Szolnok Megyei Néplap, 1985. augusztus (36. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-29 / 202. szám

1985. AUGUSZTUS 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A „pohár eilen ” agitálnak ■hol a klubtagság gyógyít Valami elkezdődött a megyében Is összekacsintunk, jót derü­ltünk, legyintünk; amikor halljuk, hogy Magyarorszá­gon évente 11 és fél liter égetett szeszt iszik minden lember — képletesen bele­értve a csecsemőt és az ag­gastyánt is, mert hiszen át­lagszámról van szó — és ez­zel a világranglista második helyére „küzdöttük föl” ma­gunkat. Csak az a cseppnyi ország, Luxemburg előz meg bennünket. Ha az összes al- koholfajtát átlagoljuk, akkor igaz „visszacsúszunk” a vi­lágranglista 6. helyére, gon­dolom megelőznek bennün­ket a sör- és borivó nemze­tek. De az a 6. hely sem ku­tya, illik „tisztelettel” tekin­teni rá! Hivatalosan körülbelül 150 ezer alkoholistát és 600 ezer nagyivót tartanak számon az országban. Persze, az utóbbi becsült adat, mérce igaz van, de az alkalmazása igencsak esetleges. Idősek és fiatalok, férfiak és nők ülnek a parányi ká­véházi asztalok körül a szol­noki Aranyiakat étterem diszkóhelyiségében, és arról beszélnek, igen szenvedélye­sen, miként lehetne minél több magyart megnyerni e dicsekvésre ugyancsak haj­lamos nemzet tagjaiból az alkohol ellen. Honnan a szenvedélyük a hozzászólók­nak? Az élet bugyrainak mi­féle poklait próbálták végig? Ök tudják. Némelyikük ar­ca árulkodik, ám a komor ráncokat, a mély barázdákat nem az utóbbi, hanem a ko­rábbi évek metszették ábrázatukra. Mert akik itt ülnek, most azok egy félországnyi találkozó részesei, alkoholellenes klu­bok tagjai, a legtöbben gyó­gyult alkoholistáit.' Megakadályozni a „megzuhanást” Kordisz Pál, a budapesti klubbizottság titkára nyugdí­jas korú, délceg tartású, megritkult hajú férfi. Agyon­cigarettázott (agyonivott?) hangja betölti a termet. — Negyedszázados múltú hazánkban az alkoholellenes mozgalom. Akkor Békéscsa­bán a Vöröskereszt karolta föl az első klubot, ma közel száz működik az országban. A klubtagok gyógyult alko­holbetegek és családtagjaik. A klubok feladata a már meggyógyult, illetve a gyó­gyulni vágyó betegeket visz- szaszoktatni az alkoholmen­tes élethez. — Teljesen öntevékenyen azoknak vissza az emberek? — Orvos segítségévei — kapcsolódik a beszélgetésbe, amelyet már a tanácskozás végeztével rögtönzünk egy társalgóasztalnál dr. Thaly Gedeon, a szolnoki Rene­szánsz klub szakvezetője. — A klubok egyfajta utógon­dozást jelentenek a volt al­koholbetegek számára, hi­szen a kórházi, pszichiátriai kezelés után kétéves abszti­nencia szükséges a teljes gyógyuláshoz. Ahhoz a gyó­gyuláshoz, amelyet — vall­juk be?! — nem könnyít a környezet, hiszen a megszo­kott, régi társaság újra az ivás felé sodorhatja a volt cimborát. — Hogyan segíti az orvos a klub munkáját? — A feszültséget, a krí­zishelyzet fenyegetését észre kell, hogy vegye. A hozzá­tartozó is jelezheti, hogy baj van a gyógyulás útján hala­dóval, akiben él a hajlam a visszaesésre. Ilyenkor kell megóvni az illetőt attól, hogy újra a pohárhoz nyúljon, ilyenkor kell megakadályoz­ni a „megzuhanást”. Egyéb­ként az orvos hagyományos szerepköre megváltozik a klubban, egyszerű klubtag­ként, a klubvezetőség segítő­jeként lép föl. Az alkoholis­ta és a volt alkoholista jel­lemzője, hogy lelkileg kitá­rulkozik az orvos előtt, ami­kor érzi, hogy baj van. A klubokat segítő orvosok többsége általában a kórház illetékes osztályának főorvo­sa és egy ilyen krízishelyzet­ben ismételt utókezelésre küldheti az illetőt. A kormány határozata alapján 1985 februárjától — Milyen a kép Szolnok megyében? — Egyelőre keveset tudok. Az biztos, hogy két klub mű­ködik Szolnokon, egy Karca­gon, két klub pedig meg­szűnt. De valami elindult a megyében abba az irányba, hogy az alkoholizmus és az ellene való küzdelem ne legyen tabutéma. Egyelőre az a célunk, hogy megvizs­gáljuk a megyei helyzetet, es ötéves programot készítsünk, amely tartalmazza a legkü­lönbözőbb ágazatcár — a ke­reskedelem, az egészségügy, a közlekedés, az ipar, a me­zőgazdaság — feladatait. Na­gyon fontos hangsúlyozni az alkoholellenesség valódi tar­talmát; nem kiirtani az alko­Fehér József, a szolnoki Reneszánsz klub titkára: — Üjszászon, a megyei kórház ottani pszichiátriai osztályán kerestek meg a klubtagok és agitáltak. Nézze, én nem szégyellem, hogy alkoholbeteg voltam, elülök, hogy kigyógyultam. Piszkáltak akkor is, piszkál­nak most is az emberek. Ak­kor azt mondták: nézd, már megint, hogy néz ki. Most meg azzal, hogy nem tartok velük. Vállalom. Mi az én tanulságom? A munkahelyi vezetőknek keli szigorúbban fellépniük az italozás ellen. Túl elnézőek. Azt mondják, jó munkaerő, hadd igyon. Nem szabad! Huszonöt évig dolgoztam Pesten, kipróbál­tam. A másnaposságot nem lehet kialudni. Vélem is élő­im dúlt, hogy csak felvettem 2 munkát aztán bújtattak a cimborák, pihenjek, aludjak, Igf n, kijárok Üjszászra én is agitálni. Nem használok nagy szavakat, egyszerű em­ber vagyok, a saját példá­mat sorolom az ottaniaknak. Meggyógyultam. Jól érzem minden megyében függetle­nített megyei titkár az alko­hol elleni küzdelem hivata­los „állami” embere. Szolnok megyében ez a szerep Dra~ pos Bélánénak, a megyei Vöröskereszt titkárhelyette­sének jutott. holt, hanem megtanítani azt, akit kell, a kulturált fo­gyasztásra. A régi gyógyszerészeti könyvek tanúsága szerint gyógyszer a tokaji aszú a konyak, a jóféle vörösbor. A szolnoki tanácskozáson részt vett egyik orvos meséli: — Sok évig mentőztem rendszeresen. Az infarktusos betegek kezelésénél ha cső­döt mondott a medicina, megpróbáltunk beletölteni egy kupica konyakot az ille­tőbe. Az esetek többségénél használt. Tehát nem meg- Iszünteitni kell az alkoholt, hanem ésszerűen használni. Nem vonatkozik ez termé­szetesen a valamikori alko­holistákra, náluk törvény a szigorú absztinencia. magam. A feleségem is el­jár velem a klubba. A Reneszánsz klub minden héten szerdán 15—19 óráig taitja foglalkozásait a Me­gyei Művelődési és Ifjúsági központban. A frissebb, újabb alkoholellenes klub, a Tabán tagjai a Hazafias Nép­front Komarov-termében, a Költői úton találkoznak csü­törtökönként és szombaton délutánonként. A program­juk? Üti élménybeszámolók, vetélkedők, TIT-előadások, a Vízügyi Múzeum megtekin­tése, szalonnasütés. — Most tervezünk egy két­napos kirándulást a Blikk­be, de a két szolnoki klub közösen is szervez kirándu­lásokat — mondja a Tabán klub vezetője. A nevét kér­dezem. — Szeretném, ha nem je­lenne meg a nevem. Nem azért, mert szégyellem, hogy Imeggyógfcailtami, - 'hanem azért, mert az