Szolnok Megyei Néplap, 1985. szeptember (36. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-04 / 207. szám

1985. SZEPTEMBER 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A tévé képernyője előtt A Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban Tanfolyamok ősztől nyárig A „sláger”: a számítógép Több mindenről lehet és érdemes is szólni, ami tör­tént az elmúlt héten a kép­ernyőn. Kezdve mindjárt a vasárnap esti Szigligelj-ibe- • mutatóval. Nem is oly rég ugyancsak egy múlt századi magyar szerző színművéről verte le a port a televízió. Szigeti József Vén bakancso­sát feltálalva, kissé mese­szerűen, népies külsőben, már-már szürrealtisztikusian, az utca házai például rend­re változtatták helyüket, mint valami mesében (meg is csípte érte a produkciót a szemfüles Parabola). Az említett módon kívánta a rendezés „eladni’7 ma a több mint százéves színpadi por­tékát. Hagyomány* ápolás? Most A nőuralom bemu­tatása vetett fel hasonló problémákat a képernyőre vivő „társulat” és Horvai István rendező számára. Hogy tudniillik mit lehet kezdeni napjainkban egy tiszteletre méltó drámaíró kedves és naív játékával. Vajon mi lehet a célja a te­levíziónak olyan színművek feltámasztásával, amelyeket régen maga alá temetett az idő. A feltámasztásnak ugyanis csak akkor van ér­telme, ha igazi értékek fel­fedezésével jár. A nőuralom esetében itt a bökkenő, mert kérdem: a Liliomfi, a II. Rákóczi Ferenc fogsága, A csikós, a Fenn az ernyő, nincsen kas szerzőjétől mi­ért éppen a gyengécske Nő­uralmat kellett „kiszúrni”? Szigligeti Edéről írta egyik bemutatója alkalmából Kosztolányi, hogy neve „olyan frissen és kedvesen Icsilingel a messze magyar múltban, mint egy színházi csengettyű, mely régi elő­adások kezdetét jelenti a .kortina mögött”. Hogy a te­levízió dramaturgiáján ma is meghallották ezt a vonzó Csilingelőst, az érthető, de az nem, hogy nem az említett értékesebb Szigligeti-művek köziül választottak. A ha­gyományőrzés ugyanis csak akkor lehet értelmes, ha ami •régi, új éllettel telik meg fel- támasztása során. Mert ér­ték van benne, igazi. A nöuralom tévéváltozata .— sajnos — élettelen, ihoit „múzeumi tárgy” maradt a képernyőn. A férjek és fele­ségek apró-cseprő vidéki já­tékai akörül, hogy végül is ki az úr a háznál, kinek a szándékai érvényesülnek — teljesen hidegen hagyták a imái nézőt. Ez a tévéjáték: kórba veszett energia, jó szí­nészek hiábavaló igyekezete, hogy valamit csináljanak a semmiből. Egy tőlünk idegen ■téma, komótos, avas ízű fel­dolgozásban. Néhány ma imár mulatságosnak tűnő mozzanattal. ' Ha netán azért esett vol­na a televízió választása er­re a vígjátékra, hogy ezzel szórakoztató programjainak számát növelje, szeretném sürgősen 'lebeszélni az ehhez hasonló további próbálkozá­sokról. A klubról riportban, drámában Furcsa véletlen, a múlt hét programjában összerí­melt egy vitaműsor és e,gy televíziós film. mintha egy­mást akarták volna kiegészí­teni. Míg ugyanis a Péntek esti randevúban az ifjúsági klubokról vitatkoztak, addig a szerda esti Hazárdjáték cí­mű filmben egy ifjúsági klu­bot vezető fiatalember küz­delmét. illetve kálváriáját láthattuk; birkózását azért, hogy egy üzemi klubban tar­talmas. a személyiség igazi formálását célzó tevékenysé­get honosítson meg. A vita prózai módon ezt támasztot­ta alá: ugyanazt amit a film a maga eszközeivel megfogalmazni igyekezett: a fiatalok jogos igényét és vá­gyát az igazi közösségi élet­re. Mikor töltheti be egv klub szerepét helyesen, és mi gá­tolhatja abban, hogy élhes­se saját életét, a vita ekörül folyt. Miként lehet kialakíta­ni olyan közösségeket és főleg fenntartani, amelyek­ben őszintén lehet beszélget­ni mindenről és főleg emberi közvetlenséggel. Az ifjúsági kilubmozgalom válságát éli napjainkban, hangzott el a vitában. A spontán szervező­dő közösségek intézményesí­tésével elvesztették vonzere­jüket. Ez a forma ugyanis nem tűri el a kötöttségeket — vélekedtek gyakorlott klubvezetők, a kérdés szak­emberei. Dehát hogyan lehet egy intézményben vagy akár üzemben is fenntartani olyan klubközösséget, amelyik tel­jesen függetleníthetné magát a fenntartó szerv ..gyámko­dásától” és szabadon élhet­né a maga életét akár jól felfogott emberi céljainak érdekében is. Olvan ellent­mondás feszült itt, ebben a kérdésiben, amely okkal szült és szül drámai konfliktuso­kat. Nem véletlen tehát, hogy a társadalmi kérdésekre rendkívül érzékeny Szalai Györgyi rátalált erre a prob­lémára, és egy 100 perces filmet írt róla és belőle, ala­posan építve a valóság kö­veire, azaz a tőle már meg­szokott dokumentál ista mód­szert választva. A módszer­ből következően inkább a jelenségek leírására vállal­kozva, semmint az ifjúsági klub körüli feszültségből származó következtetések mélyebb levonására. Jellem­ző, hogy míg aprólékosan be­mutatja a klubvezető csatá­rozásait környezetével, egyik oldalról szembeállva a prak- ticista üzemi gazdasági szemlélettel, másik oldalról a csak látszatokra törő, üz­leties törekvésekkel, ugyan­akkor tanácstalan a film be­fejezésében, homályos ké­pekkel hagyja mondanivaló­ja felől kétségben a nézőt. Aki nem tudván, vajon a •vissza, illetve ismét hazata- Jált. csak átmenetileg ku­darcot szenvedő népművelőt látja-e vagy pedig egy olyan fiatalembert, aki kudarcai­nak súlya alatt a saját sír- igödrét ássa. A jelképes 'be­fejezésnek így tisztázatlan maradt a tartalma. Mindenesetre a film azzal, hogy mellesleg két magatar­tásformát is szembesít a meggyőződéséért bátran har­coló „főhősét” és a mellé be­osztott, könnyű sikereket hajszoló, élősdi típusú fia­talemberét, aki üzleti lehe­tőségeket szimatol a klub­ban is, nos ebben a szembe­sítésben a hivatástudat és az önző érdek harca is megtes­tesül, s kimondatlanul is az előbbi végső győzelmének a reményében. A filmet egyéb­ként Érdős Pál rendezte. Röviden Nincs annál ízléstelenebb, mintha valaki azért örökít- teti meg magát, akár film­ben is, hogy saját érdekessé­gét, vagy netán nagyságát zengedezze. Ahogy Yoke Ono Lennon, a gazdag jaoán bankár leánya, majd a híres neves gitárzenész felesége tette. Tehette, volt pénze rá. A szombat este látott film­ben egv gazdag özvegy tere­gette ki kéretlenül nem kü- 'önösebben érdekes szobatit- kait, s közben el akarta hi­tetni velünk magatartásának avantgárd. úttörő voltát. Ami egyébként nem \;o)t más. mint egv dúsgazdag nő szeszélyes változatai egy életre, melv lényegében kon­zervatív érzelmeket takar, sőt érzelmi közhelyeket. Filmmel szembeni ellenérzé­seinket mér az sem csök­kenti. hoev a műsor iogdíiát „nagyvonalúan” Nemzeti Színházunk építésére aján­lotta "fel az özvegy. Ügv látszik, neki az önreklám ezt is megéri. V. M. Szakmunkásképző intézetet avattak Tegnap Csurgón felavat­ták a Farkas János nevét vi­selő 526. számú Ipari és Me­zőgazdasági Szakmunkáskép­ző Intézetet és Ruhaipari Szakközépiskolát. A tizenhat tantermes, konyhával, étke­zővel, klubhelyiséggel, könyvtárral. tanműhelyek­kel ellátott intézetben ötszáz­ötvenen tanulhatnak. Száz­hatvan tanár, szakoktató és nevelő segíti a képzést. A szakmunkás,intézetben gép­lakatos, autószerelő, eszter­gályos. kőműves, épületasz­talos. fodrász, bádogos, me­zőgazdasági gépszerelő, nö­vénytermesztő gépész szak­mát sajátíthatnak el a fiata­lok. míg a ruhaipari szak- középiskolában férfi és női ruhakészítő szakmában kez­dődik meg az oktatás. Hangszerkiállitás a Zeneakadémián Tegnap a Zeneakadémián magyar mesterek munkáiból és hazai vállalatok termékei­ből mester- és népihangszer- kiállítás nyílt. A bemutatót a Konsumex Külkereskedel­mi Vállalat szervezte, hogy megismertesse a hazai hang­szeripar kínálatát külföldi partnereivel, és támogassa a magyar hangszerkészítőket. A vállalat évente több száz­ezer dollár értékben expor­tál magyar hangszereket kül­földre, többek között Nyugat- Európába. és az USA-ba. A Delta Ipari Szövetkezet által készített valamennyi pianínó külföldön talál gazdára, a Szegedi Hangszergyár terme­lésének pedig nyolcvan szá­zalékát exportálják. A be­mutatón a kiállított hang­szereket zsűrizték és a leg­jobbak készítőit oklevéllel jutalmazták. Megrázó dokumentumkö­tetet adott közre a Kossuth Kiadó, Lina Haag Egy marék por című könyvét, amely egy borzalmas korszak megrendí­tő, megszenvedett vallomá­sa. A szerző a kéziratot ille­galitásban írta, egy kórház­ban, ahol szabadulása után gyógytornászként dolgozott, s mindig remegnie kellett, hogy nem fedezik-e fel, hogy mit ír. Története egy asz- szonynak a férjéért való ag­gódása, aki a Weimari Köz­társaság württembergi tarto­mányi parlamentjének leg­fiatalabb képviselője, kom­munista funkcionárius volt, akit a nácik hatalomra jutá­suk után azonnal elhurcol­tak, s különböző koncentrá­ciós táborokban sínylődött sok-sok éven át. Írása először 1947-ben je­lent meg. a nürnbergi Nest- Verlag kiadó gondozásában, mint az ellenállás első doku­mentumainak egyike; A könyv a német, asz- szony kálváriája a náci Né­metországban, egy asszonyé, aki a fasiszták ellen folyta­tott föld alatti tevékenységé­ért megjárta a Harmadik Bi­rodalom börtöneit és kon­centrációs táborait, de akit végül szabadon engedtek, aki amíg eljutott odáig.iszonyúan sokat szenvedett, aki férjéért való szerelmes aggódásában — aki ugyancsak börtönben sínylődött, — sok. szinte re­ménytelen próbálkozás után éri el a lehetetlent, azt, hogv Himler. a nagv hatalmú ná­ci hóhér fogadja.' sőt szaba­don engedje. Még azt is ki- eszközli hogy férje is meg­szabaduljon a koncentrációs tábor poklából. Minden bi­zonnyal ő az egyetlen*, asz- szonv, akinek ez sikerült. Már ezért is érdekes ez a vallomás. De mégsem ezért iavasoljuk elolvasni ezt a könyvet, hanem azért, mert Véget ért az uborkaszezon a közművelődési intézmé­nyekben : a szórakoztató rendezvények „dömpingje” után a rendszeres ismeret­szerzés lehetőségét kínáló művelődési formáké a terep. A Megyei Művelődési és If­júsági Központban e hónap­ban több — érdekesnek ígér­kező — tanfolyamra jelent­kezhetnek az érdeklődők. Az intézmény által az őszi —téli—tavaszi hónapokra meghirdetett tanfolyamok listáját böngészve kiderül, hogy a közhasznú illetve hob- bijellegű tanfolyamokat egy­értelműen háttérbe szorítot­A nyári szünet után ismét megkezdte munkáját a Jász­kun fotóklub Szolnokon, a Megyei Művelődési és Ifjú­sági Központban. A klub idén ötéves, ebből az alka­lomból kiállítás nyílik mun­káiból szeptember • 20-án. A klubkiállításra szánt fotók nyilvános zsűrizését szep­tember 6-án, délután 5 órá­tól tartják. A következő fog­lalkozás szeptember 13-án lesz, amikor is a kecskemé­ti felsőfokú fotótan föl yarn és alkotóteilep résztvevői szá­molnak be tapasztalataikról szinte páratlan leírását adja hét év szenvedéseinek, bör­tönélményeinek, megannyi borzalomnak, amelyben ré­sze volt. Hát lehetséges ilyen borzalom? El kell olvasni, emlékezni, hogy a múlt so­ha, semmilyen formában ne ismétlődjék meg. Érdekes magányos párbe­szédek sorakoznak a könyv lakjain, a szerző megrázó dialógusokban mondja el érzelmeit, azt, amit elvesz­tett szerelme iránt érez, mindezt úgy írja le, hogy kikerüli az érzelgősség ra­vasz csapdáját. így válik vallomása egy teljes ember egyszeri dokumentumává. Írása nyomán megeleve­nedik a harmincas évek Né* metországa. Az, hogy miként jutott hatalomra Hitler, ho­gyan csapták be a pépet, miként rohamozták meg az SA, az SS tagjai a demokra­tikus intézményeket, hogyan tiporták el a szabadságot, miként hurcolták el az ártat­lan emberek millióit, a kon­centrációs táborokba, hogyan tobzódott a fasizmus. Belelapozok a könyvbe: Kapu, folyosók, szürke ar­cok, csoszogó lépések. Be­csapódott mögöttem egy sú­lyos ajtó. Fogoly vagyok — íria. — Nem tudom miért, nem tudom meddig? A cel­lám kicsiny és csupasz, nem valami isteni cella. A kübli bűzös. A nap nem akar vé­get érni. Mindig ugyanaz jár a fejemben: mi lesz veled, mi lesz Katlével, egyáltalán mi lesz? Máshol: Az örökös sötét­ség lassan-lassan elvisel­hetetlen lesz. Behunyom a szememet és megpróbálok aludni. Nem megy. Folyton az iszonyatos sötétségbe kell merednem. Az idő némán megáll, ez a némaság veszé­lyes. a teljes elhagyatotlság érzését már alig lehet kibír­ta a számítógép. Nem keve­sebb. mint öt számítógépes tanfolyamra lehet jelentkez­ni a művelődési központban: gyerekek vagy érdeklődő felnőttek basic alapozó kur­zusra iratkozhatnak be a basic programozásban jár­tasak pedig Commodore 64 emelt szintű tanfolyamon bővíthetik ismereteiket. Az „abszolút” kezdők kedvéért indítják a Tv-Basic tanfo­lyamot — a televízió adásai­ra építve. A művelődési köz­pont számítógép-rendszere különböző szolgáltatásokra is alkalmas — egyebek közt hirdetésre is igénybe vehető. A hagyományokhoz híven. és mutatják be az ott ké­szült képeket, diákat. A már említett kluibkiállítás meg­nyitóját nyitott foglalkozás­sal kötik egybe. A tárlatot egyébként október 7-ig te­kintheti majd meg a nagy- közönség. A szeptember 27-i összejövetelen folytatódnak a nyári élménybeszámolók, ez­úttal a gyulai és a makói al­kotótelep munkájáról. A Jászkun fotóklub Wes­ton Stúdiója külföldön is bemutatkozik, októberben a bécsi Urania kirakat-galériái- ban állítják ki munkáikat. ni. Aztán jön a félelem. Az­tán jönnek a rohamfélék. A lázas gondolatok. A szoron­gások A kényszerképzetek. A rögeszmék. Hiszen tudunk róla, hogy a koncentrációs táborokban embereket gyil­kolnak hasonló elképzelhető módon, nemcsak agyonverik vagy ledurrantják vagy vil­lamos árammal töltött drót­kerítésnek hajtják őket, meg­lehet, hogy megfojtják, hangszigetelt zárkában ölik meg őket... A szívem za­katol .. így sorjázódnak a könyv­ben a szavak, a gondolatok, így kerekedik ki egy ember borzalmas szenvedése, egy szerelmes asszony csak nehe­zen visszafojtott fájdalma, bizakodó bátorsága és gyön­géd érzése egy ember, a férj iránt, akit szeret, akiért a börtönben is aggódik. Oskar Maria Gráf, az is­mert bajor író a könyvecske előszavában a többi között ezeket írja: A könyv olyan­nak tetszik, mint egy végte­len szerelmeslevél. Az olva­sóban ott remeg tovább, mint valami belső reszketés. Amit elolvasott, még sokáig meg­maradt benne, mint egyfaj­ta döbbenet, néma ámulat egy szív oly mélyen gyöke­rező erején és újra feléb­reszti valamennyiünkben a hitet a legemberibb érzés­ben, a rendíthetetlen szere­lem csodájában. Ézzei csak egyet lehet ér­teni. Mint ahogyan azzal is, hogy egy iszonyatos kor meg­rendítő. életszakaszáról szól, amelyben csodálatra méltó­nak látjuk azt az asszonyt, aki mindent megtett, min­den próbát kiállt, s vágüi emberileg, erkölcsileg és fi­zikailag is győzött; túlélte a fasizmust, hogy beszámoljon az utókornak erről a ször­nyűségről. Gáli Sándor a szükségleteknek megfelelő­en több gyakorlati ismerete­ket nyújtó tanfolyam induL: sza bás-varr ást, műszaki raj­zot, tanulhatnak: szabás-var­rás tan folyamot — legkeve­sebb tizenöt fő jelentkezése esetén — „kihelyezett” for­mában is rendeznek, munka­helyek, lakóközösségek igé­nyei alapján. A nyelvtanfolyamokra szeptember 16-ig, illetve 17- ig lehet jelentkezni a tanfo­lyam típusától függően. Az önismeretet, „önszabá­lyozást” erősítő autogén tré­ningre szeptember 10-ig fo­gadnak el jelentkezést. Befejeződött az ásatás Árpáson Befejezték a kora római település feltárásának idei munkálatait a győri Xantus János Múzeum szakemberei Árpáson, a» Rába és a Mar­cal folyó által határolt terü­leten. Az egykori MurseLla nevű városiban most zárult a tizedik ásatási szezon. Az elmúlt hetekben foly­tatták a tavaly megtalált vá­rosszéli kőépület kutatását, amelynek kisebb-nagyobb helyiségei a központi udvar mentén futó folyosó körül helyezkedtek el. A folyosó •valószínűdeg .nem volt tel­jesen zárt az udvara felé, hanem a középkori kolosto­rok kerengőséhez hasonlóan oszlopos, árkádos lehetett. Rábukkantak a padlófűtés­nél használatos tég­lákra és tubustöre- dékekre is, amelyek, a felme­nő falakba vezették a meleg levegőt. Napvilágra hoztak piros, zöld és fdhér színű, geometrikus mintázatú mennyezetfreskó-töredéke­ket, amelyek az egyik épü­letszárny helyiségeit díszí­tették. A létesítmény korát is sikerült ezúttal meghatá­rozni. A ház alatt meghúzó­dó verem betöltésében és az épület folyosóján 3. század közepéről származó pénzér­mékre léltek, s ez azt bizo­nyítja, hogy az épületet ak­koriban emelhették. A gazdag leletanyag leg­korábbi darabjai az első szá­zad elejéről való pénzek, to­vábbá több bronzkapocs, kerámiamaradvány. Az elefántcsont hajtű, mécses és észak-itáliai import szürke kerámiákat utánzó edénye­ket feltehetően a helybéli fazekasok készítették. Azon­ban a római import kerá­miaedényeket is használták egykor az ott élők, ezt iga­zolják a felszínre hozott gir- landos és halpikkelyes dí­szítésű edénytöredékek, me­lyeknek kecses formáit, szin­te papírvékonyságúra alakí­tott felületeit a helyi faze­kasok nem tudták utánozni. Az e mill tetteken kívül rá­bukkantak több üvegedény­töredékre, köztük egy gyer­mek üveggyűrűre, különféle vaseszközökre és egy 8. szá­zadi ezüstcsatra. A leletek a restaurálást követően a Xantus János Múzeum ré­gészeti anyagát gazdagít­ják. Miíalkotás­kerftÉs Pólyák Ferenc matkópusz- tai fafaragóval készíttette el központjának kerítését a Hadháztéglási Üj Barázda Termelőszövetkezet. A nem mindennapi alkotás a hajda* ni paraszti és pásztorélet alpkiait. jeleneteit elevení­ti fel. A nagykaput például gulyás és juhász őrzi. A dí­szes kerítésnek máris híre van a környéken, és megle­pően sok látogatója, nézője akad. Mögötte, a téesz szék­házénak udvarán Pólyák Fe­renc két régebbi alkotását is felállították. Egy marék por Vallomás a fasizmusról Ötéves a Jászkun fotóklub Klubkiállítás - a Weston Stúdió Bécsben

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents