Szolnok Megyei Néplap, 1985. szeptember (36. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-03 / 206. szám

1985. SZEPTEMBER 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Felszíni ivóvíztartályok is készülnek a kunhegyesi Vízgépészeti Vállalatnál. A tartályokat a nyírségi falvakba telepítik Melléküzemágak a jászságI tsz-ekben Az a bizonyos harmadik láb Velük gyarapodik a gazdaság, a település, a tagság Két évtizede még rosszal­lóan nézték azt a téeszt, amelyik melléküzemágat lé* tesített. Gazdálkodjon csak a földeken és hizlalja a disznó­kat, marhákat. Ha jól akarja csinálni van munkája bőven, és hagyja az ipart másokra. A jászsági mezőgazdasági nagyüzemekben is voltak kezdeményezések a „tilal­mas” időben, de a többség a „zöld jelzés” után is lassan indult el a járható úton. El­telt néhány év, mire észbe A körülmények és a gaz­dasági számítások az elmúlt években parancsolóan meg­határozták a teendőket. Ilyen volt a szakképzetlen női munkaerő foglalkoztatása. Ez ugyan tanácsi feladat, de a falu legnagyobb, vagy éppen egyedüli gazdasági egysége nem vonhatta ki magát aló­la. A gépesítés növelése kö­vetkezetek fejlesztési forrásai, ben is szabadult fel munka­erő, az itt dolgozóknak to­vábbra is kenyeret kellett adni. A melléküzemágak lé­tesítésével csökkent az ingá­zók száma, növekedtek a szö­vetkezet fejlesztési forrásai, több jutott a tagoknak, töb­bet kapott a falu is. Közvet­lenül is hasznot húzott a köz­ség a tsz gyarapodásából, mert üzletek nyíltak, javult az ellátás, a szolgáltatás, megkezdődött az iparosítás. A Jászalsószentgyörgyi Pe­tőfi Tsz az elsók között bő­vítette a tevékenységét. Épí­tési részleget szervezett, majd 1973-tól a Martfűi Ti­sza Cipőgyárral alakított ki — Be kell vallani, hogy csupán az alaptevékenység­ből nem élnénk meg — mondja Mészáros Ferenc el­nök. — Hat évvel ezelőtt a hiteltörlesztés és más okok miatt válságos helyzetbe ke­rültünk. A létszám csökkent százhetvenre, nem volt, aki a 3600 hektárt megművelje. Az alaptevékenységünk nem húzott volna ki a bajból, fii üzem indításához pedig hiányzott a pénzünk. Előtör fejlesztettük a lakatosüzemet, majd az építőipari részleget, ötmillió forint befektetéssel tornáztuk fel magunkat szin­te a nulláról a 90 millióra. — Ezek után mi maradt a tsz-ből? — Elsőrendű feladatunk továbbra is a föld megmű­velése. Betakarításkor, ha kell. átcsoportosítjuk a dol­gozókat is. Kényszerből vet­tünk ilyen nagy terhet a vállunkra. és bár jól jövedel­mez, szívesen visszaadnánk, ha a mezőgazdaságunk meg­kaptak az illetékesek, de azután egyre-másra alakul­tak — a növénytermesztés, az állattenyésztés mellett biztos jövedelmet adó — mellék­üzemágak, a lendület azóta sem állt meg. Az össztevé- kenységhez viszonyított alap- tevékenységen kívüli terme­lés öt évvel ezelőtt a Jászság 16 téeszében és az állami gazdaságban 26,4 százalék volt, tavaly ez az arány már 38,7 százalék. Igaz, még ez sem éri el a 42 százalékos megyei átlagot. együttműködést. Az ötszáz­hetven dolgozót foglalkozta­tó cipőüzemben ma már 3 millió pár cipő készül, a szabástól a csomagolásig — Magyarország teljes torna-, tenisz- és kjsmamacipő-igé- nye. Ilyen nagy tételnél ér­demes tovább lépni, a követ­kező években a dobozok gyár­tását és a cipők országos te­rítését is szeretnék megolda­ni, pedig az éves árbevétel több, mint a felét már így sem a mezőgazdaságban ál­lítják elő. A Jászberényi Lenin Tsz* ben 