Szolnok Megyei Néplap, 1985. szeptember (36. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-23 / 223. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1985. SZEPTEMBER 23. IA szerkesztőség postájából I IA tárgyalótereméin Sokba került Városszépitfik A Szolnok Városi Tanács Kommunális Üzemének tizenhat tagú Zója Szocialista Brigádja 70 óra társadalmi munkát vállalt a város szépítéséért. A képen, — amely szeptember 18-án készült — a Lenin park és a vízirendőrség közötti padokat és korlátokat festik a brigádok. 1925-ben voltak elsősök! Csifc István né levele szeptember 20-án érkezett Jász- ladányból. Augusztus 29-i eseményről számol ugyan be, de a kérésnek nem lehet ellenállni! Rendhagyó rendezvényről küldött tájékoztatót, amelyről — mint irta — hetek múlva, még ma is elismerően beszélnek. Egy sokszorosított meghívót is küldött, amely így kezdődik: „1925. szeptember 1-én léptünk az elemei iskola első osztályába, ahol Antal Aladár tanító bácsi igyekezett több mint hatvanöt gyereket a maga módszerével betűvetésre, olvasásra és az egyszeregyre tanítani az akkori palatáblánk segítségével...” Egy megsárgult, kinagyított fénykép volt a kiinduló alap. A felismerések, címek, kutatások alapján kezdték szervezni a 60 éves találkozót. Antal Aladár leszármazottai, Vincze Gáborné és Vincze Gábor tanárok, vállalták ebben az oroszlánrészt. „Nem lehet leírni azt a csodálatos érzést, ami a meghatott arcokon látszott a találkozásnál, az iskolapadokban, amikor az 1925-ös osztálynapló névsorában szereplő sorrendben a „jelen” elhangzása után huszonhármán bemutatták önmagukat, családjukat, életútjukat az egykori diákok. Előkerültek száz kilométerekről az osztálytársak, sokan családostól, unokával, érkeztek. Volt, aki két mankóval, bicegve, de eljött. Egy festőművész — Orosz Béla — most állított ki Párizsban, megható köszöntést küldött, sajnálta, hogy nem lehet velünk. A kitűnő pedagógusházaspár az úttörökórust is elhozta az ünnepségre, a gyerekek virággal kedveskedtek a „nagy kisdiákoknak” — olvashattuk a beszámolóban. A Fácán étteremben ebéddel zárult a rendhagyó találkozó, ahol önfeledten szórakoztak a volt diákok és hozzátartozóik. Üvegdobálók Azt hiszem felesleges hangsúlyozni, hogy mennyi felelőtlen ember él kömtyezetünk- ben. Nem is tudom, hányszor fordult elő, hogy az Ady Endre út 18-as számú tízemeletes lakóépület felső emeletéről valaki sörös üveget dob ki a járdára ívagy mellé). Késő este vagy éjszaka, de korábban is hallottuk már a csat- tanást, amely cseppet sem veszélytelen, s mindenképpen szabálysértő cselekedet. Halomnyi gyermek játszik ezen a helyen, korábban pedig rendszeresen itt közlekedtek a városlakók. Jelenleg a közelben levő építkezés miatt az épület végénél a járdát lezárták, de az itt lakók — főleg gyerekek — rendszeresen járnak-kelnek- játszanak a ház körül. 'Legutóbb szeptember 3-án késő este, tíz óra körül ismétlődött meg ez a felháborító barbárság. Mi lesz, ha egyszer valaki4 eltalál az üveg"* Az ilyen barbár embernek bizonyára nincs lelkiismerete, mert ha lenne, akkor erre 6 is gondolna! Biztos, hogy az elkövető iszákos személy lehet, de vajon mi készteti arra, hogy az üvegektől az ablakon át szabaduljon, más testi épségét veszélyeztetve?. .. Részlet egy, az említett tízemeletesben lakó szolnoki olvasónk leveléből. Hozzátehetjük, hogy ismereteink szerint sajnos, nemcsak abból a házból dobálják ki az ablakon keresztül a sörös (vagy más) üvegeket. A valóban veszélyes „manővernek” a lakó- és bérlőtársak közös fellépése vethet véget. Ne dugják a fejüket a homokba! Gyermekeik, saját testi épségük érdekében együtt lépjenek fel a garázdák ellen konstrukció miatt bezárták. Nem is ez ellen emelek szót a magam, és sok-sok idős, reumás és fürdőzésre utalt, balesetet szenvedett ember érdekében, akik az említett fürdő gyógyvizétől várnak írt fájdalmukra. A munkálatok az eredeti terv szerint — ha jól tudom — másfél évet vettek volna igénybe. Ez a végső határidő már régen lejárt, és még hozzá se kezdtek a felújításhoz. Vajon meddig kell várnunk a fürdő nyitására? És ki a felelős azért, hogy a betegeket a kelleténél hosz- szabb ideig megfosztják a gyógyvíztől? N. L. nyugdíjas tanár kérdezi mindezt. Felvetéseit csak közvetíteni tudjuk. Természetesen készek vagyunk ugyanerre a választ illetően is. Tájfutás a Tiszaligetben Bolyhos István szolnoki olvasónk soraiból kitűnik: nem bánta meg, hogy szeptember 14-én — elfogadva a szíves meghívást — elment a Tiszaligetbe, ahol a Vasas Szakszervezet tartotta tömegsportnapját. Üdítő volt a nemrég még üdezöld, most már tarka liget. S szórakoztató az 1985 méteres tájfutás, amely a felszabadítás hőseinek volt hivatott emléket állítani. Helyezési követelmény nem volt, így kiskorú gyermektől felnőttekig mindenki indulhatott. Majdnem ötszázan (!) éltek a lehetőséggel. A tulajdonképpeni verseny atlétikai számokban, különböző labdajátékokban zajlott. Legtöbb nézője itt is a női focihak volt. Levélírónk szerint dicséretet érdemel a jó előkészítő, szervező munka, a versenyzőik lelkesedése. A részvevőknek emlékezetes marad az ünnepélyes díjkiosztás, a versenyzőknek kedves emlék a Vasas-emblémás porcelán- váza. Ebédlőből óvoda A csépai óvoda ez év tavaszán beomlott, a gyermek- intézmény szükséghelyre költözött, ahová viszont nem minden 3—6 éves korú csöppség fért be. Mindez riadalmat ugyan nem okozott, de a kedélyeket sem nyugtatta túlságosan. Mayer Jánosné óvónő leveléből tudjuk mindezt, valamint a továbbiakat is. Az egyik szülő a községi pártbizottság segítségét kérte. Gazsi István, a Tiszamen- <ti Tsz elnöke félretette számtalan problémáját, pontosabban teendői közé sorolta az óvodások miatt keletkezett nagy gondot is. Vízvezeték- szerelőket, hegesztőket „mozgósított”, 12 méter, színes műanyagtetővel ellátott fedett folyosót készíttetett. A szülők segHségével rendbehozták a tsz régi ebédlőjét, ahol huszonöt kisgyerek el- |helyezése, oktatása-nevelése vált lehetővé. Rugalmas intézkedéssel, közös erővel huszonöt család nyugalmát biztosították Csé pán. A gaz gaz Hiszi vagy néma « ■ kedves olvasó, ez a felvétel a szolnoki Pelikán Szálló betonrengetegéről készült, az első szinten, ahol bizony szépen „díszük” a gaz. A lépcsőn felfelé menet több helyen is látszik, „bujkál” a dudva, mindenütt, ahol résnyi hely van! Hol van hely? Ahol kila- zult, lepottyant a burkolólap, s azóta se törődik vele senki. Rugdoshatják a fodrászüzletbe, az Ibusz Utazási Irodába igyekvők kedvükre; aki éppennem néz a lába elé, akár fel is bukhat benne. A gaz gaz bizony kibújik, ha. résnyi helyen megkapaszkodhat. Mit csináljon? Ez a természete. Esetleg ki lehetne szedni. Netán a burkolólapokat is a helyére rakni. Bonyolult . .. Nézegessék csak az idegenek és hazánk fiai, lányai is. Nem lesz tőle semmi bajuk, legfeljebb elkedvetlenednek, mint olvasónk, aki ős-szolnoki, s állította: a segítő szándék vezérelte a szerkesztőségbe, hogy észrevételeit „elsírja”. Hozzászólás cikkeinkhez Közterületek, parkok Augusztus 31-én jelent meg munkatársunk írása „Elhanyagolt közterületek, gondozatlan parkok” címmel, amelynek már alcíméből kitűnt: a megyei NEB vizsgálata az „alapanyag”. Egyetlen mondat belőle: .......Tör ökszentmiklóson még nyilvántartást sem tudtak mutatni a népi ellenőröknek (amit a Hazafias Népfront megyei bizottságának képviselője — mint a vitában elmondta — azért tart különösnek, mert a településfejlesztési verseny értékelésére a mikló- siak mindig nagyon pontos kimutatást küldtek elsősorban a közterületeket karbantartó társadalmi munkákról).” Kóródi Antalné, Török- szentmiklós Város Tanácsának elnöke írta: c cikk általános megállapításaival egyetértenek, amely több vonatkozásban említi Török- szentmiklós parkfenntartási tevékenységét. „... A közhasznú zöldterületekről kötelezően előírt nyilvántartás hiányára utaló megállapítást pontatlannak és elmarasztalónak érezzük. A korábbi évek ellentmondásos adatai miatt 1983-ban a tanács felmérte és léptékhelyes térképen rögzítette a fenntartandó zöldterületeket, feltüntetve külföldi túrák Noha a turistaszezonnak végei, vtáiVtazaitlanuII időszerűek az alábbi történeteink, amelyek kissé megkeserítették szereplőik életét. Tévedés ne essék: nem a vafcvé- lertlen, vagy a so,rs szeszélye sújtotta őket, elvégre csak önnömmagukat okolhatják a hajúiként, hiszen nem tartották Ibe, sőt megsértették az érvényben lévő devizagazdálkodási szabályokat. Mivel az érintettek nem súlyos bűnelkövetők — inkább az ügyiük tartalmaz mások számára is megszívlelendő tanulságokat — a neveiket lakhely nélkül, csak kezdőbetűikkel jelöljük. H. J.-né Ausztriába utazott: előzetes bevallása szerint egy 11 napos turistaút- ra. Ennek a kinntartózko- dásmak megfelelően 4 ezer 900 sohilidnget váltott ki az IbuszfmáL, valamivel több mint 12 ezer forintért A barátnője rokonainál lakott, és miént máért nem. a két hét helyett négy nap múlva mór hazautazott. önmagában még ez sem okozott volna bajt, de az már igen, hogy áruval megrakodva tént visz- sza. A két kiló kávén, a Stempo számológépes karórán, a kézitáskán, meg a papucson kiviül egy olyan szőnyegtisztító igépet is vásárolt. amelynek a belföldi értéke több mint 25 ezer forint. Ilyen értékű „csodamasina” vásárlásához, illetve hazahozatalához pedig már a Nemzeti Bank előzetes engedélye is kellett volna. Mivel ezt elmulasztotta kérni, a eéoet lefoglalták, amelyet később a vám- és pénzügyőrség értékesít. Nem; beszélve arról; hogy a két hétre kapott pénzt négy nap alatt elköltötte, így nyilvánvalóvá vált, hogy a turistaútiból egyszerű üzleti út ‘lett. Az ügy ezek után a Szolnoki Városi Bíróság, dr. Gombos László tanácsa elé került. Itt H. J.-nét a devizagazdálkodás megsértésének bűntette miatt 6 ezer forint pénzbüntetésre ítélték, és 'kötelezték, hogy az államnak a kiváltott valutának megfelelő értéket: 11 ezer 905 forintot fizessen meg. S. K. szolnoki lakos eddig semmiféle összeütközésbe nem ikerült a törvényei, most azonban egy meggondolatlan cselekedete miatt máris bírósági eset lett az utazásából. Noha — mint bevallotta — már korábban is tudta, hogy a jogszabályaink szerint külföldi állampolgártól magyar forintért nem vásárolhat valutát, ő ezt megszegte. Korábbi hévízi üdülése közben — német nyelvbéli jártasságát gyakorolva — osztrák állampolgárokkal is kapcsolatba került. Szó szót követett, amelynek során ezektől az emberektől! forintért kétezer osztrák schil- linget vásárolt. Nem véletlenük hiszen már korábban tudta, hogy az üdülése