Szolnok Megyei Néplap, 1985. augusztus (36. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-31 / 204. szám
6 1985. AUGUSZTUS 31. Nemzetközi körkép Kell-e az erőszak? fiz emberiség legjobbjai régóta felemelik szavukat az erőszak, a népek és az államok vitáinak fegyveres megoldása ellen. Különösen mélyről tört elő a tartós béke vágya, nyilatkozott meg ez az elutasítás a második világháború katasztrófája után. Mi több, ez a „soha többé” felkiáltás nemzetközi jogi formát is kapott, bekerült az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapokmányába. Később, a hetvenes évek közepén, az enyhülés csúcs- időszakában, amikor a szocialista országok azt javasolták, hogy a helsinki záróokmányba is iktassák be — az államok közötti viszonyról szóló alapélvek közé — az erőszakról való lemondást, a nyugatiak csodálkozva kérdezték: miért tegyék, hiszen ezt már 1945_ben kimondta az ENSZ? A közvetlenül a háború után kelt okmány valóban leszögezi: fenn kell tartani a békét és a biztonságot, tehát az erőszakmentes állapotot a nemzetközi életben. Szükség esetén azonban együttes intézkedéseket lehet hozni a békét fenyegető bűntettek megelőzésére, illetve a támadó cselekmények elnyomására. Vagyis erőszakot is alkalmazhatnak. A Biztonsági Tanács döntése alapján az ENSZ katonai erőt is bevethet. Tehát, 1945_ben az alapítók nem ringatták magukat abban az illúzióban, hogy az esetleges békebontó szándékok, a kirobbanó ellentétek a világháború szörnyű tanulságainak hatására végleg eltűnték a földről. Ilyenformán teljes joggal került be a helsinki záróokmányba, a résztvevő harminchárom európai és a két észak-amerikai állam kölcsönös kapcsolatait vezérlő elvek közé ez a tétel: „Az aflláírók tartózkodnak attól, hogy erőszakot vagy erőszakkal való fenyegetést alkalmazzanak bármely állam területi épsége vagy függetlensége ellen”. Igaz, volt egy nagy különbség az 1945-ös és az 1975-ös fogadalom között; az előbbit egy pusztító háború tanulságai ihlették, a másodikat már az a háromévtizedes tapasztalat, hogy (legalábbis Európában) fenntartható a béke, fejleszthető az együttműködés. S most ugorjunk még tíz esztendőt, a mába, egész pontosan Stockholmba, ahol folyik az európai bizalom- és biztonságerősítő értekezlet. Ez az 1975-ös csúcstalálkozó továbbvitele — egy részletkérdésben. E mostani konferenciának ugyanis az a célja, hogy megpróbálja növelni a két rendszer államai közötti bizalmat, a kölcsönös biztonságérzetet. Elérni, hogy senkiben ne ébredjen aggodalom a másik fél katonai mozdulatai, hadgyakorlatai láttán, s így véletlen vagy félreértés folytán ne törhessen ki fegyveres összecsapás Kelet és Nyugat között. Már a helsinki záróokmányban is szerepelt az az ajánlás, hogy a felek jelezzék előre bizonyos fajta katonai manővereiket, és hívjanak meg külföldi megfigyelőket. Ez azonban csak kiindulópontot adott Stockholmhoz. A szocialista országok úgy látják, hogy Európa mai felfegyverzettsége és a világméretű feszültség miatt a bizalom és a biztonságerősítés kereteit ajánlatos kiszélesíteni, a fenyegetettség érzését átfogó intézkedésekkel lehet csak fölszámolni. S ehhez kevés az előrejelzés. Ezért terjesztettek elő a svéd fővárosban olyan tervezetet, amelyben nem csak a hadgyakorlatról szóló értesítés szerepel, hanem sokkal több. Egyebek között az, hogy az asztalnál ülő küldöttségek, illetve a kormányok, amelyeket képviselnek, vállalják: nem alkalmaznak egymással szemben vitáik megoldására erőszakot. De valóban, ne kerüljük meg a nyugatiak kérdését: miért kell ezt — ha úgy tetszik harmadszor is, 1945 és 1975 után 1985- ben is — megismételni? Ha az ember azt a félelmetes lendületet látja, amellyel Európa rakétaállománya növekszik, azt a félelmet, amelyet a fegyverkezési verseny az emberekben ébreszt, a rossz közérzetet, amelyet barátságtalan lépések — példáuii az Egyesült Államok gazdasági korlátozásai — keltenek, ha általában figyelembe vesszük a nemzetközi helyzet romlását, nyilvánvalóan kiderül: nem elég, ha visszautalunk egykori, egyébként nagyon fontos és érvényes megfogalmazásokra. A mai kormányoknak kell ismét vállalniuk a népek színe előtt és a közvélemény ellenőrzése mellett az erőszakmentességet, és tenni is érte valamit. Ez nemcsak a tegnapé, hanem a ma és a holnap problémája is. Ezért kívánják a szocialista országok, hogy az erőszakról való lemondás foelaljon el előkelő helyet a remélhetőleg tető alá kerülő stockholmi megállapodásban. S ha ez a szándék ünnepélyesein kinyilatkozik, könnyebb lesz dönteni a katonai részletintézkedésekről is. Tatár Imre Intenzív pályán a szovjet mezőgazdaság Kétszer vitatta meg az elmúlt két évtizedben az SZKP Központi Bizottsága teljes ülése a mezőgazdaság} termelés fejlesztését': 1965-ben és 1982-ben. A két plenum között eltelt tizenhét esztendőben számottevően fejlődött a szovjet mezőgazdaság, s minőségileg is megújult Ezt jelzi, hogy az ágazat bruttó termelése 50 százalékkal emelkedett — ami nemzetközi összehasonlításban. is figyelemre méltó —, a munka termelékenysége 1,8-szeresére nőtt. A változásokat a lakosság is érzékelte ihiszen a húsfogyasztás például 41 százalékkal bővült, tejből és tejtermékből 25 százalékkal, zöldségfélékből 35 százalékkal fogyasztottak többet a Szovjetunióban. Mindez annak eredménye, hogy 17 év alatt a mezőgazdaság fejlesztésére fordított összegek megduplázódtak, a termelés gépesítettsége pedig háromszorosára növekedett. Nagy utat tett meg a Szovjetunió agrárgazdasága, ám Leonyiid Brezsnyev, az SZKP KB akkori főtitkára a jövendő nézőpontjából mérlegelt, amikor azt mondta: „Nem állhatunk meg ezeknél az eredményeknél, látnunk keü, hogy az élelmiszer-probléma még jócskán napirenden van”. A közvélemény fókuszában Ezért kidolgozták a Szovjetunió élelmezési programját. amely 1990-ig határozza meg a mezőgazdaság feladatait, s a nyolcvanas évek gazdasági stratégiáinak legfontosabb alkotórésze. A Kísérleti parcellák az ukraj nai földművelési kutatóintéfcetben programot az SZKP KB 1982 májusi plénuma hagyta jóvá. A világ közvéleménye felfigyelt a határozatra. Érthető ez, hiszen a napi hírek között olvashatta mindenki, hogy a fejlődő országokban éheznek, éhen halnak emberek, s a FAO adatai szerint egyimilliárd ember hiányosan táplálkozik. A fejlett országokban pedig élelmi, szer felesleg volt és van, mesterségesen csökkentik a termelést, hogy az árak emelkedhessenek. Ebben az ellentmondásos helyzetben joggal írta a Mezsdunarod- naja Zsizny: .........az a körülm ény, hogy egy olyan állam, mint a Szovjetunió. nagyszabású é le Imis zerprogra mot fogadott el, jelentőségében messze túllépi országunk kereteit”. Jelentősége az országon belül is kiemelkedő. A programiban ugyanis feszített, de teljesíthető követelményeket állítottak a mezőgazdaságban dolgozók elé. Azt tűzték ki célul, hogy 1990-ig a gabonatermelés meghaladja a 250 millió tonnát, ami már kielégítené a belföldi szükségleteket, a hústermelés pedig eléri a 20 millió tonnáit. A terv megvalósítását beruházási program is szolgálja: eszerint a beruházások egyharmadát az élelmiszertermelés fejlesztésére fordítják. Vietnami A nemzetközi orvosi gyakorlatban mind nagyobb teret kap az akupunktúra, amelynek a vietnami orvosok is nagy mesterei. A képen: a Hanoi Orvostudományi Egyetem professzora „operál” Sorra épülnek a nagy ipari üzemek, gyárak. Képünkön: a Hoang Thatch-i cementgyár, amely 1984. eleje óta működik központi tudományos-technikai könyvtárban széles körben alkalmazzák a modern technikát A Ho Si Miinh-várostól 100 kilométerre fekvő Vungtan ismert üdülőhely. A víz hőmérséklete egész évben legalább 25 fokos. A képen: vidám strandotok a tengerparton a program teijesiteset folyamatosan értékelik. Közülük kdemelikedik az 1984. áprilisában tartott tanácskozás, melyen Mihail Gorbacsov, akkor még az SZKP KB tit- kára. foglalta Ö6sze az eredményeket és feladatokat. Megállapíthatta: egy év alatt — 1983-iban — 5 százlékkal .nőtt átlagosan a mezőgazdaság bruttó termelése, egyes köztársaságokban azonban számottevően meghaladta ezt a növekedés. Kilenc év után először, valamennyi köztársaságban teljesítették az állattenyésztés felvásárlási terveit, s a hústermelés A iorrasoK dovilese Helyett a jövőben, kihasználásuk kerül előtérbe — fogal- Jmazott Nyikonov akadémikus a KGST-országok mezőgazdasági újságírói részére rendezett tanácskozáson. A Szovjetunió mezőgazdasága ungyanis fordulóponthoz érkezett: kimerültek a fejlesztés extenzív tartalékai. intenzív pályára kell átállítani a mezőgazdaságot is. Az új követelményekhez igazítják a gazdaság irányítását, melynek egyes elemei még az extenzív fejlődés szakaszában, alakulták ki. Egyebek között napirenden marad az anyagi érdekeltség és ösztönzés javítása, változnak az árképzés formái. Mindezek 'a termelés meny- nyiségi és minőségi fejlesztését serkentik. Változik a be- ruházáspoliitika: eddig a mezőgazdasági beruházásoknak kétharmada új építkezés volt, a jövőben legalább felét rekonstrukcióra ■ fordítják. Az egész élelmiszerprogram sarfcallatos pontja a gabonatermelés, hiszen erre épül a hústermelés fejlődése is. A tervek szerint jövőre már 10 millió hektáron vetnek gabonaféléket, s a későbbiekben ez még növekmasfel millió, a tejtermelés 5,4 millió tonnával emelkedett. i A program kidolgozását követően tehát kedvező változások kezdődtek az élelmi- miszergazdasághan, ám mint Mihail' Gorbacsov is hangsúlyozta, az ötéves tervidőszak három esztendejében a tervezettnél kevesebb gabonát, marha- és baromfihúst, valamint tejet termeltek. Az viszont kétségtelen: Szovjetunió mezőgazdaságában, hatalmas termelési potenciál jött létre, amely a program teljesítésének alapját jelenti. szik, nogy a nazaa igényeket kielégíthessék. A termelés fejlesztését kétféle tartalék kiaknázására alapozzák. A növénynemesítés, a szelek- iciós munka javításával növelhető a gabonafajták termőképessége, másfelől a korszerűtlen termelési technológiákat intenzivebb eljárásokkal váltják fel, így a növények termőképességét a mainál jobban kihasználhatják. Korszerűbb erő- és munkagépeket alkalmaznak, növelik a műtrágyák meny- nyiségét, a legújabb biológiai és kémiai módszerek együttes felhasználásával védik meg a növényeket a kártevőktől és a gombabetegsé- gektől. A Szovjetunió élelmiszerprogramjának eddigi eredményei jól körvonalazhatók. Jövőjét pedig az egész gazdaság tervszerű fejlesztése formálja, melyről így beszélt Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára: . erősíteni keli a szocialista tulajdont, fokozni a vállalatok önállóságát, bővíteni jogkörüket, növelni teljesítmény-érde- kelltségüket. Ez azt jelenti, hogy a gazdasági fejlődést végeredményben teljes egészében az emberi'érdekek nek kell alárendelnünk”. (V. (Farkas József képeslapok Termelési potenciál Előtérben az érdekeltség
