Szolnok Megyei Néplap, 1985. szeptember (36. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-28 / 228. szám
10 Szolnok megye múltjából 1985. SZEPTEMBER 28. A város életének néma tanúja Egy szobor vándor út ja Az 1847-ben felavatott tiszai pályaudvar látképe Szolnok műemléki szobrai közt egy sincs, amely any- nyi várostörténeti adatot hordozna, mint a Nepomu- ki Szt. János szobor. 1804- ben állították a rávésett évszám tanúsága szerint. Jelenleg a vártemplom mögötti kis parkban található. A várostörténeti kutatások során sikerűt megállapítanunk a műemlék hányatott sorsát. A századfordulón a Művésztelep délkeleti sarkán állott. Fényes Adolf 1925 körül a vár- templom előtti parkban festette le, ott ahol a Vízikapu felé vezet le az un. Mirhó- köz. Nepomuki Szt. János a vízenjárók, halászok, sószállító hajósok, tutajosok, (cellérek) patrónusa, védőszentje volt. Ezért a szobrát mindig a vízparton a hidak közelében állították fel. Szolnokon is a Tisza- híd mellé került, Györffy Pál sóhivatalnok adományából. Pontos helyét a Délibáb 1857-es képes naptárában találtuk meg. A nagyalakú rézmetszet a kalendárium 165-. oldalán található „a Tisza kiáradása Szolnoknál” aláírással. Más szöveg, vagy a művész neve nincs feltüntetve, de az bizonyos, hogy a rajz a helyszínen készülhetett, mert a Tiszaiadnál levő Nepomuki szobrot valósághűen ábrázolja, ívelt, erős cölöphíd vezet át a Tiszán, közepénél erősen magasodik, hogy a gőzhajók átférjenek alatta. Ek- hós kocsisor megy át a hídon Szanda felé. A hídfeljárónál egy lámpás őr ül, mellette vízhordó leány. A Tiszán fából készült vízme- regetőről rúddal merik a Tisza vizét, amelyet a nők fejükön vagy vállukon vízhordó rúddal, favödrökben visznek. Előtérben jól látható az akkori szolnoki férfi és női viselet. A kép jobb szélén a sóházak felől sóval megrakott kocsik jönnek letakarva, hogy a só el ne ázzék. A helytörténeti, néprajzi és műemlékvédelmi kutatás szempontjából tehát forrás- értékű ez a pompás metszet, amely 1850-ban került hazai nyomdába. De izgatott, hogy van-e régibb, hiszen egy ilyen metszetet nem szoktak kísérő szöveg, tanulmány nélkül közreadni. A vasúttörténeti kutatások hozták meg a kérdésre a pontos választ. Az 1847 szeptember 1 -én megnyílt Pest—szolnoki vasút felavatásáról készült metszetre több évtizedes kutatás után a bécsi Nemzeti Könyvtárban akadtam rá a (Leipziger) Illustrierte Zeitung 1851. március 1-i számában, „A délkeleti államvasutak Ausztriában” című cikkben. És nagy örömömre ugyanebben a cikkben rátaláltam a Tisza kiáradása Szolnoknál című képre is. „A magyar vasút: A szolnoki állomásépület” című kép az un. „Tiszai pályaudvart” ábrázolja, az előtérben az emeletes Indóházzal, mögötte a fedett facsarnok, mely alá a vonatok begördülhettek. A csarnok oszlopai közt a háttérben egy hosszú földszintes épület látszik, a ma is meglévő faraktár. A Tiszán gőzhajók, hajók és mögöttük a háttérben a Szt. János városrész házai. S itt jutunk el ismét Nepomuki Szt. Jánoshoz. A famunkások, zsin- delycsinálók lakta városrészben ugyanis 250 évvel ezelőtt, 1733-ban a Tisza partján egy téglalap alakú, Nepomuki Szt. Jánosról elnevezett kápolnát emeltek. Innét kapta nevét Szolnok dél-nyugati városrésze, a „déli iparterület” őse, ahol a tutajok fáinak feldolgozása folyt, s ahol a famunkások jórésze is lakott. A 'kápolna falait azonban a Tisza alámosta, s 1860-toan össze is omlott. Mikor kerülhetett a vár területére a Tisza-híd mellett lévő Nepomuki szobor? A Tisza-híd története adja meg erre a választ. 1909. március 15-én a tiszai jégár elsodorta a fahíd nagyobb részét. Helyette vasból készült hidat terveztek és építettek. Ez a Zagyvatorkolathoz közelebb került. Az építés miatt kellett először áthelyezni a szobrot 1910-ben. Ekkor már a hozzákapcsolódó vallásos tudat elmúlóban volt, rég megszűntek a május 16-án, a patrónus nevenapján rendezett körmenetek, precessziók is. Ma már inkább műemléki várostörténeti értékét hangsúlyozhatjuk a talapzatán Szt. Flórián dombormű- vet, 1804-es évszámot tartalmazó, fűzéres dísszel gazdagított hengeres oszlopon álló Nepomuki szobornak. A klasszicizáló későbarokk stílusban készült műemlék- jellegű szobornak alkotója nem ismeretes. A múlt századi metszeten látható két- szárnyas angyal is elporlott már róla, de mint a város életének néma tanúja, a letűnt idők emlékét hordozza. Kaposvári Gyula A szolnoki Tisza-híd környéke a 19. század közepén Legeltető állattartás Túrkevén Pusztai Ünnep birkapaprikásaal Túrkevének mindig nagyobb volt az állattartása, mint amennyit a saját legelője el tudott tartani. Ezért már a XVIII. század közepétől bérelte Ecseg-pusztát, vagyis annak 4000 kát. holdas legelőterületét. A pásztói legelő Túrpásztónak Túr- kevéhez közelebb fekvő része. A közbirtokosság 1873- ban vásárolta meg. Ezzel a a közlegelő 5000 kát. holdra nőtt. A régi legeltetési rend szerint a kiverés mindig május 1-én volt. A kiverést előzetes felkészülés előzte meg. A bizottság már április hóban megvizsgálta, hogy a legelő felszerelésein mit kell kicserélni, mit kell megjavítani. Ezután vonultak ki a számadók és a bojtárok, hogy a csősz felügyelete mellett rendbehozzák a kutakat és környékét. A pásztorok a kunyhók megjavításával, illetve újak épitésével is készültek s azokat mindig a kijelölt szabad állás közelében állították össze. A kunyhók eleinte nádból, gyékény- vagy vesz- szőkocolással készültek; később pedig deszkából. A még későbbi kerekes-kunyhókat pedig már nem kellett mindig újraépíteni, mert azokat télire behúzat- ták a csőszházhoz. A kiverés nagy „állatvá- sár”-szerű forgalomban történt. A bizottság előzetesen megállapította, hogy melyik legelőrészre megy a ménes, az ökörgulya, a tehéngulya stb. Ez évenként változott. A csőszháznál a társulati gazda és egy-két bizottsági tag a névjegyzéket figyelve átvette a gazdáktól az állatokat, majd a kijelölt helyen mindegyik számadó lajstromba vette az „elébevert” jószág tulajdonosának a nevét, az állatok számát, korát, színét és a jelét, vagyis a bilyagját. Ha nem volt a jószág kiveréskor bilyagoz- va, vagy más jellel ellátva, akkor ott azonnal megbilya- gozták és ezt a jelet írták be a lajstromba. Régen nem lajstromba, hanem rovás fára vette az elébe vert jószágot a számadó. A rovásfa egy négyszögletes pálca, néha pedig egy bot volt, melyre egy-egy gazda jószáglétszámát és a bilyagját vágták rá. Ez volt a régi pásztor nyilvántartó eszköze. Bár a számadó minden darab jószágot megjegyzett, hogy kié, azonban a bilyag- jel mindig szükséges volt a megismerés teljes igazolására, ugyanis néha puszta ránézésből még a gazdája sem ismerte meg a kondícióban megváltozott jószágot. A csordás számadóknak sokkal könyebb volt ismerni minden darab tehenet, hogy kié, mert azt minden reggel látta, hogy kinek az udvaráról engedték ki. A csordára járó tehenek szarva hegyére vasvagy ólomgombokat erősítettek. Ezzel biztosították, hogy a jószágok ne tudják megsebesíteni egymást. A ki verés jeles napja nem múlt el kiverési ünnepség nélkül. Ez mindig Ecsegele- jén történt, ahol sátorban vagy sátor nélkül hosszú kecskelábú asztalok és padok voltak. Mellette főzték a híres kevi birkapaprikást a számadók között a legjobb húsfőzők. Az ünnepség kezdetén fosztok hangzottak el a kevi hires állattartókat, pásztorokat dicsőítve, és kerültek vőfély-forma pásztorok is, akik a pásztorhagyomány mondókáival szórakoztatták a puszta vendégeit. Befejezésként had álljon itt a híres kevi birkapaprikás receptje: A húst nyúzás és kibelezés után nem mossák meg, csak gondosan letörölgetik és 18—24 óráig hűlni, pihenni hagyják. Főzés előtt felaprítják, szívét, máját, — nem minden esetben a tüdejét is —, közé aprítják. A fejét, lábát megperzselik, majd a fejét úgy vágják fel, hogy a velő épen maradjon. A szétnyitott fejet sóval, borssal és tört paprikával bepergetik, utána a fejet spárgával összekötik, hogy a velő főzés közben ki ne essen. A megperzselt lábakat is a hús közé vagdalják. A nagy bográcsban fehér szalonnát aprítanak. A friss szalonna zsírján főzni a legfinomabb. Egy közepes birka húsához (16—20 kg) 1 kg fehérszalonna kell. A szalonna zsírjába apróra vágott vereshagymát aprítanak. Ezt sárgára fonnyasztják és a szalonna tepertőt is benne hagyják. A hagymás zsírt egy kicsit hűlni hagyják és úgy szórják bele az édespiros törött paprikát, mert a forró zsír elvenné annak színét, ízét. Most egy-két ka- varással megforgatják a zsírt és hozzáteszik a húst. A bárány vagy fiatal birkához nagyon kevés vizet, vagy egyáltalán nem is öntenek hozzá. Kilogrammonként 2,5—3 dkg sóval sózzák. Minden kiló húshoz egy közepes fej hagyma kell. Csendes, úgynevezett fészkes tűz kell a bogrács alá, amely azt jelenti, hogy nem közvetlen a bogrács alá tüzelnek, hanem úgy, hogy az oldalát is állandóan járja a láng. Fiatal birkánál két óra, öregnél pedig legalább három óra kell a főzéshez, amelyhez legjobb tüzelő az akácfa. Főzés közben a húst nem kavarják, csak a bogrács fülénél fogva, gyakorlott mozdulattal megfordítják. Hagymásy Sándor Közhír ró tétetik... I Mit doboltak két községben 1944 _ 45-ben? A Szolnok Megyei Levéltár felszabadulásunk 40. évfordulója alkalmából jelentette meg a Levéltári Füzetek c. sorozat 7. kötetét, amelyben közreadja a megye két településének — Jászjákóhalma és Tiszaroff községek — dobolási könyveibe 1944—45-ben bejegyzett közhírelendő szövegeket. A dokumentumértékű összeállítás egyfajta sajátos korképet tükröz a sorsfordító idők mindennapi életének eseményeiről, a helyi ügyintézés és tájékoztatás dolgairól. Az alábbiakat az érdekesebb szövegekből válogattuk. „196/1944. IX. 16. A növekvő légi veszély folytán felhívja a községi elöljáróság a lakosságot, hogy lehetőség szerint létesítsen mindenki magának árokóvóhelyet, s azt fedéssel lássa el. A mintát meg lehet tekinteni a községháza udvarán, azonkívül szívesen adnak felvilágosítást a légóvezetők. Berepülések alkalmával, amikor már a motorzúgás hallható, ne csoportosuljon senki takaratlan helyen, hanem fedett, védett helyre húzódjon, mert az utolsó pillanatokban nem tud menekülni az esetleges géppuska tüzétől. óvatosság tanácsos éjszaka is, mert a repülők fel vannak szerelve világító eszközzel is.” „Jászjákóhalma község elöljáróságától. Főispán Űr rendelete alapján az elöljáróság figyelmezteti mindazokat akiknek tulajdonában idegen ingóságok vannak, 10 napon belül juttassák vissza azokat jogos tulajdonosaiknak, vagy pedig a község elöljáróságának szolgáltassák be. Amennyiben e felszólításnak nem tesznek eleget a legszigorúbban fogunk ellenük eljárni.” „1945. márc. 13. Felhívunk minden 18—42 éves férfit akár volt katona akár nem, hogy azonnal jelentkezzék a községházán. Jelentkezni köteles minden 1903—1927. évben született férfi. Jelentkezni köteles továbbá azonnal minden 18—35. éves nő, vagyis 1910—1927. évben születtek. Katonaviselt férfiak katonakönyvüket hozzák magukkal.” „47/1945. Értesítjük a lakosságot, hogy a kommunista és szociáldemokrata párt tagjai és mindazok, akiket érdekel, holnap 1945. III. 20-án du. 2 órakor okvetlenül jelenjenek meg az iparoskör jelenlegi kommunista párt helységben. 1945. III. 19.” „58/1945. Értesíti a Demokratikus Nők Szövetsége a lakosságot, hogy a jászjákóhalmi Gyermekotthon az 1945. évi április hó 4-én reggel 7 órakor megkezdődik. Ettől kezdve minden reggel 7 órára kell küldeni a gyermekeket.” „Értesítjük a földigénylőket, hogy 1945. április 1-én vagyis vasárnap du. 3 órakor tartandó értekezletre a gazdakörben jelenjenek meg.” „A Kommunista Párt vasárnap folyó hó 17-én délután 4 órakor, népgyűlést tart a községháza udvarán. Kéri a lakosság megjelenését. 1945. június 16.” „Értesíti a jászberényi Nemzeti Parasztpárt a lakosságot, hogy június 1-én vasárnap de 11-kor Jászberényben a Szabadság téren népgvűlést tart, melyre meghívja a Nemzeti Parasztpárt és az összes testvérpártok LEVÉLTÁRI FÜZETEK 7. szám „KÖZHÍRRÉ TÉTETIK” Szolnok, 1985 tagjait is. Gyülekezés reggel 8 órakor a községháza udvarán.” „A Kommunista Párt vezetősége felhívja a tagokát és pártokat, hogy miután a budapesti központ új vezetőséget nevezett ki a párt élére, ennélfogva új nemzeti bizottságot választunk, a legszélesebb demokratikus alapon. Megjelenés este 8 órakor a polgári körben.” „Felhívja elöljáróság a lakosságot, hogy a budapesti 1. honvéd élelmező raktár parancsnokság megbízottja a magyar honvédség részére élelmiszert vásárol készpénz ellenében. Tehát mindenki járuljon hozzá hazafihoz illő módon. Felvásárol burgonyát, lisztet. Ezen terményeket, illetve termékeket még a mai napon szállítsák be a községházához.” „Felhívja elöljáróság a lakosságot, hogy a vetési munkálatokat mindenki a legsürgősebben hajtsa végre, hogy az erre vonatkozó rendelet értelmében senkinek vetetlen földje ne maradjon.”
