés után ér­deklődéssel várjuk a Ji- hann Sebastian Bach című négyrészes sorozatot, amely­nek első részét október 23- án este 20 óra 30 perces kez­dettel láthatjuk televíziónk 1-es programjában. gyei pártbizottság titkára, valamint Tóthpál József, a KOTA főtitkára. A Kodály kórusok országos találkozó­ján részt vevő énekkarok ve­zetőinek. a rendezvény meg­szervezésében jelentős szere­pet vállaló személyiségeknek Ürmössy Ildikó, a megyei tanács elnökhelyettese nyúj­totta át azt az emlékplaket­tet, amelyet Simon Ferenc szobrászművész készített ez alkalomra. Tóthpál József, a Kórusok Országos Tanácsá­nak emlékplakettjét adta át a tallinni és a hamburgi kó­rusoknak. A kórustalálkozó záró­hangversenyét tegnap dél­előtt a tiszaligeti sportcsar­nokban rendezték meg. A zenekedvelő közönség a gyermek, a női, a férfi és a vegyeskari összkarok. vala­mint a tallinni és a hambur­gi kórusok műsorát hallhat­ta. Tóthnál József zárszavá­ban Kodály Zoltán szavait idézte: „Minden ember annyit ér, amennyit ember­társainak használni, hazájá­nak szolgálni tud. Az igazi művészet az emberiség emel­kedésének egyik leghatalma­sabb eszköze, s aki azt minél több embernek hozzáférhe­tővé teszi, az az emberiség iótevőie”. Ebben a szellem­ben fejeződött be a Kodálv Zoltán nevét viselő kórusok második országos találkozó­ja. Az énekkarok A maava­rokhoz című művet énekel­ték búcsúzóul, abban a re­ményben. hogy újra talál­koznak a Tisza-oarti város­ban. Szolnokon. Irodalmi estek, író-olvasó találkozók Őszi megyei könyvhetek Ma délután, 16 órakor, a jászladányi művelődési ház­ban kerül sor az őszi megyei könyvhetek megnyitójára. A Szolnok Megyei Tanács mű­velődési osztálya, és a Ver­seghy Ferenc Megyei Könyv­tár által életre hívott és tá­mogatott rendezvénysoroza­tot Donkó Jenő, a Jászladá­nyi Nagyközségi Tanács el­nöke nyitja meg, ünnepi be­szédet mond dr. Tigyi Ist­ván, a Mészöv elnökhelyet­tese. 1 A hagyományosan évente megrendezésre kerülő őszi megyei könyvhetek célja a könyvolvasási kultúra fej­lesztése. Ennek érdekében a könyvtárak író-olvasó ta­lálkozókra, könyvkiállítások­ra hívják az olvasóközönsé­get. Irodalmi esteken köze­lebbről megismerkedhetnek az érdeklődők a régi ma­gyar és a világirodalom leg­fontosabb korszakaival, s ta­lálkozhatnak a mai magyar irodalom legjelesebb képvi­selőivé1 is. A rendezvények — köztük a könyvtárlátoga­tások — pontos programjá­ról. a helvi könyvtárak ad­nak felvilágosítást. Az őszi megyei könyvhetek zárására — a politikai könyvnaook kezdetével — november ele­jén kerül sor. Talán taktikai hiba volt részéről, hogy rögtön, be­szélgetésünk kezdetén meg­mutatta a piros mappákat, az okleveleket. És talán el­hibázott vélekedés eredmé­nye, hogy a tucatnyi elis­merés láttán így kezdődött társalgásunk. — Mindezeket látva az ember könnyen arra a meg. állapításra jut. hogy nem hisz a „szenvedő”, meg nem értett, ügyködésében akadá­lyozott, el nem ismert felta­lálókban. A tehetség utat keres magának, a jó ötlet előbb vagy utóbb kiverekszi magának .a tmegvalósítást. — A dolgok részletesebb ismerete, azt hiszem, felül­vizsgálatra kényszeríti ezt az elképzelést. Mert a legbi­zonytalanabb pont ebben a véleményben az „előbb vagy utóbb”. Ez ma már egyálta­lán nem mindegy. Olykor milliókba, több találmány vagy feltaláló munkáját te­kintve pedig milliárdokba kerül az, hogy előbb vagy utóbb lesz valóság a gon­dolatból. És akkor az SI- faktorról még nem is beszél­tünk. — Kezemben egy távirat és egy névjegykártya. Az előbbi az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottságtól jött, értesítés, hogy a fiatal fel­találók plovdivi világtalál­kozója előtt utazása kapcsán mikor menjen a fővárosba „egyeztetésre”. A névjegy- kártyán ez áll: Udovecz György a Magyar Szénhid­rogénipari Kutató Fejlesztő Intézet mélyfúrási techniku­sa. Lakik Szolnokon. Mit tegyünk még hozzá, ezekhez a kis papírokhoz. — A távirat a héten érke­zett. Egyébként harmincéves vagyok, tíz találmány be­nyújtásában vettem részt, abból hatot már el is fogad­tak. Egyébként három inté­zeti találmány utazik Plov- divba, köztük a miénk, egy eljárás, amely inszekticid, fugicid, herbicid-készítmé- nyek növényi felületekhez való tartós rögzítésével fog­lalkozik. — Gondolom, ez nemcsak nekem hangzik kínaiul. De mjpltätt rrOinderrőt részlete­sebben beszélnénk, váltsunk szót egy-egy találmány in­dításáról. — Első dolgunk átgondol­ni, hogyan illeszkedik az el­képzelés a mi szénhidrogén­ipari technológiánkba, hasz­nálható-e? Nem a fióknak dolgozunk. Az adott téma kimunkálásával egyidőben zajlik az irodalomkutatás. Vagyis megtudni, hogy a világon megjelent publiká­ciók foglalkoznak-e az ötlet­tel, s ha igen, hogyan? Min­den szakmai területen van­nak „nagyhatalmak”, így például a szénhidrogén-ku­tatásban elsősorban az ame­rikai szakirodalmat kell tanulmányozni, no és a szov­jetet, s akkor az embert nem éri meglepetés, hogy például visszaírják az OTH-ból; ké­Idestova tizenöt esztende­je, hogy a Gondolat Kiadó kibocsátotta A magyar nép­rajz klasszikusai sorozat el­ső kötetét. Az eltelt közel másfél évtizedben a kiadó több tucatnyi. elfeledett, vagy kevésbé méltánvolt néprajzi vagv etnográfiai vo­natkozású munkát tett az ol­vasók asztalára, köztük olvan fontos műveket is. mint Kiss Lajos: A szegénv ember éle­te. Herman Ottó: Halászélet. jpásztorkodás, Gvörffy Ist­ván: Alföldi népélet — hogv csak az utóbb megjelent mű­vek közül említsünk néhá­nyat. A sorozatban jelent meg — pár esztendeje — a Mesz- szi nének magyar kutatói cí­mű. jórészt XIX. századi szerzők följegyzéseit tartal­ExkiuzíV interjú rém, a Chemical Express er­ről ezt meg ezt írja, s újdon­ságrontó számunkra. Hát ez bizony sziszifuszi munka. Azonban találmányunk is­mertetése mindig úgy kezdő­dik. hogy mi is a technika mai állása, a világon mit tudnak az adott témában, és mit tud a miénk. Aztán be­nyújtjuk az Országos Talál­mányi Hivatalhoz a pályáza­tot. Itt egy évig nem törté­nik semmi, majd a válasz újabb esztendőt igényel. Szóval eltelik két év, mire kiderül: elfogadják-e vagy sem. S ez még nem a hasz­nosítás. Az említett növény­védő találmányt, amely Plovdivba utazik. 1978-ban nyújtottuk be. Nos, ugye módosítani kell a beszélgeté­sünk elején mondottakat? — Hogyan születik a talál­mány? — Úgy vélem, alapja egy részterületen az elmélyült ismeretszerzés. Dr. Katona Józseffel, aki nagy tapaszta- latú vegyészmérnök, szol­noki telepünk vezetője, s akivel szorosan együtt dol­gozunk — rendszerint egy, a találmány alkalmazási terü­letéről is bevonva a munká­ba valamilyen specialistát — a polimer fémkomplexek ku­tatásába dolgoztuk be ma­gunkat. Ennek eredménye­ként születtek meg munká­ink így például az egyik na­gyobb horderejű, a rétegre- pesztő folyadékcsalád kidol­gozása. Tudja, ez a föld alatt lévő olajtároló rétegek át­eresztőképességének növelé­séhez szükséges. Más mód is akad a megszületésre. A vé­letlen is kezünkre játszhat. Az egyik munkás például kilocsolta a rétegrepesztő fo­lyadékot a környező kukori­cásra. Aztán elkezdtük fi­gyelni a hatást, csak úgy. Jé. hát ezt nem mossa le az eső, fedeztük fel a váratlan ered­ményt, Rajta maradt a poli­merfilm. így adódott a mé­lyebb felismerés, hogy ezek­nek az egyébként ártalmat­lan vegyületeknek segítségé­mazó kötet. E munkával ál­lítható párhuzamba a kö­zelmúltban megjelent — s a Szolnok megyei üzletekben is kanható — a Magvar tá­jak néprajzi felfedezői című könyv, amely a reformkor java nép- és honismereti irodalmában tallóz. A szer­kesztő. Paládi-Kovács Attila előszavában áttekinti a kor­szak legfőbb irányzatait, ^utalva egyszersmind a válo­gatás szempontjaira is. A mérlegelés elsősorban terüle­ti szempontok alanián tör­tént: több írás szól a Du­nántúl. a Kisalföld, a Felvi­dék. az Alföld. Erdély tájai­ról. lakóiról népszokásairól, de izgalmas leírásokat olvas­hatunk a különböző diaszpó­rákról, a Boszniában, Mold­vában, Besszarábiában élő vei sokkal hatásosabb lehet a növényvédelem, hiszen ve­le növekszik a növényvédő­szer tapadóképessége, kisebb a kijuttatandó anyag meny- nyisége, és a dózis csökkent­hető. Találmányunk olyan, hogy a készítmény egyszerű­en — talán túlságosan is egyszerűen — előállítható, olcsó és hazai alapanyagok­ból áll. — Az olcsóról jut eszembe — anyagiakról eddig nem beszéltünk. — Ha a haszonra gondol: számításaink szerint ez utób­bival milliárdos nagyság- rendű megtakarítás érhető el, vagy hogy másik példát mondjak: egy általunk ki­dolgozott fúrási öblítőfolya­dékkal egy 2000 méteres kút. nál hatszázezer forint tiszta nyereség mutatható ki. — Az alkalmazónak... És a feltalálónak? — Ezt törvény szabályoz­za, részleteiben pedig kü­lönböző jogi rendelkezések, és megállapodások. Eszmei díjat kaphatunk vagy pénz­összeget a megtermelt nyere­ség után. Én inkább a SI- ffaktorról beszélnék, tréfál­kozva mondják így, amikor a sárga irigység szóba ke­rül. Ha valaki lottóm nyer az szerencsés ember, a pénz­hez jutáson nem morfondí­rozik senki. Egy ötlet kidol­gozóinál már jócskán akad­nak ellendrukkerek. — Mi a véleménye la pécsi igazgató lebukásáról, aki egy feltalálótól, hogy cégénél al­kalmazzák találmányát, na­gyobb összeget kért, s mint kiderült, börtönbüntetést ka­pott. — Ez szerintem az egy fecske esete, aki nem csinál nyarat. Én nagyon fontosnak tartom olyan szabályozók létrehozását, amelyek még direktebben érdekeltté te­szik a leendő alkalmazókat a találmány hasznosításában. Most létezik egy úgyneve­zett közreműködői díj, ami azonban nem feltétlenül ho­norálja a befektetett plusz energiákat, a találmány al­kalmazásához szükséges vizs­gálati költségeket. Növémy- védős munkánkkal egészen nagy cégek, például a Kő- bánvai Gvógyszerárugyár, küldtek el bennünket azzal, hogv nekik nem éri meg. Szerencsére most úev tűnik, az Észak-magyarországi Ve­gyiművek jóvoltából sínen az ücv zailanak a nagyüze­mi kísérletek. — Mi la véleménye a pá­lyázatokról? — Ahogyan a kollektív munka inspirál, úgy ösztö­nöznek ezek is. Az utóbbi időben szerencsésen egyre több a számuk. Egy ilyenen elért díjazott hely eredmé­nye a plovdivi részvétel. Amihez mit is kívánhat­nánk. mint újabb díszes mappákat, okleveleket. magyarok csoportjairól. A legtöbb írás magán viseli a szemtanú hitelességét, lett légyen szó a palócok, a kalo­taszegi nép viseletének le­írásáról. a kecskemétiek nyelvjárásáról, vagv Verőce vármegye parasztiak odaírni szokásairól. E forrásjelleg biztosítja a kötet olvasmá­nyosságát is. Érdekes és alapos ismerte­tést olvashatunk — az 1842- ben elhunyt Tahy Gásöar tollából — Heves és Külső- Szolnok vármegyéről, gaz­dálkodásáról. nyelvjárásáról, iparos mesterségéről, ünnepi szokásairól, babonákról, s a Tisza-mente e tájáról is. A kötetet a szerzők életrajzai, forrásjegyzék és tárgymuta­tó teszi teljessé. — vágner — Erdei Péter, a kecskeméti Kodály Intézet igazgatója át ve- T. E. szí a találkozó emlékplakettjét Ürmössy Ildikótól Fotó: D. G. Szerdán indul Koprodukclós filmsorozat Johann Sebastian Bachrói Hajnal József Könyvről könyvre Honismereti irodalom a reformkorban Tarsolyált- z tál

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents