Szolnok Megyei Néplap, 1985. szeptember (36. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-14 / 216. szám
„Vásárokról vásárokra járok én; piros borral, bárányhússal élek én; a fülembe szépen húzza a cigány; karjaimban az én picike babám...” — énekelték hajdanában a vásárosok, ha jól sikerült az üzlet. Manapiság nemcsak a nótát nem hallani, a régi városok lovaskocsis, hangulatos forgataga is a múlté. Megyesi Imréné karcagi mézeskalácsos rengeteget tudna mesélni az árusok életéről, hiszen 15 éves kora óta kínálja ízletes portékáit. A mézeskalács készítésének fortélyait édesanyjától tanulta, és hogy milyen jól bánik a nehezen meggyúrt tésztával, azt felvételeink is bizonyítják. Ujjai között néhány pillanat alatt kialakul a gyermekek ked vence, a huszár vagy a szerelmesek vásári ajándéka, a díszes szív és még vagy két tucat figura. Megkóstoltam, nemcsak szépek, finomak is. Dede Géza felvételei