Szolnok Megyei Néplap, 1985. október (36. évfolyam, 231-256. szám)
1985-10-19 / 246. szám
Nemzetközi körkép 1985. OKTÓBER 19. Barátok a békéért Közös kincsünk „A béliéért és a népek barátságáért, a háborús veszély és a világűr militarizá- lása ellen” — e jelszó je- jegyében a közelmúltban nemzetközi találkozó színhelye volt Moszkva. A Szovjetunióban és a más országokban működő baráti társaságok vezetői gyűltek ösz- sze e társaságok fennállásának 60. évfordulója alkalmából. Napjainkban minden jó- akaratú embernek aktívan részt kell vennie a békéért folyó harcban. Ezt szorgalmazták a konferencia több mint 90 országból érkezett résztvevői is ..Közösen elfogadott nyilatkozatukban hangsúlyozták: az ember legfontosabb és elvitathatatlan joga az, hogy békében és barátságban éljen, hogy biztosítva legyen az élethez való joga. A felszólalásokban és a folyosói beszélgetéseken számos küldött leszögezte: a moszkvai találkozó jelentőségét számottevően növelte az a tény, hogy a győzelem 40. évfordulójának évében került rá sor, akkor, amikor világszerte méltatták a Szovjetunió népeinek történelmi szerepét a fasizmus felszámolásáért, a társadalmi haladásért, a világbékéért folytatott harcban. A győzelem egyik legfontosabb eredménye a szocialista világrendszer megszületése. A testvéri országok sokoldalú együttműködésének nagy hagyományai vannak. A Szovjetunióban e barátság ápolását össznépi feladatnak tekintik. A szovjet baráti társaságok a legnagyobb létszámú és a legtekintélyesebb társadalmi szervezetek. A köztársaságokban, a megyékben és a városokban mintegy ezer tagozatuk működik. Emlékezetes barátsági hónapok, hetek, a testvéri országokban hagyományosan a nagy októberi szocialista forradalom előestéjén rendezett szovjet napok — íme, néhány kiragadott példa a sokrétű tevékenységből. A szovjet baráti társaságok komoly figyelmet fordítanak arra, hogy részt vegyenek a szocialista gazdasági integráció komplex programjának megvalósításában, az országok közötti tapasztalatcserében, a legújabb műszaki és tudományos eredmények tanulmányozásában. A testvérnépek közös jelszava napjainkban: bárhol szülessen egy korszerű módszer, az mindannyiunk közös kincse. Ennek egyik nagyszerű megnyilvánulása a nemzetközi szocialista munkaverseny. A testvéri országok élenjáró dolgozói világosan tudják, hogy a gazdasági építőmunka és a műszaki-tudományos fejlődés területén elért sikereikkel konkrét befolyást gyakorolhatnak a világban végbemenő eseményekre. A nemzetközi helyzet ugyanakkor továbbra is a legkomolyabb aggodalomra ad okot. „A baráti társaságok a békét szolgálják, s békére van szükségük” — ilyen tömören fogalmazta meg e társaságok fő célját a moszkvai találkozón Heinz Kurig, a Német—Szovjet Baráti Társaság alelnöke. A találkozó amerikai résztvevője azt mondta, hogy a nukleáris halált csak az egész világ lelkiismerete győzheti le. Nem engedhetjük meg, hogy újabb Hirosimák és Nagaszakik legyenek. Az értelem, koalíciója erősebb kell, hogy legyen a háborús esztelenségnél. A Greenpeace keresztes háborúi Bálnák és atomhajók 'Hetek, hónapok óta előkelő helyen szerepel a világsajtó hasábjain, a hír- ügynökségek jelentéseiben a Rainbow Warrior név. S ez nem is csodálható: az ügy, amely eredetileg úgy indult, mint egy kis környezetvédelmi csoport incidense a távoli Üj-Zélandon, az idők folyamán csakugyan világ- politikai fajsúlyú esetté vált. A Greenpeace hajója ellen Auckland kikötőjében elkövetett merényletről bebizonyosodott, hogy kétségkívül a francia titkosszolgálat emberei álltak a háttérben. Az egyre erősödő botrány hatására Franciaországban távozásra kényszerült Hernu hadügyminiszter, személycsere történt a titkosszolgálat élén is, s az ügy kapcsán a jobboldal nem szünetelteti támadásait Fabius kormányfő, de még Mitterrand elnök ellen sem. „Zöld béke” A vádak, leleplezések, gyanúsítások és beismerések e kusza szövevényében, a Rainbow Warriorhoz kötődő fejlemények özöne mellett jóval kevesebb szó esett arról a szervezetről, amely az egész ügyet kirobbantotta. Pedig a Greenpeace története, tevékenysége tartogat jónéhány olyan érdekességet, amely érdemessé teszi, hogy közelebbről is megismerkedjünk vele. Első pillantásra nem más, mint egy a számtalan környezetvédelmi csoport közül, amelynek lépéseit a Föld számos részén egyre nyomasztóbban jelentkező ökológiai gondok diktálják, A Greenpeace egyik hajójáról a