befejezése után néhány hónap múlva feleségestül dunai hajdúira indul Ausztriába. Ezenkívül természetesen kiváltották a hivatalosan megállapított nagyságrendű valutát is. A dugipénzt S. K. a zsebében; rejtette el, amelyet a vámvizsgálat során a határőrök megitálálitak és lefoglaltak. Ügye szintén a Szolnoki Városi Bíróságra került, ahol a devizagazdálkodást sértő vétség miatt 8 ezer forint pénzbüntetésre ítélték, a lefoglalt 2 ezer schilldnget pedig elkobozták. Az ítéletek' nem jogerősek. D. Sz. M. azok kategóriáját és nagyságát. A NEB megállapítása, hogy a térképi adatok megjegyeznek a tanács által adott éves statisztikai jelentés adataival. A zöldterületek fenntartására betervezett összeg ren- Sleltetésskerű felhasználását minden évben biztosítottuk, nem törekedtünk megtakarításokra. 1982-ben az eredeti 311 ezer forint előirányzaton felül további 655 ezer forintot fordítottunk parkfenntartásra. 1983-ban az eredeti 561 ezer forint előirányzaton felül 157 ezer forintot biztosítottunk erre a célra. Változatlan törekvésünk a városban levő zöldterületek megóvása továbbfejlesztése, a város arculatának formálása .. Utóbbiban nem kételkedünk, nincs is rá okunk, munkatársunk viszont — ezt ismételten ineg kell jegyeznünk — a NEB-vizsgálat anyagát használta fel cikkéhez. Garanciával, olcsőn Gávris Jánosné szolnoki olvasónk az e rovatunkban szeptember 9-én megjelent két levélhez küldött észrevételt. A fiatalember, aki a Skála Áruház előtt segített fel egy asszonyt, s még a rendelőintézetbe is elkísérte, közvetlen kollégája, a mellette levő asztalnál ül. A Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat beruházási osztályán dolgozik csoportvezetőként. Szolnoki lakos, a Várkonyi téren lakik. A nevét nem írta meg ... De (az illető bizonyára tudomást szerzett arról, hogy Nagy Lajosné köszöni a segítségét. K. M. olvasónk levelét Csótányirtás címmel közöltük. Lényege az volt, hogy a munkával egyáltalán nem volt elégedett. A csótányok vígan élnek azóta is, ha ki nem irtották őket — maga vásárolta UnitoxszaL Gávris Jánosné szerint a Hortobágyi Állami Gazdaság környezetvédő üzeme Magyarországon először alkalmaz hatásos, új technológiát. Vegyszeres , forró vízzel, nagy nyomással fertőtlenítik az egész épületet. Munkájukat garanciával és olcsón végzik. Levélírónk: meggyőződése, hogy segítségükkel a szolnokiak talán megszabadulhatnának a sok kellemetlen, hívatlan „társbérlőtől”. Szerkesztői Szenetek Ifivezető, Űjszász: Négyoldalas levele egyes kitételével esetleg vitatkoznánk, volna, amire még rákérdeznénk ... A kifogásolt cikk — pontosabban tudósítás — azért jelent meg, hogy az olvasókat tájékoztassuk az eseményről, s nem annak, egy kellemetlen mozzanatáról. Tételezzük fel, hogy igaza van, minden mondata „ül”. Miért nem írta alá levelét?... A régi tabán néhány lakója „aláírással”!?!) érkezett levél írójának aggodalmát megértjük. Természeteß,£ogy szeretnék tudni, mi lesz velük, mikor szanálják házukat, kell-e költözniük az idén. Egyáltalán: elegük volt a bizonytaüanságbóji. Ebben az ügyben dönteni a Szolnoki Városi Tanács VB műszaki osztálya az illetékes, panaszukkal oda forduljanak. Az se „baj”, ha a levelet aláírják ... Másik javaslatunk: szerezzék be a tüzelőt! Ha mégis úgy adódik, el lehet adni, akad rá vevő. Összeállította: Farkas Ferencné Gvóqvító vizre várva Jóllehet, minden szolnoki lakos tudja, hogy a Tisza Szálló fürdőmedencéjéhez talán a megépítése óta se nyúltak. Ezért nem tehettünk szemrehányást, amikor re-
