Szolnok Megyei Néplap, 1985. szeptember (36. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-06 / 209. szám
1985. SZEPTEMBER 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Tárgyalás az ipar megyei feladatairól „Ettől már csak Jobb Jöhet..." Helyzetkép a fronton Tegnap délelőtt Mohácsi Ottónak, a megyei tanács elnökének vezetésével Szolnokon tanácskoztak az Ipari Minisztérium idei megyei feladatainak végrehajtásáról a tárca és a megye vezetői. A minisztériumot Körtvé- lyes István miniszterhelyettes, a megyei pártbizottságot Simon József, az MSZMP Szolnok Megyei Bizottságának titkára képviselte. A megye iparának teljesítményéről az év eddig eltelt időszakában Bereczki Lajos, a megyei tanács általános elnökhelyettese tartott beszámolót, amelyben elmondta, hogy a termelés növekedése éppen csak elérte a tervezett szintet, 3 százalékkal volt nagyobb a tavalyinál. A téli kedvezőtlen időjárás 300 millió forintos termeléskiesést okozott, ebből 50 millió forint „írható” a kényszerű energiafelhasználási korlátozások számlájára. Kedvező jel, Az Ipari Minisztériumban a közelmúltban megalakult Ipari Minőségügyi Tanács közreműködésével a következő hetekben feltérképezik az ipari termékek minőségi színvonalát, s ennek alapján kidolgozzák a Tanács jövő évi munkaprogramját. Az elemzés során figyelembe veszik az exporttermékekre érkezett reklamációkat, a különböző minőségellenőrző intézetek elemzéseit, a belföldi forgalomba kerülő árucikkekről összeállított KERMI-jelentéseket, a Központi Statisztikai Hivatalhoz eljuttatott vállalati információkat és az MNB-nél a rossz minőségből eredő exportveszteségről készült listákat is. A rövidesen elkészülő átfogó elemzést már megelőzte egy általános felmérés, amelyből kitűnt, hogy az ipari termékeknek legfeljebb csak 30—40 százaléka éri el a fejlett országok ipari gyártmányainak műszaki és minőségi színvonalát, vagyis csak ezek a cikkek verseny- képesek. A minőségi károkból származó veszteség tavaly az ipari termelési értéknek közel egy százalékát tette ki. Ez a megközelítő adat a nemzetközi összehasonlításban a középmezőnyben helyezkedik el. Az egyes ipari termékcsoportoknál meglehetősen eltérő képet mutattak a minőségi vizsgáÚj borszőlöfajták vizsgája A jövő borszőlőfajtáit vizsgáztatják a Kertészeti Egyetem Borászati Kutató Intézetének kecskeméti telepén. Kétszázötven, már több év óta megfigyelt fajtajelölt között válogatnak a kutatók. A fő követelmények közé tartozik a fagy- és szárazságtűrés, továbbá a betegségekkel szembeni ellenállóképesség, a magas hozam, a bor minősége és fűszerezett- sége. A jelöltek között a vártnál is több — körülbelül húsz —olyan akadt, amely minden tekintetben megfelel ezeknek az igényeknek. Hamarosan megkezdik az elszaporft^suklat is. A szakemberek szerint ugyanis nemcsak az Alföldön, hanem a történelmi borvidékeken is alkalmasak lesznek a fajtaválaszték bővítésére. hogy az év második felének első heteiben a gazdasági növekedés felgyorsult, így valószínűleg a megyei ipar a tervezett növekedést elérheti az év végéig. A tanácskozás résztvevői ezután a megye iparának teendőihez kapcsolódó feladatokat áttekintve a Kontakts vállalat mezőtúri, a Híradástechnikai Vállalat karcagi üzemeinek jövőjét, a piac felügyeletből az államigazgatás megyei szerveire háruló teendőket, a földgázszolgáltatásba, újonntet bekapcsolható települések lehetőségeit, a jászberényi Hűtőgépgyár termelésének növeléséhez nélkülözhetetlen, háttéripari fejlesztések kérdéseit vitatták meg. Körtvélyes István miniszterhelyettes délután a megye vezetőinek társaságában a Kontakta mezőtúri gyárának munkájával ismerkedett. latok, például a vegyipar egyes ágaiban, így a kozmetikai és háztartási cikkek körében az átlagnál magasabb arányt képviselnek a kelendő és jó minőségű áruk, míg a gépiparban sokkal kevesebb az ilyen termék, több a reklamáció és a kifizétendő kötbér. Az Ipari Minisztérium értékelése szerint a vállalatok eddig elsősorban a készgyártmányok minőségellenőrzését szerveizték meg, és nem alakult még ki olyan korszerű rendszerszemlélet, amely a minőség alakulását a piackutatástól egészen az értékesítésig nyomon követhetné. Ezért szükséges, hogy a vállalatoknál az egész gazdálkodást átfogó minőségügyi rendszer és szervezet jöjjön létre. Számos külföldi példa igazolja az ilyen minőségügyi szabályozás létjogosultságát, sok külföldi vállalatnál ma már külön minőségügyi igazgatók irányítják az ilyen munkákat. A hazai iparvállalatoknál jelenleg is folyik a vállalati szervezeti felépítés felülvizsgálata, és több helyen — főleg aho] a külpiac kényszerít is erre — már kezdeményezik az új vállalati minőségügyi szervezetek létrejöttét, így például 3 Medicorban, a győri Rába Magyar Vagon és Gépgyárban, az IKARUS- ban és a Ganz Villarhosságl Művekben. Megkezdődött a legnagyobb területen termesztett ipari növény, a napraforgó betakarítása, feldolgozása. A teljes felfutás után a jelenlegi 600—700 tonnával szemben napi 2—3 ezer tonna magból sajtolnak majd ki olajat. ^ Az idén a tavalyinál nagyobb területen termesztettek az állami gazdaságok, tsz-ek, napraforgót összesen 317 ezer hektáron. A több- tyeítmennyiség zöme fedezi azt a hiányt, amely a napraforgóolaj világpiaci árának csökkenése és a kiviteli terv közötti különbségből adódik, vagyis a tavalyihoz hasonló bevételhez több 16 termés paradicsom- paprikából Megkezdték a vitaminokban különösen gazdag paradicsompaprika szedését Csongrád megye legnagyobb pritaminpaprika-termelő gazdaságában. A szatymazi Finn—Magyar Barátság Tsz-ben. Az idén ebben a gazdaságban 102 hektáron termelik ezt a közkedvelt kora őszi csemegét, s jó termés ígérkezik belőle. Ezt egyebek között annak is köszönhetik, hogy az ültetvényt a nyáron öntözték. A tsz együttműködési megállapodást kötött a Szegedi Konzervgyárral. Ennek alapján a háztájiból felvásárolt árut is átadják a gyárnak. A gazdaság 10 millió forintért két feldolgozó gépsort szerzett be, ezekkel félkész terméket készítenek. Eltávolítják a paprika csu- máját a maggal együtt, és töltenivaló formában vagy pedig felszeletelve adják át a termést az iparnak. A gépsorok három műszakban működnek. így naponta több mint 600 mázsa paradicsompaprikát dolgoznak fel. Mindezen körülményeket figyelembe véve az Ipari Minisztérium vezetői úgy határoztak, hogy létrehozzák a Minőségügyi Tanácsot, amely az egész ipart átfogja, segíti és koordinálja az iparvállalatok minőségügyi munkáját. A megalakult tanács 27 tagú; a minisztérium, a hat ipari ellenőrző intézet, valamint az egyes iparágakat képviselő vállalati szakembereken kívül az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság és az Országos Mérésügyi Hivatal munkatársai is részt vesznek a munkában. A tanács rendszeresen értékeli majd az ipari termékek minőségének alakulását, ezzel kapcsolatban az anyagellátás helyzetét, a szabványok szerepét a minőség alakulásában és a fogyasztók megfelelő tájékoztatását. A tanács figyelemmel kíséri a termékszerkezet változását, a termelési költségek alakulását, a minőségellenőrzés módszereit és technikai megoldásait, javaslatokat tesz a vállalatoknak a minőségügyi szervezetek kiépítésére és fejlesztésére. A minőségügyi munka javítása érdekében ezentúl folyamatosan vizsgálják a gazdasági szabályozók hatását az ipari termékek minőségére, például az árak és a minőség kapcsolatát, a kooperációs és szállítási fegyelmet, s esetenként javaslatokat dolgoznak ki újabb rendeletekre és szabályozókra is. nyersanyagot szükséges exportálni. A feldolgozott mennyiségnek mintegy 50 százaléka a hazai igényeket fedezi, jórészt étolaj, margarin készül belőle, de igény szerint jut ipari nyersanyagként a társ-élelmi- szerfeldolgozó üzemeknek, a hűtő- és az édesiparnak is. A szezon előreláthatóan a jövő év áprilisáig tart, addig a hat gyárban gyakorlatilag megállás nélkül három műszakban dolgozik ember és gép. Az idei termésű napraforgóból készült első palackokozott étolaj-szállítmány szeptember közepén érkezik az üzletekbe. Szolnok megye szénellátása a Borsodi Szénbányák Vállalat feladata döntően, s a korábbi években nem is voltak nagyobb bajok az ellátással. Az idei telet viszont emiatt is jó lenne minél előbb elfelejteni... Mi is a helyzet a borsodi szénmedence üzemeiben? Erről nemrég lapunk is közölte Zsákay Jánosnak, a Bányászati Egyesülés igazgatóhelyettesének nyilatkozatát, amelyből a Borsodban kialakult patthelyzetnek három alapvető okát ismerhettük meg: a kedvezőtlen geológiai viszonyokat, a krónikus létszámhiányt,. és az elöregedett gépparkot. Az elmúlt napokban, egy borsodi barangolás során az Ózd közelében levő — közigazgatásilag már odacsatolt — Far- kaslyuki Bányaüzembe is eljutottam, ahol a külszíni tájékozódás mellett, néhány órára közelről észlelhettem, hogy mi rejlik az előbb felsorolt okok mögött. Ez az üzem a látogatásom időpontjában a Borsodi Szénbányák munkaverseny-táblázatán az utolsó helyen szerénykedett, 37,3 százalékos tervteljesítéssel. (A vállalat összesítve 66 százalékra állt.) fl geológiai viszonyok... A bányába való leszállás előtt az aknairodán Halmai György fronti mérnök —, aki kísérőmül szegődött a bánya- járáson — egy hatalmas térképen mutatja meg, hogy merre fogunk menni, hová vannak beszerelve a frontok, s egyáltalán mekkora a far- kaslyuki szénvagyon. amiből még gazdálkodhatnak. — Az utóbbi évtizedek nagy ütemű termelésének hatására a gazdaságosan lefejthető szénkészlet erősen megcsappant. (Egy nappal korábban az üzem igazgatója mindössze hét-nyolc évben jelölte meg a farkaslyuki akna várható működésének idejét, a bezárásig.) — A korábbi időszakban a könnyen fejthető, jó minőségű mezőket már kimerítették — folytatja a magyarázatot a fiatal bányamérnök — és a feltárás egyszerűen nem tartott lépést a termeléssel. Jelenleg nincs feltárt, fejthető szenünk, a mostani helyére is jobb híján szereltük csak be a frontot. Miután a térképes magyarázatot befejezte, beöltözünk, s kiballagunk a tárna bejáratához, ahonnan kis személyvonat visz bennünket a föld alá. Jó negyedórás gyaloglás után elérjük a frontot. Nem megy a gép, csak hárman vannak a fejtésben. Egyikőjükkel a tárnok közé húzódva beszélgetek néhány percig. Amikor megtudja, hogy honnan és miért jöttem, elkeseredetten legyint: — Nagyon összejött minden! Ha nekem hivatkoznának annyit a geológiai viszonyokra, mint mi hivatkozunk unos-untalan, az már eleve gyanús volna. De nem tehetünk mást, mert ez az igaz. Most is tele vagyunk vetőkkel! Ott bukkannak elő, ahol nem is várjuk! Olyan szabálytalanul helyezkednek el. hogy egyszerűen kiszámíthatatlanok előre. (A vető a szénbányászás egyik réme. Az egykori vulkánikus kőzetmozgások következtében a szén a törésvonalak mentén a réteg alá, vagy fölé elcsúszott, és a helyébe meddő kőzet került. Ha vetőt „kap” a front, akkor a gép kénytelen a szén helyett a meddőt fejteni! Az pedig nem ég el a kályhában.) Bemászunk a fejtésbe és lefelé bukdácsolunk a gyűjtővágat felé. Menet közben Halmi György megmutatja a vetőket. Ötöt számol meg. az alig kilencven méter széles fronthomlokon. Normális esetben már egy ilyet is szerencsétlen véletlennek tartanak. Most öt van belőlük. A szénréteg vastagsága is nagyon rapszodikusan változik. Van. ahol alig negyven centiméter. Most kezdem sejteni, hogy miért is hagyták a végére ezeknek a részeknek a fejtését, miért nem fanyalodtak rá korábban. A gyűjtővágatból bekanyarodunk a másik frontszárnyra. ahol most folyik a beszerelés. Csizmám iszapban, sárban tocsog, minden pillanatban várható, hogy elmerül. Egy tízméteres szakaszon olyan alacsony a főte, hogy csak hason és négykézláb férünk át alatta. A túloldalon tisztogatni kezdem a ruhámat a vastagon páta- padt sártól. Valaki rám szól: — Sose pucolgassa, a miénk is olyan . .. I munkaerő Itt már a fronti aknász is velünk van. Tőle kérdezem, hogy milyen az emberek hangulata. — Milyen lenne, mikor ennyit kell kínlódnunk, eredmény nélkül? Azt írja meg feltétlenül, hogy mi lennénk a legboldogabbak, ha innen folyamatosan menne kifelé a gyönyörű, száraz, tiszta szén. így sokkal több a baj, a pénz meg kevesebb. Van olyan ember, nem is egy, akinek negyven műszakja volt egy hónapban. Gondolja csak el, mennyit pihent egy ilyen ember! Ledolgozta mind a harminc napot, és jó párszor még tizenkét órás műszakot is vállalt. Mindezért tízezer forint nevetségesen kevés! Csoda-e, ha a másik frontot például ma is csak kilenc fővel tudtuk telepíteni, mert nem vagyunk többen ... (Később, már a kiszállás után, a műszaki vezetők egy csoportjával beszélgetve hallottam: az ózdi szakmunkás- képzőben évek óta nem indul már jelentkezők híján vájárosztály. Egész Borsodban csak Lyukóbányán . jön össze évente tíz-tizenöt vájártanuló. A szakképzett, fiatal utánpótlás tehát nem biztosított! Hz elöregedett gépek Tovább botladozunk. Az egyik tágasabb részen, sűrű káromkodások közepette, három nyakig sárosi és olajos szerelő a maróhengert kín- lódja fel a gépre. Kérdésemre kisebb vita kezdődik, hogy az itt beszerelt fronti berendezés tizenöt, vagy tizenhat éves-e már. — Régiek, teljesen amortizálódtak — összegzi a vélemények lényegét Halmai György. — Még így sem lenne nagyobb baj, ha vastag szénben, szárazon, jó bányában kellene vele dolgoznunk. De így...! Gyakori a meghibásodás, sok a gépek állásideje a javítások miatt. És ez sajnos nemcsak a mi üzemünkben van így • • • (A Borsodi Szénbányák Vállalat gépesített frontfejtéseinek a fele hasonló műszaki és geológiai gondokkal küzd. A súlyos létszámhiány pedig, amint azt tudjuk, általános. A Tiszántúl szénellátásában hiányzó borsodi szenet importból pótolja a kereskedelem.) Délután három órakor újra kint vagyunk a „napon”. Nagy Lajos, aknai főmérnök, kissé kesernyésen mosolyogva mondja: — Tudja, ezzel én a következőképpen vagyok: attól még nincs szén, hogy mi okosan érvelve, megmagyarázzuk a helyzetet. Nekem is hiába magyaráznák el, tegyük fel a boltban, hogy miért nincs kenyér. Azért hamarosan változni fog a helyzet. Ez az új front rövidesen „beindul”, és szenet fog adni. Várhatóan, az év további részében már tervszinten tudunk termelni. Ugyanakkor a feltáró vágatok hajtásának ütemét is biztosítani kell, minden áron. Bízom abban, hogy a sok munka végül is nem vész kárba. L. Murányi László Ipari Minőségügyi Tanács Segítség a vállalatoknak, hasznos a vásárlóknak SZEPTEMBER KÖZEPÉTŐL Étolajszállítmányok, idei termésből
