Szolnok Megyei Néplap, 1985. szeptember (36. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-12 / 214. szám
1985. SZEPTEMBER 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A Közlekedési Minisztérium, a Központi Szállítási Tanácsi és a MÁV Vezérigazgatósága — mint arról lapunkban már hírt adtunk — az elmúlt héten felhívással fordult a vasúttal fuvaroztatókhoz: Szeptember 6-án, 7-én és 8-án ügyeletek, komplex brigádok szervezésével gyorsítják meg a hétvégi vagon ki-, és berakást. Amint azt Baritsa Györktől, a MÁV körzeti üzemfőnökségének helyettes vezetőjétől megtudtuk, a szolnoki csomópont körzetében eredményes volt a vagonok állásidejének csökkentését, „forgási sebességük gyorsítását” és a vagonpark kihasználtságának javítását szolgáló kampány. Három nap alatt 498 kocsit raktak ki a vállalatok, közülük legtöbbet, 195-öt a Tisza- menti Vegyiművek, és jó teljesítménynek számít a BVM-ben kirakott 44, a cukorgyárban kiürített 27 vagon is. A hétvégi akció haszna: a vagonkirakás meggyorsítása lehetővé tette, hogy a körzeti üzemfőnökség működési területén a más hétvégeken szokásosnál 10 százalékkal több vasúti kocsiba tudták berakni a szállításra váró áruféleségeket. Képünkön: rakodás Mezőtúron, a Volán 7. sz. Vállalat telepén. Fotó; T. Z. Péli Nitrogénmüvek Pótolták az elmaradást Az év eleji energiakorlátozás súlyosan érintette az ország legnagyobb műtrágyagyárát, a Péti Nitrogénműveket. Ennek ellenére nem lett hiánycikk a mezőgazdaság számára oly nélkülözhetetlen pétisó. A gyárnak szeptemberre sikerült pótolnia elmaradását, bár március végén még 700 millió forint értékű termeléskiesést tartottak nyilván. A vállalatnál már a kényszerleállás miatt átcsoportosították az évközbeni teendőket, a karbantartást, a nagyjavítást, mégpedig oly módon, hogy az indulás után ezek miatt már ne legyen szükség újabb leállásra. Az intézkedések eredményeként a vállalat idei termelési értéke már elérte a múlt év azonos időszakáét. Szakszervezeti mérleg Választásra készülnek az Aprítógépgyárban Döntő a bizalmiak munkája — Közvetlenebb kapcsolat a tagsággal Az őszi munkákhoz Feltöltött raktárak új gépek Megfelelő mennyiségű gépet, alkatrészt kinál a mező- gazdasági üzemeknek az őszi munkákhoz az Agrotek. Fel- töltött készletekkel, raktárakkal biztosítja a műszaki feltételeket a betakarításhoz, a szállításhoz, a talajmunkákhoz. összességében öt- milliárd forint értékben található raktáron kombájn, rakodógép, s emellett mintegy százezerféle alkatrész. Az őszi munkák igencsak igénybe veszik az embert és a gépet, hiszen számítások szerint megközelítően 40 millió tonna termény, anyag, eszköz megmozgatása, szállítása a feladat. Ennek megkönnyítésére az Agrotek háromezer új traktort szerzett be, amelyek nemcsak a talaj - munkáknál, vetéseknél hasznosíthatók, hanem a szállításba bevonhatók. Műszer keresi a repedéseket Korszerű hibafeltáró műszerrel gyarapítja technikai eszköztárát a Győri Vízmű és Fürdő Vállalat. A csővezetékek repedéseit feltáró kisszá- mítógépes berendezés beszerzésére az úgynevezett hálózati veszteségek késztették a vállalatot. A hálózatba juttatott víznek ugyanis 7—14 százaléka távozik vesz.eség- ként a várost behálózó csövek résein, repedésein. Ezzel a mennyiséggel akár egy kisebb település vízigényét is ki lehetne elégíteni. A veszteségek radikális csökkentését sürgetik a fentieken túl a víz előállításának növekvő költségei is. Az osztrák szállítóktól kölcsönkapott műszert már kipróbálták a Rába-parti városban, s a berendezés kitűnően vizsgázott. Rövid idő alatt „megtalált” egy olyan repedésf az egyik győri uicá- ban, amelyet a vállalat dolgozói többszöri leásással sem tudtak feltárni. A mikroprocesszorral vezérelt műszer érzékenységét jelzi, "hogy már gombostűfej nagyságú lyuk érzékelésére is képes, s a rések, repedések helyét a felszíntől centiméternyi pontossággal megjelöli. A Metra- vid 3000 elnevezésű hibafeltáró eszközt — amellyel naponta akár 500 méternyi vezeték „letapogatását” végezhetik el — a tervek szerint még ez évben munkába állítják. Manapság igencsak megélénkült a Jászberényi Aprítógépgyár „közélete”. Betudható ez annak, hogy a szakszervezeti választások kezdetével egybeesik a vállalati tanács tagjainak megválasztása. A két esemény azonban csak időben egybevágó, valójában egyik sem vonja el a figyelmet a másiktól. Sőt, a két esemény egybeesése csak növeli a közügyek iránti érdeklődést. Persze, a munkát is gyarapítja a szakszervezeti tisztségviselők számára, akiknek egyébként is volna mit tenniük. A szakszervezeti választás szervezési munkái mellett ugyanis számvetést kell ké- szíteniök a helyi szakszervezeti életről, kimunkálni a közeljövő feladatait, — ami cseppet sem könnyű. A termelés segítésétől kezdve az érdekképviseletig és az érdekvédelemig mérlegelniük kell üzemük életének egészét, lévonni a megfelelő következtetéseket. Kézenfekvő tanulságok A vállalati szakszervezeti bizottság beszámolójának elkészültéről most még korai volna beszélni. Néhány tanulság azonban már kézenfekvő. Mégpedig, mindenek előtt az, hogy a több évtizedes, megcsontosodott gyakorlaton igen nehéz változtatni még akkor is, ha erre a Minisztertanács és a SZOT rendeleté jogokat biztosítva lehetőséget ad. Az Aprítógépgyár néhány szakszervezeti bizalmija hitetlenkedve fogadta, hogy most már érdemi dolgokban (fizetésemelés, segély, üdülés, lakásépítési hozzájárulás, stb.) hallathatja szavát és azt figyelembe is veszik a döntéseknél. A bL zalmi jogkör növekedésének egyenes következménye a mostani választásnál az, hogy a korábbinál alaposabban mérlegelik azt, ki alkalmas erre a tisztségre. A gyakorlat bebizonyította azt is, hogy nem szabad túlságosan polarizálni a munkát, mert annak az lesz a következménye, hogy testületi döntések előtt körülményessé válik a tagság többsébe véleményének kikérése, másrészt a szakszervezeti bizottság munkájáról, döntéseiről késve, vagy egyáltalán nem értesülnek a tagok. Ezért döntöttek úgy. hogy az eddigi ötvenöt bizalmi helyett csak harmincnégyet választanak és kettővel csökkentik a főbizalmiak létszámát is. A szakszervezeti bizottság és a tagság közvetlenebb kapcsolatát célozza tehát ez az intézkedés. Az Aprítógépgyárban ugyanis azt tartják; a termelő részlegeken végzett szakszervezeti munka jobbátétele a kulcs a zárhoz. A vállalati Ilyenkor, a választások idején kikerülhetetlen a kérdés: a szakszervezeti bizottság hogyan segítette a termelő munka hatékonyságát. Mint máshol, úgy az Aprítógépgyárban is egyre érdemibb módon vesz részt ez a testület a vállalati tervezésben. Állásfoglalása mellett sokat jelent az is, hogy a dolgozókkal évről évre ismertette az alapvető célkitűzéseket. Megértette, elfogadtatta velük a terveket, vázolta megvalósításuk lehetőségeit, közgazdasági ismereteket terjesztett. Tőle telhetőén eredményesebbé igyekezett tenni a rétegpolitikai munkát azzal, hogy kezdeményezte: a hiányszakmákra anyagilag többet fordítsanak, kiemelten kezeljék azokat. A testület elősegítette azt is, hogy a szocialista versenymozgalom jobban igazodjék az élethez. Igaz, nagy „vérveszteséggel” járt ez, hiszen a 61 szocialista brigádból csak 43 maradt talpon, de azok többet produkálnak a korábbinál. Elérték azt is, hogy a mozgóbérfelhaszná- lás szerves része lett a szocialista munkaverseny eredményeinek elismerése. Közvetetten bár, de a szakszervezeti tisztségviseA vállalati szakszervezeti bizottság külön figyelmet szentelt a szociálpolitikai feladatokra. Az eredményekről csupán néhány példa: Az utóbbi öt évben száztizenki- lenc dolgozó több mint 6,8 millió forint lakásépítési vagy lakásvásárlási támogatásban részesült. Évente több mint hétszázan pihennek vállalati üdülőkben Siófokon és Mátrafüreden. Az üzemi étkezés többízben felemelt költségeit csak egy esetben hárították a dolgozókra. Négy év alatt 675 ezer forint vállalati segélyt osztottak ki. A környező községekből naponta szállítják munkába a dolgozókat. Külön figyelmet érdemel az üzemegészségügy fejlődése. A fejlesztési tervek készítésekor figyelembe veszik az szakszervezeti bizottság tevékenysége enélkül akár a csillagokba emelkedhet, akkor sem lesz eredményes a vállalatnál kifejtett mozgalmi munka. Egyszóval csak a bizalmi csoportok munkájának javulásával fejlődhet a gyárban a szakszervezeti munka. löknek is részük van tehát abban, hogy 1980 óta 35,8 százalékkal nőtt az Aprítógépgyárban az egy dolgozóra eső termelési érték, a bér- színvonal pedig 40,5 százalékkal emelkedett. Az idén átlagosan kilenc százalékos bérfejlesztést hajtottak végre. Természetesen nemcsak mindig olyan közkedvelt dolgokkal kellett foglalkoznia a vállalati szakszervezeti bizottságoknak, mint a bér- fejlesztés. Esetenként a dolgozók vélt érdekei ellen is fel kellett lépnie. A kollektív szerződés például évente maximálisan 250 túlórát engedélyezett személyenként. Ugyanakkor, néhány ember, pénzért képes magát megszakítani. A munkahelyen eltöltött idő helyenként fi^h- tasztikusan megnőtt, pedig az egészségre ártalmas acélöntődéi helyeken nem véletlenül állapították meg azt heti 36 órában. A gazdasági munkaközösség sok időt elrabolt a munkásoktól. A szakszervezeti bizottság kezdeményezésére a vállalat vezetősége most már figyelemmel kíséri azt, hogy a plusz munka milyen mértékben terheli a gazdasági munka- közösségek tagjait. üzemorvos véleményét is. Lehetne tovább sorolni az eredményeket, de ugyanakkor a megoldásra váró gondokat is. A vállalati szak- szervezeti bizottságot nagyon foglalkoztatja például az a kérdés: miként lehetne elejét venni a szakmunkások elvándorlásának? Az egyedi gépgyártás miatti szigorú minőségi előírások, a több műszakos munkarend, a fizikai erőkifejtés miatt sokan változtatnak munkahelyet. Lehet tehát feladata valamennyi új, vagy újjáválasztott szakszervezeti tisztség- viselőnek abban, hogy elősegítse egy összeforrottabb, nagyobb eredmények elégésére képes vállalati kollektíva kialakítását és megtartását. S. iB. Előtérben a szociálpolitika A termelés segítése A takaró hossza Addig nyújtózkodj ameddig a takaród ér! A mező- gazdasági nagyüzemekben egyre gyakrabban lehet hallani az ismert közmondást. S rögtön hozzá is teszik; gömbölyödni kell alatta, mert rövid a takaró. KUki ismerete, tapasztalata szerint sorolja ennek jeleit. A műtrágyák választéka nem igazodik a termesztett növények biológiai igényeihez: a szükségesnél kevesebb van a keresett növényvédő szerekből. ezért silányabbakkal kell helyettesíteni őket. gyenge a munkagépek minősége; kifogásolható az alkatrészellátás; megcsappantak a fejlesztésre fordítható források, a régi eszközök állaga pedig leromlott, összefoglalva, úgy érvelnek a szakemberek, hogy az anyagi-műszaki ellátás hiányosságai valamint a szűkös fejlesztési lehetőségek már korlátozzák a termelés fejlesztését. Mások erre úgy válaszolnak, hogy annyi gépet, aL •katrészt műtrágyát, növény- védőszért lelh/et) vásáriéinr, amennyire pénze van az országnak. Erre most különösen ügyelni kell, hiszen az első félévi adatok éppen a vásárláskor való takarékoskodásra hívják fel a figyelmet: az ország exportja a tervezetthez képest csökkent, az import pedig nőtt, vagyis kedvezőtlenül változott a kettő egyenlege. Két ségtelen, hogy e tényeket tekintetbe kell venni, amikor a mezőgazdaság anyagi-műszaki ellátásáról, illetve annak hiányosságairól folyik a vita. Ezt elfogadva, sokan felteszik a kérdést: hozzá-, jut-e annyi beruházáshoz a mezőgazdaság, amennyi a nemzeti jövedelemhez való hozzájárulásáért, az exportban betöltött szerepéért megilletné? Nyújtózzunk-e addig 7 Vitatkozni persze lehet ezeken, ám a gyakorlatban e polémiák sehová nem vezetnek. Az erőket nem a meddő véleménycserékre kell felcserélni, hanem a cselekvésnél hasznosítani. S ez utóbbinak tág a tere a magyar mezőgazdaságban is. Ha a már említett takaróelméleten tovább tűnődünk, s fordítva tesszük fel a kérdést. akkor is hosszan elmé'- kedhetünk korlátáinkon. Magyarán; nyújtózunk-e addig, ameddig a takarónk ér, kihasználjuk-e mindazokat a lehetőségeket, amelyeket a mostani termelési feltételek kínálnak? Röviden azt válaszolhatjuk: nem. A felelet persze nem ennyire egyszerű, a valóságos kép sokkal árnyaltabb. A gazdaságok egy részében a termelési feltételek hiánya valóban gátja a fejlődésnek, ám másutt a kihasználatlan lehetőségek miatt termelnek kevesebbet a várhatónál. A szélsőségeknek egyik oka. hogy a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok egy része gyenge termőhelyen gazdálkodik, s nem képesek elérni még az átlagos eredményeket sem. Ök erről nem tehetnek, s a lemaradásért sem marasztalhatok el. Az embereken Is múlik 7 De mi a magyarázata annak, hogy a szomszédos, azonos természeti feltételek között termelő gazdaságok között is nagyok a különbségek? Az egyik országos főút két gazdaságot választ el egymástól. Néhány esztendeje az egyik oldalon lévők hektáronként négy tonna búzát termeltek, a másik oldaluk alig több, mint két tonnát. Az utóbbiaknál más gondok is szaporodtak, s hamarosan új vezetők kerültek az élre. S megtörtént a „csoda”: a búzatermelés hozamai emelkedni kezdtek, az egykori lemaradók leköröz, ték a szomszédokat. Nyilvánvaló, hogy a változás nem magyarázható a föld minőségével vagy az égi áldással. A főút nemcsak a gazdaságok határát, hanem az emberek, közösségek magatartását is elválasztja egymástól. Korántsem mindegy ugyanis, hogy miikor, milyen elővetemény után vetik a búzát, mennyire figyelnek saját munkájukra a traktorosok, s mennyire engedik a talajba vetőgépük csorosz- lyáját, ügyelnek-e a csatlakozó sorokra. E feltételek szigorúan szakmaiak, s csak a vetésre vonatkoznak, óm lehetne másféle példákkal is folytatni a sorit. Mindegyik oda vezet, hogy a természeti adottságokon, az eszköz- és anyagellátáson kívül a munkában szorgoskodó emberiek magatartása is meghatározza a termelési eredményeket. Mint az említett példából kiderül, szakadéknak tűnő különbségeket lehet ledolgozni rövid idő alatt. A változtatás kulcsa Ezért nem oktalan az a sokat hangoztatott vélemény, hogy a termelés fejlődésének egyik forrása a lemaradók felzárkózása. Ismét a gabonatermelésből egy példa: mértéktartó becslések szerint az ország gabonatermő területének harmadán lehetne hektáronként egy tonnával többet betakarítani. Ez 800—900 ezer hektárt, s ugyanennyi tonna gabonát jelent. S e többletterméshez nem új vetőmagra, több gépre, hanem másfajta gondolkodásra és magatartásra lenne szükség. Ez a „csak” persze roppant bonyolult feltételrendszert takar. A másfajta gondolkodás ugyanis önmagában nem alakul ki. hiszen a korábbi szokások beidegződtek, azokon nehezen változtatnak az emberek. A változtatás kulcsa a valódi érdekeltség lehet. Vagyis olyan feltételeket kell teremteni, hogy a saját hibájukból lemaradók ne „vegetáljanak”, magas színvonalon, hanem kényszer legyen számúikra a jobb, szervezettebb munka. Nem vonatkozhat ez a szigorúság a vétlenekre, akik mindent megtesznek a termelés fejlesztéséért, de természeti vagy anyagi lehetőségeik korlátozzák a kibontakozást. Számukra nélkülözhetetlen a támogatás. Ám ezekre a forintokra mindenki csak vailós, az ország számára is hasznos teljesítménye után várakozhat. V. F. J. Ponyvaszövet exportra Évi másfélmillió négyzetméterrel, vagyis 35 százalékkal több ponyvaszövetet vásárol 1986-tól a szovjet külkereskedelem a Kenderfonó és Szövőipari Vállalattól. A rendelés teljesítésének feltételeit több mint 100 millió forintos beruházással teremtik meg. Ebből mindössze csak körülbelül 12 millió forintot költenek új építkezésre, a többiért korszerű gépeket, berendezéseket, közöttük teljesen zajtalanul működő vetélő nélküli szövőgépet, továbbá festő- és mosógépsort, valamint cérnázókat vásárolnak. A többségüket még ebben az évben felszerelik. A gyár a jövő évtől kezdve az eddigi 4,5 millió négyzetméterrel szemben évi hatmillió négyzetméter különféle takaró ponyvát szállíthat szovjet partnerének, Hasznos volt a rakodási kampány