emberek ret­tenetesen tele vannak elő­ítélettel. Frekventált helyen dolgozom, örülök, hogy „ki­egyenesedtem”. — E — Egri Sándor A tűz táplálója inagy energiatartalmú kőolajszármazék összevont tűzoltási gyakorlatot hajtott végre a közel­múltban Kenderesen a Szolnok Megyei Tűzoltó Parancs­nokság. A karcagi, jászberényi, szolnoki, mezőtúri hiva­tásos egységeken kívül a gyakorlaton megfigyelőként resztvettek a térség önkéntes tűzoltói is. Tele előítélettel Kulturáltan fogyasztani Munka vagy szerencse Egyetemi, főiskolai felvételik Döntések a fellebbezésekről A felsőfokú oktatási intéz­mények nappali, esti és leve­lező tagozataira felvételt nem nyert pályázók közül mintegy ötezren nyújtottak be fellebbezést, kérelmet, panaszt. Az oktatásügy ille­tékesei több mint 1300 ügy­ben hoztak kedvező határo­zatot nappali tagozatra, csak­nem 850 esetben pedig esti, levelező tagozatra való fel­vételre. Az érintettek a fel­sőoktatási intézményektől a napokban írásban kapnak tájékoztatást a döntésről. A Művelődési Miniszté­riumtól kapott tájékoztatás szerint az idén a tavalyinál tíz százalékkal többen, csak­nem 40 ezren jelentkeztek a felsőoktatási intézmények nappali tagozataira, a mun­ka melletti képzésre — első illetve másoddiploma meg­szerzésére, kiegészítő sza­kokra — pedig csaknem 20 ezren. Az egyetemek és a főiskolák nappali tagozatai­ra a felvételi keretszám sze­rint 16 500 hallgatót vehettek fel. Budapest és Pest megye pedagógushiányára való te­kintettel — a felvételi keret­szám átcsoportosításával — százzal több fiatal felvételét engedélyezték az Eötvös Lo- ránd Tudományegyetem ál­talános 'iskolai tanárképző főiskolai karára. Ezt az tette lehetővé, hogy a Budapesti Pártbizottság, a KIS7, Köz­ponti Bizottsága, valamint a KISZ Budapesti Bizottsága az oktatási intézményeiben a pedagógusképzés számára ideiglenesen helyet adott. A felsőoktatási intézmények­ben ősztől — a tavalyi elő­felvételisekkel együtt — csaknem 17 ezer nappali és mintegy 8 ezer esti, levelező tagozatos hallgató kezdi meg tanulmányait. A jelentkezések szerint az 1985—86-os tanévben 2472- vel többen kívántaik tovább­tanulni, mint az előzőben. A korábbi évekhez hasonló — az átlagosnál alacsonyabb — volt a pályázók aránya a műszaki egyetemeken és néhány kivétellel a főisko­lákon. Megnőtt viszont az érdeklődés a tanárképző fő­iskolák iránt: ezekbe a ta­valyihoz képest 18 százalék­kal, a tanítóképző főiskolá­kon pedig 10 százalékkal többen jelentkeztek, mint az előző évben. éntek van! — dör­zsöli a kezét M., bekapcsolja aszta­lán a dobókocká­nak imitált rádi­ót. A lottószelvényeket úgy teszi maga elé, mintha idő­zített bombákat hatástalaní­tana, óvatos lassúsággal he­lyezi egymás mellé vala­mennyit, miközben csendre int. Elhangzik az öt szám, szeme ide-oda cikázik az ik- szek között, arca mind fáj­dalmasabb, lemondóbb. A szertartásnak hamar vége, ismét egy álommal keve­sebb. Ismerősömnek ragyogó két és fél szobás lakása. Lada 1200-asa és csinos felesége van, akivel tudtommal jól élnek. Vágyakozása a nyere­mény után valamiféle föl­döntúli hevület, hetenkénti ópium, kívül esik mindenen és mindenkin. M., nem pénz­éhes. Azt sem hiszem, hogy ha nyerne, rögvest hátat fordítana a munkának, és végre hobbijának élve, ka­nárikat festene a brazil ős­erdőben. M. szerencséjére vár kitartó konoksággal. Minduntalan fölemlegeti ba­rátját, akinek gépkocsinye- remény-ibetétkönyve már a második autót hozza a csa­ládba. Neki élete legnagyobb eredménye háromszáz forint volt. hármas találattal. Így mondja: eredmény. — Peches fickó vagyok — sóhajt. — Évek óta húsz szelvényéi játszom, és semmi sem sike­rül.... Nincs kedvem vigasztalni. A szerencse és a szeren­csétlenség határai viszonyla­gosak, beállítottság kérdése, hogy ki melyik birodalom­ban érzi. magát.' Nem bocsátkozom vele fi­lozófiai fejtegetésekbe, aert tudom: ő a számok emJDere. Ehelyett sorra veszem élete sorsfordulóit. — Mi lett vol­na akkor, ha az egyetemi felvételin rossz téteti húzol? — Ezt kipipálhatod, biztos­ra mentem, minden téteti tudtam! — feleli határozot­tan. Irónia nincs a hangjá­ban, ami jelzi, hogy nem vette észre az enyémben sem, azaz végig kell csinál­nom vele ezt az együgyű já­tékot. Válaszol valamennyi kérdésemre. Megfontoltan, gyakran időt kérve. Kifacsa­rom magamból az utolsó adut: — Hányán buktak be­le társasházépítésbe, mert vagy a terv volt rossz, vagy a kivitelező csapta be őket? Na?! Szégyellem, de a hangom már számonkérő. Pedig tu­dom, hogy mennyi küszkö­dés, lemondás, mennyi mun­ka az ára M., jólétének. De miért baj az, ha valaki sem­mit sem kap ingyen? Miért nem látja be M. hogy életét átlagos — szükségszerű? — szerencse kíséri, hiszen min­denért, amiért ad, kap is?! Fortuna kegyére pályázni nem csak lottószelvényekkel lehet. A szerencse fogalom­köre tágabb a telitalálatok­nál, az eredmény nem cse­rélendő össze a nyeremény­nyel. Ellenpéldát hozhatnék, amely ugye arról szólna, hogy akad ember, akinek se rendes családja, se normális lakása — mégis elégedett, mert a fia ugyan nem jó ta­nuló. de nem is áll bukás­ra, és jól tudja, hogy akad­nak elegen, akiknek az egy- szoba-konyha elérhetetlennek tetsző álom. Ö lenne hát az ia .szerencsés (fickó, akinek esete meggyőzné az örülni nem tudókat, az örökké elé­gedetleneket? Kevés az esélye. Ez az ember ugyanis beletörődik abba, hogy a fia ketteseket hoz haza az isko­lából, nem ösztönzi, ) nem foglalkozik vele, és annak érdekében sem tesz semmit, (hogy legalább összkomfort­hoz jusson. Magyarán: a sze­rény igények a lustaságát, a kényelemszeretetét .palástol­ják. Langyos jellem. Számá­ra azok a dolgok történnek meg, amelyekbe a véletlen sodorja, minden eseménynek passzív szemlélője, érvei kö­nyökvédősek, szemlélete színtelen — képtelen önálló tettekre. »jelenítem: becsü­löm az elégedet­len embereket, akik csak pihenni állnak meg, de minduntalan új célokért, újult erővel indulnak harcba, A játék azonban — ha áldo­zatai vannak is — játék, és a játékszenvedély (a kártyá­nál maradva) más lapra tartozik. Ám aki az életben égből hulló szerencse után fut — az valóban örök vesz­tő. M., mindennapjaiból hi­ányzik a harmónia. Minde­nért meggüircöd, a célok el­fogytak, úgy érzi, hogy most már oka van kiégettnek, megkeseredettnek lenni. Pe­dig Fortuna kegyeltje lehet­ne, ha szépen tudna élni az­zal, amije van, ha szakmájá­ban is keresne néha célokat. És nem dühöngene a hét végén, ha megtudja. hogy ismét másnak volt ötös ta­lálata a lottó. — t — Nyomócső-kiépítés a lehető leggyorsabban Tűz után víz üifflal&a vori»l?akás (T. K. L.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents