Szolnok Megyei Néplap, 1985. szeptember (36. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-17 / 218. szám
1985. SZEPTEMBER 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Almos hajnali pillantás az Alpokra — autópálya épül Tarvisiónál Napfény, tenger, ragyogás Hargitai Lajos képriportja Csúcsforgalom Velencében Kolostor — Pármában Egyszer a tenger utáni vágy úgy rátör az emberre, akár a kanyaró. Menni kell! Sátor, sebtiben betöltött fényképezőgép, és máris ott tülekedik a turista az autóshangyák végeláthatatlan vonulásában. Hajnalban kattintás az Alpokra; „biztosan csodaszép, majd otthon előhívjuk”. Aztán Velence. A motoros hajóról partra lépve hitetlenkedő fejcaóválás; „Ilyen város nincs!” Fárasztóan és emészthetetlenül gyönyörű minden. Elképzelni sem lehet, hogy a történelem itt felejtett díszletei között emberek élnek; születnek, dolgoznak és meghalnak. A művészettörténet eleven szemléltető ábráival a nyüzsgő emberáradatban kellene meghitt kapcsolatot teremteni. Lehetetlen, marad hát az idehaza is „fellapozható” filmkocka. Ha Párma, akkor — Stendhal óta — a kolostor. Amikor az ember keresni kezdi a regény névadó templomát, a város lakói elnézően mosolyognak: „Ilyen nem létezik. A francia író találta ki nekünk, ámbár turistaforgalmunk bevételének töredékéből már építhettünk volna egyet Stendhal tiszteletére. Megérdemelné.” Aztán az Adria. A víz kékje harsányabb, az Istria talaja továbbra is vöröst, és a parti sziklák érdesebbek. Mégis, mintha otthonosabb lenne a jugoszláv tengerpart. Talán azért, mert hazafelé tartunk. Jugoszláviában érdesebbek a iziklák Az utolsó éjszakán — búcsú a tengertől Tervek, elképzelések, új feladatok Megalakult a megyei művészeti tanács Megjelent a Pártélet 8-9. száma Faluvégi Lajos összegzi az elmúlt évek gazdasági fejlődésének néhány tapasztalatát, megjelöli a fejlesztési irányokat és arányokat. Lakatos Ernő áttekinti a választási politikai munka néhány tanulságát. Káderpolitikánk időszerű kérdéseit elemzi Petroszki István. Varga László a család társadalmi helyzetét boncolgatja. Felhívja a figyelmet arra, hogy hazánkban a kiscsalád kialakulása, több generáció együttélésének hiánya pedagógiai, etikai, sőt működésiellátási hátrányok sorát hozta magával. A mezőgazdasági nagyüzemekben feszültségek alakultak ki, amelyek az idén már állomány- és termeléscsökkenést okoznak. Magyar Gábor feltárja a kedvezőtlen jelenségek okait. A Pártélet az előző számokban összeállítást közölt a XIII. kongresszushoz írásban benyújtott hozzászólásokból. A sorozat befejezéseként ezúttal közzéteszi Bodó Ágnes, Csikai Gyula és Barna Éva aktuális témával foglalkozó hozzászólását. „Kinek szól a művészet?” című írásában Tóth Dezső arra a következtetésre jut, hogy művészeteinkben meggyengült a mindenkihez szólás igénye. A szociálpolitika fejlesztésének iránya és lehetőségei, az ezzel összefüggő sürgető és távlati feladatok napjaink fontos politikai kérdései közé tartoznak. A szerkesztőség szakemberek meghívásával kerekasztal-beszélgetést rendezett a gyakorlati teendőkről. Az eszmecserét Lakos Sándor, a Pártélet felelős szerkesztője vezette. Thürmer Gyula áttekinti a Szovjetunió belpolitikai helyzetét, az SZKP hazánkban is nagy figyelemmel kísért politikai törekvését. Idén tavasszal megalakult a Szolnok Megyei Tanács Művelődési Osztálya mellett működő művészeti tanács. A testület nem minden előzmények nélkül jött létre. A hetvenes években a művészeti munkaközösség töltött be hasonló szerepet, nevezetesen javaslatokkal, véleményekkel segítette elő a különböző művészeti ágak fejlődését, együttműködését, valamint az alkotók és a közönség kapcsolatának elmélyítését. A művészeti tanács azonban mégsem csupán névváltozást jelent, hanem tartalmi megújulást is. A munkaközösséghez képest sokkal többen vesznek részt a testület munkájában. A tizennyolc alkotót illetve előadóművészt számláló tanácsban valamennyi művészeti ág képviselteti magát, a színháztól a néptáncig, a kórusmozgalomtól az irodalomig. A tanács fő feladata a megye művészeti életével kapcsolatos döntések segítése, véleményezése. Gyakorlatilag egy olyan újabb demokratikus fórum, amely lehetővé teszi, hogy beleszóljanak a döntésekbe a legilletékesebbek, mindazok, akikre a határozatok vonatkoznak. S amellett jó alkalmat ad arra is, hogy az egyes művészeti ágak fejlesztésével kapcsolatos ötleteket, javaslatokat összegyűjtsék ' a tanács tagjai, s továbbítsák a megfelelő szervekhez. Ha úgy tetszik egy újabb információs csatorna is a testület az alkotók és a döntést hozók között. Az alig néhány hónapja alakult művészeti tanácsban az alapvető funkció lehető legjobb ellátása mellett olyan terveket is dédelgetnek, amelyek pezsgőbbé teszik a megye művészeti életét, de dolgoznak azon is, hogy miként lehetne jobban megismertetni az országgal szűkebb hazánk kulturális értékeit. A testület elképzeléseiben, a jelenleg körvonalazódó koncepcióban többek között olyan feladatok szerepelnek, mint az éves megyei kiállítási programok összeállításában vagy a megyeszékhely nyári kulturális rendezvényeinek megtervezésében való részvétel, egy- egy színházi, vagy hangversenyévad értékelése. Ugyancsak a tervek között szerepel a tehetséges, fiatal alkotók segítése, a letelepedésben lehetőséget teremteni számukra a bemutatkozásra, valamint a művelődési intézmények közötti kapcsolatok további elmélyítése, a jól bevált módszerek népszerűsítése. A megye művészeti élete jóval gazdagabb annál, mint amennyit ebből megismerhetett az ország közönsége — vélik alighanem jogosan a tanács tagjai. A színház sikerei mellett eredményes a hnegyie kórusmozgalma, zenei élete, népművészete, nemzetközi fesztiválokon is kiemelkedő színvonalú produkciókkal szerepelnek művészeti csoportjaink. A testület feladatának érzi, hogy a jövőben segítsen megteremteni olyan lehetőségeket, fórumokat, amelyeken job- man megismerheti az ország közönsége a megyében létrehozott újabb művészeti és kulturális értékeket. Mindezek egyelőre még csak természetesen tervek, hiszen a tanács még féléve sem alakult meg. Az elképzelések azonban mindenesetre biztatóak. T. G. Megtorpanásra számítottak, fejlődés következett A nyári színházi évad tapasztalatai A nyári színházi évadban a budapesti és a vidéki szabadtéri színpadokon több mint 100 színművet, operát, komoly- és könnyűzenei hangversenyt láthatott-hallhatott a közönség, mintegy 400 előadáson. A lezárult idény kapcsán elsősorban az általánosítható tapasztalatokról, a továbblépésre ösztönző művészeti-műsorpolitikai tanulságokról érdeklődött az MTI munkatársa a Művelődési Minisztérium színházi osztályán. Elmondták, hogy az előző két évad alapján rossz elő- érzettel és előjelekkel készültek e nyári évadra. Ennek oka egyrészt az anyagi-tech- nikai-szervezeti ellátottság nem megfelelő színvonala — ami már korábban megfigyelhető volt —, másrészt az eddigieknél is kevesebb pénz állt rendelkezésre a nyári színházi programhoz. Maga a minisztérium is arra az álláspontra helyezkedett, hogy a nyári színházi működést általában nem támogatja anyagilag. Ez eltér a korábbi évek gyakorlatától. Csupán néhány kiemelkedő produkcióhoz adott segítséget; a gyulai nyári színház bemutatóihoz, valamint a kisvárdai és a pécsi nyári színház egy-egy új előadásához nyújtott anyagi támogatást. A kedvezőtlen előérzeteket táplálta a közönség igényének erőteljes megváltozása is; egyre inkább kifejezetten szórakoztató vagy zenés színházi produkciókat kívánt látni a színpadokon, ugyanakkor jónéhány értékes, magas színvonalú előadást majdhogynem kongó nézőtér előtt tartottak meg az előző évadokban. E tapasztalatok ellenére az idén a megtorpanás, a visz- szaesés jelei helyett a fejlődés, új tendenciák kibontakozása volt megfigyelhető. Jelentős értékek születtek, rossz, ízléstelen és sikertelen előadás sehol sem került színpadra. A korábbinál több és értékesebb új magyar drámát mutattak be a " szabadtéri színpadok, a nyári színházak. Ebből a szempontból műsorpolitikai előrelépés például A festett király, vagy a Kun László szerelmei-nek előadása Gyulán és Az ördög győz mindent szégyenleni bemutatója Kisvárdán. Figyelemreméltó volt a pécsi nyári színház Krleza-előadá- sa, a Szent István-napi búcsú. A kaposváriak Alkesz- tisz-produkciója pedig már a legjelesebb külföldi, elsősorban nyugati színházi műhelyekben kibontakozott tendenciát jelzi, amely a belső világ, az emberi lélek felé fordul, belső drámát visz színre. E — rendezői — szín- játéki tendencia hazai előretörését tükrözi ez az előadás is. Az évad sajátos műiajú ősbemutatókat, új szerzőket is „hozott”; profilváltás volt megfigyelhető Budapesten a Városmajori Színpadon, s az idén először egyre több szabadtéri színpad produkált gyermekelőadásokat is. Csaknem minden nyári színház programjából kiemelhető egy-egy színvonalas, értékes produkció, s új kezdeményezések születtek a zenés színházi, zenedrámai előadások műveinek megválasztásában, illetve színrevi- telében, is. Gyakorta olvasható kritikákban, hogy a színház — az ősztől tavaszig működő kőszínházakról van szó — stagnál, szürke, középszerű. a romlás jeleit mutatja. Ezzel ellentétben a nyári színházak tervei, műsorpolitikai törekvései, eredményei új értékek létrehozását is jelentik, s a középszerűség, a szürkeség helyett a megújulás felé mutatnak. Az idén már a közönség is jobban érdeklődött például a gyulai előadások iránt; Kisvárdán — most először — két bemutatót is tartották sikerrel; Visegrádon történelmi, kalandjátékokat rendezték — de lehetne sorolni a példákat egészen az évad legkiemelkedőbb produkciójáig, a szegedi szabadtéri játékok táncelőadásáig. Ebben az évadban — a korábbiaktól eltérően — a színházak és a színészek is szívesebben vállalták új előadások létrehozását. Mindemellett voltak sajnálatos jelenségek is, például az Egervári esték programsorozata a sorvadás jeleit mutatja, és több, nagy erőfeszítéssel előkészített és beharangozott produkció bukott meg művészeti szempontból. A nyári színházi évad tapasztalataiból levonható legfontosabb tanulság, hogy sokkal jobban kell koncentrálni az anyagi-technikai- szervezeti erők fejlesztésére, támogatva az újabban megmutatkozó műsorpolitikai törekvéseket — mondották befejezésül a színházi osztályon.
