Szolnok Megyei Néplap, 1985. augusztus (36. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-10 / 187. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1985. AUGUSZTUS 10 I Arcképvázlat I A gyógyítás, a katedra és a hullámverés Évente legalább egyszer biztosan 6 a „bezzeg Sza­bó doki”. Nőnapkor. Néhány szál hóvirággal körbejárja a termelőszövetkezet irodáit, és köszönti a nőket. A töb­biek ilyenkor mérgelődnek egy sort, hogy hallgathatják; bezzeg a Szabó doki... Az­tán ez elmúlik, mint ahogy minden csoda, úgy ez is há­rom napig tart. Visszazökken minden az eredeti kerékvá­gásba. A Túrkevei Vörös Csillag Termelőszövetkezet vezető főállatorvosa, negyvenkét éves. Nyáron legtöbbször rö­vid nadrágban intézi dolga­it az irodák komolyságot kö­vetelő falai között, máskor jobbára farmerban. A kandidatúráján dolgo­zik. Témája időszerű: a tej­termelő tehenészet nyeresé­gessége, annak segítése ál­lategészségügyi eszközökkel. Mindezt komplexen vizsgál­ja, közgazdaságtani szemü­vegen át. Az MSZMP megyei okta­tási igazgatóságának tanára, a munkásmozgalom-történeti tanszék munkatársa. A marxizmus—leninizmus esti egyetem kihelyezett tagoza­tán tanít. Nézzük csak mégegyszer, hogy is van akkor ez? Nő­nap és rövid nadrág, kandi- datúra a tejtermelésről, a munkásmozgalom története az esti egyetemen... — Semmi furcsa nincs eb­ben. Talán látszólag egymás­tól valóban távol álló dol­gok. Ám egy közös szál vé­gül is összefűzi őket. Az, hogy mindez nekem embe­rekkel való kapcsolatterem­tés különböző módjait je­lenti. Számomra nemcsak az a fontos, hogy az állatorvo­si hivatás gyakorlásában el­ismerjenek. Nem elég csak szakmai presztízst szerezni! Lényeges, hogy környezetem emberként is elfogadjon. Az hogy esténként odaállhatok azok elé, akikkel napközben kollégaként, vagy más mó­don, a munkám során talál­kozom, s nekik a munkás- mozgalom történetéről be­szélhetek, az — bármennyi­re is meglepő — számomra az önkontroll egyik fajtája. Nagyon fontosnak tartom, ugyanis, hogy az ember rend­szeresen képes legyen ellen­őrizni magát, tetteinek sú­lyát és hatását. Válllaja a közhelyszerűség látszatát, s nem titkolja: kis­srác kora óta állatorvos akart lenni. Apja mezőgaz­dász volt, érthető, há.t a pá­lya kiválasztása. Az egyetlen hivatás ami, esetleg konku­rálhatott volna az állatorvos­lással, az a tanítás. — Nemcsak a katedráról szeretek tanítani. Azt hiszem a pedagógusi eszközök — akarva, vagy akaratlanul — beleszövődtek munkahelyi módszereimbe is. Igaz, erre sokszor szükség is van, mert a munkatársaim elé —ma­gamhoz hasonlóan — magas követelményeket állítok. Az új feladatok előtt szeretek mindent pontosan elmonda­ni, megmagyarázni, hogy azok világosak legyenek. El­vem az, hogy csak akkor kö­veteljek, ha képes voltam megértetni a feladatot, mi­ként azt is, hogy amit te­szünk, az miért jó. A végre­hajtás első fokozata a megér­tés. Ha ez nincs akkor fordítsd le a gondolataidat! Szeretek katedra nélkül is tanítani! Biztatni, befolyá­solni. .. egyszóval, hatni az emberekre... Az egyetem elvégzése után tíz évig dolgozott Palócföl­dön. Alig harmincévesen — állatorvosi diplomával a zsebben — igazgatója egy sertéstenyésztő- és feldolgozó közös vállalatnak. E korszak egyetlen haszna — saját be­vallása szerint — az volt, hogy tanult egy kicsit gaz­dálkodni. Négy év követke­zett a Nagykunsági Állami Gazdaságban, majd 1979 óta Túrkeve. — Ügy gondolom, hogy akkor lehet valaki jó gya­korló állatorvos, ha a tudo­mányos eredményekkel is tisztában van, s azokat a munkájában alkalmazza. Ná­lam a gyakorlat és az elmé­let elválaszthatatlan. E gon­dolat jegyében kezdtem szer­vezni három évvel ezelőtt azt a tudományos konferenciát Túrkevén, amelyből úgy tű­nik, hagyomány lesz. Idén már jónevű szakemberek részvételével tárgyaltuk a szarvasmarha-szaporodás bi­ológiájának fontos kérdéseit. Felvettük emellett a kapcso­latot az Állatorvostudományi Egyetem szaporodásbiológiai tanszékével. Ettől egyértel­műen azt várom, hogy sokat profitáljunk belőle. Az egyik, a tudományos kuta­tásokban az aktív részvéte­lünk. Ez azt jelenti, hogy el­sőként alkalmazhatunk új módszereket, amelyek révén gyorsabban fejlődhet állatte­nyésztési ágazataink ered­ményessége. A másik, az hogy az egyetem hallgatói és a szigorló állatorvosok nálunk szerezhetnek majd nagyüzemi szakmai gyakor­latot. így mód nyílik arra, hogy szakmai eredményein­ket is — amikre joggal va­gyunk büszkék — publikál­juk és ellenőrizzük. Legújabb munkája a ter­melőszövetkezet állategész­ségügyi és élelmiszerhigié­niai szolgálatának életre hí­vása. Ezzel már nemcsak a hagyományos állategészség­ügyi feladatokat végzik el, hanem az előállított élelmi­szerek vizsgálatát is. A szö­vetkezet vezetőitől zöld utat kapott elképzeléseinek meg­valósításához. Úgy tűnik, maximálisan élni akar ezzel a lehetőséggel. — A legfőbb eredménynek azt tartom, hogy ma már az állattenyésztési ágazatok el­fogadtak bennünket, és ve­lünk akarnak dolgozni, nem nélkülünk. Ez annál is in­kább fontos, mert az ered­ményes állategészségügyi te­vékenység hatása egyértel­műen kimutatható a terme­lésben. Amikor dr. Szabó Zoltán környezetében néhány mun­katársnak, ismerősnek meg­említettem, hogy „a doki­ról” írok, szinte mindenki­nek volt egy-egy története róla. Lehet, hogy azok egyi- ke-másika néhány részleté­ben már kissé átalakult, kö­vetve a sztorik utóéletének szokásos törvényeit, azonban így is világosan kirajzolódik belőlük egy igyekvő, a ku­darcokba nehezen belenyug- vó ember természetének kör­vonala. — Ügy gondolom, hogy az egészséges becsvágy, az egy jelentős hajtóerő. Ez az egyik olyan tulajdonság, amely nélkül lehetetlen jelentősebb dolgokat művelni. Létezik egy erkölcsi küszöb: megfe­lelni a saját mércémnek, és megfelelni a társadalom el­várásainak. Ez a kettős kö­vetelmény pedig nem tűri az állóvizet. Az állandó hullám­verés az az állapot, amely­ben igazán jól érzem maga­mat, s amely az alkotó mun­kára igazán ösztönöz... L. Murányi László Munkásnök hétköznapjai A Fékon Ruházati válla­lat kdHÚJsaálUláÉt üzemének bejáratánál tábla hirdeti: „Felveszünk varrónőket.. ” — és fölsorol még több fog­lalkozásit, női munkaerők részére. A