61,8 százalék az alapte­vékenységen kívüli árbevétel. (Legtöbb a Jászságban.) A mezőgazdaságból származó bevételeket a 90 millió forint termelési értéket előállító építőipar is meghaladja, amit még kiegészít az ipari, a ke­reskedelmi és egyéb bevétel. A 3 ágazatból álló építőipari részleg azonban nemhogy el­nyomná, hanem inkább fel­karolja a növénytermesztő és állattenyésztő ágazatot. állna a saját lábán. Az épí­tőipar nélkül azonban erre nem képes, még akkor sem. ha most már megközelítőleg azonos a nyereségszint a két területen. A hasonló nagyságú Jász- iákóhalmi Béke Tsz-ben nem így gondolkodnak. Az összes termelésüknek csak az egy­ötödét állítják elő az ala£* tevékenységen kívül (a leg­kisebb a Jászságban), öt év­vel ezelőtt is a rangsor leg­végén álltak. Székely Zoltán főkönyvelő így indokol: — Jászberény elszívó ha­tása miatt nem volt foglal­koztatási gond a faluban, ezen kívül két ipari szövet­kezet működik Jákóhalmán és sok a kisiparos is. Nem indokolta semmi, hogy ma­gunkra erőszakoljunk egy kétes vállalkozást. Így is a négyszeresére nőtt a mellék- tevékenységünk 4 év alatt. A kertészetben felszabadult asszonyok foglalkoztatására alakítottunk egy kesztyű­üzemet ’83-ban, ahol tizen­öten dolgoznak. Van egy köz­pontifűtés-szerelő, egy építő­ipari részlegünk, és üzemi konyhánk. Jelentős bővítést nem tervezünk a későbbiek­ben sem. ök tudják. És biztosan igazuk van, ha arra gondo­lunk, hogy nem csábították el a jó képességű szakmun­kásokat a Hűtgépgyárból, ahol 1 millió forintot termel egy dolgozó évenként, míg a tsz-ben mindössze néhány 100 ezret. Rossz előkészítés, vagy a piaci helyzet változá­sa miatt nem zárnak kaput, nem sértenek bizonylati ren­det, jogszabályt, nem házal­nak kivitelezői munkáért sem a környékben a beru­házási stop idején, mint mások. Érdemes azonban fi­gyelembe venni azt is, hogy Jákóhalmán az elmúlt aszá­lyos évben a nyereség az árbevétel 6 százaléka volt, míg az alaptevékenységen kívüli ágazatoknál 14. Legjelentősebb a kereskedelem A jászberényi városi párt- bizottság gazdasági és szö­vetkezetpolitikai munkabi­zottságának az elmúlt hetek­ben készült felmérése szerint a 17 nagyüzem a múlt évben 1,5 milliárd forint árbevé­telt ért el eredeti feladata mellett — kétszer annyit, mint 1980-ban. Emellett ter­mészetesen egy talpalatnyi föld se maradt parlagon, a terméseredmények, a tej- és húshozamok pedig növeked­tek. A mezőgazdaságban fog­lalkoztatott 9 ezer dolgozó 3,9 milliárd árbevételével szem­ben kedvezőbb a kétezerkét­száz alaptevékenységen kívü­li dolgozó termelése. Legjelentősebb a téeszek, nél a kereskedelem (825 mil­lió) ide sorolják a saját ter­melésű és feldolgozású tét-, mékek forgalmazása mellett a háztáji gazdaságokból fel­vásárolt jószágok, termények értékesítését is. Évek során több vállalattal építettek ki gyümölcsöző együttműködést (Tisza Cipő, Mezőgép, Cipő­ipari Vállalat, Vörös Október Férfiruhagyár, Kőbányai Sör_ gyár, Autóker), saját erőből is üzemeltetnek nyereséges ágazatokat (kalapüzem, tég­lagyár, építőipari részlegek, húsüzemek). Melléküzemágra tehát mindaddig szükség lesz, amíg ott elegendő jövedelem kelet­kezik, segíti, de legalábbis nem akadályozza a megvál­tozott paraszti munkát. A gyakorlat szerint kiegészítik egymást, előbbre viszik az iparszerű termelés meghono­sítását a mezőgazdaságban, és kedvezően alakítják a fa­lu életét. Lukácsi Pál Hárommillió pár cipő Segít az építőipar Magtárban a kenyérnek való Mennyi gabonánk lesz? Ha esik az eső, az a baj, ha elkerüli a határt, azért méltatlankodik az agronó- mus. Sokan így foglalják össze a mezőgazdasági szak­emberek és az időjárás kap­csolatát. Tagadhatatlan, né­mi igazságuk van az ekkép­pen. vélekedőknek is. mert az agronómusok előszeretet­tel érvelnek az időjárás ked­vezőtlen hatásával, kivált­képpen akkor, ha a gyen­gébb eredményekről kell el­számolni uk. De meg kell védeni a szak­embereket is: az időjárás va­lóban számottevő tényezője a mezőgazdasági termelés­nek. Maradjunk csak a mosta­ni példánál. Az elmúlt őszön kedvezett az időjárás a bú­za vetésének, hamar kibúj­tak a földből a növények, s a tél kezdetére megerősöd­tek A januári kemény hide­get már nélkülözték volna, szerencsére a hó betakarta a vetéseket. így nagyobb ká­rosodás nélkül kitedeltek. Tavasszal elégedetten szem­lélték a határt a szakembe­rek, s még a későbbi hűvös idő is kedvezett a kalászo­soknak. Sokan mondták: minden eddiginél nagyobb termés várható az idén. Az időjárás előbb tehát reményeket ébresztett, majd váratlanul szertefoszlatta a bizakodást. A júniusi esők után 30 ezer hektár 'kalá­szos víz alá került, s kipusz­tult, a lábon állókban ter­jedtek a gombabetegségek, megjelentek a kártevők, megteltek ugyan a kalászok, de mint aratáskor kiderült, keveset nyomnak a szemek a mázsán. A betakarítást követő elszámolás végered­ménye ugyan csak szeptem­ber végén válik közismertté, de a gazdaságok jelzései sze­rint már most megbecsülhe­tő a termés. Eszerint a re­kordról le kellett mondaniuk a szakembereknek, s orszá­gos átlagban csak a terve­zett — 4,9 tonna hektáron­ként — termésre számíthat­nák. A kukoricatermesztésben még cifrább a helyzet. Ott nemcsak az időjárással in­gadozik a termés, hanem a közgazdasági szabályozást követő termelői kedvvel is. Az már a májusi statisztiká­ból nyilvánvalóvá vált, hogy a tervezettnél 90 ezer hektárral (kisebb területen vetették el a kukoricát a gazdaságok- A vártnál na­gyobb termés ugyan pótol­hatná a területcsökkenésiből származó kiesést, de ehhez elsősorban az időjárás segít­hetné a termelőket. Ilyen­kor még kockázatos dolog becslésekbe bocsátkozni, hi­szen a kukorica nagyabb ré­sze két hónapot tölt a sza­badiban, ennyi idő alatt pe­dig sok minden érheti a ter­mést. Kutatók és gyakorló szak­emberek szorgalmának kö­vetkezménye, hogy évről év­re nagyobb a gabonatermés. 1961—65 között évi átlagban 6,6 millió tonna gabona ter­mett az országban, tavaly pedig már 15,7 millió tonna. Látványos a fejlődés, ugyan­akkor Magyarország időjárá­sa alig változott ily mér­tékben. Megváltoztak viszont a termelés feltételei, ame­lyek lehetővé tették, hogy gazdagabb termést adjon a föld. Mindenekelőtt a talaj ter­mőképessége javult a gaz­dálkodó ember keze nyo­mán. A hatvanas években kevesebb, mint ötven kilo­gramm műtrágya-hatóanya­got szórtak a gabonaföldek­re, kizsarolván a talajt. Napjainkban 300—400 kilo­gramm hatóanyag ..haitja” a növényeket. A termelés nö­velésiének másik, nélkülöz­hetetlen feltétele volt, hogy a köztermesztésben lévő fajták és hibridek termőké­pessége javult. Jelenleg 23 búzafajta és 40 kukoricahib­rid között választhatnak a szakemberek vetés előtt A búza genetikai termőképes­sége meghaladja a 7 tonnát hektáronként a kukoricáé a 10 tonnát. A termőképesség javításában élen jártak a hazai nemesitők is. Ezt jelzi, hogy másfél évtizede a búza termőterületének csak né­hány százalékán termeltek magyar fajtákat, jelenleg pedig már 54 százalék ez az arány. Folytatható a sor a gépe­sítés változásaival, amelyek­ből az is következik, hogy két hét alatt betakarítható a kalászos gabona egy-egy gaz­daságban, így kisebb a vesz­teség. A termelési feltételek javulása az intenzív gabo­natermelési programhoz is kapcsolódott. Hitelekkel se­gítették a gazdaságokat, hogy saját erejükön felül is legyen pénzük a fejlesztés­re. Eddig e programot 679 ezer hektáron teljesítették, s a gahonatenmésitöbblet meg­haladja az 1,6 millió tonnát ezen a területen. Mindenkinek érdeke a ga­bonatermelés fejlesztése. Az országnak azért, merit a köz­vetlen külpiaci értékesítés valamint az állattenyésztés révén elérhető export növe­li a devizabevételeket, s a kiegyensúlyozott hús- és ga­bonatermelés biztonságosab­bá teszi a hazai ellátásit. A gazdaságok is érdekeltek, hiszen a gabonafélék az át­lagosnál jövedelmezőbben termelhetők, az úgynevezett pénzes növények közé tar­toznak. Biztonságosan gyara­pítják a gazdaságok bevéte­leit, s ezáltal a dolgozók jö­vedelmét. Elsőrendű növé­nye tehát a nagyüzemeknek a gabona, ezért is oly érzé­kenyek a szakemberek az időjárás változásaira. V. ÍF. J. Mintabolt a nagyközségben 1 Szatmár Bútorgyár és a Tiszaföldvári Éffész nyitotta A tiszaföldvári bútormintabolt első vásárlói a megnyitás perceiben (D. G.) Hétfőn délelőtt a tiszaföldvári főutcán általában nincs különösebb forgalom. Tegnap mégis volt. A korábbi áfész ruházati áruház előtt sokan várták a nyitást. Igaz, a cégér új volta felújított üzlet fölött: bútormintabolt várta első vá­sárlóit. Az érdeklődés hatására a fogyasztási szövetkezet ke­vés befektetéssel, okos szer­vezéssel ezentúl helyben szolgálja ki azoknak az igé­nyeit, akik új konyha- vagy szobabútort, kisebb kiegészí­tő darabokat, gyermekszoba­bútort szőnyeget, csillárt akarnak vásárolni. Koráb­ban az áfész már kezdemé­nyezett, szívesen látta ven­dégül falusi vásárain a Szat­már Bútorgyárat. Érthető, hogy most, a boltnyitási szándék megvalósításakor megtalálta a közös érdeket a gyártó és a kereskedő. A bútorgyár már a százezer forintnyi átalakításhoz is betársult, s tegnap, a nyitás napján sók — s elsősorban olcsó — árut hozott Tisza- földvárra. Mindez nem jelenti azt, hogy a földvári bútorminta­bolt csupán a Szatmár Bú­torgyár termékeire speciali­zálódik. A nyitáskor is kide­rült: a szolnoki gyárban ké­szült berendezéseknek is he­lye van ott. A korszerű konyhabútorairól ismert Ti­sza Bútoripari Vállalat bú­torcsaládja. de egyéb kony­haberendezései is várták a vásárlókat. Csakúgy, mint a különböző nagykereskedelmi vállalatoktól kapott szőnye­gek, csillárok, s mint a Ba­ranya Bútorgyár míves szek­rénysorai. A boltnyitás különben nem volt ünnepélyes, semmi különös nem történt. Jánoki Lászlóné a nyitott boltajtó­ba állt, köszöntötte a száz­főnyi érdeklődőt, s a gyár képviseletében megjelente­ket Azt ígérte — s minden vásárló meggyőződhet róla a későbbiekben —. hogy a mintabolt több, keresett áru­cikket árusít majd, mint nyitáskor, amire különben kétmillió forint értékű áru­val készültek. Az áfész elnökének pár­mondatos köszöntője után a vásárlók megnézték az új üzlet kínálatát. Egy bizo­nyos: méregdrága különle­gességeket nem raktak az eladótérbe, csak praktikus bútorokat, kiegészítőket. Remélhetőleg ezután is így lesz. — flj —

Next

/
Thumbnails
Contents