Szolnok Megyei Néplap, 1985. szeptember (36. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-13 / 215. szám

1985. SZEPTEMBER 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Szaporítóanyag őszre és tavaszra Kerti magvak újszerű tasakban — Nagy választék szántóföldi fajtákból — Van elegendő burgonya-vetőgumó Az előzetes üzem; tervek szerint a megye 55 közös és 7 állami gazdaságában 171 ezer hektár nagyüzemi területen kerül földbe az idén az őszi vetésű, szántó­földi kultúrák magja. A jö­vő évi jó kalászos gabona- és tömegtakarmány-termés egyik alapvető feltétele, a megfelelő biológiai háttér, biztosított: minőségben és mennyiségben egyaránt jó őszi vetőmagellátásra szá­míthatnak a nagyüzemek. Legalábbis azt ígérték a Ve­tőmagtermeltetési és Értéke­sítő Vállalat Közép-magyar­országi Területi Központjá­nak szakvezetői azon a teg­napi, szolnoki tájékoztatón, amelyen a gazdaságok és a termelési rendszerek nö­vénytermesztési szakembere­in kívül részt vettek a kis­termelést integráló szerve­zetek képviselői is. A legkorábbi vetésekhez, a lucerna és gyep telepítésé­hez elegendő mennyiségű vetőmagot biztosított és azt idején ki is szállította a vállalat a termelőkhöz. A megye gazdaságainak zömé­ben már meg is kezdték a nyár végi vetést, néhány he­lyen már sorai is a káposz­tarepce. Az idén először úgynevezett kalibrált lucer­namagot is vásárolhatnak az üzemek, amely fajtakísérle­tek eredménye alapján egyenletesebben kel, jobb a növényállománya, tehát jobb terméssel biztat. Az őszi kalászosok előre­láthatóan mintegy tíz nap múlva kezdődő vetéséhez imár nagyobbrészt kiszállí­tották a nagyüzemek a sza­porítóanyagot. A megye 11, vetőmagtermesztéssel és ki­készítéssel foglalkozó, úgy­nevezett szaporító gazdasa­gából az idei, szokásosnál nagyobb fuzárium fertőzés ellenére elegendő mennyisé­gű, mintegy 15 ezer tonna, szabványnak megfelelő őszi búza vetőmagot tudott fel­vásárolni a területi központ, örvendetes — hallottuk a tegnapi tájékoztatón —, hogy megnőtt a megyében a „búza megújítási” készség: amíg a korábbi években 11 ezer, az idén eddig 15 és fél ezer tonna nemesített vető­magot . vásároltak meg a jö­vő évi eredményes kenyér­gabona-termesztés érdeké­ben. Valamennyi, az országban forgalmazott búza és árpa fajtából ki tudja elégíteni a vállalat az igényeket. A Tö­rökszentmiklósi Állami Gaz­daság vetőmag-kikészítő üze­méből újdonság számba me­nő, nagyobb terméshozamot ígérő, bioárammal sokkolt vetőmagot is beszerezhetnek a búzatermesztő üzemek. Meglepő tájékoztatást hal­lottunk burgonya ügyben: amíg tavaly ősszel 408 ton­na vetőmagot értékesített működési területén a terü­leti központ, az idei eddigi igény alig teszi ki ennek 10 százalékát, jóllehet, a leg­utóbbi, rendkívüli kemény tél elriasztotta a fogyasztási szövetkezeteket és a kister­melőket is az előtárolástól, mégis célszerű most megvá­sárolni a szükséges mennyi­séget azoknak, akik bizton­ságban meg tudják őrizni tavaszig. A vállalat arra törekszik, hogy a kistermelők idejében hozzájussanak és esetleges korábbi kitavaszodás esetén is elvethessék a kiskerti zöldség- és virágmagvakat. Ezért már a jövő héttől meg­kezdik a szaporítóanyagokat forgalmazó 169 boltba a ve­tőmagvak kiszállítását — méghozzá újszerű, csírameg­őrző és a kertészkedők ré­szére a korábbinál több hasz­nálati információt tartalma­zó tasakokban. Écs. Apró kis falucska Győr közelében Szolnoktól 250 kilométerre. A községet elhagyva, benn a dombok között az egyik hajlatban lakókocsik, konténerek, földmunkagépek sorakoz­nak. A Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság emberei dolgoznak ott. Sfcerda dél­után 6 óra. Vége a munka­időnek. Kék vászonruhába öltözött emberek szöszmö- tölnek a gépek körül. Az egyik lakókocsi mellett töb­ben beszélgetnek. Arcok pforkeretben. Latolgatják, vajon megéri-e majd itt dol­gozni. távol az otthontól, a családtól. — Ez azért van — magya­rázza Majoros János, a Kö- tivizig gépüzemének helyet­tes vezetője —, mert augusz­tusi 21-én kezdtünk itt, és még nem kaptak az embe­rek fizetést. Hogyan kerül­tünk ide? — ezt kérdezte, ugye. Nos, a Rába Vagon és Gépgyár megbízta a Győri Közútépítő Vállalatok — mint generálkivitelezőt — hogy énítsenek itt részükre egy nyúzópálvát, ahol a sza­lagról lekerült kamionokat traktorokat tesztelhetik, va­gyis különböző próbáknak vethetik alá. Ez egv mester­ségesen kialakított, búkká. nókkal kátyúkkal tarkított út lesz. Szóval, a győriek el­vállalták ezt a feladatot, csak nekik nincs olyan föld- munkagéD-kaDaoitásuk. ami ide szükséges. Hiszen gon­dolta csak el. több mint egy­millió köbméter földet kell megmozgatni. M1 erre az évre 120 ezer köbméterre kötöttünk szerződést, de itt Kivitelezők között a Kötivizig szeretnénk maradni jövőrft1 is. Az idén hétmillió forintos munka ez. Nem kis feladat tizenkét embernek, öt önjá­ró földnyeső és négy földío- lógépnek. — Egy dekádban — va­gyis 10 nap alatt — meg- inozgattunk 13800 kiöbjnlét- ter földet, s ez 750 ezer fo­rintot jelent a Kötivizignek — számolgat Győr Lajos brigádvezető. Pedig három napig esett az eső és akkor ríem haladtunk úgy. ahogy szerettük volna. Havonta 35—40 ezer köbmétert kelle ne elhordanunk, hogy az embereknek is megérje. Beülünk az UAZ-ba. Irány a munkaterület. A kocsi nyöszörögve bukdácsol a dombok között. Nem beszé­lünk, mert itt könnyen el­haraphatja a nyelvét az em­bert Megérkezünk. S amit látunk... Volt domb, nincs domb. Helyesebben, a ki­sebb fajta hegy ketté szel­ve. — Ez egv tojás alakú. 5600 méteres pálya lesz és körbe- öleli maid a hegvet — mu­tat a távolba a brigádveze­tő. Az egyik giép még min­dig küszködik a földdel. Ve­zetője Bellái István már 26 éve a Kötivizig kenyerét eszi. — Otthon öt és fél. hatez­ret kerestünk. Ide Mezőitek­ről jöttünk, ahol utat és 'rizsgátat építettünk. Tömö­rebb munka ez mint az ott­honi. Azt ígérték a főnöke­ink, hogy itt meglesz a 9— 10 000 forintunk havonta. Persze többet is kell érte tenni. Harminckét köbmé­ter a norma óránként, s nem ritka, hogy 12—13 órát dol­gozunk naponta. — Miért vállalták el ezt a munkát? — teszem fel a kérdést egy nappal később Szolnokon Varga Lászlónak, a Kötivizig termelési osz­tályvezetőjének. — Üzletet láttunk benne — válaszolja. — Tulajdon­képpen a beruházások fogy­tával jelentős mértékben csökkentek a földmunkák is. A célunk pedig csak egy lehet: szabad kapacitásain­kat jól és gazdaságosan ki­használni. Nézze, ha talpon akarunk maradni, keresni kell a feladatokat és