Szolnok Megyei Néplap, 1985. szeptember (36. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-19 / 220. szám

1985. SZEPTEMBER 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 HolikoptervezotOk lesznek Új képzési forma a Egy körlevél nyomában És ön leszokott a dohányzásról? Példamutatás nélkül nem megy Mostanában elég sokat olvasni a Szolnok megyei sportrepülésről, a repülőbe­mutatókról, naponta lehet látni a szándai rét fölött színes ejtőernyősöket. Mint­ha elevenebb volna az élet a sportrepülés berkeiben. Nem volna azonban teljes a kép, ha a magyar katonai repülésről megfeledkeznénk. Márpedig ott is akad né­hány érdekesség. Megalakult egy új repülő-műszaki szak- középiskola és megkezdődött a hazai helikoptervezető­képzés is. Köztudomású, hogy ezelőtt csak a Szovjet­unió repülőiskoláin képeztek helikoptervezetőket. Bercsényi Miklós éppen, maródi, ezért nem az isko­lában, hanem tiszaderzsi ott­honában találom az ő&zha- jú. ötvenegy éves pedagó­gust. — Tiszaszentimrén szület­tem, ott volt pár hold föld­je az édesapámnak, akit Al- bertnek hívtak. Mivel a csa­ládban első gyerekként lát­tam meg a napvilágot: az akkori, ottani doktor sajá­tos módon így érvelt apám­mal: nehogy Albert legyen a fiúiból, mert az első gye­rek általában meghal, így kivesz a neved. Gondolhat­ja, szegény erre a „kedves” mégjegyzésre se holt, se ele­ven nem lett, de hathatott rá, mert a Miklós nevet kap­tam. Az öcsémnek maradt az Albert név, de úgy tűnik, ez a furcsa jóslat rajta tel­jesedett be. mert ő mindösz- sze 36 évet élt — A környezete hogyan fogadja a bemutatkozását? — Rengeteg érdekes esetet sorolhatnék. A minap az egyik 'hivatalban beadom aa igazolványom, mire a hölgy megjegyzi: hej, de szép neve van! Hát én, kezét csóko­lom? Maga, néz rám, maga már öreg. Azután főiskolás koromban akadt egy álmat­lanságban szenvedő profesz- szorom, aki a vizsgáztatást rendszerint reggel hétkor kezdte. Mondanom se kell, hogy nekem — mivel még utaztam is — hajnalok haj­nalán kellett kelnem, hi­szen az ábécében a névsor legtöbbször velem kezdődött. Egyébként a tanár úrnak két gyereke született: a fia és a lánya is családos, és már van egy 18 . hónapos unokája is. Ha kevés szabad ideje adódik, barkácsol: számtalan szobai berendezés, dísz dicséri keze munkáját. Szendrei Júlia éveinek a szamát két egymás mellé írt kettes fejezi ki. Júlia sportos alkatú lány. a Tisza­füred és Vidéke Áfész gép­írója. A sportos alkat szó Az elméleti és a „földi” gyakorlati oktatás jó ered­ménnyel befejeződött — mondja Utassy László al­ezredes, miközben elkísér az első felszállásokra várakozó hallgatókhoz. — A helikop- tervezető-jelöltek a vizsgáz­tatók egyöntetű véleménye alapján megkezdhették a gyakorlati repülést — egé­szíti ki válaszát, de már hangosabban, mert az egyik éppen induló helikopter zaja elnyomja beszélgetésünket. A hajózópihenőben felszál­lásra várakozó hallgatókra bukkanok. — Űj dolog volt számomra a helikopter vezetése — szerint igaz, hiszen atlétiká­ban többszörös megyei baj­nok: többek között 15 éve­sen már 155 centit ugrott imaga&ba. • — Mondták is a versenye­ken, amikor futásban is in­dultam: tán Petőfi kerget, hogy ennyire szeded a lábai­dat? — Valóban, megtalálta-e már Petőfi Sándorát? — Névleg nem, de a Jász­ságban él a barátom, akihez kétéves ismeretség fűz. Rendszerint hétvégeken ta­lálkozunk csak, hiszen a tá- «volság sem csekély, meg a napjaim is nagyon zsúfol-1 tak. — Miért ? — A tiszafüredi néptánc- csoportban táncolok, és jó­szerével ezzel telik el a sza­badidőm zöme. Ha olykor mégis ráérek, kosarazni is bejárok a girnibe, vagy ott­hon takarítok, segítek anyu­nak, hiszen a családban mindannyian dolgozunk. Rózsa Sándorral sem a ná­dasok között, esetleg valami­lyen fűzfákkal szegélyezett mellékúton találkoztam, ha­nem a Karcagi Magyar— Bolgár Barátság Termelőszö­vetkezet egyik irodájában. Igaz, valamerre a tengersík határban is összefuthattam volna vele, mivel mint a háztáji és melléküzemág ve­zetője, otthonosan mozog a hatalmas gazdaság bárme­lyik tábláján. — Negyvenhét éve azért lettem Sándor, mert a nagy­bátyámat is úgy hívták1 Amikor édesanyám már á szülőotthonba készülődött, elköszönt tőle, mivel abban az időben már nagybeteg yolt. — Hallod-e lányom, — kérte anyut, — érzem, ne­kem kitelt, napjaim lehet­nek hátra. Ezért ha fiú lesz, Sándornak hívjátok, hogy legalább a nevem fennma­radjon vele. — Elégedett ember Rózsa Sándorként? — Én igen, de bár szoli­dan élek, a híres betyár ne­Killiánon kezdi Szilágyi Zoltán zász­lós, negyedéves hallgató, mi­közben félreteszi térképét. — Itt mindkét kézre és lábra szükség van. Kezdetben mi­nél jobban akartam csinálni a kormánymozdulatokat, an­nál nehezebb volt megfogni a botot. Hogy mi volt az el­ső „esemény”, amikor be­ültem a gépbe? Belevertem a fejem a célzókészülékbe, az­tán megpróbáltam eligazod­ni, hol van a lent és hol a fent... — Én már középiskolás­ként vitorláztam . a péri reptéren — kapcsolódik be a beszélgetésbe Markó László zászlós hallgató, — majd a pestvidéki gépgyárban ta­nultam két évig a repülőgép- szerelést. Végül a pilótafül­kében kötöttem ki. Itt nem lehet lazítani, oda kell fi­gyelni a műszerekre, kor­mányszervekre, nem szabad mérgelődni, ha az ok­tató figyelmeztet bennünket. Mi a legnehezebb? — a le­szállás. Figyelni az oldal­szélre, a magasságra s köz­ben megtartani a gép para­métereit. (Letelt a várakozás ideje, a fiúk beszállnak & gépbe, felpörög a hajtómű, kavarja a szelet, a rotor. A többi he­likoptervezető hallgató fél­tőén nézi emelkedő társait. Kiss Lajos vének azonossága okoz nehéz pillanatokat. Amikor soroz­tak és a nevemet kérdezték, feleltem ahogy kellett: Ró­zsa Sándor. Ne hülyésked­jen itt nekem, csattant fel a tiszt, és csak akkor enyhült) meg, amikor meglátta a sze­mélyimet. A minap is érdé-' kés eset történt. Kerestek, de a nevemre nem emlékeztek, csak arra, valamilyen be­tyárvezérnek hívnak. A töb­biek nevettek, rögtön tudták, csak én lehetek a keresett. Édesapám valamikor va­dászni szeretett, de nekem) szelídebb a hobbim: szabadi időmben kertészkedem. A lista korántsem teljes, hiszen találkoztam már Zrí­nyi Miklóssal. Móra Ferenc­cel, Arany Jánossal és Mó­ricz Zsigmonddal is. Sőt egy Vak Bélára is ráakadtunk. Néhány hónappal ezelőtt az Országos Egészségnevelé­si Intézet körlevelet jutta­tott el az orvosokhoz, amely­ben a dohányzás elleni küz­delemben személyes példa- mutatásra kérte őket. Az eltelt hónapok alatt kinek-kinek volt ideje, hogy megtegye a szükséges lépé­seket, próbálja leszoktatni önmagát és környezetét. — Milyen hatása volt az OENI levelének? — kérdez­tem a Megyei Tanács Heté- nyi Géza Kórház-Rendelőin­tézet és a Szolnoki MÁV Kórház-Rendelőintézet or­vosait. Káros, nem vitatom „Tisztelt Kolléganő, Kol­léga Úr! A lakosság egészségi á 1a- potának egyik jelentős kérdé­sében személyes kéréssel fordulunk Önhöz. Ismeretes, hogy az utolsó évtized­ben ...” „.... o halálokok között első helyen a cardio- vascularis (koszorúér), majd ezt követve a daganatos be­tegségek, illetve a balesetek állnak. A megnőtt mortalitá­si és morbiditási ará­nyok hátterében” „.. Jmin­denekelőtt a dohány­zás, a helytelen táplál­kozás, a túlzott mértékű al­koholfogyasztás