Szolnok Megyei Néplap, 1985. október (36. évfolyam, 231-256. szám)

1985-10-16 / 243. szám

I 4 SZOLNOK ME6YEI NÉPLAP 1985. OKTÓBER 16. Értelmetlen, felesleges számok Egyszerűbb adminisztrációval Sem a gyakorlatban, sem az oktatásban, sem a tudo­mányban nem ismert nálunk a kevés aminisztráeióval működő, modern mezőgaz­dasági nagyüzem. E meghök­kentő megállapításra jutot­tak a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának szak­emberei egy nemrég készí­tett elemzés során. A vizsgá­lódás S'zerint milliárdos nagyságrendű megtakarítást lehetne elérni a jelenlegi ad­minisztráció egyszerűsítésé­vel. Mindez azt is jelenti, hop-’ több ezer ember meg­válhatna irodai munkájától, s közvetlenül részt vehetne a termelésben. Az egyszerűsí­tés sokat könnyíthetne a ve­zetők terhein is, többet és alaposabban foglalkozhatná­nak érdemi munkájukkal, ugyanakkor megnövekedne az önelszámoló rendszerben dolgozó tsz-tagok érdekeltsé­ge, mivel tisztábban látnák az eredmények alakulását, saját szerepüket. A szövetkezetek szakem­berei örömmel megszabadul­nának az elavult, termelést hátráltató gyakorlattól, de az érvényben lévő jogszabá­lyok megkötik a kezüket. Azaz, tetszik vagy sem, szol­gáltatniuk kell a legkülön­félébb adatokat, kimutatáso­kat. Holott az igényelt ada­tok között jócskán akadnak teljesen értelmetlen, felesle­ges számok is. A megtermelt zöldségekről például részletes kimutatást kell közölni, csakhogy több­ségét olyan kisgazdaságok­ban termelik, amelyekről a statisztikát készítők nem kapnak semmiféle adatot. Márpedig, ha a retek 95 szá­zalékát olyanok termelik meg, akik nem szolgáltatnak adatokkal, akkor mi értelme van annak, hogy a mezőgaz­dasági nagyüzemek újra és újra jelentsék a retek vetés- területéül, hozamát, iköltsé- geit? De vannak ennél nyakate- kertebb kívánságok is. A KM például részletes adat­szolgáltatást kér minden te­hergépkocsiról: jelenteni kell azt, hogy melyik jármű mennyi utat tett meg földes úton, mennyit kevesen, mennyit pormentesen. Ezt még a gépkocsivezetők sem tudnák pontosan megmonda­ni, nemhogy az adatközlők. A jelenlegi számviteli elő­írások szerint a készletek, a belső anyagok a szolgáltatá­sok önelszámoló egységek közötti mozgását olyan áron kell nyomon követni, ami­nek semmi köze sincs a re­alitáshoz. Ahol önelszámoló rendszert szerveztek, ott kénytelenek párhuzamosan könyvelést vezetni. Egyet a számviteli előírásoknak meg­felelően, egyet pedig az ön­elszámolás pontosságáért. Sok hasonló példát lehetne még fölsorakoztatni más te­rületekről is: egyszerűbbé kellene tenni a táppénz-el­számolás jelenlegi rendjét, a hitelfolyósítás gyakorlatát, a bankok számára nyújtott adatközlést. A téeszek azon­ban hiába berzenkednek az ésszerűtlen, pazarló admi­nisztráció ellen, teljesíteniük kell a jogszabályokban meg­fogalmazott előírásokat. Egyedül abban bízhatunk, hogy országos érdekképvise­leti szervünknek — a TOT-nak — sikerül változást elérnie. Javaslataik megalapozottsá­ga .érdekében munkabizottsá got hoztak létre a helyzet alapos elemzésére. Ebben a munkában nagy segítséget jelent, hogy két termelőszö­vetkezet — az Adonyi Már­cius 21. és a Püspökladányi Zöld Mező — vállalkozott arra, hogy saját üzemi tevé­kenységük és tapasztalataik (feltérképezésével javasla­tot dolgoznak ki az admi­nisztráció korszerűbb rend­jére, amelyet a TOT közelgő V. kongresszusán szeretné­nek részletesen ismertetni. Az már most is bizonyos, hogy jelentésük szemléletvál­tozást sürget, s az adminiszt­rációt új szellemben, más alapokon kívánja megszer­vezni. Fő törekvésük, hogy megtalálják az állami irá­nyítás és a szövetkezeti igé­nyek összeegyeztetésének hatékonyabb és egyszerűbb módját Cs. J. A papagájnak lelke van — mondja Mucsányi, az abonyi hentes „Háromszáz darab hullá­mos papagáj eladó„ reális árért, darabonként is” — így a hirdetés. Tekintélyes mennyiség, illik megszem­lélni, kié, mié. — Hát az eladóból már nincsen csak 50—60 darab szabadkozik Mucsányi Ist­ván hentes Abonyban. Szol­nokról rengetegen jöttek va­sárnap, egy nap elvittek ti­zenkettőt. Meg aztán a szol­noki díszhal- és madárkeres­kedőnek is szállítottam több mint 100-at. — Papagájjal foglalkozik ezek szerint ,,nagyban". Hogy kezdődött? — Tíz éve vettem az .első párt, azóta egyre szaporod­nak. Elég igénytelenek. a mínusz 10 fokot még iól bír­ják. csak ne legyen huzatos a helyiség. Egy oárnak elég naponta egv evőkanál köles, meg egy kis főtt tojás, lere­szelve sárgarépa. tyúkhúr. Ez az utóbbi olyan sa’áta- szerű zöld növény. Meg per­sze sódert is esznek, kell a zúzába. Szóval ezekkel is kell törődni, mert a papagáj­nak lelke van, aki nem ért hozzá elugrasztja. — Elég sokfélét tart. — Ezek a kékek, zöldek olcsóbbak, az egyszínű sárga értékesebb, mert ritkább. De vannak itt rózsásak, nim­fák, talál kanárit, zebrapin­tyet. A keltetés elég érdekes. A papagáj tojása körülbelül akkora, mint a verébtojás, kétnaponta tojik egyet-egyet és csak 6^8 után áll meg. Akkor 17—18 napig ül rajta és az első fióka már kirepül, amikor az lutolsó még min­dig a tojásban van. De most szétszedtem a költő párokat, ne költsenek tovább az idén. Nincs köles, nem lehet kap­ni. Zacskózva elég drága ta­karmány. Én egyszer vettem öt mázsát, most már fogy­tán. — Az udvarban láttam németjuhász kutyákat is. — Igen, van két szuka, de nemcsak kutyákkal találkoz­hatott hanem csókával, ga­lambbal, disznóval, birkával. — Ez mind hobbi? — Miért ne? Ha úgy tet­szik, nyereséges hobbi. — E — Ganz-szállitmányok Mozdonyért Zastava Az év még hátralevő he­teiben több vasúti járművet, — vasúti kocsikat, mozdo­nyokat és motorvonatokat — ad át megrendelőinek a Ganz-Mávag, s ezzel nagy értékű szerződéseket teljesít határidőre. A napokban készült el a görög megrendelésire gyár­tott tizenegyedik háromrészű motorvonat; valamennyit az idén állították elő. A Ganz- Mávag vasúti járműgyárá­nak továbbra is egyik legna­gyobb vásárlója Tunézia, ahová a korábban exportált luxusvonatok után 100 vasú­ti személykocsit szállítanak. A legjelentősebb megren­delők közé tartoznak a jugo­szláv vasutak; az idén 15 dí- zel-villanymozdonyt rendel­tek a Ganz-Mávagtól, ahol ilyen mozdonyokat, már vagy 20 éve nem gyártottak. A gyárban valamennyi moz­dony elkészült, az utolsót néhány nap múlva adják át partnerüknek. A dízel-villanymozdonyo- kért a jugoszláv partner Zastava személygépkocsik­kal fizetett. 1986-ra további 16 mozdonyt rendelt a Ganz­tól, amelyek ellentételeként szintén gépkocsit szállítanak majd. A Szolnok megyei Vii- és Csatornamű Vállalat jászberényi vízműtelepének műhelye foglalkozik búvárszivattyúk felújí­tásával. A vállalati munkákon kívül külső megrendeléseket is elfogadnak, a javítás idejére csereszivattyúkat biztosítanak Fotó: — tkl — Nikotinszegény cigaretta Egerből Kevesebb mérget szívnak a dohányosok Itt a Bond Street Külföldi gépy hazai termék Dohánytermelők. Szorgal­mukkal alig van arányban a munka eredménye. A homo­kos földeken hektáronként másfél tonnás terméseket ta­karítanak be, ami nem sokkal több, mint amennyi a költ­ségek fedezéséhez elenged­hetetlenül fontos, s messze elmarad a világ élvonalától. Egy helyben toporognak a termelők, s bár látják a ki­utat, fejlesztési források hiányában nehezen tudnak rálépni. A világszerte ismeri s kedvelt blend típusú ciga­retták fontos alapanyaga a mesterségesen szárított do­hány, ennek termeléséhez azonban beruházásokra lenne szükség. Ezek költsé­gesek, a termelőknek pedig kevés a pénzük. Az ellent­mondást már térbeli hely­zetük is meghatározza, hi­szen kedvezőtlen adottságú vidékeken gazdálkodnak, s más ágazatok sem ontják a jövedelmet. A füstölő embereket per­sze vajmi kevéssé érdekli, a dohánytermelők panasza, ők zamatos, jóízű cigarettákat akarnak szívni. Ha pénztár­cájuk engedi, tehetik, mert az importból származó ci­garetták egy része valóban megfelel a kényesebb ízlé­sű vevőknek is. A hazaiak­kal azonban más a helyzet. Évente több mint 25 milliárd darab cigarettát gyártanak a négy magyar dohánygyár­ban, s ezeknek már 86 szá­zaléka filteres. Ez önmagá­ban kedvező, ám a filteres cigarettáknak csak 27 száza­léka különleges minőségű. Vagy inkább csak annak mondott, mert a nyugat­európai színvonalhoz mérve közepesek, illetve annál gyengébbek. A fogyasztók persze ezt értékelik és érzékelik. Az idei esztendő első felében 2 százalékkal nőtt a cigaretta- fogyasztás, de ezen belül a licenc-cigarettákból 40 szá­zalékkal, a Marlboróból pe­dig 60 százalékkal fogyott több. Mindinkább teret hó­dítanak maguknak az ame­rikai ízesítésű, drágább ci­garetták. Valószínűleg úgy érvelnek magukban a fo­gyasztók: inkább keveseb­bet, de jobbat. Ezzel persze egészségüket is szolgálják, mert kevesebb káros égés­terméket szívnak tüdejükbe. Jó hír a dohányosoknak: az Egri dohánygyár és a Philip Morris cég közös fej­lesztéséinek eredménye a Bond Street elnevezésű, amerikai ízesítésű cigaretta. Nikotintartalma nem éri el az egy milligrammot ciga­rettánként, s az ára is el­marad a drága hasonló mi­nőségű külföldi cigaretták mögött. Többszörösen jó hír a ma­gyar dohánypiacon a Bond Street megjelenése. Ez ugyanis az első olyan ameri­kai ízesítésű cigaretta, ami magyar dohányból készül. Másképpen fogalmazva, le­het a Nyírségben termesz­tett növényből is zamatos, jó terméket előállítani. Mi­ként? Erre érzékletes példa­ként a koncertteremhez ha­sonlította egy szakember a cigarettagyártás folyamatát. Vagyis, muzsikusok a Heve­si, a Kerti, a Kálói elneve­zésű dohányok, melyeket a karmesterek — az egri gyár és a Philip Morris cég — gondosan válogatnak és pá­colnak. Karmesterek vezény­letével a zenészek jól játsz- szák szólamaikat, s élvezetes a szimfónia. Kevésbé ötlete­sen szólva, ha minden rész­letre ügyelnek gyártás köz­ben, jó minőségű lesz a vég­termék. V. F. J. házkezelési területre fenntartási technikust építőipari szakközépiskolai, vagy vízügyi szak­középiskolai végzettséggel. Gépíró adminisztrátort lehetőleg középiskolai végzettséggel. Fizetés megegyezés szerint, gyakorlati időtől függően. Jelentkezés a vállalat Május 1. u. 10. szám alatti központjában, Ondi Gábor bázkeze­Türelem ár csak hatan, már csak né­gyen, csak türe­lem, pár perc és sorra kerülök. A szolnoki vasútállomásnál figyeltem a héten a jegypénztárak előtt álldogálókat. Volt, aki rop­pant nyugalommal várako­zott, láthatóan nem az utol­só pillanatokra hagyta a jegyváltást. Többen türel­metlenkedtek. Tulajdonkép­pen a feszült arckifejezések, a vibráló szemvillanások, a rebbenő, pénzt szorongató kezek senkinek se ártottak, de nem is használtak. Csak legfeljebb kis vérnyomás- emelkedést idéztek elő a tü­relmetlenek egyikénél-mási- kánál, vagy szaporább szív­dobogást. Napjában, szinte óránként tapasztalhatjuk magunkon, másokon: türelmetlenek, tü­relmetlenebbek vagyunk! Valahogy és valamiért mind­untalan gyorsítani szeret­nénk az életünket. Mérgelő­dünk, ha a boltban, áruház­ban sokat kell várni, ha az üzemi étteremben nincs be­lépésünk pillanatában sza­bad asztal, ha fizetéskor a munkahelyi pénztárban any- nyian állnak, hogy oda se férünk, ha hazatérvén este nem férünk be az első, ér­kező liftbe. Sietünk? Igen, mintha mindig, minden hely­zetben sietősen akarnánk •dolgainkat intézni. A sietés, a gyors ügyinté­zés, a fürge, de kitűnő mun­ka egyáltalán nem tarto­zik az elítélendő emberi tu­lajdonságok közé. Annál in­kább a „rúgd fel és hagyd ott” szerű népi szólással jel­lemezhető lélektelen tettek. Sajnos, a türelmetlenség olykor nagy bajt is zúdít a kapkodó emberre. A türel­metlen gépkocsivezető magá­nak, de másoknak is kárt okozhat országúton, maga, mások testi épségét sodorhat­ja végzetes veszélybe. A munkahelyen idegesen min­dent egyszerre elintézni, megoldani akaró ember gyakran semmit se intéz el, vagy ha igen, sok hibával, amit utána javíthat türelme­sen, vagy türelmetlenül a vétlen társ, a felelős vezető. Az irányító poszton dolgo- gozók türelmetlensége, sie­tős intézkedése pedig akár az egész kollektívára, akár annál nagyobb közösségre is végzetes lehet. „Hamar "munka sose volt jó” — mondták a nagy ta­pasztalata öregek hajdanán, ha ifjonti hévvel hebehur- gyáskodó fiatalt akartak tü­relemre, gondosságra, meg­fontoltságra figyelmezetetni. S ezen nem azt értették, hogy baj, ha valaki tempó­san, jó ritmusban teszi a dolgát, hanem azt: ne kap­kodja el felelőtlenül! Egé­szen biztos, hogy életük sok ténye mondatta ezt velük. Az is biztos, hogy ezt a valami­kori bölcsességet nem váll­hatjuk minden kritika nél­kül magunkénak — de meg­szívlelni most, a századvég emberének is van mit belő­le. Lassan újból kell is ezt tanulni: nem többet kell dolgozni, hanem jobban; nem százalékokat kell meny- nyiségben teljesíteni, hanem a munka minőségén kell akár ezreléket is javítani. Nem meggondolatlanul, si­etősen kell dönteni, hanem megfontoltan, körültekintő­en. Mondják, vannak, akik már ezt terjesztik munkahe­lyen és baráti körben, s akik bölcs nyugalommal, nyugal­masabban élik mindennap­jaikat. Nem türelmetlenek, míg sorukra várnak, nem mérgesek, ha rögtön nem si­kerül valamit elintézniük, — mert ahogyan a saját éle­tükben kerülni akarják a feszítő gócokat, kímélik em­bertársaikat is. Biztosan ne­kik van igazuk. (S. J.)

Next

/
Thumbnails
Contents