Szolnok Megyei Néplap, 1985. augusztus (36. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-01 / 179. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1985. AUGUSZTUS 1. ÍÁ tudomány világa I A kukorica védelmének szolgálatában Kísérletek új gyomirtószerekkel Hazánkban a mezőgazdaság növényvédő, illetve gyomirtószer felhasználása és gyártása az 1960-as évek eleje óta rohamosan növekedett. Az elmúlt években azonban nem csak a mennyiségi, hanem a minőségi szempontokra is súlyt kellett helyezni. A vegyszeres gyomirtás egyik alapvető követelménye, hogy valamely mezőgazdasági kultúra (például kukorica) gyomnövényeit a kultúrnövény károsodása nélkül lehessen kiirtani. Ennek a feltételnek a gyomirtószerek önmagukban nem mindig képesek megfelelni: a hatékony gyomirtáshoz szükséges mennyiségben alkalmazva többé-kevésbé a kultúrnövényt is károsíthatják. Egy új kutatási irány a gyomirtó-szereknek ezt a káros tulajdonságát ellenméreg hatású vegyületekkel, úgynevezett „antidotumok- kal” igyekszik kiküszöbölni. Az antidotumot már a gyártás során a gyomirtószerekhez keverik, s az így előállított készítmény a kultúrnövény károsítása nélkül pusztítja ki a gyomnövényeket. Az antidotumokról és a velük kapcsolatos kutatások jellegéről, az elért eredményekről a szakterület kiváló ismerőjével, dr. Dutka Ferenc kandidátussal, az MTA Központi Kémiai Kutató Intézet Növényvédőszer Kutatási Osztályának vezetőjével beszélgettünk. — Az elméleti kutatásokat néha az a vád éri, hogy a gyakorlattól elszakadnak, öncélúak. A hazai antidotum- kutatásra ez a megállapítás semmiképpen sem érvényes. — Valóban így igaz. A kutatások és azok eredményeinek gyakorlati alkalmazása között a legszorosabb kapcsolat van. Antidotumok alkalmazására — hazai és világviszonylatban egyaránt — elsősorban a kukorica védetnie használt gyomirtószerek esetében van szükség. A hazai kukorica-ültetvények (körülbelül 1 200 000 hektárnyi) vetésterület, gyomok elleni védelme nagy mennyiségű antidotált gyomirtószert igényel. Igény tehát van, de mit kínál a piac? Az első, a gyakorlatban is kitűnően bevált ilyen antidotumot a STAUFFER CO. (USA) hozta forgalomba, s ezen a területen monopol helyzetet teremtett. A folyamatos kutatási erőfeszítések ellenére sem sikerült eddig egyetlen növényvédőszer - gyártó cégnek sem olyan új antidotumot felkutatni, amely a Stauffer-készítmény versenytársa lehetne. Ezt felismerve, kutatásainkat originális, szabadalmilag független antidotum kifejlesztésére, tehát az import kiváltása és az exportlehetőségek megteremtése érdekében kezdtük. — Mielőtt az új antido- tumról bővebben szólnánk, pillantsunk vissza a múltba, s foglalkozzunk a témában folytatott kutatások jellegével, irányával. — Az 1960-as évek elejétől rohamosan megnőtt a nö- vényvédőszerék felhasználása és gyártása iránti igény — mint már korábban említettük. Negatív vonása volt azonban a gyártásnak, hogy nagyon szűk volt a termék- választék és hiányoztak az eredeti szerek. A helyzet javítására először az egyszerű szelektálásos módszert alkalmazták, amely meglehetősen idő-, energia- és költségigényes volt, továbbá kizárta a hazai kutatás nemzetközi versenyképességét. Szükségessé vált tehát, hogy felváltsa ezt egy tudományos alapokon álól kutatási irány. Az új típusú növényvédőszerek kutatása új, következetes, tudományos kutatási stratégiát igényel. A Magyar Tudományos Akadémia kezdeményezésére és az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság megbízásából 1976-ban kezdődtek meg a kutatások. A növényvédő- szer-kutatás-fejlesztés 1981- től kormány szinten kiemelt program lett. Ezt követően, a korábbi alapkutatási eredményeinkre épített új kutatási stratégia alkalmazásával — megelőzve az intenzív nemzetközi kutatást — sikerült egy olyan eredeti anti- dotum-típust felismernünk, amely — a hazai vegyipar által hozzáférhető, olcsó intermedierekből egyszerű technológiával gyártható, — az ország különböző helyein végzett több éves mezőgazdasági kísérletek eredményei szerint jobb az eddig forgalomban lévő anyagoknál, — nem csak import helyettesítésére alkalmas, hanem exportképes is. — Ez a jelzése az új anti- dotumnak. Mit mondhatunk el róla? — Rendkívül olcsó és könnyen hozzáférhető alapanyagokból gyártható. Nagyon gazdaságos. A felkutatott antidotum a kukoricára alkalmazható és két különböző típusú gyomirtószerre (EPTC, acetoklor) hatásos. A hazai kukorica vetésterületeken a két gyom irtószert a kukoricaíajta herbicid érzékenységétől és a gyomílórá- tól függően használják fele- fele arányban. Az új antidotum „jóságát” nemcsak laboratóriumi, hanem szabadföldi kísérletek eredményei is bizonyították. A kísérleteket a Szegedi Gabonatermesztési Kutató Intézet végezte. A MÉM Mérnök- és Vezetőtovábbképző Intézet ez év február 11—15, között tartott kukoricatermesztési szemináriumán a témában elhangzott előadások közül több is kiemelte az MG—191 hatékonyságát és előnyös tulajdonságait. Külön hangsúlyozzuk azt, hogy környezetkímélő, ugyanis hatásának kifejtése után a talajban nem halmozódik fel, hanem elbomlik, nincs másodlagos hatása, illetve nem kerül a táplálékláncon át az emberi szervezetbe. E felismert új antidotum-típus kifejlesztése 1981 óta a Nitorkémia Ipartelepekkel együttműködésben történik, a vegyületek rövidesen 18 országban fognak szabadalmi védettséget élvezni. — Antidotum tartalmú gyomirtószer pillanatnyilag is van kereskedelmi forgalomban: az Északmagyaror- szági Vegyiművek készítménye, az Alirox és a Nitroké- mia Ipartelepek készítménye, a Niptán. Ezek mellett miért van szükség az MG— 191-re? — A természetben egyre újabb és újabb fajta kukoricák jelennek meg. Ezek herbicid érzékenysége csak kémiailag új an tüdőt umoikkal hárítható el. Emellett természetesen egy másik szempont is érvényesül: hatékonyabb antidotumokra van szükség. — Hogyan összegezhetnénk a kutatások elméleti és gyakorlati jelentőségét? — Az új antidotumok szabadalmi védelme folyamatban van, és ha a forgalom- bahozatal minden feltétele létrejön, a legjobbnak bizonyult készítményekkel a mezőgazdasági felhasználásban is találkozhatunk. Az eredmények gyakorlati jelentőségét elegendő azzal megvilágítani, hogy egyik legnagyobb szántóföldi növénykultúránk, a kukorica védelmét szolgálják. Elvi jelentőségét pedig abban az örvendetes tényben látjuk, hogy az alig néhány éve központi támogatással megindult hazai eredeti növényvé- dőszer-kutatás eredményei máris közel jutottak a megvalósításhoz. ‘ ,dr. Mérő Éva Mágneses memória Emlékező parányák A számítástechnikáiban használatos mágneslemezes memóriák (diszkek) virágkorukban vannak, az informatikai rendszerek meghatározó fontosságú részei, és — bár sarkukban vannak a versenytársak, a mágneses doménieket felhasználó, úgynevezett mágnesíbuborékos tárolók, a villamos töltésekkel operáló, töltéscsatolásos tárak — várható, hogy újabb megoldásokkal továbbfejlődnék. A mágneslemezes tárolók vasoxiddal bevont alumínium vagy műanyag tárcsák. A vasoxid apró, tű alakú részecskéket tartalmaz; ezeknek saját mágneses dipólus terük van, amely külső tér hatására irányváltozásra képes. Az információt a számítás technikában szokásos bináris kódolási' móddal tárolják. két jól megkülönböztethető állapot létrehozásával (az egyik állapot a 0, a másik az 1 értéket kapja.) A lemez forgása közben elhalad egy speciális fej alatt, ameljy beíráskor megfelelő mágneses állapotváltozást hoz létre az alatta lévő parányi szakaszban. A fej eltávolításakor a polarizációs irány megmarad, a beírt jel tárolódik. A nagy precizitással készülő speciális fej elektromágnese nagyon pontos réssel rendelkezik, amelynek hossza 1,6 mikrométer. Az e 1 ekt romág nes teker csék öt század millláméter átmérőjű •huzalból készülnek, amelyet 0,5x0,25 mm-es magra tekercselnek fel (a feltekercselt mágnesmagokból 3000 fér el égy gyüszőben!) Az elkészült mágnesrendsizert végül egy, keramikus „repülő” testbe helyezik, amely különleges szerkezete következtében a forgó mágneslemez magával ragadott levegőjével képződő légpárnán siklik, s így a fejet 1 mikrométer távolságban tartja a lemez felülete felett. Az EKG — (elektro-kar- dio-gráfia) a szív működését kísérő elektromos jelenségék tamiuűimányozását teszi lehetővé. A szív egy perc alatt 60—80 alkalommal húzódik össze és ernyed el. Ritmusos tevékenységét egy sajátos ingerképző és ingerületvezető rendszer biztosítja. Az ingerképzés helye a jobb pitvar falában lévő úgynevezett szinusz csomó. Ez úgy működik, akár egy parányi villany telep: az élet kezdetétől a végéig folyamatosan fel,töltődik, és ismételten kisül. Az ingerület keletkezése, a vezető rendszerben való terjedése, majd a szívizom ezt követő összehúzódása elektromos változásokkal, .akciós áramok” keletkezésével jár. A szív akciós áramait a környező szövetek is átveszik, s azokat a test felszínéről, a bőrről el lehet vezetni. Leggyakrabban a két csuklóra és a bokák fölé helyezik az elektródákat. Az elvezetett áraimok természetesen igen gyengék, csupán millivolt nagyságrendű feszültségekről van szó. A test felszínéről elvezetett gyenge áramokat az EKG-készülék felerősíti. Az áramingadozások által kirajzolt görbe azután egy oszcilloszkóp ernyőjén jelenik meg, vagy írószerkezet! segítségével, papírcsíkon válik láthatóvá és a hozzáértő orvos számára kiértékelhetwvé. Az eljárás kidolgozója, a holland Einthoven el6Ő EKG-készülékéhez még húros galvanométert használl E műszert később tülkro galvanométerek és katódsu gárcsoves oszcillográfok vál tották fel. Ezek újabb típu sai már tranzisztorokkal készültek, és nyomtatott áramkörökből épülték fel, a legújabbak pedig mikroprocesszorokat Is tartalmaznak. Ilyen például a Medicor Művek — képünk előterében látható — ER—11—A típusú egycsatornás, hordozható készüléke is, amely az. automatikusan elvégzett szávvizsgá- Jat eredményét 50 mm széles papírszalagja rajzolja fel. A mindössze 4,5 kg sú- íyú, hálózati árammal; működtethető készülék világszínvonalú terméke a gyárnak. Olaj - tűzveszély Mikroelektronika—fékekkel nélkül Kinek kell a hazai alkatrész? A technikában egyre jobban terjednek az olajjal működő hidraulikus erőátviteli és vezérrő rendszerek. A gond ezekkel az, hogy számítani kell az olaj szivárgására, el- folyására. Mivel a kőolajból készített hidraulikaolaj 370 —400 C-fokon lobban lángra' s a nyílt lángnak is körülbelül ugyanekkora a hőfoka, e rendszerek közelében nagy a tűzésetek veszélye. E veszély csökkentésére szovjet kutatók olyan olajat kísérleteztek ki, amelynek a gyulladási hőmérséklete jóval nagyobb az eddiginél: 750 C-fok felett van. Előnyös tulajdonsága még, hogy ha valamilyen ok miatt mégis meggyulladna, a kiömlő olajsugáron a láng nem terjed felfelé. A keletkező gőzök ugyanis a tüzet rriár az elején elfojtják, az olajsugár pedig azt leönti. Képünlkön: a csirketollon nyugvó parányi precíziós mágnest láthatjuk, jól érzékelvén a méretarányokat. Az 1981-ben megfogalmazott Elektronikai Központi Fejlesztési Program az alkatrész- és a berendezés- gyártó vállalatok számára összehangolt fejlesztést irányoz elő, ám abból sok minden nem teljesült. Mondhatjuk úgy is: a program első ötéves szakaszának végéhez közeledve már világos, az elképzeléseket maradéktalanul csupán a szakágazat koncentrált alkatrészgyártója, a mai felállásban — tehát a gyöngyösi gyárral együtt — 1983. január 1-től működő Mikroelektronikai Vállalat (MEV) teljesítette, a programban szereplő többi 16 vállalat nem. Ám a lemaradásért elsősorban nem ők felelősek, hanem az időközben fokozottan kedvezőtlenné váló gazdasági környezet. Nyersebben szólva: számunkra jutott elég a fejlesztésre szánt pénzekből. A programból való elmaradás következményé: az elektronikai berendezésgyártók anyaggal és alkatrésszel való ellátása a reményekkel szemben enyhén szólva nem javult. A többnyire szűkös kapacitással bíró hazai szállítók monopolhelyzetben vannak, s azzal visszaélnek. Megesik, hogy a szállító a kért határidő elmúltával igazolja vissza a megrendelést. A szocialista országok alkatrészkínálata szegényes, és átlagosan háromszor drágább a világpiaci árnál. Ráadásul a szállítási határidő legalább egy év. Az utóbbi időben a tőkés gyártók szállítókészsége számottevően romlott. Ma már a megrendeléstől szá-' mítva nem egy-két, hanem esetleg hat hónap múlva érkezik meg tőlük a kért anyag, és alkatrész, de előfordul, hogy a tőkés fél megszegi a szerződést. Az alig megszületett MEV a lehetőségekhez képest figyelemre méltóan jó munkát végzett. Milliószám állít élő diszkrét félvezetőket és bonyolult integrált áramköröket. Fennállásának rövid ideje alatt saját meggondolásból kifejlesztett vagy harminc nagybonyolultságú hibrid áramkört, másokkal, pontosabban a felhasználókkal együttműködve kifejlesztett ugyanezekből vagy húszat, és még csaknem tíz félvezető típust. A MEV odáig jutott, hogy ma már olyan áramköröket képes előállítani, amelyek fogadására a hazai berendezésgyártók nincsenek felkészülve. Ha a központi program minden vállalatnál az eredeti elképzelések szerint alakul, úgy ilyen gond nem lenne. Ami a mikroelektronikai alkatrészek legnagyobb magyar előállítóját illeti, úgy látszik, a vállalat korábbi lendületes bővülése, korszerűsödése lelassul. A fejlődést több akadály nehezíti. Példaként: az úgynevezett II. gépsor devizális és szerződés- kötési problémák miatt az eredeti elképzeléshez képest több hónappal később kezd termelni. Másként fogalmazva: a mikroelektronikai fejlesztés magyar letéteményese kénytelen fékekkel számolni, noha mindenki számára nyilvánvaló, hogy az iparág sorsa nem csupán az iparágé, hanem az egész országé. A döntésre hivatottak egy részénél — a jelek szerint — most sem világos, hogy a mikroelektronikában mutatkozó minden késedelem újra és újra visszaveti országunkat a műszaki haladásban. Egy közelmúltbam megtartott igazgatói értekezleten a vállalati vezetők majd mindegyike hangsúlyozta, nemcsak a fejlesztési pénzek szűkössége gátolja a program teljesítését. Akadályozza a fejlődést az is, hogy az iparág — ellentétben más országok gyakorlatával — korántsem élvez előnyöket más iparágakkal szemben. Sorolhatnánk még sokáig, mely tényezők gátolják — a pénzszűkén kívül — a program teljesülését, a mikroelektronika térhódítását Magyarországon. E rövid írás azonban csupán annak megjegyzésére vállalkozhat, hogy célszerű volna ezeket megszüntetni. Változtatni kell a szabályozáson azért, hogy a fejlett országok és a közöttünk megmutatkozó különbségek korunk legfejlettebb technikájának alkalmazásában legalább ne nőjön tovább. M. M. Ú] Medicor- I műszerrel Elektromos szívrajzok
