Szolnok Megyei Néplap, 1985. augusztus (36. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-31 / 204. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1985. AUGUSZTUS 31. IHeti világhíradó I A Koreai NDK és Dél-Korea vöröskeresztes szervezeteinek küldöttségei üdvözlik egymást a kilencedik plenáris ülésük előtt. A koreai háborúban kettészakadt családok egyesítésé­nek lehetőségét vitatták meg. Balról: a Koreai NDK küldött­sége HfiTFö: Most már nyolc la­tin-amerikai állam szólította fel tárgyalásra, az Egyesült Államokat és Nicaraguát — Az amerikai mezőgazdasági miniszter Moszkvában — Pá­rizsban közzétették a Tricot- jelenfcést. KEDD: Viíágértekezlet Géni­ben az atomsorompó-szerző­dés végrehajtásáról — Vérte- len államcsíny Nigériában — Fabius miniszterelnök állás- foglalása a Rainbow War- rier-ügyben — Mihail GcC' bacsov Moszkvában fogadta a laoszi kormányfőt — A re­formátus világszövetség el­nökét Fokvárosban letartóz­tatta a rendőrség. SZERDA: Amerikai javaslat a Moszkva—Washington lé­giforgalom felújítására — Szovjet—vietnami külügymi­niszteri találkozó Moszkvá­ban — Leváltották a nyu­gatnémet hírszerzés főnökét — Andreotti olasz és Gen­scher nyugatnémet külügy­miniszter megvitatta az ame­rikai űrprogramot. CSÜTÖRTÖK: Mihail Gorba­csov Moszkvában a Mongol Néni Forradalmi Párt főtit­kárával folytatott megbeszé­lést — Afgán—pakisztáni köz­vetett külügyminiszteri tár­gyalások Genfben — Vienti- aneba érkezett az az ameri­kai küldöttség, amely az in­dokínai háborúban elesett amerikai katonák holttestét kívánja felkutatni. PÉNTEK: Gorbacsov üzenetet intézett Craxi olasz minisz­terelnökhöz — Közös piaci külügyminiszterek Dél-Afri- kában — Dumas francia kül­ügyminiszter hivatalos láio- gatása Kínában — Mugabe zimbabwei elnök Kína után a KNDK-ba látogat. Hatásosan tudja-e meg­akadályozni az atomfegyve­rek elterjedését az „atomso­rompó”? Immár másfél évtizede is­meri a világ az „atorrvao- rompó” kifejezést. Szemléle­tes a szó, hiszen mint egy sorompó áll' néhány állam útjában az 1970-ben életbe lépett szerződés. Nem enge­di, hogy atomfegyverekre tegyenek szert. A sorompó leeresztése óta egyetlen újabb állam sem lépett az atomfegyverekkel rendelke­ző hatalmak sorába. A szerződés annak idején előírta, hogy az aláíró álla­mok képviselői minden öt évben vegyék számba a szer­ződés betartását, végrehajtá­sát. Erről kezdődött a héten Genfben világméretű érte­kezlet, hiszen a szerződéshez már 130 ország csatlakozott. A genfi értekezlethez üze­netet intézett Mihail Gorba­csov és Ronald Reagan is. Az SZKP főtitkára rámuta­tott: a Szovjetunió minden tőle telhetőt elkövet, hogy ne csak meggátol ja az atom­fegyverek elterjedését, ha­nem az atomfegyverkezési hajszát is leállítsa. Emlékez­tetett arra, hogy a Szovjet­unió moratóriumot jelentett be minden atomrobbantásra. Reagan üzenetében történel­mi sikernek minősítette az atomsorompó-szerződés lét­rejöttét. Azt is hangoztatta, hogy az USA és a Szovjet­unió közös érdeke a háború elkerülése, és a fegyverek korlátozása. Az üzenetben megemlíti Reagan, hogv vá­rakozással tekint a Gorba- csovval való novemberi ta­lálkozója elé. A genfi értekezleten a fej­lődő országok küldöttei arra készülnek, hogy bírálják a fegyverkezési versenv fel- Igyorsulását, s valószínűleg figyelmeztetni fognak a dél­afrikai, és izraeli atomtervek veszélyes voltára. Megrontja-e a két német állam viszonyát a sok kém­história? Mint egy kémregényben, vagy valami politikai krimi­ben, az elmúlt napok során új meg új hírek borzolták a kedélyeket az NSZK-ban, letartóztatásokról és átsző’ késről. A kémelhárítás és a hírszerző szerv működését megkérdőjelező hírek ki­sebbfajta belpolitikai válsá­got idéztek elő. Zimmer­mann belügyminiszter ugya­nis a bajor CSU s így Franz Josef Strauss embere. A po­litikai játékszabályok sze­rint le kellene mondania, hiszen az ő hatáskörébe tar­toztak azok a szervek, ahol a meghökkentő dolgok tör­téntek. Zimmermann fejét követelte a szociáldemokrata ellenzék is. Kohl kancellár azonban — nyilván Strauss követelésére — egyelőre ki­állt a belügyminiszter mel­lett. így „csak” a kémelhá­rítás és a hírszerzés vezető posztjain történtek személy- cserék. Az egész — állítólag — azzal kezdődött, hogy a lon­doni Times_ban megjelent egy gyászjelentés egy nem létezett hercegnő halálá­ról ... Ez adott volna jelet arra, hogy átszökiék az NDK-ba Hans-Joachim Tiedge, a kémelhárítás egyik főnöke, s hogy eltűnjék egy­néhány bonni hivatalból tit­kárnő vagy küldönc, akik azonban hozzáférhettek tit­kokhoz is. Ügy mondják, hogy Tiedge nem kevesebb, mint 160 nyugatnémet kém névso­rát vitte magával. Az NDK- ban e nélkül is 168 bonni ügynököt lepleztek le, tar­tóztattak le hat hónap alatt! Mind Berlinben, mind Bonnban hivatalos helyeken olyan nyilatkozatok hang­zottak el, hogy a kémügyek­nek nem szabad károsan be- folyásolniok a két német ál­lam viszonyát. Strauss visz- szafogott magatartását a Zimmermann személye mi­atti érdekeltsége mellett az is magyarázhatja, hogy ép­pen ő volt az, aki a legutób­bi időben a két német ál­lam pénzügyi kapcsolatait kölcsönök összehozásával is elősegítette. Közeleg a híres lipcsei vásár. Azon aligha­nem mindenki ott lesz, aki korábban oda elmenni szán­dékozott. Lezárult-e a Rainbow Warrior ügye? A még júliusban az auck- landi kikötőben felrobban­tott Rainbow Warrior (ma­gyarul : szivárvá;jyharcos) ügyében a héten a francia— új-zélandi vita érdekesen alakult. A környezetvédő mozgalom, a Greenpeace (magyarul: zöld béke) ugyan továbbra sem nyug­szik bele abba, hogy isme­retlen tettesek, gyaníthatóan a francia titkosszolgálat em­berei merénylet árán akadá­lyozták meg a Rainbow Warrior kifutását a Muru­roa korallzátony felé, az ot­Allan Boesak tiáztelctes, az Egyesült Demokratikus Front (UDF) nevű apartheid-elle­nes szervezet egyik vezetője, a Református Világszövetség elnöke, akit 1985. augusztus 27-én letartóztattak a dél-af­rikai hatóságok, mert tünte­tést szervezett a PoIIsmoor börtön elé, hogy követeljék az Afrikai Nemzeti Kong­resszus vezetője, Nelson Mandela szabadon bocsátá­sát. Mandelát több mint 20 éve tartják fogva ebben a börtönben tani francia kísérleti robban­tások elleni tiltakozás kife­jezésére. A környezetvédők a hágai nemzetközi bíróság elé akarják vinni az ügyet, ott ültetnék a vádlottak pad­jára titkosszolgálattának vi­selt dolgai miatt Franciaor­szágot. Űj-Zéland kormányfője, David Lange előbb gúnyos és kemény szavakkal bocsá­natkérésre szólította fel a párizsi kormányt. Nem adott hitelt annak a jelentésnek, amelyet egy feddhetetlennek mondott idős gaulle-ista poli­tikus, Bernard Tricot állított össze vizsgálódásának ered­ményeiről. Laurent Fabius francia miniszterelnök aztán elismerte, hogy hibák, hiá­nyosságok adódnak a titkos- szolgálatnál, elrendelte, hogy ezután működéséről számol­jon be a parlamentnek, s kilátásba helyezte, hogy a nyomozást tovább folytatva az esetleg megtalált bűnösö­ket felelősségre vonják. Lange ezt már úgy tekin­tette, mint Űj-Zéland hiva­talos megkövetését... Azért, persze, a november 4-én ott meginduló per, amelyben a francia titkosszolgálathoz tartozó férfi és nő, az a bi­zonyos „álházaspár” áll az új-zélandi bíróság elé, még hozhat új elemeket a vitába. Mint ahogyan a kiindulási pont sem változott: Francia- ország változatlanul ragasz­kodik ahhoz, hogy a Muru­roa korallzátonynál újabb atomkísérletet hajtson vég­re. Amit sem a környezetvé­dők, sem az ui-zélandi poli­tikusok nem látnak szívesen. Pálly József Osztrák bortermelők tüntettek Bécsben a bortörvény szigo­rítása ellen. Küldöttségüket Fred Sinowatz kancellár fogadta (balról) és közölte velük, hogy nem változtatnak a törvény- javaslaton. Sinowatz mögött Haiden mezőgazdasági, és Vra- nitezky pénzügyminiszter történelem figyelmeztet Ázsia a szovjet diplomácia középpontjában Ázsia került ezen a héten a szovjet diplomáciai akti­vitás középpontjába: három nap alatt a földrész három országának magas rangú kép­viselője — köztük kettő a legmagasabb szinten — foly­tatott tárgyalásokat 'Moszk­vában. A megbeszélések meg­erősítették, hogy a Szovjet­unió időszerű és kiemelten fontos feladatnak tekinti az ázsiai béke és. biztonság megteremtését. Szovjet részről már az in­diai miniszterelnök ez év nyarán tett látogatásakor felvetették: megfontolásra érdemes, hogy miként old­hatók meg közös megközelí­tésben az ázsiai biztonság problémái, s miként egyesít- hetők e cél érdekében a kontinens államainak erőfe­szítései. Ebhez figyelembe lehetne venni Helsinki ta­pasztalatait, s távlatilag egy össz-ázsiai fórum megtartá­sára is sor kerülhetne. □61-Afrika Űjabb tizenkilenc áldozat Tizenkilenc tüntető feke­tét lőttek agyon és 120 sze­mélyt tartóztattak le a rend­őrök szerda déltől csütörtök estig Fokváros feketék lak- rta elővárosaiban. Tüntetés volt csütörtökön Fokváros fehéreknek fenntartott egye­temén is. A karhatalom könnygázgránátokkal és gu­mibotokkal verte szét az egyetemi hallgatók békés apartheidellenes tüntetését. Az Afrikai Egységszerve­zet (AESZ) AddiszTAbebában közzétett felhívásában fel­szólította az elnyomott dél­afrikaiakat, hogy általános felkeléssel döntsék meg a fajüldöző rendszert. A fel­hívás bírálja az Egyesült Államokat és más nyugati hatalmakat, amiért nem haj­landók hatékony szankciók­kal nyomást gyakorolni Pre­toriára. Bejrút Kiújultak a harcok a zöld vonal mentén Tegnapra virradóra ismét kiújultak a harcok a libano­ni fővárost kettészelő Zöld vonal mentén. A keresztény és mohamedán milíciák kö­zötti tűzpárbajnak két halá­los sebesült áldozata van. A nap folyamán a síita AMAL és a keresztény libanoni erők kölcsönösen 11—11 fog­lyot bocsátottak szabadon a Zöld vonal mentén. A Dél-Libanont megszáll­va tartó izraeli erők és az Izrael által támogatott dél- libanoni milícia nehéztüzér­ség és aknavetők bevetésé­vel lőtt több dél-libanoni várost, köztük Nabatijét és Szaidát. A támadás követ­keztében Szaidában több ház rombadőlt, sokan megsebe­sültek. Rendkívül kiéleződött a helyzet az észak-libanoni Tr.ipoliban. ahol a szemben­álló csoportok közötti elke­seredett összecsapásoknak halálos áldozatai is vannak. t939 szeptember elsején megkezdődött az emberiség történelmének legpusztítóbb háborúja: a német—lengyel határon fekete keresztes tan­kok gázolták le a határpóz­nákat, és aztán lánctalpaik taposták el a hősiesen har­coló lengyel gyalogosokat és lovasokat- Anglia és Fran­ciaország hadba lépett. Két esztendővel később Európa nagyobb része felett a fa­sizmus horogkeresztes zász­laja lengett, amikor a szov­jet—német határ teljes hosz- szában újra támadásba in­dultak a fasiszta hadak: megkezdődött a második vi­lágháború különösen véres sorsdöntő szakasza, amely­ben végül „fordult a kerék”: Moszkva alatt és Sztálin­grádnál... A háború kezdetétől öt év, nyolc hónap és hét nap telt el addig, amíg a karlhorsti német hadmérnö­ki iskola egykori éttermében a szövetséges hatalmak meg­bízottjai előtt Keitel tábor­nagy aláírta a feltétel nél­küli megadás okmányait. Nincs háború, amelyről többet írtak volna, mint a második világháborúról, de nincs háború, amelyről több hazugságot vagy féligazsá­got írtak volna le. Pedig a második világháború előtör­ténete pontosan ismert, és a tegnapelőtt szigorúan titkos dokumentumok ma hozzá­férhetőek mindenki számá­ra Az okmányok arról val­lanak. hogy a háború elke­rülhető lett volna. A Szov­jetunió volt a kor vezető hatalmai közül az egyetlen, amely a hitlerizmus lényegét tisztán látta, és megpróbált a kollektív biztonság rend­szerével gátat állítani annak útjába. Mielőtt Daladier és Cham­berlain a szégyenletes mün­cheni egyezménnyel utat nyitott a fasiszta hódításnak, a Szovjetunió volt az, amely szovjet—francia—csehszlo­vák katonai tárgyalásokat javasolt, hogy az annexiónak útját lehessen állni. Moszkva még arra is kész lett volna, hogy francia segítség nél­kül katonai segélyt nyújtson Csehszlovákiának, ha Prága azt kéri. És miközben Cham­berlain ési Dalad ier azt hit­ték, sikerült elkerülniük a háborút, a Szovjetunió volt az, amely elhatárolta ma­gát a baljós paktumtól. És 11 hónappal München után, 1939 augusztusában, amikor brit—francia—szov­jet magas szintű katonai tár­gyalások. kezdődtek — a tör­ténelem ugyan nem ismer feltételes módot, de az nyil­vánvaló, hogy Lengyelorszá­got akkor még meg lehetett volna menteni — a nyugati hatalmak megint elzárkóz­tak attól, ami új menetet adhatott volna az esemé­nyeknek. Ma már ismert an­nak a titkos utasításnak szö­vege. amit a Moszkváiban tárgyaló angol küldöttség kapott: „A brit kormány nem óhajt olyan kifejezett kötelezettségvállalásokat, amelyek megkötnék a kezü­ket”. A nagy koalíció — a Szov­jetunió az Egyesült Államok és Anglia szövetsége, amely a szabadságszerető népek támogatásával végül térdre kényszerítette Hitlert — ezért jöhetett csak akkor létre, amikor Európa na­gyobb részét már leteperte a fasiszta hadigépezet. Eu­rópa drága árat fizetett azért, hogy a nyugati hatal­mak nem voltak hajlandóak Moszkvával összefogni a fa­sizmus ellen. A nagy koalí­ció olyan politikusai, mint Churchill, Roosevelt, De Gaulle, akik toronymagasan álltak a Chamberlainók és a Daladier-ek felett, pon­tosan megértették ezt A törénelem tanulságai éppúgy elfeledhetetlenek, mint a München után sza­bad utat kapott fasizmus rémtettei. Auschwitzban a gázkamrák tőszomszédságáé­ban a krematórium lángja festette az eget vérszínűre, Oradóurban és Lidicében asszonyokat és gyerekeket állítottak a kivégzőosztag