távolból őket szemmeltartó francia fregattot figyelik egyéni adományokból gyűlik össze. Akárhogy is nézzük, tehát a Greenpeace valóságos nemzetközi hálózattá szerveződött: 30 irodáját, 150 fős személyzetét, film- és fotórészlegét, hajóit és kiterjedt hírszolgálatát a sussexi (Nagy-Britannia) Lewesben levő központból irányítják. Persze nem a szó „katonai” értelmében, hisz a mozgalom két alapelve változatlanul az önkéntesség és a tudatos erőszak- mentesség. Ez minden akció lebonyolítását, minden kampány hangvételét megszabja, sőt már a tagfelvételnél meggyőződnek arról, hogy a jelenkezők megfelelnek-e a nemes célkitűzéseknek. S hogy mire terjed ki konkrét tevékenységük? Még felsorolni is hosszadalmas lenne. Tiltakoznak — Ember-pingvinek a pingvinek védelmében tüntetnek Brüszszelben (Fotó: Reuter—MTI—KS) a vízszennyeződéstől egész a savas esőkig és az erdők gyorsuló pusztulásáig. Fellépésének másik területe inkább a hagyományos békecsoportokéra emlékeztet, hisz céljaik közt a nukleáris robbantások, illetve általában az atomfegyverek és a fegyverkezés elleni küzdelem kap kiemelt hangsúlyt. Nos, a Greenpeace-nél a két szféra aligha választható külön. A magyar fordításban ,jZöld békét” jelentő szervezet tagjai széleskörű harcot folytatnak az emberi környezet mindenféle nukleáris és kémiai szeny- nyezése ellen, csakúgy, mint a ritka, nemegyszer kihaló- félben lévő állat- és növényfajták megmentéséért. Milliónyi szimpatizáns A mozgalom épp másfél évtizede, 1970-ben jött létre, Kanada csendes-óceáni partvidékén, British Columbiában, ahol egyszerűbb környezetvédelmi problémák néhány tucat önkéntest egy csatasorba tömörítettek. Alig hét év múlva a létszám mintegy 80 ezerre, hatókörük hat országra terjed, manapság pedig 15 országban körülbelül 1,2 millió tagjuk, illetve támogatójuk van. A szimpatizánsok számát becsüni sem igen lehet, az mindenestre tény, hogy 14 millió dollár körül járó költségvetésük szinte teljes egészében apró, alig 10—15 dollár körüli hangsúlyozottan politikai állásfoglalás és részrehajlás nékül — az atomkísérletek ellen. Nehéz eldönteni, hogy akcióik, a közvéleményre gyakorolt hatásuk mennyiben járult hozzá a légköri robbantások betiltásához, de tény, hogy azóta is igyekeznek ezen a téren továbblépni. Párizzsal szembeni kritikájuk is ehhez a problémához, a Mururoa-korall- zátony körzetében végrehajtott ismételt francia nukleáris kísérletekhez kötődik. (Közbevetőleg, egyelőre nem sok sikerrel: az új hadügyminiszterrel, Paul Quiles október eleji figyelmeztetése értelmében a mozgalom valamennyi hajóját, amely túl közel hatolva megzavarja a francia atomrobbantásokat, el kell fogni, s a felségvizek megsértőit a francia törvények szerint felelősségre kell vonni. Fókabóbik és gyárkémények A Greenpeace napirenden tartja a Déli Sarkvidék fegy - vérmentes státuszának fenntartását, és az óceánok „nukleáris szeméttel", vagy más vegyianyagokkal való rombolásának kérdését. Egy szellemes megfogalmazás szerint valóságos keresztes hadjáratot viselnek minden kémiai szennyezés ellen. Nyilvántartást vezetnek a sugárveszélyes szállítmányt hordozó tengeri járművekről. Fellépnek az ipari létesítmények megfelelő környezetvédelmi felszereléséért. Látványos akciók sorát hajtották végre, messzemenően kihasználva az így szerezhető publicitást. Behatoltak a nevadai kísérleti atomlétesítménybe, hogy érzékeltessék: milyen könnyen terrorakciók helyszíne lehet egy-egy nukleáris reaktor, raktártelep vagy laboratórium. Felmásztak a legmagasabb európai gyárkéményre, tüntetést szerveztek a hírhedt dioxin-mérge- zésért felelős Hoffman-Laroche zürichi központjánál. Óriási visszhangot keltett a bálnák és a fókák védelméért indított kampányuk is. Üj-Fundland partjainál például úgy próbálták megakadályozni a védtelen fókabébik könyörtelen lemészárlását, hogy lemoshatat- lan zöld festékkel csúfították el a fiatal állatok fehér prémjét. A szer ártalmatlan, ám használhatatlanná tette a keresett gereznákat gyűjtő vadászok erőfeszítéseit. Aligha túlzás tehát kijelenti: a „Zöld armada” a világtengerek számos pontján tiszteletre méltó energiával, következetességgel törekszik feladatai valóra váltására, vállalva akár a konfliktusokat, a rosszallást és az ellenlépéseket is — bár a Rainbow Warriorhoz hasonló súlyosságú eset eddig szerencsére még nem fordult elő. Más kérdés, hogy az erőviszonyok nyilvánvalóan nem a „Zöld béke” híveinek kedveznek. A londoni Financial Times találó megfogalmazása szerint a Greenpeace Dávidként küzd nemzetközi multinacionális társaságok és az egyes kormányok Góliátjai ellen. Szegő Gábor Egy amerikai Franciaországban „A választások megnyerésének tudománya” — akár ezt a címet is viselhetné az a nem mindennapi tanfolyam, amely ezekbe* a napokban kezdődött a Sophia Antipolis nevű dél-francia városkában. A kurzust a francia liberális ellenzék a jövő évi általános választásokat előkészítő kongresz- szusa keretében rendezte, s vendégprofesszornak nem kisebb amerikai személyiséget hívott meg, mint Edward Rollinst, Reagen amerikai elnök 1984-es választási kampányának irányítóját. A kampány — mint tudjuk — elsöprő győzelmet hozott a második elnöki periódusért versengő Reagan- nek, s nyilván ennek köszönheti Rollins, hogy azóta is az elnök politikai tanácsadója. Nyílt titok azonban, hogy Reagant nem any- nyira politikai, mint inkább a külső megjelenéssel kapcsolatos tanácsokkal látja el. A tanfolyamtól a szervező francia Köztársasági Párt ugyancsak sokat vár: olyan új ismereteket, amelyek birtokában a jövő márciusi parlamenti választásokon, összefogva a jobboldali szövetségesekkel, ki tudja ütni a nyeregből a hatalmon levő szocialistákat. A választási kampányok amerikai szakembere a kurzus bevezetéseként előrebocsátotta: bár Franciaország és az Egyesült, Államok politikai rendszere különböző, a tömegek tájékoztatásának módszere azonban nem tér el egymástól. Külső megfigyelők szerint nem véletlen, hogy az amerikai kampányfőnök éppen az amerikai Republikánus Párttal hasonnevű francia Republikártus Párt (PB) többszáz tagját oktatja a választások megnyerésének ismérveire. A két pártot ugyanis — nem hivatalos formában — számos szál fűzi egymáshoz. Nem mellékes az sem, hogy a PR a siscar- dista ellenzéki tömörülés, az UDF legfontosabb szervezete. Rollins tanításai a következők : A legfontosabb, hogv a politikus — legyen az amerikai, vagy francia — a publicitás alapkövetelményeit elsajátítsa. Minden a tömegtáiékoztatási eszközökhöz. különösen a televízióhoz fűződő viszonyon áll. vagy bukik. Nem mellékes a ió megjelenés — oktatja Rollins —. de a hangsúly az egyszerűségen és azon van. hogy képesek legyünk kibújni a kínos kérdések elől. Az aranyszabály: Ne higgyük azt, hogy minden kérdésre válaszolni kell. Például, ha azt kérdezik a jelölttől, hogy veri-e a feleségét, ezt el kell engedni a fülünk mellett, mintha nem is hallottuk volna. Hasznos lehet azonban, ha nejünket az egekig dicsérjük. Egy másik alaptétel Rollins szerint, hogy a jelölt a választók, azaz a tv-nézők előtt a külpolitikáról egyáltalán ne, a gazdaságról viszont annál többet beszéljen. Az embereket nem érdekli a külpolitika — állítja Rollins. Az igazi élet-halál kérdés számukra a gazdaság. Ezért célszerű a választások megnyerése utáni időkre hagyni az olyan témákat, mint a fegyverkezés beszüntetésének követelése, vagy a békemozgalmak (a ma oly időszerű Greenpeace-moz- galmat is beleértve) — fejtette ki a „mester”. A jelek szerint a francia politikusok tanulékonyak. A francia ellenzék máris kihasználja a PR főtitkára, Francois Leotard jó megjelenését. Nem is marad él sikere a nézők körében. A fiatal politikus, személy szerint nem hisz ugyan abban, hogy a francia szavazók ily módon manipulálhatók, de elismeri, hogy egyetlen mai politikus sem hagyhatja figyelmen kívül a kamerát. Nem kevésbé népszerű a tv-nézők körében Leotard kortársa és politikai ellenfele, a szocialista Laurent Fabius kormányfő. Egy francia tömegtájékoztatási szakértő szerint Fabius technikája tökéletes. Egyszerű szavakat és elegáns választékos fordulatokat használ. Nem csoda, hogv amikor egy népszerű kérdezz-fele- lek műsorban megjelent a képernyőn, szinte lenyűgözte hallgatóságát és a legjobb szónoknak nyilvánították. A francia politikusok közül azonban jó néhányan vannak akik kifogásolják a tömegtájékoztatási eszközök ilyen mértékű bevonását a politikai harcokba. A választási kampányt — érvelnek — így felszínes politikai színjátékká fokozzák le. Michel Rocard volt mező- gazdasági miniszter pedig egyenesen olyan lóversenynek nevezte a „média” által közvetített politikai vitákat, amelyben a nézők egyetlen dolga, hogy fogadást tegyenek a nyerőre. Összeállította: Majnár József 31 Tómbonfcivuli országok NATO-országok CZI A Varsói Szerződés tagországai