munkáról Az üzemiben pillanatnyilag négyszázharmincan dolgoz­nak többségük nő. A gyen­gébb nem itt — úgy tűnik — erősebb. Vagy, hogy rossz­májú fórfidsmerőseim sza­vával éljek: „nőuraiom” van. De hogyan érzik magukat a lányok-asszonyok egymás társaságában? Hogyan élik meg női mivoltukat az üzem­ben, a kollektívában és ott­hon? Bana József né barna sze­mű, beszédes asszony. („Ugyan melyik asszony nem beszédes?” — vélem hallani a tipikus férfimeg- jegyzóst) Banáné a szó jó értelmében beszédes. Nyűit szívű, nyílt szavú. — Tizenöt éve dolgozom az üzemben. Törökszenitmik- lósról! járok be. Ott dákunk, próbáltam otthon elhelyez­kedni, de mindenütt azt mondták, 2 ezernél többet nem tudnak adná, annyiért meg nem dolgozom. Itt meg­van a négyezenhét-négyezer- nyóLcszáz, ha kevés a mun­ka, akikor sincs négyezren álluk így, hogy bejárok, egy- műszalkos vagyok. Persze, éhhez külön engedély kell, de megadták, mert késő es­te már nincs vonat, nem tud­nék hazamenni. Minden nap 4 órakor kelek, negyed hat­kor indul a vonatom. Négy gyerekem van, igaz, otthon már csak kettő, a fiam épp most nősült májusban. Ker­tes házban lakunk, de kicsi a kert, jószággal nem fog­lalkozom. aprólék van csak. No, szávai baromfi. Reggel odailököm eléjük az enni­valót, vizet adok nekik, el­vannak estiig A gyerekek — az egyik hatodikos, a másik nyolcadikos — önállóak, így nyugodtan indulok munkád ba. A vasaüóteremben dolgo­zom, ott adjiuszitáiljuk a ru­hákat egész nap. Van. aki azt mondja erre: nem unod azt a rengeteg vasalást? Nem. Nem olyan az, mint­ha otthon vasalna az em­ber. Én ezt a munkát bor­zasztó szeretem, élvezet lát­nál, hogy szaporodik a szé­ken a sok ing. Igaz, otthon nem szeretek vasalni... másképp esik. Inkább olyan bubát veszek a boltiban, 'amit nem kell... A közösségről — Persze, otthon unalma­sabb még a vasalás isi A múltkor is táppénzen voi­Jkrook a FókonbóL Sütés torró levegével A Fémfeldolgozó Ipari Szö­vetkezet az NSZK-beli Ra­tional cégtől megvásárolta a forró levegővel sütő vendég­látóipari berendezések gyár­tási licencét Az úgynevezett hőlégkavarásos sütők minta- példányai elkészültek, azo­kat kipróbálásra magyar, bolgár, csehszlovák és szov­jetunióbeli éttermeknek át­adták, — az eddigi jelzések szerint a sütők kitűnően mű­ködnek. A forró levegővel működő sütő egyesíti magában a ha­gyományos kemence és a modem grillsütő előnyeit. A nagy teljesítményű fűtőtest által felhevített levegőt ven­tilátor juttatja a sütőtérbe, így a kemencéhez hasonlóan a hő nem közvetlenül, ha­nem közvetve puhítja meg és süti ropogósra a húst, a tész­tát. A szövetkezet azt tervezi, hogy az új vendéglátóipari készülékből jövőre 200_at gyárt. Alkotmányunk ünnepén, az idén 20. alkalommal rendezik meg a tűzijátékot. A jNitroké- mia Ipartelepek fűzfőgyártelepi gyárában készült a 10 tonnát meghaladó csaknem 4500 darab, különbSző típusú, rendkívül változatos szín- és hanghatást kiváltó pirotechnikai eszköz tam. Még az az agy-két hét csiak elment valahogy, de uitáinia már nem leltem a he­lyem. Nem tudtam, mi lelt, betegebb voltam, minit 2 héttel azelőtt. Az az igaz­ság, hogy az ember vágyik a közösségibe. Szeretem a munkatáirsaiimaf, nem is mennék el máshová dol­gozni Sokszor töprenglek azon, miit csinálok, ha nyug­díj ba megyeik... A briigád- biani szinte mindent megbe­szélünk egymás között, egyiknek ez a baja. a má­siknak azi; elmondja. Ha kl- rándullást szerveznek az üzemiben, el szoktunk menje- getnii mindig. Tavaly Kalo­csáin volltiunk, színiházba is járunk. Szakidéra meg Pest­re. A családról Tiszaburaá vagyok, a fér­jem hozott Törökszentmik­lósira. Kevés embert ismerek a váródban... amúgy jó né­pek, nincs bajom senkivel. •A férjem a Betonútépítő VálMaiiatnái dolgozik, csak hétvégién van itthon. Meg­szoktuk már. így többet ke­res, mintha itthon maradt volna. Most meg már... aikárhová menne, kezdőnek veszik fel. nemi azt nézik, hány év van a háta mögött. Annáikor hazajön, elmennek a gyerekekkel kirándulni, ■legtöbbször a Tisza-partira. Én nemigen szoktam velük tartani, nem bírja a lábam a-kerékpározást, kocsira meg nem futotta. Hat éve építet­tük a házunkat, sok pénzt elvitt az is... A pénzből so­sem elég, mindig több kel­lene, de én nem panaszko­dom a keresetemre. — Ha újra kezdeném az életem, lehet, hogy valamit másképp csinálnék. Ügy in­tézném, hogy ne kelljen két­szer férjhez menni (az első házasságom válással végző­dött). De nem mondom, hogy nem szülnék négy gye­reket. Nagyon gyerekbo­londja vagyok. Mindig ön­állóságira. neveltem őket. Amikor meg itiudta fogni a kést,, kezébe nyomtam a ke­nyeret: „na, vágjad, fiam”. Amikor óvóidéiba jártak, es­ténként kikészítették a ru­hájukat a székre, reggel fel­öltöztek, én addig elkészí­tettem az ennivalót, aztán, indíts... A nagyobb sokszor elrendezte a kisebbeket. Mostanában gyakran kötök, reggel-este félóra az utazás, naponta egy óra hossza, ne menjen el potyára. Kötök a gyerekeimnek is, meg az unokáimnak is. Régebben mondogattam a felnőtt gye­rekeimnek: Ha nem adteik nekem munkát, állami gon­dozottat veszek magamhoz. A múltkor is 2 napig egye­dül maradtam itthon, hát olyan voltam, mint a csen­des őrült. Nem igaz, hogy egyedül jó az embernek, hát az létezhetetilen.... Nagy Imrémé, Szabó Pi­roska varrónő. Vékony, csi­nos fiatalasszony. A szeme nevető-kék, nevető-szép. Arról, amihez ért — Majdnem hogy az is­kolából jöttem az üzemibe, alig múltam 16 éves. Fod­rásznő akartam lenni, de nem vették föl. Volt ez a le­hetőség. és... azóta is itt vágyók. Megfordult már a fejemben, hogy más foglal­kozást keresek, mondtam is, hogy elegem van, de soha nem hagytam itt. Nálunk leginkább a zaj „dolgozik” az ember elHem. Amikor pél­dául gyesről visszajöttem, ikét napig nem hal'löttiam. Otthon néha rám szólnak: ne kiabáljak. Nem veszem észre, bogy emelt hangon beszélek. Itt .bent, túl kell kiabálni a gépeket, ha mon­dani akarunk egymásnak valamit. De gyakran már jelekkel, „néma beszéd”-dél is értjük egymást. [Szeretek varrni). Tizenöt éve ezt csinálom, ehhez ér­ték, szeretem. Változatos munka. Minidig más-más darab Ikerül elénk. ’ Van, amikor szebbnél szebb inge­ket varrunk össze. A flanel anyagot nem szeretjük, mert „porol”. A Tyereskova brigádban dolgozom, én vagyok a ve­zetője tizenegy éve. Fiata­lon lettem vezető, de a bri­gádban is sók a fiatal. Min­dent meg tudunk beszélni. Hasonló problémáink van­nak. Most is, hogy a fiam kórháziban van, mindig kér­dezik: Hogy van a gyerek? — Tízéves a fiam. Vékony gyerek, úgyhogy nehezen ka­pok az áruházban rá való ruhát. Ha kapok is. borzal­masan ál1 rajta, mindig ala­kítani kell valamicskét. Ak­kor inkább megvarrom. Az üzemben 80 forintért lehet egységcsomagot kapni, ami­ben ruhaanyagok vannak. A mai árak mellett nem mind­egy, mennyibe kerül egy di­vatos ruha. Magamnak iis ■készítek: legtöbbször a Pra- imo-bál választom ki. Imre ötödik osztályba megy ősz- szél. Mostanában leginkább éz) Iflaglalkoztat: felkészíteni őt is, magamat is az iskoiár ra. Már megvettem a füze­teket, meg a borítókat, de csak ez 300 forintba került. Hol van még a többi? __ Elváltam, a szüleimmel é lek. Sokat segítenek, így tudok két műszakiban dol­gozni. Nekik is jó, hogy ott lakiunk. Most például apu kórháziban van, így legalább anyu nem maradt egyedüL Vollt saját családom is. Nem mondom azt. hogy jó így. Nem próbálom elhitet­ni. hogy hű, de rózsás a helyzetem, mert nem igaz. Az sem igaz, hogy annyim válogatós lennék. De... könnyebb így ... nem diri­gál senki.. És egy gyerekkel már másképp gandollkiozik az ember. Másképp mérle­gel... Arról, hogy nők vagyunk Ülünk az irodáiban: Végh Imrémé, megbízott üzemve­zető, Törösné Oros Piroska, KISZ-titkár, Kiss Istvánmé a pántaiLapszarvezet titkára, Pencze Sandámé, a szak­szervezeti bizottság titkára és én. Arróili beszélünk, milyen női vezetőnek, funkcionári­usnak lenni nőket foglalkoz­tató üzemben. Végh Imnéné: — Nem könnyű. Talán azért is. mer.t az embernek saját magának is családja van, és jobban átérzi a má­sik helyzetét. Az üzemiben sok az egyedülálló, a nagy­családos ... De ami szinte .mindenkire érvényes: a ter­heket cipelő nő. Itt az üzem­ben próbálunk könnyíteni. Két toismamaszalaig műkö­dik, ahol egy műszakban dolgoznak a 6 éven aluli gyereket nevelő asszonyok. Van úgy, hoigy a munkából kiesők helyettesítése gondot okoz, de mindig megoldjuk valahogy, ha másképp nem, átcsoportosítással. Mert meg kell oldani... Kiss Istvánné: — Nem könnyű az itteni asszonyok héLyzete. Nyolc órán keresztül feszítetten dolgoznak, minden percük ki1 van számítva. És ki tud­ja. mi várja otthon őket? So­hasem felejtem el, amikora pici gyerekem mellől eljöt­tem dolgozni. Az apja vi­gyázott rá. Amikor műszak után holtfáradtani, de boldo­gan rohantam haza; a kicsi elfordult tőlem, és azt mond­ta: ..apa!” Törösné "Oros Piroska: — A gyesen levők közűi volt aki nem jött vissza, be­dolgozást vállalt, hogy ott­hon maradhasson. Aki el akar menni, próbáljuk meg­győzni, de nemigen van eredménye! Bencze Sándomé: — A férfi vezetőt köny- nyébben elfogadják. A nők­nek sokkal többet kéll ten­niük érte. Állandóan bizo­nyítani kell. Ehhez pedlilg megfelelő családi 'háttérre van szükség. Anélkül nem megy. Paulina Éva

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents