Szolnok Megyei Néplap, 1985. augusztus (36. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-10 / 187. szám
6 Nemzetközi körkép 1985. AUGUSZTUS 10. Sztrájkol a békés atom is Tol jós az atomcsend a Szovjetunióban Hétfő éjféltől teljes az atomcsend nemcsak a Szovjetunió fölött és körül, hanem alatta is. A föld mélyében szünetelnek a katonai rendeltetésű kísérleti atomrobbantások és sztrájkol a „békés atom” a gigantikus tenmészetátalakító munkáknál. A Szovjetunió, amely moratóriumot vezetett be a csapásmérő űrfegyverek pályára állítására, közepes hatótávolságú atomeszközeinek telepítésére, most az önmérséklet újabb jelét adja: szünetelteti atomrobbantásait 1986. január 1-i'g — a viszonzás reményében, s azután is — viszonzás esetén Mihail Gorbacsov . ajánlatának fogadtatása ismert: a Fehér Ház „propagandafogásnak” minősítette és elutasította, mint ellenőrizhetetlen gesztust, amely szovjet kísérleti előnyt rögzít. Az is ismeretes, hogy Washington sietős „ellenkezdeményezés - sel” reagált; jöjjenek el szovjet szakértők Nevadába egy amerikai född alatti atomrobbantáshoz, ellenőrizzék saját műszereikkel, hogy a robbantás hatóereje nem nagyobb 150 kilotonná- nál, vagyis a negyven évvel ezelőtt Hirosimára ledobott atombomba hatóerejének tízszeresénél ... Ujjonghatna a világ, hogy a két vezető atomhatalom fegyverkorlátozási kezdeményezésekben verseng egymással, de a látszat csai. Washington nem leállítani akarja a kísérleteket, hanem folytatni, szovjet szentesítéssel. „Részleges atomcsend” 1963 óta honol világunkban, amikor nemzetközi aláírásra bocsátották a légköri, a víz alatti és a kozmikus atom- robbantásokat betiltó moszkvai szerződésit. A részlegesség nemcsak arra utal, hogy nem sikerült betiltani a föld alatti nukleáris robbantásokat, hanem arra is, hogy egyes atomhatalmak nem csatlakoztak a moszkvai atomcsend-szerződéshez, és 1963 után isi jó ideig folytatták a légköri atonnrobbantá- sokat. Sajnos, a mostani moratórium nem szó] NagyBritan- niához, Franciaországhoz és Kínához, pedig nozzajárulá- suk nélkül nem lehex tel;es az „atomcsend”. 1963-ban az Egyesült Államok, akárcsak most, nem kürtölte világgá, hogy nem akarja abbahagyni az atom- kísérleteket. Kijelentette, hogy a föld alatti atom robbantások a távolból ellenőrizhetetlenek. Tehát . vagy nem lesiz semmilyen tilalom, vagy csak részleges lesz. Vagy jogot kap a Pentagon a kísérletek folytatására, vagy ellenőröknek álcázott hivatásos felderítők ezrei özönlik el a Szovjetuniót. Maradt tehát a részleges megoldás, amelyet 1974— 1976-ban sikerült bővíteni. Ekkor jöttek létre a 150 kiilotonnás hatóerőkorlátozást kimondó szovjet—amerikai megállapodások, amelyeket azonban az amerikai katonai-ipari komplexum sem ratifikálni, sem hatályba lépni nem engedett. Azután szovjet—amerikai —ibrit háromoldalú tárgyalások következtek a „teljes atomcsendről”. Amikor azonban már majdnem tető alá került a megállapodási, — hangsúlyozottan jelentős szovjet ellenőrzési engedményekkel — Washington rálépett a fékre; a két nyugati hatalom 1980 végén otthagyta a tárgyalásokat. Hirosima és Nagaszaki atambombázásának 40. évfordulója nemzetközi szervezetek egész sor megnyilvánulásával érlelte a moratórium bejelentését — sajnos, ez a bejelentés csak Moszkvából hangzott el és Washington részéről nem. Nem kétséges, hogy az Egyesült Államok most elsősorban a „hadászati védelmi kezdeményezéshez” kapcsolódó lézertechnikák kifejlesztéséhez, valamint ' az „elhúzódó” atomháború eszköztárának létrehozásához igényli a föld alatti atomfegyverkísérletek folytatá- .sát. Különös, hogy az atomfegyvermentes rakétavédelem koncepciója nem engedi ahbahagyatni a Pentagonnak az atomfegyver-kísérleteket, s a nagy pontosságú hagyományos fegyverrendszerekre való támaszkodás egyáltalán nem csökkenti az atompotenciálra való hagyatkozást, így Washington egyre inkább képtelen visszautasítani azt a szovjet vádat, hogy az abszolút rakétavédelem pajzsa mögül készült tömeges, lefegyverző első atomcsapásra, amelyet megvála- szolhatatlanná akar tenni. Nyilván az amerikai nukleáris robbantások állandósítását és legalizálását szolgálja a szovjet megfigyelők „előfeltételek nélküli” meghívása, egy olyan próbálkozás, amely Reagan elnök 1984 szeptemberi ENSZ-be- szédében már szerepelt, de ugyanúgy lelepleződött, mint a mostani „meghívás atomreggeldre”. A szovjet kezdeményezésre nem érkezett még hivatalos amerikai válasz, de eddig egyetlen szovjet moratórium- javaslat sem talált kedvező fogadtatásra Washington részről. A Fehér. Ház számítása mindig az volt, hogy ha a határidő lejár, szovjet részről folytatják a tárgyalást, a rendszerbe állítást, a telepítést, a kísérleteket, ily módon Moszkva vádolható a fegyverkezési verseny „új fordulójával”. Valójában a genfi szovjet j—amerikai 'tárgyalások témáit érintő három szovjet moratórium van mától érvényben, három egyoldalú fegyverszünet a fegyverkezésben. A világ tudni fogja, kitől kell a következő lépést várnia. Pirityi Sándor Növekednek-e a harmadik világnak nyújtott segélyek? 1984-hen a segélyező országok összesen 36,6 milliárd dollár segélyt folyósítottak a harmadik világnak az 1983-as 36,4 milliárd dollárral szemben. Ez az ösiszeg az inflációt is figyelembe véve 2,g százalékos növekedésnek felel meg. A megnövekedett segélyek a nemzetközi szervezetek hataimas erőfeszítéseinek köszönhetőek, melyet az afrikai éhségválság leküzdésének érdekében fejtettek ki. A helyzet azonban a segélyezett országok szempontjából sokkal rosszabb. sem mint a számok alapján következtetni lehetne. Egyrészt, mert úgy tűnik a nemzetközi szervezetek sokkal hatékonyabbak a pénz begyűjtésében, mint a szétosztásában, másrészt a harmadik világ országai nemcsak a fejlesztési segélyekre támaszkodnak. Ha a kereskedelmi forrásokból származó, valamint a közvetlen beruházási összegeket is figyelembe vesszük — az infláció és a rövid lejáratú hitelek következményeinek beszámításával — a harmadik világ szaldója 1983-as 105 milliárd dollárjáról, 1984-re 95 milliárd dollárra csökkent. Kelőt-nyugati kapcsolatok . Aki kereskedik, az nem háborúzik A KGST tagállamai ismét együttműködést ajánlottak az Európai Gazdasági Közösség országainak. A EGK azonban feltételekhez köti a kapcsolatfelvételt. A kelet—nyugati gazdasági kapcsolatok háború utáni története három szakaszra bontható. Az ötvenesi éveknek és a hatvanas évek első felének hidegháborús időszakában e kapcsolatok kedvező fejlődését a Nyugat politikai indokok miatt tudatosan fékezte. Egyes befolyásos erők nem tudtak beletörődni abba, hogy a két világrendszer gazdasági erőviszonya nem az ő javukra változott meg. A második szakasz a hatvanas évek végétől a hetvenes évek végéig terjedő időszakot foglalta magába. Ekkor nagy jelentőségű változások történtek a világ gazdasági életében. 