Szolnok Megyei Néplap, 1985. szeptember (36. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-09 / 211. szám
1985. SZEPTEMBER 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A hét filmjeiből Álmodik az állatkert Sörről, először vizet prédikálva Beszélgetés Urbán Istvánnal Sajnálatos, hogy közvéleményünkben a film fogalma leszűkül a játékfilmre. Napjainkban talán már az animációs filmjeink sikere és népszerűsége valamelyest „tágítja” a film fogalmát, de hol vagyunk még attól, hogy a különböző műfajú, a játékfilmek kategóriájába nem sorolható munkákat igazi „mozinak” fogadjon el a nagyközönség. Pedig ez méltánytalanság! A természetfilmek esetében is az, még akkor is, ha netán a „külföldön sikere volt, tehát jó film” megtévesztő szemléletével nézzük pl. Kollá- nyi Ágoston filmjeit. A Köti és a vadmacska, a Nagyítóval a tenger alatt, a Mon- guzok szigete és más nagyszerű természetfiLmjeinek itthon és külföldön egyaránt sikere volt, nem is akármilyen. A poétíkus szépségű Aquárium pedig egyenesen nagydíjat nyert a cannes-i filmfesztiválon. Most új filmmel jelentkezett Kollányi Ágoston, az ötletében mindenképpen zseniális Álmodik az állatkert című munkájával. Nem a tekintélyelv, az idős művésznek méltán járó megbecsülés mondatja velünk, hogy igaz örömmel nézzük meg Kollányi új filmjét, hanem az a tény, hogy az effajta „mozi” ritkább nálunk mostanában mint a fehér holló. Pedig ennek a műfajnak — a természetfilm és a mese szerencsés elegye — igazán jó közönsége volna nálunk: a gyerekek, az óvodáskortól a tánciskolákig, sőt ázon túl is. A film alapötlete nagyszerű. Miről „álmodnak” az állatok kényszerű lakóhelyükön, az állatkertben. Nyilván a szabadságról, a mesz- szi dzsungélekről, a sivatagról, tengerekről, stb. Ha Kollányi Ágoston minden kényszerpálya nélkül „megcsinálhatta” volna ezt a filmet, hisszük, eddigi munkái, életműve alapián, hogy nagyszerű mű született volna. Adott helyzetben viszont inkább csak az eredeti pótszerét láthatjuk — még ez is többet érő sok más dilettáns munkánál — netán azt, ami az eddigi Kollányi- filmekből kimaradt. Sajnos a keret játék inkább rontja a hatást, mint növelné. A „kulcsos” fiú és az éjjeliőr kettőse valahogy nem harmonizál. A kisgyerek az éjjeliőr segítségével sem tud gazdagabb álmokat vásznunkra varázsolni, csak olyanokat, amelyeket össze lehetett szedni, vágni az eddigi Kollányi-Vancsa Lajos (operatőr) filmekből. Elnézést a sánta példáért, egy kicsit a szegényember vízzel főz sajnálatos igazsága érvényesül az állatkerti álmokban. Más kérdés, hogy egy szel lemiekben oly gazdag, nagyszerű életművet magáénak tudható művész, mint Kollányi Ágoston, még szerény lehetőségei közepette is igen élvezetes, szép filmet teremtett. Nem kell különösebb „jóstehetség” hozzá, hogy jelezzük: a legőszintébb közönségréteg milyen örmmel fogadja majd. Méltán! — ti — Könyvről-könyvre Őstörténetünk tájain A rendszeres könyvvásárlók legtöbbje a Panoráma kiadót elsősorban népszerű és hasznos útikönyvei révén ismeri. Pedig lassan- lassan tizenöt esztendeje, hogy a kiadó útnak indította r„Utazás a múltban és jelenben” című sorozatát; e sorozatban látott napvilágot — többek között — a könyvtárak némelyikében .salátává” olvasott A magyar régészet regénye, a Régészeti barangolások Magyarországon című kötet is. Ebben az esztendőben a kiadó két új kötettel gyarapította sorozatát: Kiss Gábor Török hadak Magyarországon című könyvét és Az őshazától a Kárpátokig című tanulmánygyűjteményt jelentette meg. Az utóbbi kötet elsősorban azoknak ajánlható, akik nem sajnálják az időt és a fáradságot múltbéli tájakra kirándulni. A gyűjtemény élén olvasható mottó Andre Giole-től származik: „Higgy azoknak, akik az igazságot keresik, de óvakodj azoktól, akik azt hiszik, hogy megtalálták!” Nos, a könyv tanulmányait igazságkereső régészek, történészek, néprajztudósok, folkloristák, nyelvészek írták; foglalkoznak — sok egyéb mellett — a magyar őstörténet és a néprajztudomány összefüggéseivel. a nomád népek sámánhitével, nyelvünk fejlődéstörténetének néhány kérdésével, a levédiai állattartással, illetve a Kárpát- medencében a magyarság előtt élt népek kultúrájával. A nyelvész Pusztay János, a Herder-díjas néprajz- tudós Balassa Iván, a zenekutató Vargyas Lajos, a régiész László Gyula, Garam Éva, Tomka Péter. Kvalo- vánszky Alán, Gömöri János, a filmes-néprajzos Jan- kovics Marcell nevével jegyzett írások: megannyi izgalmas szellemi kaland. (Garam Éva, a Nemzeti Múzeum régésze a Tiszafüred — Majoroson 1965 és ’72 között végzett ásatásai alapján vezeti el az olvasót az avarok korába. Az itt előkerült leletek jelentős részét a szolnoki Damjanich Múzeum őrzi). — vágner — Nemrégiben új ipar, a sörgyártás telepedett meg megyénkben. A martfűi üzem működése remélhetőleg hozzásegíti majd a környéket a sörellátás javításához, szerkesztőségünk azonban igyekezett kihasználni a letelepedés egy másik előnyét is. Urbán Istvánt, a gyár főmérnökét és „sörmesterét” a sörkészítés néhány titkáról, érdekességéről faggattuk. — Ügy tudom, a pilseni sör azért lett világmárka, mert az ottani ősforrás adja a sörkészítésre legalkalfma- sabb vizet. Ma azonban a világ szinte minden részén gyártanak már „pilsenit"... — Helyes, kezdjük a beszélgetést vízzel, hisz a sör- készítés is leginkább ezen múlik. Való igaz, a régi híres sörgyárak mind a jó sörfőző vizet bőségesen adó 'területekre települtek. A bőség legalább olyan fontos, mint a minőség, mert a hagyományos eljárások tízszer annyi vizet igényelnek mint amennyi sör készül, de a korszerű technológiákat alkalmazva is legalább 6:1 az arány. — De imilyen is a jó minőségű, ^sörfőzésre ialkalmas víz? — A nálunk legkedveltebb világos és könnyű pilseni típusú sörök lágy és nem túl magas összsótartal- mú vizekből készülnek. (A pilseni ősforrás vize savanyú kénhatású és kevés karbonátot tartalmaz.) Sötét és testesebb italt — ilyen például a dortmundi — viszont a keményebb vizekből lehet főzni... Szóval, kinek milyen az ízlése, milyen sört szeret leginkább, olyan vízre esküszik. Egy azonban biztos: a víz határozza meg a sörtípusát. — Tehát, ha sörgyárat építek, igen sok dolgot eldönt, hogy a környéken milyen vizet találok? — Régen így volt, a mai vegyi eljárásokkal azonban bármilyen minőségű víz előállítható. Ez nagyon jó, mert nem köti meg a gyártó kezét egy-egy kút hozama, és a legrosszabb sörfőző vizet adó területeken (például nálunk, az Alföldön, ahol lúgos, karbonátos vizet adnak a kutak) is lehet gyárat építeni... Tehát ma először arról kell dönteni, hogy milyen típusú sört akarok készíteni. — Mintha nem is sörmester döntené el, milyen ital kerül korsóinkba, hanem a természet, illetve ma a víz- előkészítés jtrányítana... Exkluzív Interjú — Na, azért marad még eldöntendő kérdés a víz kiválasztása utánra is. Nem titkolózni akarok, vagy a szakmát misztifikálni, de a sörfőzés során végbemenő vegyi reakciókat ilyen dövid idő alatt úgysem tudnám megértetni. A lényeg: a malátában (ez csíráztatás után kíméletesen szárított árpa) lévő. illetve a főzés során keletkező, a fehérjéket és a különböző szénhidrátokat lebontó enzimek különböző hőfokon „működnek”. A sörfőzőnek azt kell tudnia, hogy a kívánt minőség eléréséhez milyen hőfokon meddig tartja főzetét. Az is rajta múlik, hogy részenként főzi fel a „levet” vagy az egésznek emeli fokozatosan a hőmérsékletét. A két — a dekokciós és az infúziós — eljárás más-más italt ad. — Szóba került habzó italunk másik anyaga, az árpamaláta. Az ősi alapanyagot ma mind többször pótolják kukoricadarával vagy rizs- zsel. A sörfőzés őshazájában, Németországban azonban 1516 óta napjainkig törvény tiltja az efféle pótanyagok használatát. Gondolom nem véletlenül... — Valóban, az NSZK-ban még ma is él a tisztasági törvény. De ne felejtsük el, például a dán és az osztrák sörök is világhírűek és kiválóak. A malátában levő enzimek az idegen keményítő (kukorica, rizs) elbontására is képesek, ha mértékkel adagolják azt. Az viszont tagadhatatlan, hogy különbség van a csak malátából és a kukorica hozzáadásával főzött sör között. Hogy melyik a jobb, ízlés kérdése. — Martfűn használnak pótanyagokat? — A gazdaságosság erre kényszerít bennünket is, de kukoricát és rizst nemcsak^ ezért használnak a magyár gyárak. Nálunk nincs elég maláta, a sörtermelést 60 százalékkal kellene csökkenteni, ha csak malátát használnának az üzemek... Különben az Aranyhordó re- deptjének kidolgozásánál mértéktartóak voltunk: a kukorica, illetve rizs részaránya összesen 20 százalék lehet, mesterséges enzimkészítményeket pedig nem használunk. — A leghíresebb német sörök címkéjén mindig ott olvasható, hogy hány évszázados tradíciók szerint készülnek. 1Martfűn ilyen hagyományok nincsenek, a sörmester szerint mennyi idő \kell mire már ön is elégedett lesz az Aranyhordó minőségével? — Az biztos, hogy nem évszázadokban számolok... Egy éven belül feltétlenül el kell érni, hogy sörünk világosabb színű legyen. Javítanunk kell a habtartósságon is, mert ezzel bizony még nincs dicsekedni valónk. és szeretnénk a martfűi sör széndioxid megtartó képességét is növelni. A világosabb szín a vízelőkészítő rendszer megbízhatóságának javításával érhető el, a többi feladat megoldásához is gyűjtjük a helyi tapasztalatokat. Mert ha nem is feltétlenül több évszázados, de mindenképpen hosszú „kísérletezés” eredménye a kiváló sör. Még ma, a fejlett technika, a kémia korában is. — Az ,utolsó ikérdés: I a a sőrmesternek éddvg melyik Isör ízlett a legjobban? — Az NSZK-ban ittam egy kicsi, évente csak 20 ezer hektoliter, kizárólag csapolt sört készítő sörfőzde italából egy korsóval. Az üzem annyira nem közismert, hogy fejből már nem is tudom a nevét, de azt a sört nem lehet elfelejteni. v. ez. j. KERÜLŐ ÚTON AZ IPARMŰVÉSZEIHEZ Tűzzománc várostérkép Jászberényben Ahogy az aulába, belépünk a főbejárattal szemben rögtön egy színes kerámiával, tűzzománccal díszített ál hívja fel magára a fi- jyelmet. Az erőtől duzzadó ombos fát, mely a törzsén i várost és a gyárat tartja, igurá'k veszik körül, a gyö- cerek között pedig megjelelik a múlt. Szívesen elidő- :ik előtte az ember, míg az ímeletről, vagy a gyár túlsó régéből előkerül a keresett valaki. Egy göndör hajú fiatalember nyújtja a kezét, Sisa József, a gyár dekorációs csoportjának vezetője. Nézzük a beszédes falat. — Tizenegy éve készült, egy évi munkám van benne. Nem sokkal azelőtt ismerkedtem meg a tűzzománc technológiával Zebegényben. Izgalmas feladat volt, meg merek állni előtte bármikor. Indulunk az irodába, keresztül a gyáron. A dekorációról nem ilyen fogalmaim voltak, forognak a fejemben a gondolatok míg odaérünk. Üdvözlő, mozgósító feliratok, zászlók, szalagok, díszítés, foltok, repedések eltüntetése. Az első szobában valóban ezt látom — kellékek ünnepekre és hétköznapoki a. Beljebb festőállvány, tél- plasztikák, tégelyek, égetőkemencék, rézlemezek, törött cserepek. — Ekkora vállalatnak szüksége van egy 4—5 tagú dekorációs csoportra. Gyáron belül is sok a munka, de a városban is rengeteg a dolgunk. Ilyen a kiállításokhoz, rendezvényekhez, a Hűtőgép' gyár Munkás és Ifjúsági Házának berendezése, ahol az én feladatom a tervezés, így készült a Jász Múzeumban az ipartörténeti kiállítás, jászsági bemutató Szolnokra és Pestre, de korábban Brnóban is egy műszaki kiállítás. — És a tűzzománc? — Igen, hát nem is tartom magam dekoratőrnek, amit nem vethet senki a szememre. Igaz 1969-ben elektrotechnikusként kezdtem a Hűtőgépgyárban, de hamarosan erre a területre kerültem. Nem véletlenül, mert akkor már a képeimmel díjakat szereztem a különböző kiállításokon. Ezután jött 1972-ben a zebegényi szabadiskola, ahová azóta is járok. Az utóbbi 3 évben már tanárként. Közben minden évben történik valami. Kiállítások, díjak, belső építészeti tervek és kivitelezések. Nem tanult főiskolán, munkái mégis hamar eljutottak a Műcsarnokba. Nem volt válogatós, készített érmeket, grafikát, étlapot, bútorokat. Sokoldalú - sága ellenére maradt a zománcnál, de a tér mindig foglalkoztatta. Tűzzománcait is plasztikusan munkálta meg. Az ifjúsági ház belső terének kialakítását 1977- ben természetesen őrá, saját dolgozójára bízta a gyár. A 40 négyzetméteres kerámiatűzzománc pannó felkeltette a szakma figyelmét is. A gyári feladatok szerencsésen találkoztak választott útjával, az iparművészettel. Nem kitaposott úton haladt, a művészetben nincs is ilyen, mégis nagy kerülővel ért céljai közelébe. Az első igazi elismerés tavaly nyáron köszöntött rá, amikor meghívták a kortárs iparművészek országos tűzzománc kiállítására a Vigadó Galériába. A bemutatót követő állami vásárlással megtört a jég. Addig ugyanis a szakmabeliek előtt csak egy renitens dekoratőr volt, aki havi fizetésért készíti a vitathatatlanul művészi értékű alkotásait. Valóban így kéSisa József: Requiem szült a Balaton áruház belső kiállítása és a Jászberényi Városi Tanács épületének földszinti része is. A jászberényi Déryné presszót már a Művészeti Alap közreműködésével díszítette zománcképekkel. Hasonlóan készül most egy köztéri várostérkép a helyijta- nács megbízásából, melyet az ősz folyamán állítanak fel a promonádban. Az elfogadott vázlat szerint négy méter magas nyers, roncsolt felületű betonoszlop tartja majd a színes tűzzománc várostérképet. A bíróság és a gimnázium előtt álló utcabútort valószínűleg a Jászberényt jól ismerők is szívesen tanulmányozzák. — A térkép után...? — Posztamenseket, állványokat készítünk a gyárban az ifjúsági ház kiállításaihoz. Emellett megbíztak a zeneiskola belsőépítészeti munkáival, a tanácsterembe is gondolkozom már valamilyen együttesen. No és 11 éve építkezem — szinte egyedül mindent. Szeretnék már a végére járni. Lukácsi Pál ■ Rádió műsorából A Kossuth adón ma este negyed nyolckor kezdődik a Hívja a 33-43-22-es telefonszámot! című műsor, amelynek vendége dr. Szíjártó Károly legfőbb ügyész válaszol a hallgatók kérdéseire. A Petőfin a Hétfő esti muzsikaszó sorozat keretében a Sánta családhoz látogatnak el a rádió munkatársai. Holnapja Kossuthon 19 óra 15 perctől Rapcsányi László mikrofonja előtt eddig kevéssé ismert oldaláról mutatkozik be a népszerű komikus színész, Kibédi Ervin. Ugyancsak a Koss.uth adón 21 óra 30-kor kezdődik a A géntechnológia fellegvárából című összeállítás, amelyben magyar és külföldi kutatók beszélnek azokról a biológiai anyagokról, amelyeket csatasorba állítanak a meddőség, a cukorbaj és a szív- infarktus ellen. Tanulságosnak ugyanakkor szórakoztatónak ígérkezik a Petőfi Rádió csütörtökön este fél tízkor kezdődő Csak szervezés kérdése? című riportszatírája. A szerkesztő Kaposy Miklós olyan nagynevű riporterek írásaiból szőtt egy csokorra valót, mint Moldova György, Ma- lonyai Péter, Bóc Imre. Vasárnap 9 órától a Szolnoki Rádió műsorában Utolsó mohikánok címmel hangzik el zenés riportösszeállítás, amelyben kihalófélben lévő szakmák (valószínűleg) utolsó mestereit szólaltatja meg a riporter, Cseh Éva.
