Szolnok Megyei Néplap, 1985. szeptember (36. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-21 / 222. szám
4 SZOLNOK ME6YEI NÉPLAP 1985. SZEPTEMBER 21. lArcképvázlatl Az embernek nyitottnak kell lennie Lassan befejezéséhez közeledik az öcsödi Kovásha- lom feltárása. A kőkorszaki, tTellhjellegű település kutatása már 1980-ban elkezdődött. Az ásatást nyaranként egy fiatal szakemberekből — régészekből, restaurátorokból, biológusokból, zoológusokból. talajtani kutatókból — álló team végezte. A vállalkozás több tekintetben is „rendhagyó” volt. Példát adott arra, hogy nem szükségszerű az „ellenségeskedés” a különböző szakterületek művelői között. hogy igazán csak a közös munka, az együttgondolkodás” vezethet komoly, tudományos eredményekhez Rendhagyó volt a vállalkozás az ásatás -módszereit nézve is. A szakemberek semmit sem bíztak a „véletlenre”, az előkészületektől az eredmények feldolgozásáig — amely egyébként jövőre kezdődik meg Öcsödön — felhasználták a- természettudományok adta lehetőségeket is. A hatalmas mennyiségű leletanyagot például számítógéppel dolgozzák feL Az ásatásokat dr. Raczky Pál. az ELTE Régészeti Tanszékének tanára vezette, s nem véletlen, hogy ez, a hazai régészeti kutatások történetében egyedülálló kezdeményezés éppen az ő nevéhez fűződik. Annak idején valószínűleg maga sem gondolta, hogy ekkora jelentősége lesz nályája apró kitérőjének, nevezetesen annak. hogy — noha gyermekkorától a régészet ..bűvöletében” élt — matematikafizika szakon kezdte egyetemi tanulmányait. Másodéves volt, amikor harmadik szakként „felvette” a régészetet és harmadéves, amikor „leadta” a fizikát. Matematikus-régészként végzett, s a természettudományoknak, egyáltalán a természettudományos gondolkodásnak ma is nagy jelentőséget tulajdonít. — A régész tárgyakkal dolgozik, igénye, hogy minél nagyobb mintát kapjon, ne csak részeket ismerjen meg. Az ásatásokon előkerülő több százezer cserép, az emberi agy számára felfogha- tatUan, feldlollgozhatatlan mennyiség. A természettudományok olyan segédeszközök a régészetben — mondja — amelyek érthetővé, -kezelhetővé teszik a problémákat, segítenek a kérdéseket egyszerűbben feltenni és megválaszolni. Ezt a látásmódot a matematikának köszönheti. ami azonban soha sem vált főhivatásává. Sokkal erősebb volt vonzalma a régészethez. A történet tulajdoniképpen egyszerű. Gyermekkorában találkozott először régészekkel Aszódon, ahol egy -híres újkőkori települést és- temetőt tártaik fel. Tanulás után — míg más focizni indult — ő a régi cserepeket gyűjtök gette össze, segédkezett az ásatásokon, és azon tűnődött; kik voltak, akik itt éltek, vajon hogyan éltek? A kérdéseik elvezették a könyvtárakba, sokat elva- sott és kérdezősködött, elsősorban Kalicz Nándortól, akit tulajdonképpen ma is a „mesterének” tekint. Az MTA Régészeti Intézetének munkatársa vette észre először nagy-nagy lelkesedését, és ő volt az. aki mindvégig figyelemmel kísérte pályáját. — Kalicz Nándor és Mak- kay János 1969 és 1975 között rengeteg ásatást folytatott, és én mindezeken résztvehettem, — mondja Raczky Pál. — Nézhettem, figyelhettem, hogyan dolgoznak és ez rendkívül fontos volt. Az egyetem alapos elméleti felkészültséget adott, nem any- nyira specialistákat kívánt nevelni, hanem egy átfogó általános történeti képet igyekezett kialakítani a hallgatókban, az ásatások „hétköznapjai” viszont nagyon nehéz dolgokra is megtanítottak. Mindenféle gyakorlati munkát „végigikóstol- gattam”. Ám ezek az ásatások más tekintetben is sokat jelentettek. Nemcsak Magyarországgal. hanem Dél- Kelet Európával is foglalkoztak, jóval magasabb szintet mutattak annál, mint ami a könyvekből megtanulható. Érdeklődésemet is alakították, noha kezdetektől — még Aszódról — megmaradt bennem a „nosztalgia” a neolitikum iránt. Űjabb impulzust jelentett, amikor Bóna István elkezdte a teli- települések feltárását Dél- Kelet Európában sok ilyen található, viszont különleges „szem”, különleges eljárások kellenek fleltálrtásuiklhoz^ Ezekbe a településekbe, ásatási módszerekbe úgyszólván ^beleszerettem”. Az öcsödi tellepülés feltárása is ezért jelentett különösen izgalmas szakmai feladatot. A Szolnoki Damjanich Múzeumba az egyetem elvégzése után, 1975-ben került. S, hogy miért éppen Szolnokot választotta? — Szolnok megye régészeti szempontból „fehér folt” volt. Voltak részkutatások, információk, de nem volt a Közép-Tisza vidékről egységes kép. Egy kezdő régésznek! ,.kincsesbányát” jelentett ez a terület Ugyanakkor a múzeumban nagyon jó szellemi, munkatársi légkör alakult ki. Mindenki eredményekre törekedett, azt akarta, hogy a megye megszűnjék „fehér foltnak” lenni. Az első jelentősebb munkám 1976-ban egy szajólii újkőkori ház s a ház teljes berendezésének feltárása volt Ebből készült később doktori disszertációm is, amely a Tisza-vidéki termel őgazdálkodás kialakulásával és annak dél-kelet európai összefüggéseivel foglalkozott. Részt vehettem a magyar— szovjet együttműködéssel Herpályon végzett ásatási munkákban is, majd 1976 és ’78 között egy kora-neolitikus települést tártunk fel Szolnok—Szánd án. Ezt a munkát az akadémiával közösen végeztük, s a település háromnegyed részét teljes egészében feltártuk. Dr. Raczky Pál ma már ritkábban található meg a Damjanich Múzeumban. Az Eötvös Lóránd Tudomány- egyetem Régészeti Tanszéke 1979-ben katedrát kínált ne- kil, s azóta leendő régészeket, történészeket tanít. — A tanítás sók tekintetben megváltoztatta . szemléletmódomat. Amit a régészeti munka közben tudva-tud az ember mindaddig pasz- sziv tudást amíg át nem adja másoknak. Ugyanakkor ez nagy felelősség. Engem is arra kényszert tett, hogy átgondoljam. rendszerezzem ismereteimet, ilyen tekintetben végsősoron rengeteget Kamatoztattam a tanításból magam is. A tanszéken folyó állandó eszmecsere kiszélesítette a látásmódomat, az embernek nyitottnak kell lennie, ösirégészeti előadásokat és szemináriumokat tartok, előttem Komoróczi Géza ismertette meg a hallgatókat ezzel a problematikával. A tanítás mellett természetesen továbbra is foglalkozik szűkebb szakterületének, a délkelet európai korai termélőgazdálkodás kialakulásának, összefüggéseinek kutatásával. A közel- múlitban öthónapos tanulmányúton vett részt Görögországban. amely jelentős eredménnyel járt. Bebizonyosodott, hogy a Kárpát- medencében és a mai Görögország területén élt népek élő kapcsolatokkal rendelkeztek. Ez a témája Raczky Pál 'kandidátusi disszertációjának is, amely gyakorlatilag már készen, várja további „sorsát”. A gyakorlattól nem szabad elszakadni —" vallja. — A régész a forrásokat a földből nyeri és ezeket kell láthatóvá, megszólalitathatóvá tennie. S jó. ha a szerzett ismeretek, információk minél hamarabb közkinoosé válnak. Ezért is tervezi munkatársaival, hogy az öcsödi ásatások eredményeit — a feldolgozás után' — mihamarabb kiállításon mutatják be. s ezzel együtt egy nemzetközi konferenciát is összehívnak Szolnokon. A téma jeles ismerőinek részvételével. T. E, A szolnoki Tabán részletes rendezési tervének első ütemében 4 lakásos sorház épül. Tervezője a Szolnokterv, kivitelezője a Túrkevei Városgazdálkodási Vállalat fotó: — nzs — Gyermekélelmezés Nézzünk a fazékba! Egyszerű hétköznap, déli tizenkét óra. A jászapáti Park étterem gyerekzsivajtól hangos: iskolások állnak sorba az önkiszolgáló polcoknál, a rendre felügyelő tanár igyekszik némelyest kordában tartani a hangos- kodókat. Az ebédre érkező felnőttek csodálkoznak és nem örülnek a tinédzserkorú vendégtársaknak. — Hogy-hogy ilyen korán jöttek a gyerekek? — kérdezem Tóth László nevelőt. — A téeszbe mennek paradicsomot szedni, ezért megkértük az étterem vezetőjét, hogy a szokásosnál előbb ebédelhessenek a diákok. Egyébként egy árától jövünk a napköziseinkkel. Miközben beszélgetünk, Tóth LásZlő egy pillanatra se veszíti szem elől tanítványait, időnként rá-rászól a túlságosan felszabadultakra. De azért válaszolgat is. — Hogy milyen problémáink vannak az étkeztetéssel? Talán az uzsonna kiosztása okoz fejtörést, ugyanis az áfész csak kiszállítja az iskolába az egyébként meg- {Lehe|tő|sen egyhangú uzsonnákat, a szétosztásról a pedagógusok vagy az iskola (más munkakörben dolgozói gondoskodnak. — Megkérdezik-e a pedagógusokat, mielőtt összeállítják az étrendeket? — Minden iskolaigazgatónak joga és kötelessége, hogy véleményt mondjon az étrendről. Jászapátin jó kapcsolatot alakított ki az áfész az intézményekkel, igazán Elégedettek lehetünk, legalábbis ami az ebédeket illeti. Mind a diákmenü, mind a menza menüje változatos és elegendő. — Vagyis nem maradnak éhesek a gyerekek? — Megeshet, hogy olyan főzeléket kapnak, amelyet nem mindannyian szeretnek. 'De manapság egyáltalában nem jelent akadályt, hogy a diák a zsebpénzéből pótolja a szükséges kalóriáját. Dolgoznak a szülők, reggelenként legalább egy húszast a zebébe dugnak a család sze- mefényének, aki hamar megtanulja az önállóságot így az önellátást is. Ám hadd hangsúlyozzam, az áfész na- fgyon körültekintően figyelembe veszi az étrend tervezésekor a gyerekek életkori sajátosságait, sőt, orvosi véleményt is kér. Négy jókedvű, kék köpenyes kislány telepszik le az egyik asztalhoz: diákmenüt kértek. — ízlik? — kérdem, láthatóan feleslegesen, mert a lányok jó étvággyal kanalaznak. — Nem rossz ez a gulyásleves, bár anyukám másként főzi — mondja a legbeszédesebb. A társai bólogatnak, félreteszik az üres tányérokat és hozzáfognak a második fogáshoz, a túróslepényhez. Húsz forintból megebédeltek. Az apáti áfész ellátási területéhez tartozik a közeli Jászszentandrás is. Az iskolai napközi vezetője. Kun- ráth Sándorné körlevelet tesz elém, amelyet a szövetkezet vezetőitől kaptak. A levélben arra kérik az iskola illetékeseit, hogy az őszi szövetkezeti íjapok alkalmából tartsanak a gyerekek között közvéleménykutatást: mi legyen a menü október 2-án. A jelzett napon a legtöbb szavazatot kapott három fogásból állítják össze a menüt. — Mindebből is nyilvánvaló hogy az áfész odafigyel a diákok étkeztetésére — mondja Kunráth Sándorné, maid hozzáteszi: — Az ételekből szinte korlátlan repetát is kaphatnak a gyerekek. Ezután egy szokatlan véleményt hallok a napközi vezetőiétől: — Ha valamit kifogásolhatnék, az a nagy mennyiség. Csodálkozásomat látva mosolyogva bólogat: — Ugyanis sok a már elhízott kisiskolás. Nagyobbacska fiúk haladnak el mellettünk egy kosárral, amely a délutáni uzsonnát rejti: frissen szedett szilvát és májkrémes kenyeret. — Gyümölcsöt minden nap kapunk — fejezi be búcsúzásként az áfész dicséretét a napközivezető. Ezelőtt hét évvel jelent meg a Művelődési Minisztérium és a belkereskedelmi tárca közös rendelkezése arról, hogy elsősorban az iskolák tehermentesítése érdekében az iskolakonyhákat és általában a gyermekélelmezés feladatát fokozatosan vegyék át a vendéglátó vállalatok és az áfészek. Természetesen, mint bármely más rendelkezésnek, ennek is voltak ellenzői: néhány iskola- igazgató attól tartott, hogy miután kikerül a konyha az intézmény fennhatósága alól, mind mennyiségi, mind minőségi romlásra lehet számítani. Nem örültek maradéktalanul a kisebb áfészek sem, hiszen hirtelen létszámgazdálkodási nehézségeik támadtak, mert az iskolakonyhák személyzete átkerült hozzájuk. No és persze, megijedtek attól is, hogy a gyer- tmekélelrnlezés veszteséges lesz a számukra. Az eltelt esztendők során bebizonyosodott, hogy a kétkedők tévedtek: a konyhákat ugyanis szakképzett vendéglátósok vették kezelésbe, amely egyértelműen a diákok javát szolgálta. A szövetkezeti veszteség is csak feltételezés maradt, az ügyesen gazdálkodó áfészek semmit se veszítenek a „bolton”. A megye legnagyobb ven- déglátásáiali foglalkozó vállalata, a Jász-Nagykun példamutatóan hajtotta végre a rendelet előírásait: 1980 végére valamennyi szolnoki iskola konyháját és a városok többségében levő intézményekét is átvette, így je- ilenileg harminckét konyhát üzemeltet. Polónyi Erzsébet, a vállalat gyermekélelmezési csoportvezetője a kezdeti nehézségekről beszél: — Szerettük volna, ha az iskolai konyhák személyzete automatikusan átjön hozzánk, de sokan megriadtak az újdonságtól, a változástól, és munkahelyet cseréltek. Hamar sikerült pótolnunk hiányukat, sőt, többnyire az előzőeknél képzettebb szakembereket tudtunk felvenni. — Milyen követelményeknek kell megfelelnie az iskolakonyhának? — Mindenekelőtt — természetesen az alapvető higiénés követelmények mellett — szabott nyersanyagnorma szerint főzünk. A normát nem a vállalat határozza meg, és arról se tehetünk, hogy a nyersanyagárak változása magával vonta az ételárak változását, azaz emelését is. A lényeg azonban továbbra is az, hogy az életkori szükségletek messzemenő figyelembevételével állítsuk össze az étrendet. Az összeállításba vállalatunk részéről „beleszól” az egészségügyi szaktanácsadó is, aki a kellő táperőt vizsgálja. Csoportunk dolga pedig, hogy az étrend minél változatosabb legyen. De bemutatjuk a tervezett ..menüt” az iskolaorvosoknak és a Köjálnak is. — A többoldalú ellenőrzés és egyeztetés dacára is meg-megváltozik az eredeti heti étrend ... •— Ennek egyetllein oka lehet, nevezetesen, hogy a jiyieTtsjanyag-eHátó partnereink nem mindig tudják azt a bizonyos alapanyagot adni, amelyben eredetileg megegyeztünk. — A Jász-Nagykun elsőként a megyében, de alighanem az országban is, hat éve az éttermeiben bevezette a diákmenüt, amely gyorsan népszerű lett a felsötagozatos és a középiskolás tanulók körében. Olcsó volt, változatos volt, és tápláló ... — A diákmenü veszített kezdeti közkedveltségéből, amelynek oka, hogy az étrend összeállításakor törekedtünk a minél több vitamin biztosítására. Ám a tinédzserek nem nagyon kedvelik a főzeléket, ezért elpártoltak a diákmenütől, és átváltottak aq előfizetésesre. Egyébként a menütípusaink között nincsenek lényeges árdifferenciák. Most azon vagyunk, hogy a diákmenüben is hasonló választékot kapjanak a gyerekek, mint a többi menüben. Talán érdekes adat, hogy a megyében összesen negyvenezer óvodást, általános- és középiskolást étkeztetünk. Érdekes véleményt hallottam Ferenczi Györgytől, a megyei tanács művelődési osztályának tanulmányi felügyelőjétől, akinek ugyán nem feladata vizsgálni, mi kerül a középiskolás diákok tányérjába, mégsem mulasztja el, hogy ellenŐEZései során arra is odafigyeljen. — Egy év vagyok tanulmányi felügyelő, azelőtt hosszú esztendőkig tanítottam Tiszaföldváron, így elsősorban az ott szerzett tapasztalataimról tudok beszélni, de viszonylag jól ismerem már a kunszentmártoni, a kunhegyesi és az új- szászi középiskolák menzáját is. Mindenütt jó véleményem alakult ki a konyhákról, az áfészek munkájáról. Mint pedagógus tudom, hogy a menzák befogadóképessége véges, az irántuk feltámadt érdeklődés viszont hagy* a menzába felvettek között tehát lehetne abból a szempontból is különbséget tenni, hogy a viselkedésével ki érdemli meg, hogy ott étkezzen. Visnyovszky Béla, a művelődési osztály gazdasági csoportjának előadója alaposan ismeri a diákétkeztetés gondjait. az iskolakonyhák és éttermek üzemeltetésének problémáit. — Szolnok megyében egy bentlakásos nevelőintézet és három mezőgazdasági jellegű szakmunkásképző kivételével valamennyi iskolai konyhát a Jász-Nagykun illetve valamelyik áfész vette át, az átszervezés 1984. januárjában fejeződött be. Véleményem szerint az ellátás zavartalan. Van persze, ahol javult, van ahol romlott a helyzet. Annyi azonban biztos, hogy sokkal több figyelmet kap a gyermekélelmezés, mint az előző évekbe#. A helyi tanácsok vb-ülései- nek vissza-visszatórő témája ez, a művelődési és a kereskedelmi osztály pedig rend- szereseen végez célellenőrzéseket. Mondom, a tapasztalatok kedvezőek, az üzemeltetők és az iskolák vezetői többségükben jó kapcsolatot alakítottak ki egymással. Különben is jogszabály írja elő, hogy az étrendek összeállításáról az oktatási intézmény irányítója véleményt mondhat, változtatást kérhet. Nem jártak rosszul a vendéglátósok, néhány ellenkező véleménnyel szemben, hiszen az átvett konyhában azt csinálnak, amit akarnak. Ezt úgy kell érteni, hogy ha az alapfeladatukat, a gyerekek étkeztetését teljesítik másoknak is főzhetnek. Ezzel a lehetőséggel élnek is az üzemeltetők. Véleményem szerint az átszervezés beváltotta a hozzáfűzött reményeket, mert a diákok jobban képzett szakemberektől kapják áz étólt, és nem elhanyagolható szempont, hogy a tanácsok azt az összeget, amelyet azelőtt a konyhák üzemelteié-' sének támogatásához adtak, más, az oktatást segítő célokra fordíthatják. Beadó János
