Szolnok Megyei Néplap, 1985. szeptember (36. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-21 / 222. szám
1985. SZEPTEMBER 21. Irodalom, művészet 9 Böröndi Lajos: Félálomban hanyatt feküdtem tenger borult rám kék ég hallgattam ahogy zúgtak a habok madár-halak cikkantak fölöttem alattam tengermélyi síkos kavicsok fa hordalék tenyérnyi levél úszott el szemem előtt csigák rákok tengeri csillagok ráhúnytam szempillámat a világra s e tenger most itt belül kavarog Mezey Katalin: Staféta Úgy adom át neked, fiam, ezt a kopott farmernadrágot, ahogy régi apa adhatta fiának a legénykori mellényt, ünneplős télikabátot, anya lányának a tarka, fodros, leánykori szoknyát, gyöngynyakbavalót, elől kivágott, kacér inget, amit elhordani már ideje nem volt: subládába tett ifjúságot. Paulikovics Iván: Kompozíció (Készlet) Hérics Nándor: Női portré No. 4221 A Fiatal Képzőművészek Stúdiójának idei kiállítására a fővárosi Ernst Múzeumban került sor. Irodalmi oldalpárunk illusztrációit a seregszemle anyagából válogattuk. Konczek József: Borka néni virágcsokra orka néni? Ha meggondoljuk, hogy a név egy mindössze huszonegy éves — sudár- karcsú, szőke és hosz- szú hajú — ifjú pedagógust jelez, már az eddig mondottak alapján is láthatjuk, hogy a tanítványok szóhasználatában jelen levő megnevezéssel van dolgunk, s gyanítjuk azt is. hogy a kisgyermekes hangzású Boriska néni, Borika néni helyett éppen a név viselőjének némi szelíd ráhatására öltötte ezt az alakot. Így mondják az elsősök, mondják a többiek is, így mondják a végzettek i& „Bőrkém” — mondja az állatorvos felesége, s rendjén is volna ez így. Mert ez a Borka amolyan városias ízt is ad a név- nék, ám ugyanennyi erővel azt is feltételezhetjük, hogy éppenhogy nem városiasat, hanem amolyan pusztai, tanyai száraztiszta hangzást. Mindegy, elég az hozzá, hogy a tanító néninek így tetszik a saját neve, tehát így is hívja őt a faluban mindenki. Borka néni albérletben lakik, ám gazdasszonyára hárul valami ünnepélyes különösség ebből a tényből, hogy a kistanítónéni éppen nála lakik, az új ház nagy folyosójáról nyíló egyik nagyszobában, közvetlen a fürdőszoba mellett, s nem is mulasztja el, hogy szóba hozza ezt a tényt, valahányszor vásárolni megy a boltba, „Szépet adjon, mert Borkának lesz, lelkem!” Azt aztán már nem lehetne megmondani, hogy a „lelkem”, vagy a kistanítónénire való hivatkozás miatt, de olyan zsírta- lan szép szeleteket vág a marhacombból Jani, hogy öröm nézni is. Ma reggel mégis egy kicsit zord szemállással lépked Kati néni a hentesbolt felé. s amint emlékeit összeszedegeti, már látja is az összefüggést az esti traktorzörgés meg a ma reggel Borka ablakába állított kikerics-csokor közt. Az lehetett, a Varga Pista, az jár a traktorával. Biztosan jól beittak megint az este, és ők szedték az ősz első virágait amolyan goromba ugratás céljával Borka ablakába. Mert a Borka nem ment még férjhez. No, még az a jó, hogy kora reggel, amikor Kati néni az öntözőkannával meg az ágseprűvel kiállt az utcára, azonnal észrevette a csokrot, le is tépte a zöld zsalu rései közül, először bedobta a vízáteresz cementgyűrűje alá, aztán, amikor felsöpörte a ház elejét, előhalászta, és azt is a kukába vágta. De a harag már akkor forrni kezdett benne. Hiszen ha jól megnézzük, ez az otrombaság személyes sértés ő ellene is, nemcsak Bor ka ellen, de majd megmutatja annak az ostoba Varga Pistának. Nem láthatta senki olyan kora reggel azt a csokrot, de a sértés megesett. Nem talál magának valót ez a lány. Nem talál, istenem. Teli <-'e teli van a szekrénye könyvelek d, újságokkal, mindig szól a lemezjátszó, Borka behúzódik a szobájába, csak teát fogad el estére, s íámcsak, most is visszajött már a nyaralásból a tanév kezdete előtt egy hónappal, és olvas, olvas meg olvas. Aztán itt van ez a pedagógusföld, abba ültetett egy sor virágot, meg is locsolja mindig tíz körül, amikor előjön a szobából — olyan szép az a lány fürdőruhájában, a fara, a melle, csupa kicsattanó egészség, meg az a hosszú haja, mintha saját magát látná Kati néni ezelőtt huszonöt— harminc évvel — igaz, addigra már a virágok meg vannak locsolva, reggel, jókor, de hát nem baj az, legalább ennyit törődjön a virágokkal. A kapálás, a paradicsom felkötözése úgyis Kati nénire marad, a hullott szilvát is ő szedi össze, mert ebben a Borka lányban nincsen paraszti vonzalom, átengedte a földet használatra, s ingyen. De hogy mi mindent tud a lány. A harangokról is. Az. Hogy elmondta a múltkor is, amikor Ka’i néni a tejet szűrte le, hogy a harangoknak régen saját nevet adtak, meg milyen nagy titok az, hogy miképpen öntik a harangot, aztán az is, ugye, hogy régen a harangokat acélból is próbálták csinálni, de a bronz a legjobb anyag, meg még hogy a harangokat néha kicsit el kell fordítani, mert akkor a nyelv egyenletesen koptatja körbe, vagy mit csinál, ugye, a szoknyával. De főleg az a jó ebben a Borkában, hogy olyan nagyon finoman és kifejezően kapcsolja egybe a szavakat, szóval, hogy olyan szépen meg tudja mondani a dolgot, az érdekességet, talán még a tisztelendő úr is szívesen beszélgetne vele, ahogyan a Borka mosolyog, és mondja, hogy ebben meg ebben igaza is van az embernek, de hallgasson csak, én mit hallottam. Hogy olyan aranyosan mondja, mintha nem is kellett volna neki azt a sok könyvet kiolvasnia, éjszaka, amikor rontja- a szemét a villannyal, hanem úgy, jártában-keltéban, itt is, ott is hallott volna valamit, és aztán csak elmesélni. S akkor aztán ez a csokor. Kati néni már a Jam pultja előtt áll, most is megkapja a szép szelet húsokat, kifizeti, de közben már azt tervezi, hogy beszélni fog a Varga Pista anyjával. Még jó, hogy éppen beleütközik, amint a hentesbolt kopott cementlépcsőin lépked lefelé. Kati néni aztán kiereszti a nyelvét. Szegény Juli meg hülledezik, hinni sem tudja a dolgot, ám Kati néni igazságának nem lehet ellenállni, s távozik is aztán hamar a Juli, hogy beszéljen a fiával. Az a nagy pacula még föl sem kelt. Igaz, szántott egész héten, de csuda a jó dolgát, a sört is elég gyakran eregeti a torkán, mert a szőrős hasa egyre jobban kimászik a tengerészcsíkos trikó alól. Ilyenkor meg, persze, alszik. „Nagy fehér csokor rózsával, azzal jöhet a fiad a házamhoz, értetted, Juli?” — bocsátja el Kati néni a szegről-végről rokont, és mint aki jól végezte dolgát, indul is hazafelé. Egy kis tejszín, az volna jó Borókának, a kávéhoz, amikor majd felkel az ágyból. A tegnapi tejnek lesz annyi színe, hogy ki lehet keverni belőle azzal az elektromos géppel, amit a Borka adott. Ez a lány nagyon szereti a mindenféle elektromos gépeket Van a szobájában egy padlóra helyezett négyes elosztó, abba dugdos mindenféle kapcsoiókat, egy kapcsolás, szól a lemezjátszó, egy másik, működik a tévé, egy harmadik, az ágymelegítő, sőt van neki egy fura kis masinája is, azt mondja, az a masszírozó gép. Persze van hajszárító is, meg kenyérpirító, természetesen kis ágylámpa, olvasni, éjjel, meg egy merülő forraló a kávénak, ha nagyon kihűlne, mert az egész csuporral be szokta vinni magához, ha lefut a konyhán. Kati néni már szétdarabolta a kakast, jó zöldséggel fortyogott a gázon, amikor igen csendesen beállított Varga Pista. Né, még £gy selyempapír is került a rózsacsokorra. És micsoda feszes-kemény szép bimbók. Na, te léhűtő! Aztán ne csak makogj itt nekem, hé, te. Benn van a Borka néni, már megint a lemezjátszót szaggatja. Tudod, mi az, ami szól? Nem hát Hát a Bétóven. Süket volt amikor a legszebb muzsikát írta. „De nem úgy van az, Kati né- ném.” „Micsoda?” „Csak az, hogy írt az az zenekölltő sok szépet azelőtt is, hogy megsüketült volna.” „Igen?” „Az már csak a belső hallása volt tudja-e?” Kati néni most két aranysárga krumplit csúsztat a levesbe, aztán beszólt az ajtón. ilyen lassú beszéde van ennék a Pistának, gondolja később, a konyhában álldogálva, miközben a csipedet- tet gyúrja, de azért összefüggően tud beszélni és jó sokáig. Aztán kinn a konyhán Borka néni meg Pista megisznak egy pohár bort, sőt kis rábeszélésre, mármint a Pistáéra, maga Kati néni is. Csak ennek a lánynak olyan távoli, különös mosolya van, a bort meg apródonként kortyolja, mintha nem is itt volna. Később meg, mielőtt Borikét ebédelni hívná, s rányitja az ajtót, látja, hogy szétnyitva hevernek a színes képzőművészeti albumok, Borka pedig a fürdőszobából bukkan elő, egyenest a hidegvizes zuhany alól, hát az arca éppen olyan, de tényleg, mint a harmatos rózsa. Szokolay Zoltán: H W¥ 0 oseg Kinyitotta a csapot, lehajolt, hideg vizet vett két tenyere közé, és az arcára löttyintette. Leült a kád szélére, szemben az ajtóval, melynek fogasán a fürdőköpenyek lógtak. A víz csak folyt tovább a mosdókagylóba. Lennie kell más megoldásnak is — gondolta. Kedden három szép pontyot fogott. lEstig ott lubickoltak a kádban. Akkor a felesége nekilátott a késsel, csapkodás, motozás, kaparászás, edényzörgés — hamarosan kész lett a halászlé. Asztalhoz hívta az asszony — először szólalt meg két hét után. Odahajolt a csaphoz, hideg vizet vett két tenyere közé, és az arcára löttyintette. Visszaült a kád szélére, szemben az ajtóval, melynek fogasán a fürdőköpenyek lógtak. A víz csak folyt tovább a mosdókagylóba. Jó itt — gondolta —, nem bánt senki. Kis piros pöttyök a szeny- nyestartóra dobott fehér ingen, talán még a halászlé nyomai. Pillái lassan lecsukódtak, a feleségét látta közeledni, csak bugyiban, melltartóban, de fején repkényko- szorúval, akár egy menád. Utazz el — hallotta —, még eléred az esti gyorsot. Szerezned kell magadnak egy másik lakást. Szereznem kell magamnak egy másik életet — ez már a saját hangja volt, tompán, mintha víz alól szólna. A lányra gondolt, akit az értekezlet után, mert gyűlölte a veszekedést, és félt hazamenni, elkísért a buszmegállóig. El akart mondani mindent, de mire az épületből kiléptek, megijedt. Nem ismerték egymást, csalóka lett volna a kölcsönös jóindulat. Mi az a minden, amit valakinek, egy véletlenül mellém sodródott lénynek el akarok mondani? — kérdezte némán, és harmadszor is megnedvesítette az arcát. Lennie kell más megoldásnak is. Hogy megfiatalodott a feleségem, amióta Tamást ismeri — töprengett tovább. Annyinak látszik, mint az a lány, akinél pedig tíz évvel idősebb, két gyermek- szüléssel megviseltebb. Amikor a meggypiros távolsági busza odagördült a megállóhoz, nem néztek egymásra, csak kezet fogtak. Kellemes nyaralást —, mondta a lány, ő meg a lába elé ejtette válaszul, hogy szervusz. Hazafelé még benézett a sörözőbe, de nem talált ‘ismerős arcot a félhományban, így hát bármilyen szomjas volt is, távozott. Elzárta a vízcsapot, visszaült a kád szélére, szemben az ajtóval, melynek fogasán a fürdőköpenyek, lógtak. — Sokat iszol,. későn jársz haza, nem csoda, ha Évának kisírtak a szemei — nézett rá vádlón az anyósa lenn a játszótéren. Épp a homokozó szélén guggolt, egy kagylóformájú piros edénykét nyújtott oda a gyereknek, onnan felelt hát lentről, de fojtott gyűlölettel. — Éva most szerelmes. Te juttattad ide — hallotta távolról a választ. Akkor jutott először eszébe, hogy őt most már szinte bármelyik városban szívesen fogadnák, jó neve van a szakmájában, talán kapna szolgálati lakást is, hiszen attól irtózott, hogy mindent albérletben kezdjen újra. Este, mikor a gyerekeket lefektették, és az asszony még csak a tükör előtt készülődött szokásos, reggelig tartó távollétére, mögéje lépett, és előadta ötletét. Éva nem válaszolt, némán festette tovább á szempilláját. Csak az ajtóból vetette oda: — Ahogy gondolod, kedves Ferenc. Csördült a kulcs, csapódott a liftajtó, és csönd lett, csupán a filmkoktél szignálja szűrődött át a szobából, tompán, mintha víz alól szólna. Kinyitotta a csapot, lehajolt, hideg vizet vett a két tenyere közé, és az arcára löttyintette. Leveleket kellene írnom —■ mondta magának most már félig hangosan, miután meggyőződött arról, hogy senki se hallja. Kilépett a fürdőszobából, de a csapot nyitva hagyta, és a villanyt se kapcsolta le. Vetett egy futó pillantást a képernyőn vetkőző szőke lányra, odahajolt, levette a hangot, az íróasztalhoz ment, cigarettára gyújtott és leült. Először a lánynak írok, döntötte él, pedig tudta, hogy sem a vezetéknevét, sem a címét nem ismeri. Kapkodva húzta ki a fiókot, hosszasan válogatott a filctollak között, elidőzött a lilánál, a zöldnél, a feketénél, végül mégis a kék mellett döntött. Két slukk után elnyomta a cigarettát, elővett egy ív papírt, a dossziéból, KEDVES M! — írta nyomtatott betűkkel a lap tetejére. Pillái lassan lecsukódtak, most a lányt látta közeledni, csak bugyiban, melltartóban, de fején repkénykoszorúval, akár egy menád. Elutazom — mondta a lány ai felesége hangján —, szereznem kell magamnak egy másik életet. Kellemes nyaralást — válaszolta ő. Hajnalban arra ébredt, hogy zsibbadnak a karjai. Kitámolygott a fürdőszobába, megmosakodott, elzárta a csapot, később a szobában az üresen vibráló televíziót is, megágyazott magának és a feleségének, a másik szobában betakarta az alvó gyerekeket, kiment a konyhába, ivott egy pohár narancslevet, és kihajolt a nyitott} ablakon. Lenn a játszótéren a homokozó mellett mintha Tamás és á lány állt volna, szemben egymással, mozdulatlanul. Lennie kell más megoldásnak is. Becsukta az ablakot, eloltott minden lámpát, meztelenre vetkőzött és lefeküdt. Szepesi Attila: Szigligeti fasor most minden türkiz és rubin készül a végső rothadásra mielőtt emlékké merül a völgyek aranykori mása illattalan és lebegőn a lomb kárpitja felparázslik elindul kristálykéken át világtalan az újulásig ahogy a horgadt öregasszony fák érdes törzsét kitapintva felzizegő avarba lép megjelölve és elbotolva körötte egy-egy sombokor most vetkőzik épp mezítelenné és a csodára nincs szeme és nincs szava hogy megnevezné Összeállította: Rékasy Ildii*
