Szolnok Megyei Néplap, 1985. szeptember (36. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-28 / 228. szám
1985. SZEPTEMBER 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Múzeumi, műemléki és honismereti hónap Nem túlzó a megállapítás: évről évre, októberben hagyományosan sikeresek a múzeumi, műemléki és honismereti hónap Szolnok megyei rendezvényei. A siker nyitja egyszerű: a rendezvényeket átgondolt szervezéssel, előkészítéssel igazi közösségi alkalmakká tették, olyan eseményekké, amelyeken megméretik szűkebb pátriánk múzeumügye, műemlékvédelme és honismereti mozgalma. Ha emlékezetünkben visszalapozunk az elmúlt esztendők októberi eseményeire — régészeti, néprajzi kiállításokra, tanácskozásokra, múzeumok, művelődési otthonok, népfrontklubok, úttörőcsapatok, könyvtárak színes és érdekes rendezvényeire — méltán állapíthatjuk meg, hogy a múzeumi, műemléki és honismereti hónap programjai nem önmagukért valók, hanem szerves részét képezik azoknak a közművelődési törekvéseknek, amelyek a szocialista nemzeti tudat és pemzeti érzés erősítésére Irányulnak. Az ügy fontosságát jelzi, hogy egy-egy településen a tervezésben, a szervezésben, a lebonyolításban egyaránt résztvesznek a helyi párt-, állami és gazdasági szervek, a művelődési és oktatási intézmények, a Hazafias Népfront és a KISZ-bizottságok, az úttörőcsapatok. Mindent összevetve: a provincializmustól mentes, egészséges lokálpatriotizmusnak ezernyi jelét tapasztalhatjuk, ha alaposan végignézzük — mondjuk — egy helytörténeti szakkör kiállítását, vagy részt veszünk egy elfelejtett hagyományokat, szokásokat felelevenítő szüreti felvonuláson. Mindez tükröződik a múzeumi, műemléki és honismereti hónap idei, Szolnok megyei rendezvénysorozatán is. Folytatódnak a korábbi esztendők szép és fontos tradíciói, köztük az, hogy e hónanban megnyílik egy új kiállítóhely, tájház, gyűjtemény. Ezúttal Kunszentmár- tonban, a Tiszazug központi szerepkörű, városi jogú nagyközségében avatnak hely- történeti múzeumot, amely természetesen nemcsak Kun- Iszentmárton történetének, néprajzának dokumentumait tárja a látogatók elé, hanem utal a kiállítás a tiszazugi kistáj gazdag múltjára is. A múzeumi, műemléki és honismereti hónap előzetes programját böngészve bizonyos: gazdag szellemi táplálékot kínál az eseménysorozat. A hónap ünnepélyes megnyitója, ma délelőtt 11 órakor, Kunszentmártonban lesz. Jászfényszarun Falusi színjátszók országos konferenciája A hét végén Jászfényszaru ad otthont a falusi színjátszók országos konferenciájának, amelyet első alkalommal rendeznek meg, és nem véletlen, hogy éppen Jászfényszarun. A községben évtizedes hagyományai vannak az amatőr színjátszásnak, a Fortuna irodalmi színpad és a Napsugár gyermekegyüttes ma is eredményesen dolgozik. A rendezők — a Népművelési Intézet, a jászfény- szarui tanács, a színjátszócsoportok, valamint a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ — azzal a céllal hívták össze az első országos konferenciát, hogy a résztvevők áttekintsék a falusi színjátszás helyzetét, gondjait, a csoportok műsorpolitikáját, és a mozgalom szakmai elemzését adják. A háromnapos rendezvénysorozat tegnap este a Petőfi Művelődési Házban nyílt meg, a Fortuna együttes ezt követően bemutatta Dobozy Imre Szélvihar című drámáját. Ma délelőtt szakmai konferenciával folytatódik a program, este Jászfényszaru színjátszást szerető és művelő lakossága „igazi” lakodalmast rendez. A konferencia zárására — a délelőtti tanácskozás után — vasárnap kerül sor. Vágner János Látogató« a Hadtörténeti Múzeumban Mi van a tarsolyban? Kardok, szablyák, muskéták, zászlók „A hajnali köd lassan száll fel Eger váráról. Óriási durranásra, csattogásra ébredtem. Dobó kapitány bejött a szobámba, megfogta a vállamat, és azt mondta: Itt vannak a törökök! Kidörgöltem az álmosságot a szememből, és csakugyan fogta valaki a vállam, de nem Dobó István, hanem anyukám: Iparkodj, mert plkésel a szakkörről!” Balogh Ákos alsótagozatos budapesti kisdiák — a Hadtörténeti Múzeumba rendszeresen járó honismereti szakköri tag írta ezeket a sorokat a múzeum Tarsoly című tartalmas, szép formátumú „vezérlő kalauzában”. „Ennek a szakkörnek az a lényege, hogy kibővíti az iskolában tanultakat, hozzásegít a magyar történelem megszereléséhez”. Nemcsak a hadtörténet iránt érdeklődő általános és középiskolások számára kincsesbánya a budapesti vár- negyed egyik legszebb részén álló Hadtörténeti Intézet és Múzeum. A negyvenéves jubileumát ünneplő intézmény (1945-ben szervezték újjá) tudományos életünk egyik szellemi központja is. E mellett olyan magas színvonalú közművelődési tevékenységet folytat, amely sajátos eszközökkel szolgálja a hazafiságra és a proletár internacionalizmusra nevelést; a hazához, történelmi múltunkhoz való kötődést is. Az intézetben folyó tudományos munka sikerét jelzi — többek között — az 1985-ben könyvesboltokba került kétkötetes monográfia, a Magyarország hadtörténete. A Zrínyi kiadó gondozásában évente négy alkalommal megjelenő Hadtörténeti Közlemények lapjain pedig az egyes részkutatások eredményei látnak napvilágot. A történészek vizsgálódásaihoz az intézet levéltára, hadtudományi könyvtára és értékes ritkaságot őrző térképtára nyújt gazdag forrást. A múzeumba látogatók számára az időszakos és állandó kiállítások adnak — a történeti látásmódot kiegészítő, a régmúlt időket ipindennapjainkhoz közelítő — új ismereteket. Az állandó kiállítások közül az egyik legnépszerűbb a kézifegyverek történetét, a vadász- és céllövő fegyverek fejlődését reprezentáló gyűjtemény. Kardok, szablyák, buzogányok, szakállas puskák, muskéták, géppisztolyok sorakoznak a gondosan összeállított tárlókban. A tűzfegyverek egy részét a Várpalotai Tüzérmúzeumban, a második világháborús nehéz- fegyvereket pedig a hadi- technikai parkban őrzik. A fegyverek mellett különböző történelmi korból származnak a zászló-, egyenruha- és kitüntetés - gyűjtemény egyes darabjai. Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc nemzetőr és honvédzászlói mellett megtalálhatók a Magyar Néphadsereg csapatzászlói is. A XVII. századtól általánossá vált egyenruhákról készült viselettörténeti képsorozatok mellett — időszakos tárlaton — a Magyar Néphadsereg volt és mai egyenruhái is megtekinthetők. A kitüntetések közül — régisége okán is — legérdekesebb a Luxemburgi Zsig- mond által alapított Sárkány-rend textiljelvénye, az 1757-ben Mária Terézia által kiadott első Habsburg érdemrend és az 1849-es Magyar Katonai Érdemrend. A képzőművészeti gyűjtemény is igen gazdag. Ennek legbecsesebb darabjai a portré- és csataképek köztük Mányoki Ádám és Barabás Miklós történeti hitelességű festményei, kőrajzai. Az évi mintegy negyed- millió látogató számára a fentiek mellet eredeti okmányokat, kézírásos emlékeket, könyveket, különböző felszerelési tárgyakat, térképeket mutatnak be az állandó kiállítások. Ezek átívelik Magyarország történetének minden korszakát a honfoglalástól (a feudalizmus korának hadtörténeti emlékeitől) a szocialista állam (a Magyar Néphadsereg) megalakulásáig, s bemutatják fejlődését is. A múzeumot felkeresők zöme általános és középiskolás diák, a katonai főiskolák hallgatói és sorkatonák. Számukra az itt dolgozó népművelők csoportos tárlatvezetést, rendhagyó történelemórákat, szakköri foglalkozásokat szerveznek. A múzeumi órák „csemegéje”, amikor a XIX—XX. század magyar és egyetemes történelmének sorsfordulóiról, nevezetes személyiségeiről — eredeti dokumentumok fel- használásával készült —filmeket vetítenek, köztük olyan archív némafilmritkaságokat, mint a 90 éves Gör- gei Artúr visegrádi utazását, vagy egy első világháborús orosz hadifogolytábort megörökítő filmkockákat. S ha az osztályfőnöki órákon — mindennapjaink békés életében — talán idegennek tűnik a hadkötelezettség lényege, a bevonu- lókkal szembeni követelmények komolysága: a múzeum falai között mindez testet ölt, értelmet nyer — nekünk lányoknak, asszonyoknak és gyerekeknek is, akiknek nem kell kezünkbe vennünk fegyvert. S most, a pákozdi csata évfordulóján — a Magyar Néphadsereg születésnapján — a Hadtörténeti Múzeumban körbepillantva mi is úgy teszünk, mint az egyik középiskolás diák: „A látogatás végén felmentünk a klubszobába, ahol ki is próbálhattuk a régi fegyvereket... Ekkor arra gondoltam, hogy mi jutott eszébe annak a harcosnak, amikor a szabadság- harcban harcolt, hogy az elkövetkező nemzedéknek jobb élete legyen.” Bálint Judit Alkotó pedagógusok, kísérletező iskolák Tudományos élet az oktatási intézményekben Az idén hirdetnek végeredményt a Művelődési Minisztérium, a Magyar Pedagógiai Társaság és az Országos Pedagógiai Intézet közös pályázatán. Az öt esztendővel ezelőtti felhívásban olyan tudományos pályaművek készítésére ösztönözték az óvónőket, tanítókat, tanáraikat, amelyekben összegyűjtik, elemzik a nevelő-oktató munka gyakorlati tapasztalatait. A fél évtizedre szóló pályázatban évenként külön jelölték meg a témákat, így a tudományos munkával foglalkozó nevelőik, közösségek éhhez igazodva tervezhették kutatótevékenységüket. Megyénk az elsők között csatlakozott az országos pályázathoz. A Szolnok Megyei Pedagógiai Intézet gyűjtötte össze a pályamunkákat, s a szakemberek bírálata alapján díjazták illetve továbbították is a tanulmányokat. Az öt év alatt száznegyven- három pályamunkát készítettek nevelőink. Ebből harminchármat az idén küldtek be a Pedagógiai Intézetbe. Ezek értékelésére a közeljövőben kerül sor, így egyelőre még csak néhány év pályázatait tehetjük mérlegre. A száztíz tanulmánnyal igen szép sikereket értek el megyénk pedagógusai. Nyolc első, öit második és kilenc harmadik díjat szereztek meg, s ezzel az eredménnyel szűkebb hazánk nevelőit „a legjobb pályázó” címmel tüntették ki a pedagógiai szak- irodalomban. Az országos sikeres szereplés mellett hasonlóan jó színvonalú tanulmányokat olvashattak a lektoráló szakemberek a megyei pályázaton is. A pedagógiai intézet évente más-más témát jelöl meg ku- tatási területként. Tartalmas dolgozatok születtek a korszerű műveltségről, az életmódváltozásokról, a világnézeti, politikai nevelésről, valamint a felnövekvő nemzedékről — hogy csak az utóbbi évek témáit említsük. Igen örvendetes, hogy a pedagógusok egyre nagyobb számban készítenek jó színvonalú tanulmányokat, s egyre gyakoribbak a pályázók között az alkotó közösségek. Sőt, egész iskolák kapcsolódtak be országos kísérletekbe. A Szolnoki Tallinn Általános Iskolában a társas közösségi kapcsolatokról, illetve a pedagógiai alakításuk lehetőségeiről, a Kassai Üti Általános Iskolában az egésznapos nevelésről, a Jászberényi Tanítóképző Főiskola gyakorló iskolájában a nyelvi-irodalmi kommunikációról folytatnak kísérleteket. Ugyancsak országos kutatási program keretében vizsgálják a kisújszállási ipari szakmunkásképző intézetben az irodalomtanítás lehetőségeit az alkalmazott embertan segítségével. A Debreceni Kossuth Lajos Tudomány- egyetem neveléstudományi tanszékének kutatásaiban pedig a Szolnoki Mátyás király Üti, a Karcagi Zádor Üti, a Túrke vei Petőfi Sándor Általános Iskola, a Ványai Ambrus Gimnázium és Szakközépiskola, valamint a Szolnoki Vízügyi Szakközép- iskola tanárai vesznek részt. Űj jelenség az oktatási intézmények tudományos életében. hogy az iskolák egy része követi a kísérletek során jól bevált, módszereket. Így például a Varga Katalin Gimnáziumban — az UNESCO keretében — (kidolgozott permanens nevelési lehetőségeket, módszereket sikerrel valósítják meg a Mezőtúri Teleki Blanka Gimnázium és Szakközépiskolában, a túr- kevei gimnáziumban, s még a Miskolci Földes Ferenc Gimnáziumi tantestülete is átvette a kísérleti eredményeket. Míg a nyelvi kommunikációs kutatáshoz ösz- szesen tizenegy általános iskola csatlakozott. Az idén elkezdődik a pedagógustovábbképzés korszerűsítése. A megyében országosan is az elsők között létrehozott bázisintézmények a Szolnoki Ságvári Körúti Általános Iskola és a Ságvá- ri Körúti Övoda a gyakorlati haszna mellett tulajdoniképpen ugyancsak kísérletnek is számít. A Kodály Zoltán Ének-Zenei Általános Iskolában pedig a közeljövőben (kezdődik az új Zsolnay- féle kutatás. A felsorolás korántsem teljes. A pedagógiai intézetben, amelynek egyik feladata a megye iskolái tudományos kutatómunkájának ösztönzése alig egy éve neveztek ki — s ez országosan megint csak egyedülálló — tudományos igazgatóhelyettest. A rövid idő alatt — közben volt még egy vakáció is — csupán a jelentősebb kísérletek feltérképezésére futotta. S hátra van még az egyéni kutatók számbavétele is. Az intézet munkatársai ettől függetlenül egyre nagyobb figyelemmel kísérik az iskolák tudományos munkáját, s a lehetőségekhez mérten igyekeznek segíteni is. Az idén második alkalommal indítanak kutatásmetodikai tanfolyamot, amelyen tizennégyen vesznek részt. Egyre inkább alkotóműhellyé válik a tízezer kötetet s kétszázféle periodikát kínáló szakkönyvtár, amelynek szolgáltatásait a jövőben fejleszteni szeretnék. Ehhez azonban több könyvtárosra lenne szükség. Jelentős az intézet kiadói tevékenysége is. Évente megjelentetik kötetben a díjnyertes pályamunkákat. Országos terjesztésű kiadvány volt Kerékgyártó Imre Az iskolavezetés pszichológiai kérdéseiről írott könyve. Módszertani segédanyagot adtak ki a gimnáziumi fizika tanításához, matematikai példatárat, tantáirgypedagógiai útmutatókat, az általános iskolák nevelőinek, s segédkönyvet készítettek a számítógép-programozáshoz. Csak néhány cím a könyvek sokaságából, amelyek egy részét megyénk pedagógusai írták, vagy szerkesztették. Az utóbbi időszakban már hagyománnyá vált, hogy az intézet évente, a Debreceni Akadémiai Bizottsággal, vagy az Országos Pedagógiai Intézettel közösen tudományos fórumot rendez egy-egy időszerű témában. Egésznapos tanácskozáson vitatták meg a résztvevők többek között a tantestületi innováció, valamint a pedagógiai kultúra, a pedagógushivatás kérdéseit. Az eszmecserék jó alkalmai teremtenek a megye alkotó Ipedagógusainak munkájuk bemutatására, s tapasztalat- gyűjtésre is. Az Intézetben a közeljövőben készítik el a következő öt évre szóló tervet. amelyben az eddiginél is nagyobb teret kap majd a tudományos munka gondozása, ösztönzése. Az elképzelések között szerepel egy megyei pedagógiai információs kiadvány, amely publikációs lehetőséget teremtene a nevelőknek, de egyben segítené a tudományos eredmények terjesztését gyakorlati megvalósítását is. Szeretnék tovább ösztöndíjjal is segíteni az alkotó pedagógusok, közösségek munkáját. Egyelőre ezek még persze nem is igazán tervek, inkább csak felvetődött gondolatok. A megye tudományos kutatást végző országos hírű iskolái, nevelői azonban feltétlenül megérdemelnék, hoigy valóra váljanak ezek az elképzelések. T. G. Művelődési intézmények épülnek Tlszaszentimrén Télre tető alatt Már-már legendaszámba megy a tiszaszentimrei „ócska” művelődési ház esete, nevezetesen, hogy pár évvel ezelőtt magábaroskadt; szerencsére személyi sérülés nem történt. A tanács a régi épület állagát jól ismerte, ezért idejében megkezdte az új művelődési ház terveztetését, hozzáfogott némi anyagi segítség felkutatásához, így a lábáról leesett kultúra háza helyén gyorsan megindult az új intézmény alapozása. Jelenleg is jó ütemben haladnak a kivitelezők, a helyi termelőszövetkezet építőbrigádjának szakemberei, és szeretnék még a tél beállta előtt tető alá hozni a kétszintes épületet. Télen és kora tavasszal átadják helyüket a belső szereléseket végző iparosoknak, hogy a tervezett határidőre, jövő év augusztus 20-ra átvehesse új művelődési házát Tiszaszent- imre lakossága. Az építkezéssel párhuzamosan a termelőszövetkezet más beruházáson is foglalkoztatja építőbrigádját: új, hetvenöt személyes óvodája lesz majd Szentimrének, ugyancsak 1986. augusztus 20-ra. A gyermekintézmény, amely hatmillió forintba kerül, három csoport egyidejű elhelyezésére ad lehetőséget, saját konyhával és központi fűtéssel rendelkezik majd. Ha az ígért határidőre átadják az óvodát — amellett, hogy egyetlen arra jogosult apróságot 6em kell majd hely hiányában elutasítani a településen — korszerű és kényelmes körülményeket teremtenek a gyerekek számára. A felső szint építését végzik a művelődési bison