1965—1975 között például a KGST-országok és a Nyugat közötti kereskedelem volumene ötszörsére növekedett — 10 milliárd dollárról 50 milliárd dollárra. Jelenleg a harmadik szakaszban vagyunk. Ez a nyolcvanas évek elején vette kezdetét, amikor a Kelet és a Nyugat közötti gazdasági kapcsolatok veszíteni kezdtek lendületükből. Óceánon túli parancsra Nyugat-Európa elkezdte leépíteni az együttműködési területeket. Emlékezzünk visz- sza arra a makacs harcra, amelyet az Egyesült Államok a szovjet földgázszállítások ellen indított, a COCOM- lisita újjáéledésére, és az amerikai monopóliumok más tisztességtelen módszereire. Washington ennek során nem annyira a „vörösökre”, hanem inkább saját vetélytár- saira — nyugat-európai szövetségeseire — sújt le. Az Egyesült Államok nemcsak ideológiai indokok alapján akarja megakadályozni a Nyugat-Európa és a KGSTországok közötti kereskedelem fejlődését. A Japánnal és Nyugat-Európával vívott kereskedelmi háborújától azt reméli, hogy gazdasági és társadalmi téren egyaránt meggyengítheti partnereit. Holott a szocialista országokkal való együttműködés az EGK számára azt jelenti, hogy teljesebben használhatja ki kapacitásait olyan ágazatokban, mint a kohászat, a gépgyártást ;valamint egyes vegy- és könnyűipari ágazatokban. Mindez iehetővé teszi a munkanélküliség terhének enyhítését: a nyugateurópai országokban a munkalehetőségtől megfosztott emberek létszáma jelenleg meghaladja a 15 milliót. A kelet—nyugati gazdasági kapcsolatok a nyolcvanas évek elején mintegy kétmillió embernek biztosítottak munkát a tőkés országokban. Magyar export az öböl-menti országokba A Perzsa (Arab)- öböl kis orsizágai közül Kuvait hazánk legfontosabb kereskedelmi part- mere. 1984-torä> a fejlődő világ országaiba irányuló magyar exportszállításokat illetően a 13. heiyen állt. Kuvait hosz- szú ideig a kereskedelmi közvetítő szerepét is betöltötte Magyarország és a térség orsizágai között. Ez a exporttevékenység az utóbbi időben — különböző okok miatt, közel-keleti háború, valamint a kuvaiti tőzsde összeomlása — egyre kevésbé volt elfogadható az öbölmenti országok számára. Egyidejűleg megjeAZ OBOL MENTI ORSZÁGOKBA) IRÁNYULÓ MAGYAR EXPORT Az olasz igazságszolgáltatás erőfeszítései Bűnbánók és bűntársak lent az érintett országok közvetlen vásárlásainak igénye. Számottevően felfutott a közvetlen keresr kedelem Szaúd-Arábiával. A Kuvaitba irányuló exportunkban a legnagyobb volument a gépipari termékek képviselik. 1985uben a teljes export 37 százalékát tette ki. Jól beváltak és kedveltek a magyar Ikarus autóbuszok és a Tungsram gyár termékei. Fontos exportcikkeink közé tartoznak, többek között a betonacél és az alumínium- ipar termékei is. Szaúd-Arábiával folytatott kereskedelmünk legnagyobb százalékát a könnyűipari termékek (1984-ben 23,2 százalék) és az élelmiszeripari termékek (1984-ben 48,3 százalék) jelentették. Élelmiszereink közül a tojást, a sajtot, a baromfit, a konzerveket és a vöröshagymát fogyasztják az öbölmenti országok lakói. A „'bűnbánók” megbízhatatlanok és félrevezetik az igazságszolgáltatást, ne vegyék a jövőben figyelembe vallomásaikat — erről próbálta meggyőzni a napokban Bettino Craxi olasz kormányfőt két tekintélyes politikus: saját szocialista pórtbeli aT vezére, Claudio Martelli és Giovanni Negri, a radikális párt főtitkára. A bűnbánat ma Olaszországban legalább olyan gyakori cselekedet, mint hajdan a búcsúcédulák korában, ám még látszatra sem irgalmas. Olyan, vád alá helyezett, vagy már elítélt bűnözők gyakorolják, akiknek többnyire már nincs vesztenivalójuk. Ezek akár személyes okokból, akár „magasabb szempontoktól vezérelve” igyekeznek befeketíteni egykori bűntársaikat, vagy pedig ártatlanok megvádolásíával próbálnak jópontokat szerezni az igazságszolgáltatás előtt. A leghíresebb bűnbánó Tommaso Buscetta, a volt főmaffiózó, aki mivel legalább háromszoros életfogytiglanvár rá, kiteregette a szicíliai bűnszándlikátus. szennyesét: vallomásai főleg a Greco-klánt érintették, amely évtizedeken át véres harcban állt az ő „családjával”. Ennek alapján csaknem ezer maffiatagot tartóztattak ]e Olaszországban és az Egyesült Államokban. A nápolyi camorra-perben is egyre többen „térinek; jó útra”. Az egykori ivetély- társak itt is különös módon támogatják a szervezett bűnözés felszámolására való törekvéseiket. A radikális pártot különösen az háborította fel, hogy két „bűnbánó” vallomása — egyesek szerint harmadkézből származó információi — alapján emeltek vádat Enzo Tortora tv- konferanszié, radikális párti európa-parlamenti képviselő ellen. Tortora és ügyvédei mindent tagadnak, az ügyész viszont 13 évi börtönt követel részére. A bűnbánóikat először a „Vöjös Brigádok” elleni * perekben használták fel a hatóságok a 70-es évek végén. Jelentős szerepük volt abban, hogy napjainkra sikerült a szélsőséges terrorszervezetet többé -kevésbé felszámolni. (Az utolsó „történelmi” vezetőt, az öt éve bujkáló Barbara Baltzeramit másfél hónappal ezelőtt vették őrizetbe.) A bűnbánókkal és a besúgókkal Itáliában sem fognak kezet, ellenben igen sokba kerülnek. A hatóságok ugyan nagy gondot fordítanak arra, hogy a hallgatás törvényének megsértői és családtagjaik ne kővel a szájukban végezzék, ám ez még a megerősített őrzés ellenére sem mindig sikerül. (Raffaele Outolo, a nápolyi cammorravezér bosszúálló keze például a börtönből is könnyen eléri a hitehagyottakat.) A két politikus fellépése érthető indulatokat kavart nemcsak bírósági, hanem politikai körökben is, különösen azután, hogy a bűnbánók ügyében parlamenti vizsgálatot követelnek. Bet- tino Craxi leszögezte, hogy a kormány teljes mértékben támogatja az igazságszolgáltatás erőfeszítéseit. A kormánykoalíció több képviselője szerint a parlamentnek nem szabad beavatkozni ezekbe a perekbe, mert így úgymond „elkerülhetetlenné válik a politikai nyomás a bíróságokra”. Egy republikánus párti honatya egyenesen a bírók „megfélemlítésének” nevezte az ilyen vizs- gállatot. A megfélemlítés persze parlamenti vizsgálat nélkül sfcm ismeretlen fogalom az olasz tárgyalótermekben). és az sem nem biztos, hogy a bűnbánók a legfőbb akadályai az igazság kiderítésének. Göblyös László A legutóbbi időben Nyugaton az enyhülés ellenfelei azt a régi tételt elevenítették föl, hogy a szocialista országokat gazdaságilag nem lehet teljes értékű partnernek tekinteni. Ügy állítják be a dolgokat, mintha a kelet— nyugati kereskedelem egyirányú utca volna és a KGST-nek nagyobb szüksége lenne a Nyugatra, mint a Nyugatnak a szocialista országokra. Ennek során figyelmen kívül hagyják azt a tényt, hogy a KGST 35 évi fennállása alatt a jelenkor legdinamikusabb gazdasági erejévé fejlődött A KGST ma a világ ipari termelésének 33 százalékát, a világ nemzeti jövedelmének 25 százalékát adja. A szocialista orsizágok jelenleg a tudományos-technikai haladás meggyorsításán munkálkodnak. Azt a célt tűzték ki, hogy teljesen kiküszöbölik azoknak az áruknak a gyártását, amelyek nem felelnek meg a világszínvonalnak. Ilyen körülmények között új, valóban végtelen lehetőségek nyílnak a gazdasági együttműködés számára. Amikor a szocialista közösség országai szélesítik a Nyugattal folytatott gazdasági együttműködés útját, akkor nemcsak a kölcsönös előnyre gondolnak. Ezt a régi bölcsességet is követik: „Aki kereskedik, az nem háborúskodik”. L Sz.