áll”, (idézet a körlevélből). Dr. Zikéli Mihály, a száj­sebészet főorvosa, MÁV-kór_ ház: —Véleményem szerint a stressz sokkal több kárt okoz. Ettől függetlenül a dohányzás is káros, nem vi­tatom. Már régebben is gon­doltam rá, hogy abbahagyom. Most már csak az időpont kérdéses. Kezdem csökken­teni az adagot... mondjuk napi 15 szálról 5-re. De azt hiszem, úgy jó, ha egyből abbahagyja az ember. A körlevél nem mondott újat, hiszen eddig is tisztá­ban voltam a dohányzás ve­szélyeivel. Azt hiszem, akkor várható javulás, ha a fiata­loknál meg tudjuk fogni 3 dolgot. Én is próbálom le­szoktatni a betegeimet, hi­szen a dohányzás szerepet játszhat az ajak, a szájüregi rák kialakulásában... De nem nagyon fogadják meg a tanácsot... „Amiért önt személyesen megkeressük, az a dohány­zás visszaszorításának közös ügye... A gond társadalmi méretű, hiszen az elmúlt két évtized alatt a cigarettafo­gyasztás 15 milliárdról 27 milliárdra nőtt éves átlag­ban ...a szívinfarktu­sod esetek száma 6919-ről 25 727-re emelkedett!" Dr. Fazekas János, az in­tenzív osztály vezető főorvo­sa, MÁV-kórház: — Teljesen egyetértek a dohányzás visszaszorításának elvével. Majd egyszer... ha­marosan abbahagyom. Az a .filozófiám”, hogy árt ne­kem is, de ezen kívül még sok minden árt. Ha észreve- szem, hogy baj van, abba­hagyom ... Rendszeresen sportolok* és ha egyszer ér­zem, hogy közben fulladok,- nem kapok levegőt, akkor le­teszem ... Egyébként volt úgy, hogy egy teljes hónapig nem szívtam, amikor Tisza- túrán voltam A . Evezés köz­ben nem lehet. Azt' hiszem, nálunk orvo­soknál a rendszertelen élet­mód is hozzájárul ahhoz, hogy szívjuk... Sokszor éj­jel is fent kell lenni, várni a betegre, vallamivel el kell ütni az időt... A propagandától lehet ha­tást várni, de nem túl gyor­sat... Ahhoz, hogy nálunk is, mint Amerikában, „divat” legyen az egészséges életmód; legalább 10—20 éves propa­ganda kell... No meg az, hogy változzék a társadalom megítélése... ne sikk legyen a dohányzás, hanem elítélen­dő szenvedély. Nagy akaraterő kell ,r.. ázemélyes példamu­tatásával segítse sikerre vin­ni a társadalom figyelmének felkeltését a dohányzás visz- szaszorítására, e szenvedély elité lésébe. Külföldi, példák bizonyítják, *. hogy ...” .. ahol az orvosok egysé­gesen felléptek a dohányzás ellen, széles körben és nagy mértékben csökkent...” Dr. Anonymus választás elé állított, a nevére vagy az őszinte véleményére va­gyok-e kíváncsi! Merthogy a ■kettő együtt nem megy. Az őszinte szóra szavaztam. — Először is, hozzám nem jutott el a levél. A felesé­gemnek küldtek, igaz, ő nem dohányzik. Én is átfutottam a levelet,, de ilyenekkel nem tudnak rávenni, hogy abba­hagyjam. A hatását tanul­tam, ismerem, tudom. Biztos, hogy nem használ. De tudok én mondani olyan tüdőrá­kost, aki soha nem dohány­zott. Ahhoz, hogy az ember le­szokjon, hallatlanul nagy akaraterő kell. A gyógysze­res módszer mind smafu ... úgy nem megy. Nekem pedig nincs akkora akaraterőm. Nincs, amíg makkegészséges­nek érzem magam. — A betegeinek tiltja? — Megalkuvó módon. Drasztikusan nem lehet ab­bahagyni. Én is megpróbál­tam már, olyan álmos vol­tam, hogy focimeccs közben majdnem elaludtam a tévé előtt. Mondom, ez nem nor­mális. Az ember annyi kor­látozást kap a világtól, most mit korlátozzam magam még én is? De ha valami prob­lémát okoz, akkor abbaha­gyom ... — Akkor már késő, nem? — Hát... valóban nem sok értelme van. „Ügy érezzük, hogy az el­ső társadalmi méretű lépést e kérdésben Magyarországon is nekünk, orvosoknak kell megtennünk, mind szakmai tevékenységünk során, mind példamutató magatartásunk­kal. A dohányzás visszaszorí­tására, a füstölők elkülöníté­sére mindkét kórházban, már az OENI körlevele előtt tet­tek lépéseket. Tilos rágyújta­ni a kórtermekben, azokban a helyiségekben, ahol a be­tegek ellátása történik (szak­minisztériumi követelmény). Megtiltották a dohányzást a folyosókon is. Osztályonként külön helyet jelöltek ki a cigarettázóknak. Mindenféle értekezleten megtiltották a dohányzást. Az orvosok a szibájukban, a nővérek az öl­tözőjükben gyújthatnak rá. Látom a szerencsétleneket Dr. Czakó László, címzetes egyetemi docens, a megyei kóráz III. sz. belgyógyászatá­nak osztályvezető főorvosá­ról azt hallottam, hogy el­szántan küzd a dohányzás ellen. — Soha nem szívtam. A feleségem, sajnos igen, de őt is mindig, győzködöm, hogy ne tegye. Itt, az osztályon a legszigorúbban megtiltottuk, csak a kijelölt helyeken le­het. Sokszor van úgy, hogy az ágyhoz kötött beteg ott rimánkodik, hogy így rá­gyújtana, meg úgy rágyújta­na ... De nem... a kórte­remben nem lehet. Igaz; én mindig is felléptem ellene, és ha kell, tűzön, vízen keresz­tül, de elérem, hogy a sze­mélyzet ne cigarettázzék a betegek előtt. Előfordul ugyanis, hogy telefonhoz hív­ják az orvost vagy a nővért, megfeledkezik magáról és ci­givel a kezében lép ki a fo­lyosóra ... A viziteken is megpróbáljuk a betegeket le­beszélni. — Milyen eredménnyel? — Meg kell mondani, hogy nem sokkal. Évről évre nő a táppénzes napok száma, az emberek nemigen törődiiek az egészségükkel. Ebben biz­tos szerepe van az elégtelen felvilágosító munkának is. — Az újságokban, a rádió­ban, a televízióban szinte na­ponta olvasni, hallani a do­hányzás ártalmairól, ön sze­rint mit kellene még tenni? — A kórházakban például előadást lehetne tartani a betegeknek. A munkahelye­ken a vöröskeresztes aktívák ne csak a bélyegek árát szed­jék be, hanem a vezetőkkel, a szakszervezeti bizottság képviselőivel lépjenek fel, hogy az irodákban, az érte­kezleteken ne gyújtsanak rá. Az egészségügyi intézmé­nyekben meg kellene tilta­ni a cigaretta árusítását. Az iskolákban a pedagógusok­nak jó példát kellene mutat­ni, hogy a gyerek ne gon­dolhassa: ha a tanár rá­gyújthat a folyosón, altkor ő is cigizhet a WC-ben. — ön szerint eredménye­sen tiltja az orvos a dohány­zást a páciensének, ha maga is él vele? — Szerintem ilyenkor sem­mi hatása nincs, mert a be­teg visszavág: „Doktor úr, magának nem árt?” — Bárki mondhatja azt, hogy ön könnyen beszél, ön minden nehézség nélküli harcolhat a dohányzás ellen, mert nem szívja. colok ellene, mert naponta — Nem vitás, hogy így könnyebb. De én azért har- látom a rengeteg szerencsét­len embert... Akik úgy tönkrementek már, hogy szinte semmit nem léhet kezdeni velük... Paulina Éva D. Szabó Miklós Vizeink tisztaságán őrködnek a Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság vízminőségvédelmi laboratóriumának a dolgozói. Evenként több ezer vízmintát vesznek álló és folyóvizeink­ből, és több ezer laboratóriumi vizsgálatot végeznek a szeny- nyezések felderítésére. Képünkön dr. Bancsi Istvánné bak- terológiai vizsgálat közben Bercsényi Miklós barkácsol, Rózsa Sándor kertészkedik Szendrei Júlia a sportot, a táncot kedvei! Ha valaki a fenti sorokat olvasva máris tárcsázni kez­dené a mentők sízámát — gondolván, hogy a cikk szerzője valamelyik verőfényes, koraőszi hétvégén bizonyára nap­szúrást kapott —, kérem, ne tegye. A címben közölt állítások sem a legújabb kori történelem- és irodalomkutatások meg­hökkentő, feltételezett eredményei, hanem valós tények. A hajósók átveszik a (épet a műszakiaktól

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents