Szolnok Megyei Néplap, 1985. augusztus (36. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-07 / 184. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1985. AUGUSZTUS 7. A szebb, gondozottabb játszóterekért, parkokért Városi NEB-vizsgálat Szolnokon A megyeszékhelyen jelenleg 1 millió 13 ezer négyzet- méter park, játszótér található. A Szolnoki Közterület- fenntartó Intézmény az idén 8,6 millió forintot fordíthat ,parkf efl ú jiítláfera, fásításra; locsolásra, a játszóterek fém rftairtására, vúirá&üliteités- re stb. Hogy ez sok vagy kevés, arra hozzávetőlegesen választ ad az, hogy egy négyzetméter zöldterület fenntartására ma Szolnokon 8 forint 49 fillér jut. ösz- szehasonütésképpen ez az összeg ae országos átlagnak a felét sem éri el. Mindez részben magyarázat arra, hogy a növekvő költségek miatt már a szintentartás is nehéz. Éppen ezért, sajnos, évről évre nő a külterjesen művelt parkok területe, és csökken a belterjeseké. Közérthetőbben ez azt jelenti, hogy egyire kevesebb a virág- flelület, az egynyári virág, a rózsaágyak mennyisége. A munkálatokat nehezíti, hogy Szolnokon mintegy száz helyem alakítottak ki parkot és 110 helyen játszóteret, (összehasonlításképpen például Szegeden 70 játszótér akad.) A vállalat jelenleg ennek a területnek csak a felét képes saját gépeivel gondozni. A fennmaradó rész karbantartására járműveket kölcsönöz, ami jelentős többletköltségekkel jár. Mindezek ellenére is több jutna fenntartásra, de sajnos olyan mértékű a játszótéri, parki berendezések, játékok rongálása, hogy az éves javításuk, pótlásuk, olykor az egymillió ja a várost, akik a szabálytalanságot elkövetőkre helyszíni bírságot is kiróhatnak. A parkgondozást segítik az üzemek és az iskolák is, bár ez a tevékenység ma még korántsam nevezhető rendszeresnek. Tavaly például 35 park gondozását vállalták a munkahelyek, ás az idén 26 iskolával is készült hasonló együttműködési szerződés. Mégis a mindennapok gyakorlata azt mutatja, hogy az írásba foglaltak végrehajtása nem érvényesül kellően mindenhol, mivel a gondozás olykor kampányjellegű, sőt esetenként el is feledkeznek róla. Hogy a jó példákról, a rendszeresen segítőkről is essék szó: ilyen az ÁÉV, ahol a dolgozók a város parkjaiba húsz padot készítettek a múlt évben társadalmi munkában. Ide illik a Vasipari Vállalat neve is, ahol a fűnyírókat térítés- mentesen felújítják, a Szilikátipari Vállalat brigádjai pedig kővázákat készítettek a Tisza-partra. Ami a lakótelepek parkjait illeti, sajnos általános az a gyakorlat, hogy a beköltözést után a környékkel két-három évig semmi sem történik. Mintha a parkkialakítás az építkezések menetében az utolsó helyen, vagy még ott sem szerepelne. Szintén régi, rossz hagyomány, hogy a játszótereket általában egyetlen korosztálynak építik: a legkisebbeknek. Ezért miután az egykori apróságok néhány év alatt kinövik a homokozót, billenőhintát, mindent rótt belső terület, amelyet úgy alakítottak, ki, hogy azon a bői csőd és éktől a nyugdíjasokig mindenki jól érezheti magát. Nem hiányoznak a fák. és a padok sem, de akad szalonnasütő- hely, focipálya, palánkvár, hinta és homokozó is. A parkokkal, játszóterekkel kapcsolatban évente harminc panasz, közérdekű bejelentés, észrevétel érkezik a lakóktól. Általában a fák gallyazásával, fűnyírással, pad- és játék, valamint útjavítással kapcsolatban. A közterületek, a parkok, a terek helyzetével, a fenntartásukra fordított pénz gazdaságos felhasználásával a közelmúltban a Szolnok Városi Népi Ellenőrzési Bizottság is, foglalkozott. A testület határozata megállapította: noha a fenntartó vállalat vezetői, illetékesei a parkokra és játszóterekre szánt pénzt körültekintően, megfelelően használták fel, a megyeszékhely közterületeinek