Szolnok Megyei Néplap, 1985. szeptember (36. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-05 / 208. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1985. SZEPTEMBER 5. IA tudomány világa ) Zajtalan mentőkocsi Csillagok rádióüzenetei Több mint száz éve ismert, hogy a Nap es a csillagok elektromágneses hullámokat sugároznak — a röntgensugárzástól a rádióhullámokig — a teljes spektrumban. Már a rádiótechnika őskorában, a 19. század végén kísérletet tettek a Nap rádió- sugárzásának az észlelésére, ez azonban nem sikerült, maga a kísérlet is feledésbe merült. Csak századunk harmincas éveiben jutott el a technika arra a fejlettségi szintre, hogy észlelni és rögzíteni tudja a kozmoszból érkező gyenge rádióhullámokat. A világűrből a rádióhullámok által szállított információ rendkívül fontosnak bizonyult a csillagászat számára. Ennek elsősorban az az oka, hogy a rádióhullámok hullámhossza nagyjából milliószorosa a fény hullámhofz- szának. Ezért a kozmosz olyan részei, melyek a fény számára áthatol hatatlanok, a rádióhullámok számára átlátszóak. Másrészt a rádióhullámok olyan fizikai folyamatokról hoznak hírt, amelyek a csillagközi tér hatalmas térségeiben játszódnak le, és optikai műszerekkel nem, vagy csak részben figyelhetők meg. A rádióteleszkópok a legérzékenyebb műszerek közé tartoznak, amelyeket az ember valaha is épített. Ezzel a berendezéssel 700 csillagászati egység távolságból (1 csillagászati egység megfelel a Nap—Föld távolságnak) észlelni lehetne egy gömbsugárzó 1 watt teljesítményű kis adót. Ez olyan elképzelhetetlenül kis energiaárain, amelyet 200 millió évig kellene összegyűjtenünk, hogy egy zseblámpaizzót 0,01 másodpercre felvillanthassunk vele. Egy rádióteleszkóp szerkezetileg három fő egységből épül fel: az antennából vagy antennarendszerből, melynek feladata a sugárzási energia összegyűjtése és a sugárforrás irányának meghatározása; a vevőberendezésből, mely az antenna által felfogott jeleket felerősíti. és adatrögzítésre alkalmas formába hozza, és az adatrögzítő berendezésből. Az antennát gyakran nevezik rádió- teleszkópnak. A rádióteleszkópnak két fontos jellemzője van: az érzékenysége és a feloldóképessége. Az érzékenységtől függ, hogy milyen gyenge sugárzást képes még érzékelni a műszer; az egyenes arányban javul az antenna gyűjtöfelületének a méretével. A felbontóképesség lehetővé teszi a különböző irányokból érkező sugárzások megkülönböztetését; ez egyenes arányban javul az antenna átmérőjének növelésével. Képünkön az amerikai green-banki rádióteleszkóp, amelynek átmérője 43 méter, és nagypontosiságú mérések végzésére alkalmas. Hz elektronikus korszak építőkövei Az integrált áramkörök olyan elektronikus egységek, amelyekben a miniatürizált építőelemek (ellenállások, kapacitások, tranzisztorok stb.) egymással megbonthatatlan kapcsolatban vannak, s egy meghatározott feladatot látnak el. Az integrált áramkörök kidolgozása, tökéletesítése fokozatosan történt. Az egyre bonyolultabb kívánalmak teljesítésére alkalmas. építőelemekhez az egykristályos integrált áramkörökön át vezetett az út. Kifogástalan kristályrácsú szilícium-egykristályt szeletekre vágnak, s erre a rácsszerkezet folytatásaként — különböző elemekkel szeny- nyezett — szilíciumréteget növesztenek. A felületen oxidálják, s az így kialakult rétegen fotolitográfiával készült megfelelő maszk segítségével, maratással ablakocskákat nyitnak. Ezeken át további elemeket, adalékanyagokat diffundáltatnak az alapkristályba vagy a ránövesztett rétegbe. A diffúziós behatások határfelületein félvezető átmenetek alakulnak ki. A méretek rendkívüli mértékben csökkenthetők, s igen kis helyen, egymás mellett, számos áramkör alakítható ki. Az elkészült áramkörrendszert vagy közvetlenül kivezetésekkel .és tokkal látják el, vagy a hibridtechnológia morzsaelemeként újabb áramkörökbe ültetik be. Ezzel a technológiával nagyon összetett, s ugyanakkor igen stabilis, megbízható elemek alakíthatók ki, amelyek elhasználódása, öregedése olyan lassú, hogy sokkal hamarabb bekövetkezik azoknak a szerkezeteknek elavulása, amelyekben felhasználják őket, mint maguknak az integrált áramköröknek. Kóros e Az. elhízott emberek száma növekszik a gazdaságilag fejlett országokban. Az Amerikai Egyesült Államokban a laltósság egyharmada túlsúlyé«, de az európai államok (így például Franciaország, az NSZK) sem maradnak le ezen a téren. A kövérség még nem jelent betegséget, kóros állapotot, de egészség- ügyi és járványtani kutatások eredményei azt tükrözik, hogy a kövérség bizonyos betegségekre hajlamosít. Például az elhízott egyéneknél könnyebben alakul ki a cukorbetegség, a szív- és vérkeringési betegségek, a magas vérnyomás, stb. Sajnos a kóros elhízás mai gyógyszeres és diétás kezelése nem hoz mindig kielégítő eredményt, nyilvánvalóan azért, mert az elhízás általában több tényezőre vezethető vissza. A táplálkozási faktorok mellett hormonális tényezők, mozgáshiány, stb. is okozhatnak elhízást. Nyílt kérdés még, hogy öröklődik-e az elhízásra való hajlam? Kísérleti patkányoknál bebizonyították, hogy igen, de az embernél ezt még nem sikerült bizonyítani. Vár a bronzkorból A bronzkorból származó, legalább három és félezer éves vár maradványait tárták fel szovjet régészek Ke- let-Kazahsztánban, az Isim folyó partján. A kutatók eddig úgy vélték, hogy megerősített várak csak jóval később, időszámításunk előtt á 7—6. században épültek a Szovjetuniónak ezen a részén. Az újonnan talált erődítményt mély árok és védő fóldsáncok vették körül. A védővonalakon belül kör alakban építették a földbe vájt lakóhelyiségeket. Bizonyára kevesen tudják, hogy Európában elsőként hazánkban használtak géperejű járművet men tő kocsi ként. már 1902-ben. Az autó csak az elsősegélynyújtókat vitte, a sérültért lovas kocsi ment ki. A teljes gépesítésre való áttérés csak a 30-as évek derekán történt meg. Ugyanakkor fontos határozatot is hoztak: a mentőkocsiban a hordagyat lehetőleg úgy kell elhelyezni, hogy a hátsó tengely felett legfeljebb a beteg bokája lehet. Azt is kimondták, hogy a kocsik menetsebessége nem haladhatja meg az óránkénti 40 kilométert. A konstruktőrök kezdettől fogva sokat bajlódtak a mentőkocsi tervezésével, de talán máig sem sikerült kialakítaniuk a valódi — mentés céliára teljesen megfelelő — mentőautótípust. A mentőautóval szemben ugyanis jól körülhatárolt és szigorúan meghatározott követelményeket támasztanak a szakemberek, s ezeknek egyetlen olyan típus sem fele] meg, amelyet személy- gépkocsiból vagy teherautóból alakítottak ki (helyesebben: alakítottak át.) Már eleve kétféle járműtípusra van szükség, ugyanis különbséget kell tenni beteg- szállító és balesetellátó kocsi között (az utóbbit röviden csak esetkocsinak nevezik.). A betegszállító kocsi általában egyhondágyas, az esetkocsiban legalább két beteg, valamint orvos, ápoló és a mentőfelszerelés számára is kel] helynek lennie. Mindkét, járműtípusnál előfeltétel (lenne), hogy a betegeket. sérülteket a szállítási trauma elkerülésére egyenletes sebességgel, és Iminél kevesebb fordulással kellene szállítani. Ez azonban a városi forgalomban gyakorlatilag megvalósíthatatlan, s a lassú szállítás egyébként is ellentétben áll a sürgős beavatkozás követelményével. Képünkön egy olyan — angol gyártmányú — villamos hajtású betegszállító kocsit láthatunk,' amelynek nem a gyorsaság a fő erénye, hanem a kényelmes belső tér és a rendkívül nyugodt, csendes futás. A kocsi meglehetősen széles építésű, ezért a vezetőfülkéjében nem csuklósán nyíló, hanem tolóajtók vannak. Az akkumulátorok éjszakai feltöltésekor a kocsitérben lévő hőtárolós kályhát is feltöltik amelyből azután napközben fokozatosan „veszik ki” az elraktározott hőt. A m r ■ ■■ mm A muszív jovoje7 A Barnard professzor által 1967-ben végrehajtott első szívátültetés óta eltelt esztendők alatt bebizonyosodott, hogy a szív transzplantáció útja a mindennapos gyógyításban járhatatlan. Ugyanakkor milliók várnak a világon szivük tartós megjavítására vagy pótlására, így mindjénképpenl megoldást kell találnia a tudománynak e problémára. Igén sok tudós megfelelő szívszerkezetek létrehozását, s azoknak az emberi szervezetbe — hosszabb-rövidebb időre — való beépítését látja az egyetlen jövőben járható útnak. A műszív elképzelésének az volt a reális alapja, hogy a szív tulajdonképpen technikailag meglehetősen egyszerű feladatot végez. A négy üregből — két pitvarból és két kamrából — álló szerv kettős működésű szivattyúnak tekinthető, amelynek egyik fele a nagy vérkört, a másik fele pedig a kisvér- kört látja el vérrel. A technikailag valóban egyszerűen működő élő szerkezet mechanikus utánzását azonban sokáig számos nehézség akadályozta. Építkezők figyelmébe! Még tart az engedményes cementvásár, valamennyi állami Tüzép-telepen lakossági vásárlók részére mázsánként 30,— Ft árengedménnyel értékesítjük cemcntkészle- teinket. A Kelet-magyarországi Tüzép Vállalat telephelyei várják kedves vásárlóikat. (9669) Az volt a követelmény, hogy a beültetendő műszívnek olyan anyagból kell készülnie. amely szerkezetileg megfelelő, elég tartós, ugyanakkor nem lökődik ki az élő szervezetből. Hajlékony műanyag szövetének károsodás nélkül kell bírnia a napi kb. százezerszeres hajtogatást. A vérrel közvetlenül érintkező belső felületén olyan különleges bevonatot kell létesíteni, amely nem károsítja a vele érintkező vértesteket. Mindemellett méretei nem haladhatják meg a természetes szívét. Végül valamilyen módon biztosítani kell a működéshez szükséges vezérlést és energiát. A felsorolt nehézségek lassanként megoldódtak, kivéve a folyamatos energiaellátást. A mai napig nem sikerült jobb megoldást találni, mint azt, hogy a testen kívül elhelyezett pneumatikus vagy hidraulikus rendszer működtesse a beültetett szívszerkezetet, amelyhez a beteg egy csőpárral csatlakozik. Az egyre biztatóbb állat- kísérletek után az első műszivet 1982-ben ültették be egy 62 éves amerikai férfi mellkasába. megelégedvén azzal, hogy a szerkezet csupán a funkcióját tudja utánozni a természetes szervnek, de nem a funkciója mikéntjét. A szívprotézis két ikamrából állt, mindkét kamrát membrán osztja két részre; az egyik térrész a ,vért veszi fel, a másikba a kompresszorból jövő levegő jut. A levegő felfújja a membránt, és kiszorítja a vért a kamrából. A következő ütemben, amikor a szivattyú kiszívja a levegőt a kamrából, a membrán a kamrafalhoz simul: a vér beáramolhat. Az első műszíves 112 napot élt még szive helyén a Jarvik—7 nevű .elektrohidraulikus szívszerkezettel. (Meg kell jegyezni, hogy a szerkezetet nem a teljesen eltávolított szív helyére illesztik be, hanem a szív pitvarára varrják rá, tehát a kamrák funkcióiát pótolva pumpálja a vért a keringési 'rendszerben.) Ez a műszív voltaképpen tökéletesen működött, s a beteg nem is „szívelégtelenség” következtében hunyt el, hanem veseAz életképtelen emberi szív időleges pótlása céljából azzal is kísérleteznek, hogy majomszív beültetésével oldják meg a problémát. Egy pávián szívét kapta meg a képen látható — egyébként életképtelen — amerikai csecsemő, aki három hetet élt még a majomszívvel; szervezete azután kivetette az idegen szövetet problémák, bélműködési zavarok. valamint a korábbi súlyos tüdőtágulás elhatalmasodása miatt. Csaknem két esztendőt kellett várni rá, míg 1984. november 25-én sor került a második műszív-beültetésre. Az ezúttal valamivel fiatalabb, 52 éves férfi gyógyíthatatlan szívbetegségben szenvedett, s ez volt az utolsó remény az életben tartására. A Jarvik—7-et időközben valamelyest tökéletesítették, billentyűzetét titánötvözetből készíteték el, s hozzá egy olyan hordozható, mindössze ö.t és fél kiló súlyú kompresszort is szerkesztettek, amely lehetővé teszi, hogy a felépült beteg mintegy három óra időtartamra bárhová eltávozzék. A világ második műszívesének továbbélési esélyéről megoszlanak a vélemények. A műtét végrehajtói remélik, hogy legalább egy évvel sikerült meghosszabítaniuk a beteg életét (bár a szerkezet élettartama persze ennek a többszöröse.) Annak ellenére, hogy a szerkezet maga, a vezérlés és az energiaellátás egyre tökéletesedik mindenki tisztában van vele, hogy ez még nem a végleges megoldás. Valószínűleg néhány éven belül sikerül majd annyira lekicsinyíteni az ellátórendszert is, hogy azt a műszívvel együtt beültethessék a páciens szervezetébe. Az ideális mű- szívnek ugyanis olyannak kell lennie, hogy hordozója tudomást se vegyen róla. B. í.