elé, Budapesten háztól házig védték — Berlint. És az út, amely milliók pusztulásához, kevés híján aiz egész embe­riség új jégkorszakához ve­zetett, a keleti fenyegetés”, a „szovjet veszély” hamis mí­toszával kezdődött. Ma is ez­zel operálnak mindazok, akik a fegyverkezési verseny új, minden eddiginél veszé­lyesebb szakaszát kívánják elindítani. Ezzel kerül szembe az a diplomácia, amely ma sem­mit sem tekint fontosabb­nak annál, minthogy ki le­hessen iktatni az emberiség életéből egy új háború fe­nyegetését. Azok a javasla­tok. amelyeket a Szovjetunió a legutóbbi hetekben—hóna­pokban tett az Egyesült Ál­lamoknak, egyszerre jelen­tik egy hagyományos 'béke- politika folytatását, s tükrö­zik azt, hogy a diplomácia elvi következetessége és az új helyzethez alkalmazkodó rugalmasság nem mond egymásnak ellent. Ezek az indítványok arra irányulnak, hogy a földön véget érjen a nukleáris fegyverkezési haj­sza — s a kozmoszban ne kezdődjön el. Hozzátehetjük: ezek az indítványok is, s úgyszintén mindaz, amit a magyar külpolitika tesz, leg­fontosabb érdekeinket feje­zik ki, hiszen a békére irá­nyulnak. És a magyar nép — amely több mint ezeréves történelme során a hadak útjainak kereszteződésében sem sok alkalommal került oly közel a nemzethalálhoz, mint a második világháború­ban — elsődleges nemzeti érdeknek tekinti egy _új, minden eddiginél szörnyűbb világháború megakadályozá­sát. Meggyfizfidéstink, hogy amiképp a második vi­lágháború „Nagy Koalíciójá­ban” testet ölthetett a közös érdek — amihez képest ak­kor eltörpült minden kü­lönbség — úgy most is felül­kerekedhet az, ami össze­fűzi a népeket és nemzete­ket. Ezt — úgy is fogalmaz­hatnánk. a józanság új „Nagy Koalíciójának” meg­teremtését — sugallja szep­tember elsején a história, amelyet a régi rómaiak az élet tanítómesterének ne­veztek. Vajda Péter MOSZKVA A Szovjetunió kormánya határozottan elítéli a dél- afrikai rendszernek a fekete lakossággal szemben alkal­mazott tömeges megtorló in­tézkedéseit. A szovjet kor­mány .követeli, hogy szün­tessék be azonnal ezeket az akciókat és bocsássák szaba­don a börtönökben fogva tartott több ezer politikai foglyot, köztük Nelson Man­delát. MANILA Ferdinand Marcos, a Fü- löp-szi,getek elnöke pénte­ken létrehozott egy különbi­zottságot, amelynek az lesz a feladata, hogy kivizsgál­ja 22 újságíró meggyilkolá­sának ügyét. A sajtó ennyi munkatársát ölték meg az országban 1979 óta. BUDAPEST Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke és Lázár György, a Minisztertanács elnöke Malaysia nemzeti ün­nepe alkalmából táviratban fejezték ki jókívánságaikat Sultan Iskandar uralkodó­nak. illetve dr. Mahathir Mohamed miniszterelnök­nek. VARSÓ Csak ajkkor mondható el, hogy a világ levonta a tanúl- ságokat a második világhá­borúból, ha sikerül megál­lítani a fegyverkezési haj­szát — e gondolat jegyében emlékezik meg pénteken a lengyel sajtó szeptember 1- ről, amikor 46 évvel ezelőtt a hitleri Németország Len­gyelország leröhanásával ki­robbantotta a második világ­háborút. BUENOS AIRES Százezrek tüntettek csü­törtökön Argentína városai­ban, tiltakozásul életkörül­ményeik rosszabbodása mi­att. Az ellenzéki peronista szakszervezetek általános sztrájkot hirdettek meg, kö­vetelve a bérstopp hatályta­lanítását, a külföldi adóssá­gok kifizetésének átüteme­zését és a gazdaság fe1 élén­kítését.

Next

/
Thumbnails
Contents