asz állapota változó. A központi parkok, játszóterek döntő többségéé jó, megfelelő, míg a külső területeken nő a külterjes gondozásni zöldterületek nagysága. A városi tanácsnak javasolták: a lehetőségekhez képest a színvonalasabb fenntartási munkákra biztosítsa a szükségest pénzt, a műszaki osztály pédig fordítson fokozott figyelmet az építkezéseket, fenntartási tevékenységeket végző vállalatok, közterületeket érintő munkájára. A városi közterületifenntartó intézménynek javasolták, forintot is eléri! Valamit segített megóvásuk helyzetén, hogy a tizenegy parkgondnokon kívül néhány hónapja öt közterület-felügyelő is jártéi ver, elborít a fű, gondozatlanná válik a környék. Ellenpéldaként említhető a Szántó körút és a Csokonai utca sizalagházai által hatáhogy a parkok, a játszóterek, gondozásába, szépítésébe további iskolákat, üzemeket, lakóközösségeket vonjanak be. D. Sfz. M. Mindkét felvételünk a Várkonyi téren készült, mégis mekkora a különbség közöttük Tiszaföldváron a Bajcsy- Zsilinsgky úton a Köti- vizig mezőtúri szakasz- mérnökség dolgozói csapadékvíz elvezetésére kiépítik az átereszeket, a járda mellett pedig nyitott árkokat ásnak Világot látni Az utazás újabban világjelenség. Az utóbbi két évtizedben mi, magyarok is egyre többet utazunk külföldre. A szenvedélyes utazási láz oka lehet a divat is, meg talán az, hogy bőven volt (van) bepótolni valónk. Ki ezért utazik, ki azért. Van, aki „Olaszba" meg „Spanyolba" megy, lehetőleg minél több városba, hogy otthon eldicsekedhessen, milyen sok új helyen járt. Mert mesélnivalója nemigen akad, egy-két különlegességet, turistalátványosságot nézett meg — s főleg az áruházak kirakatait, vagy ha pénztárcájából futotta: a belsejét is. Van aki bédekkerrel a kezében jár kőtől kőig, s a fejét csak azért emeli fel könyvéből, hogy azonosíthassa az előtte álló nevezetességet. S a trófeát dia- vagy mozgófilmen büszkén viszi haza a gyűjteményébe. Van, aki világot látni megy, megismerni mások életét, megérteni múltját-je- lenét, hogy jobban megérthesse saját magunkét is. Nem titkolom, nekem ez utóbbi a rokonszenves. Persze az idegen világ nem könnyen adja meg, tárja fel magát, különösen ha csak a szokványos turistautakat, nevezetességeket járjuk végig. Az idegenforgalom üzleti ággá válásával a külföldinek többnyire azt nyújtják amit ő szeretne, nem azt ami van. Így jártam én is az örök közhellyel „Örök Városnak” nevezett Rómával. Utólag bevallhatom: Rómát nem szerettem. A sokat csodált antik romók inkább lehangoló érzést keltettek bennem, a dicső múlt helyett (azt a könyvek jobban őrzik) a pusztulás, a rombolás szellemét éreztem belőlük. A barokk pompa idegen tőlem. A reneszánsz Róma fénye •— egy-két nevezetes műemléktől eltekintve — ugyancsak megkopott. A modern építészet egykori csúcspontjának. kikiáltott EUR (ma lakó- és hivatali negyed) pedig a Mussolini-korszak hivalkodását sugallja. Szóval Rómát nem szerettem — amíg a mai Rómát meg nem ismertem. A szerencse úgy hozta, hogy rövid turistaismeretség után néhány évvel három hónapót Rómában tölthettem. Persze más a három hónap, mint a a három hét, vagy a három nap —mondhatja joggal bárki. Ez igaz, de én is csak később jöttem rá, hogy hasznosabb a mindent látni akaró lótás-l'utásnál gyalogolva szemlélődni. Most sem mondhatom. hogy ismerem Rómát, de azt igen, hogy ismerem a magam Rómáját. Felfedeztem magamnak — többek között — az Aventi- no ma is kellemes ligeteit, a Trastevere zegzugos utcáit, a kis ókeresztény templomokat. egy-egy hangulatos padot, teret, a Campodei Fiorit, a Piazza Navonát; s ha csak tehettem, mindig útba ejtettem valamelyiket, s részese lettem az ott zajló életnek. A műemlékek közül is azok kaptak meg, amelyek ma is eredeti funkciójukban léteznek. A S. Giorgo in Ve- labro, a kis korakeresztény templom eltörpül más, jelentősebb műemlékek között, rendkívül vegyes, különböző stílusú kettős oszlopsorát más-más antik épületekből, romokból hordták össze, mégis valami nemes egyszerűséget, áhítatot, harmóniát sugároz. Hát még látni telis-teli egyszínű, fehér szegfűcsokrokkal, s meglesni benne egy mai esküvőt! A Campo dei Fiori nevében ma is őrzi az ókori Virágok Mezeje emlékét. Giordano Bruno komor szobra körül (a középkorban a kivégzések színhelye volt a tér) ma délelőttönként eleven élet zajlik: itt van Róma legolcsóbb piaca, tömve különféle gyümölccsel, zöldséggel, tengeri halakkal — és már februárban is virággal! Délutánra eltüntetik a piac nyomait, s a tér a turistáké — vagy a helybéli közélet színterp. Ottjártam- kor többször szemtanúja voltam, hogy felállítottak egy dobogót, s zenélve, szónokolva többnyire fiatalok hirdették véleményüket például az éhezés világproblémájáról, a terrorizmusról vagy más aktuális politikai-társadalmi kérdéskörről. (Itt baloldali szellem uralkodik, a környező reneszánsz városrészt ma többnyire a szegényebb néposztály lakja.) Ez a tér — több más térhez hasonlóan — a ma Foro Romanója. De a Piazza Farnesén lődörgő munkanélküli fiatalok tartásából is jobban kiérez- tem az ókori plebs öntudatát — és félelmetességét is —, az antik örökséget, mint az ókori romokból. S a Piazza Navona forgatagában a mindenki szeme láttára dolgozó kézművesek is mintha az egykoriak utódjai lennének. Hogy ma ők is szuvenírt gyártanak inkább? Igen, de megkapó, ahogy egyikük például egyetlen fogóval hajlít különböző tárgyakat. Róma mai élete is tele ellentmondással. A Trastevere városrészben, (amelynek lakói büszkén tartják magukat az ókori rómaiak egyenes leszármazottai nak) láttam egy lerombolt újságosbódét, amelyet jobboldali suhancok gyújtottak fel, mert tulajdonosa nem volt hajlandó fasiszta lapokat árulni. Másnap ott volt rajta egy alkalmi felirat: Antonio. felépítjük neked! S pár nap múlva állt az újságos- pavilon — közerőből, közakaratból. Szóval az élő-eleven Rómát szeretem. A legmaradandóbb élmény számomra, amit könyvekből, albumokból nem lehet megszerezni: látni az élet folytonosságát, a múltat a jelen részeként. Utazunk. Utazni jó. Ütra- valóul azt kívánom mindenkinek, találja meg a maga Rómáját (tetszés szerint behelyettesíthető), bárhova is megy. A. J. ÉLETMÓD, MAGATARTÁS írott és íratlan szabályok közéleti tevékenység pszichológiájáról érte kezik Zrinszky László legújabb könyvében, amely a Kpssuth Kiadó gondozásában jelent meg. Filozofikusan meditál e nagyon fontos kérdésről. Milyen az életmódiunk és a közéletünk? Mostanában ookan és sokat beszélnek erről, szinte divatos lett erről beszélni. Miért van ez a téma napirenden ? Azért, mert az életszínvonal az utóbbi évtizedekben társadalmi méretekben érezhetően emelkedett: ennek kézzelfogható jelenségei vannak, mint a munkahét megrövidülése, a szabad idő növekedése, a háztartási gépek, kocsik, nyaralók megszaporodása, a külföldi utak — korábban kivételnek számítottak — általános elterjedtsége, a lakáskultúra, az öltözködés megváltozása. Mindez módosította az életmódot, az emberek magatartását. A korábbi kötöttségükből, megszokásokból kiszabadulva az emberek nem minden esetben választják meg jól döntéseiket. Az életformáiban és a tulajdonképpeni lehetőségekben nagyfokú ellentmondások fedezhetők fel. A régi, polgári erkölcs már nem érvényesül, míg a szocialista felfogás még nem terjedt el teljesen. Régein, a kapitalista világban az ember beleszületett környezetébe, s eleve elrendeltetett, hogy hol dolgozhat, milyen iskolába járhat, ki legyen az élettársa és így tovább. Míg napjainkban ilyen tilalomfák nincsenek, mert az esély az iskolai végzettségre növekedett, jobabn meg lehet választani a munkahelyet, a házasságot is szabadabban köthetik az emberek, mert az anyagiak nem játszanak annyira közre, mint a múlt rendszerben. Mindez nagyon leegyszerűsítve hangzik, ami igaz is, mert Zrinszky László éppen arra mutat rá könyvében. hogy az emberek nem egyszerre szabadulnak meg a múlt erkölcsi szokásaitól, hanem hosszabb idő alatt. S ez nagyon sok bonyodalom okozója. Az egyéni csoportok, szokások jelentik az élettevékenységet, alakul ki az életmód, a közéleti tevékenység. Ha az egyénből indulunk ki és úgy vizsgáljuk a közéleti munkát, magatartásformát, akkor érdekes megállapításra tehetünk szert. Milyen indítékok játszanak közre az emberi kapcsolatokban? Hogyan fejezzük ki magunkat, gondolatainkat. érzéseinket? Milyen . pszichológiai tényezők járulnak hozzá a közéleti szerephez? Nagyon fontos és érdekes kérdések. A szerző felsorol egy sor kérdést, s válaszol azokra. A tudomány oldaláról közelíti meg a problémát és jellemzi a mai közéleti tevékenységet és közszereplést. Néhány motívumot felsorol, aztán a szándékokat elemzi, majd rátér a kapcsolatokra, a magatartásformák vizsgálatára. Munkahelyeinken is találkozhatunk különböző típusú vezetőkkel. Az egyik, aki izgul, nem ismeri eléggé a megoldandó feladatot de úgy tesz. mintha értene hozzá, a merevségével, fölényes magatartásával igyekszik leplezni tudatlanságát. megőrizni tekintélyét. Találkozhatunk ellentétével is, a közvetlenség és a szókimondás bajnokával, aki vagy mindenkinek és mindig haver, aki azzal toboroz híveket, hogy egy-két fokozattal lejjebb üti meg a hangot amit az adott környezetben megszokott, vagy pedig akkor is bírál, amikor annak nincs alapja. A kapcsolatteremtés kérdéseit érdekesen tárgyalja. Milyen legyen, hogyan közeledjen egymáshoz, hogyan üthetünk meg elfogadható hangot? Hogyan teremthetünk közvetlen légkört például hallgatóinkkal, hogyan ébreszthetünk rokon- szenvet magunk iránt? Ezután az emberismeretet tárgyalja, majd a beszéd és a hallgatás lélektanát vizsgálja, az. hogy ki. mikor, menv- nyit szóljon, milyen legyen a beszéde, mennyire törekedjen a köz- érthetőségre. Harcol a közhelyek ellen, kimutatja azoknak ártalmát, majd a demokratizmus pszichológiáját elemzi és nagyon is evakor- lati következtetéseket von le abból. Milyen vezetői magatartás kedvez a demokratizmusnak? Többféle formát felsorol, de végső következtető se az. hogy a jó vezetőnek kedvesnek, közvetlen modorúnak kell lennie, de nem hiányozhat belőle a szigor sem Egyben figyelmeztet, hogy a jó értelemben Vett szigort nem szabad összetéveszteni a türelmetlenséggel, az erőszakossággal és a szubjektivizmussal. Ezeket száműzni kell szótárunkból, mert antidemokratikus fogalmak, ártanak az emberi kapcsolatoknak. Társadalmi életűnk írott és íratlan szabályait vette szemügyre könyvében Zrinszky László, miközben maga is egy soir írott és íratlan szabályt elmondott. Mégis a könyvének az a tanulsága, hogy nem szabad túlzottan tisztelni a szabályokat, mert azok elszemélyteleni- tik az embert. Viszont az is igaz, hogy az írott és íratlan szabályokat, amelyeket a társadalom elfogadott, érdemes megtartanunk, mert csak úgy lehet teljes a társadalom Nem dicséretes ugyanis annak a viselkedése, aki kiszámíthatatlan eredetiségével hökkenti meg környezetét, de arra szükség van. hogy rugalmasan alkalmazzuk a szabályokat, s ha visszájukra fordulva akadályozzák a cél elérését vagy nagyon távol állnak személyiségünktől, akkor megfelelően módosítsuk azokat. Természetesen ez nem életünk alapvető normáira érvényes, hanem a viselkedési előírásoknak és szokásoknak árra a rétegére, amelyet magatartási stílusnak is nevezhetnénk. Gáli Sándor