bátran kell vállalkozni. Az. hogy mi ..beszáltunk” ebbe a munkába, nagyon gyorsan ment. Július közepén meg­keresett bennünket a Győri Közútépítő Vállalat. hogy segítség kellene. Megnéztük, mit tudunk tenni, megálla­podtunk az árban, kiszámol­tuk. megéri-e, s egyelőre csak annyit mondhatok, hogy igen. megéri. Persze nemcsak a vízügynek, ha­nem az ott dolgozó embe­reknek is. N. T. fotó: D. G. Jelenléti díj helyett «■ Ösztönző munkajövedelem Ünnep a Killiánon Tartalékos tisztek avatása Tegnap délelőtt tartalékos tiszteket avattak Szolnokon, a Killián György Repülő Műszaki Főiskolán. A ren­dezvény a honvédelmi mi­nisztert képviselő Kaufmann János ezredes fogadásával és a miniszteri parancs is- Tmartetésével kezdődött, majd a hallgatók tartalékos tiszti fogadalmával folyta­tódott. Ezt követően Fodor Ferenc mérnök ezredes fő­iskolaparancsnok-helyettes mondott ünnepi beszédet. Hangsúlyozta, hogy a most végzett hallgatók felkészül­tek a hivatásukra és elköte- lezett tartalékos katonákkal erősödik hadseregünk. Kér­te a felavatottakat, hogy a polgári életben aktívan, kez- deményezően, építő módon alkalmazzák a főiskolán és a 'repülőcsapatoknál szer­zett ismereteket. Váljanak [közéleti emberekké, legye­nek igényesek önmagukkal és munkatársaikkal szem­ben, járuljanak hozzá a nép­gazdaság fejlesztéséhez, ve­gyenek részt a honvédelmi nevelőmiunkában és tartsák a kapcsolatot a hadsereggel, a főiskolával. Az ünnepség befejezéseként Kiss Sándor tartalékos hadnagy mondott válászbeszédet. Nemzetközi tanácskozáson Utasellátók megállapodásai Budapesten tegnap befe­jeződött az európai KGST- országok utasellátó vállala­tai meghatalmazotti taná­csának 15. ülése. A nemzetközi szervezet — amelynek elnöke Sebes Mik­lós, az Utasellátó Vállalat vezérigazgatója — ülésén a résztvevők elfogadták az utasellátó vállalatok 1986- tól 1990-ig szóló közös mun­kaprogramját, s megvitatták az együttműködés további feladatait. . Megállapodtak abban, hogy ezentúl a háló- és fek- vőhelyes kocsikban is bizto­sítanak étkezési lehetőséget. Meghatározták az étkezőko- Icsikban felszolgálandó éte­lek mennyiségének minimu­mát, amelyet az egyes orszá­gok táplálkozási szokásainak [figyelembevételével vala­mennyi nemzetközi vonalon garantálnak. Megállapodtak továbbá abban, hogy rend­szeressé teszik a vállalatok közötti munkaversenyt, bő­vítik a tapasztalatcseréket. Ugyanakkor felhatalmazást adtak egymásnak a vállala­tok a szolgáltatások kölcsö­nös ellenőrzésére. dézünk...............olyan módszereket kell kidolgozni, amelyek a bérrendszer alkal­mazását rugalma­sabbá teszik, ösztönöznek a munka termelékenységének emelésére és biztosítják a he­lyesebb létszámgazdálko­dást”. Helyes. Legyen így! Hasznos szándékok, sikert ígérő cél. A citátum eredeti szövege azonban meglehető­sen öregecske, 1958. október 16-i ülésén fogadta el — a munkásosztállyal kapcsolatos egyes feladatokról határozva — a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottsága. Az átlagos tájékozottságú állampolgár is példák seregét tudja sorolni arra, mennyi­féle próbálkozás alanya, tár­gya volt — az említett, 1958- as, pártdokumentum óta — a bérpolitika, a bérrendszer, fejlesztése, korszerűsítése, változtatása, igazságosabbá tétele, összehangolása a vál­tozó követelményekkel, s így tovább, szinte a végtelensé­gig­Emlékeztetésül elég itt utalni a különböző bérpre­ferenciák kialakult — majd az eredeti céltól már-már függetlenedett rendszerére, az úgynevezett országos szakmai bértáblázat megalkotásának kikövetelésére, majd rövid idő leteltével talonba tételé­re, a nyereségrészesedési ka­tegóriákra és eltörlésükre ... S míg a példatár gazdag, ad­dig az eredmény szegényes, sőt, az óhajtotthoz, a re­mélthez, a várthoz mérten kimondottan szerény, cse­kély. Szegényes, mert a hatva­nas évekhez képest teteme­sen csökkent az összes jöve­delmen belül a munkajöve­delmek aránya, súlya, s a munkajövedelmek közötti különbségek is — az ellenke­zőjét sürgető szavak ellenére — lényegesen mérséklődtek. Volt idő — ezzel nem azt állítjuk, mintha az volna az eszményi, — amikor a jöve­delem nyolcvan százalékát a munkával összefüggő bevéte­lek, húsz százalékát a mun­kától független források — döntően: a társadalmi jutta­tások — adták. Napjainkban ez az arány — sokak sze­rint kritikus határt ért el. A munkajövedelmek a lakos­ság összes jövedelmének két­harmadát adják csupán, hol­ott — saját bőrünkön érez­tük — 1980 és 1984 között a munkások és az alkalmazot­tak reálbére, illetve a terme­lőszövetkezeti tagok reálke­resete — kerekítve — hat százalékkal csökkent...! Egvre erőteljesebben ér­zékelhető a főmunkaidőben elérhető munkajövedelmek szerepének, súlyának kiseb- bedése, némely esetben, he­lyen már-már „jelenléti díj­já” devalválódása. A társa- dalpm jogos igényeit, indo­kolt türelmetlenségét fogal­mazták meg az MSZMP XIII. kongresszusának határozatá­ban a küldöttek, amikor a dokumentumban azt rögzí­tették: „A lakosság jövedel­mének növekedésén belül — az alapvető szociális ellátás sérelme nélkül — a munká­ból származó jövedelmekre kell nagyobb figyelmet for­dítani”. Bizonyos, ebben a megál­lapításban jelentős része van az életszínvonal stagnálása, bizonyos rétegeknél csökke­nése következtében létrejött feszültségeknek. Ám nagy a valószínűsége annak is, hogy kemény gazdasági, gazdálko­dási tények nyomatékosítot­ták szükségszerű teendővé a felismerést: nem vagyunk annyira gazdagok, amennyire visszaszorult a munkajöve­delmek szerepe a társadalmi munkamegosztás legtöbb részterepén ...: Ahhoz ugyanis, nagyon gazdagnak kellene lenni, hogy lemond­hassunk a munkajövedel­mekben rejlő ösztönzési, ér­dekeltségi lehetőségekről, mert ha ezekről „elfeledke­zünk”, akkor aligha sikerül előteremteni a viszonylag tág körű szociális ellátás, társa­dalmi juttatás seregnyi rész­letének anyagi fedezetét. Kedvezőtlen tapasztalatok serege kényszerítette ki azo­kat az intézkedéseket, szabá­lyozó változtatásokat, ame­lyek hatására 1984-ben már — szerény mértékben — nőtt a bérek, a keresetek ösztönző szerepe, az egyéni javadal­mazás és az egyéni teljesít­mény kapcsolata valamivel szorosabb lett. Kezdő lépé­sek nem egyértelmű vissz­hanggal! Kiderült ugyanis, hogy nemcsak a jövedelmek differenciálódását kell meg­szoknia a közvéleménynek, hanem a követelmények emelkedését és differenciá­lódását is! Ami nem egysze­rű. Példák, esetek sokasága mutatja, a megnőtt feladato­kat nem mindenütt és nem mindenki vállalja...! Nem könnyű szakítani a megcson­tosodott szokásokkal, a rósz beidegződésekkel, amint nem könnyű elrekeszteni a mun­kával arányban nem álló, il­letve a munka nélkül S2lér- zett jövedelmek keletkezésé­nek útját sem. égis, bár nem köny- nyű, de elkerülhe­tetlen. Ez az egyet­len lehetséges út ugyanis a_z élet- színvonal — érzékelhető és tartós — emelkedése meg- alapoziásához. Hangsúlyoz­zuk: megalapozásához. Mert az emelkedéshez még több kell majd. Persze, először nem munkajövedelmek, ha­nem a társadalomnak szük­séges és hasznos munkatel­jesítmények formájában. M. O. Országos mozgalommá szélesedett KFolytatás |oz 1. oldalról.) egymás mellett. Alapvetően arról van szó, hogy a válla­lási elemeket szaporítani, növelni kell a vállalati gaz­dálkodásban, és az ehhez kapcsolódó munkaverseny­ben egyaránt. Ehhez a válla­lati gazdasági munkaközös­ségek jó tapasztalatokat hoz­nak felszínre. A továbbiakban arról szólt, hogy a kongresszusi és felszabadulási munkaver­seny eredményeinek teljes körű számbavétele — éppen annak sokrétűsége miatt — nem lehetséges, s nem is szükséges. A SZOT szonban azt ajánlja az ágazatok, kü­lönböző területek, termelő­szövetkezetek vezetőinek, hogy a kongresszusi ver­senyben tapasztalt leodü'o tét. tenniakarást mindenütt értékeljék, s a tapasztalato­kat használják fel a szrwi- aíjsta muokaversenv továb­bi fejlesztése során. Gál László ezután utalt arra, hogy az elmúlt hetek­ben több munkahelyen tet­tek felajánlást az SZKP XXVII. kongresszusa tiszte­letére. Ezeken a helyeken a dolgozók a szocialista orszá­gokba, elsősorban a Szovjet­unióba irányuló exportszál­lítások maradéktalan teljesí­tését vállalták. Több ágazat­ban, iparágban a magyar Szakszervezeti kongresszu­sok tiszteletére vannak ki­bontakozóban versenykezde­ményezések. A SZOT titkára végül el­mondta. hogy a kongresszu­si és felszabadulási munka­verseny kétéves ciklusa 1985 végén zárul, s annak ered­ményeit — a hatodik ötéves terv teljesítményeivel együtt — a jövő év elején értékelik. A legkiemelkedőbb eredmé­nyeket elért vállalatok, szö­vetkezetek és brigádok ma­gas szintű párt és állami ki­tüntetésben részesülnek. Huszonöt vállalat, illetve szövetkezet kapja meg az (MSZMP Központi Bizottsá­gának kongresszusi zászla­ját, nyolcvan szocialista bri­gád a Központi Bizottság oklevelét. A hatodik ötéves terv során legjobb eredmé- hyieket eléírt vállalatok, il­letve szövetkezetek a Mi­nisztertanács és a SZOT Vö­rös Zászlaját, illetve a Mun­ka Vörös Zászló Érdemrend­jét, a legjobb brigádok (ugyancsak a Munka VöPös Zászló Érdemrendjét, illetve a Magyar Népköztársaság Kiváló Brigádja kitüntetést, a legeredményesebben egyé­nileg dolgozók pedig a Szo­cialista Munka Hőse kitünte­tést kaphatják meg. A ki­tüntetéseket az 1986. május 1-i ünnepségek keretében adják majd át. A kitünteté­sek adománvozásának pá­lyázati rendjéről a Minisz­tertanács, a SZOT és a KISZ KB már az elmúlt évben együttes határozatot adott ki. Szükséges, hogy az érde­keltek a pályázati feltétele­ket alaposan tanulmányoz­zák és a pályázatokat lehe­tőleg 1986. március elejéig küldjék el az illetékes ága­zati szervekhez. Arcok porkeretben *£: fívgmmk - > i . NvűMnálva aSabásokna k

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents