Szolnok Megyei Néplap, 1985. augusztus (36. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-27 / 200. szám
1985. AUGUSZTUS 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Egy túri fazekas keramikus Kun Éva kiállítása a mezőtúri kiállítási csarnokban Az életforma alakításénak színtere Uj szerepkörben a művelődési házak A magáról egyre többet hallató mezőtúri kiállítási csarnokiban rendezték meg Kun Éva keramikus kiállítását. A tárlat .iránt igen nagy az érdeklődés. Ez egyaránt szól a város szülöttének, a volt túri fazekasnak, s annak, hogy a korong, a népművészet vonzásában élt, nevelkedett Kun Éva számára mit jelentettek az elvontabb művészeti stúdiumok, az Ipar- művészeti Főiskolán eltöltött termékeny évek. Egy kicsit poétikusabban értelmezve: igaz-e, hogy a föld nem ereszt el? A kérdés azért is jogos, mert a túri művészet anyaga nem akármilyen vonzású, torzók születhetnek az erőszakolt szakításból. A kiállítás -megnyugtató választ ad a töprengésre. Kun Éva bölcs asszony, megőrizte a hajdan mestereitől Csábi Ferenctől és Ja- kucs Imrétől kapott örökséget, köztük a legnagyobb értéket — a szakma tökéletes ismeretén kívül — az anyag iránti alázatot, a fegyelmet. Abban az értelemben konzervatív művész Kun Éva, hogy valamiféle ..csinált” modernség érdekében nem tagadja meg a szakma legősibb alapjait. Sajnos, sokan a fazekasság és a funkcionális iparművészetek határain botladozva éppen azzal próA legtöbb ember akkor „találkozik” a Köjállal, ha valami baj van, például járvány, tömeges ételmérgezés, vagy valamilyen nagyobb csoportot érintő fertőzés. Csak kevesen tudják, hogy amikor „csend” van, a szakemberek akkor Is igen értékes gyakorlati és tudományos munkát végeznek. A Szolnok Megyei Közegészség- ügyi Járványügyi Állomás alig több mint száz dolgozója a megelőző tevékenység mellett évente mintegy hétezer- háromszáz különböző intézményt, munkahelyet, több mint nyolcezer alkalommal ellenőrzi, megvizsgálja, eleget tesznek-e a közegészségügyi előírásoknak A mindennapi munka tapasztalatai, a vizsgálati eredmények önkéntelenül is lehetőséget kínálnak a tudományos összegzésre. A Szolnok Megyei Köjál szakemberei csak az utóbbi öt esztendő alatt negyvenhárom tanulmányt adtak közre folyóiratokban, s mintegy száz előadást tartottak különböző tanácskozásokon, fórumokon. Nagy elismerést arattak a Tisza-víz vizsgálatának új kémiai-biológiai módszerével, országos szabvány lett az arzén kimutatására kidolgozott eljárásból. Az elsők között kezdték el. hazánkban a gyermek- és ifjúsági korosztályok mentálhigiénés vizsgálatát. Kidolgoztak egy új, a korábbiaknál megfelelőbb iskolatáska-típust, amely tavalytól ugyancsak országos szabvány lett. A Szolnok Megyei Köjál szakemberei bizonyították be azt is. hogy a strandvíz közvetíthet dizentériafertőzést. Csak néhány kiragadott tétel a sikeres kutatási eredményekből1. A tudományos munka elismerését jelzik és egyben minősítik is a különböző intézmények megbízásai. A Szolnok Megyei Köjál a Debreceni Orvostudományi Egyetem gyakorló intézménye. A hallgatók évek óta itt ismerkednek meg a közegészség és járványtan gyakorlatával, de jó munkakapcsolat alakult ki az állomás és a debreceni, valamint a Szegedi Akadémiai Bizottság között is. A Köjál szakemberei dolgoznak többek között a SZEAB Tisza-kutató munbálják „cserepes” múltjukat feledtetni, hogy erőszakolt formákat, színvilágunktól idegen hatásokat alkalmaznak. Az előzőekből következik, hogy Kun Éva művészete a modern, a korszerű, mert a legjobban bevált, legcélszerűbb formákat újítja meg alkotó fantáziájával a mai igényekhez alkalmazkodva. A kiállításra került tárgyak mindegyikének legfőbb alapgondolata a célszerűség, az ember szolgálata. Ez utóbbi elsősorban az ivókészletekben testesül meg. Ahogy a távol-keleti művészetet alakította a teaivás rituáléja, úgy Kun Éva készleteit is a kávé és a tea. Amikor tehát a hajdani túri korongozó és írókázó készleteit nézzük, felesleges airra gondolnunk, hogy japán és kínai hatások vannak edényeiben, sokkal inkább arról van szó, hogy a kávé- és a teaivásnoz alkalmazott ősi, legjobban bevált formákhoz társult képzelete, amikor a díszítésükben is gyönyörű, visszafogott színvilágé csészéket, teás és kávés tonnákat megalkotta. A célszerűség ugyan úgy határt szab ezeknek a formáknak, ahogy a mi ismereteinkhez közelebb álló kunsági, fali só tartóknak. Ezeknek sem lehetne más formát adtobizottságában, s a DAB Környezettudományi Szak- bizottságában is. Sőt az idén már az ENSZ Egészségügyi Világszervezetének kutatásaiba is bekapcsolódhatott a Szolnok megyei állomás. A nemzetközi tudományos program keretében 28 féle szempont szerint vizsgálják a Tisza vizét Szolnoknál. Egy másik, ugyancsak nemzetközi kutatás keretében pedig a levegő szennyezettségét mérik. S számos országos, illetve regionális kutatásban is igénylik a Szolnok megyeiek munkáját. A tudományos kutatások területei az állomás egy-egy osztályához kapcsolódnak, s szinte átfogják az életünk egészét. Vizsgálják a szakemberek a település és környezet, az élelmezés és táplálkozás. a munka egészség- ügyi hatásait, a foglalkozási ártalmakat, a gyermek- és ifjúsági korosztályok mentálhigiénés helyzetét, s végül az egészségnevelési osztály, mint a .neve is jelzi, a helyes életmódra, a betegségek megelőzésére hívja fel a lakosság figyelmét. Valamenyi kutatás középpontjában az ember áll. Az állomás dolgozói igyekeznek feltárni, s megismertetni minden, az egészségre veszélyes. ártalmas tényezőt, s javaslatot tesznek a kiváltó okok megszüntetésére is. A Köjál kapcsolatban áll többek között a megyei tanács osztályaival, egészségügyi intézményekkel, a Nepironttal, a TIT-tel, a Pedagógiai Intézettel. Munkájukat, tapasztalataikat igénylik, megbecsülik a jelzett intézmények, bár még akadnak kihasználatlan lehetőségek is, jobbára a megelőzésben. A következő öt évre szóló kutatási programnak nem véletlenül a megelőző tevékenység az egyik legfontosabb kulcsszava. Mégpedig a leggyakoribb halálnemek elleni küzdelem. A Szolnok Megyei Köjál felkészült szakemberei a bizony korni a praktikum megsértése nélkül. Esztétikumuk használati értékükhöz kötődik, ahogy a csöcsös korsó, a lekváros szilke. stb., esetében is. Erre céloztunk akkor amikor az öreg túri mesterek alkotó képzeletével hoztuk kapcsolatba Kun Éva művészetét. A kiállított kerámia reliefék, figurális kompozíciók bizonyítják az alkotóművész famtáziagazdagságát, szakmai tudásának magabiztosságát E passzus és az előzőek között szoros összefüggést érzünk. A látszólag egyszerű, de valójában légies és költői formákat csak az alkotja meg ilyent puritánul, akinek képzelete az elvontabb, de fölényes szakmai tudást igénylő művészetre is képes. ötletességében igazi élmény Kun Éva tárlata. Az ízlésesen dekorált, tágas ki- á 1 lí tócsamoktoan jól érvényesül a látvány, de meggyőződésem, hogy a használati tárgyak a lakásunkban is stílust teremtőek lesznek. (Gondolunk itt a kerámia nagyipar „alkotta” szörny- szüleményekre) . A művész a kiállítás teljes anyagát a majdani Mezőtúri Galéria gyűjteményének ajándékozta. Tiszai Lajos szerűsít.ésre szoruló eszközparkkal ugyan eredményesen teljesíthetik az új feladatokat. ám mindez önmagában mégsem hozhat sikert. Mindannyiunk érdeke, hogy védjük, óvjuk a káros hatásoktól környezetünket, önmagunkat, s a felnövekvő nemzedéket, a gyerekeket, a fiatalokat. S hogy hogyan? Erre választ adnak a Köjál a mindennapi élet tapasztalatait összegző, tudományos közleményei, egyéb kiadványai. felhívásai, s a számtalan előadás. T. G. Amikor Szemes Mari művésznő megérkezett, a művelődési ház ablaka sötét, ajtaja zárva volt. Pedig a piákat félreérthetetlenül/ bizonyította: a művésznő nem tévesztette el a dátumot, az időpontot Aztán talált egy neki szóló üzenetet, amelyben arra kérték, ha tudja, várja meg a község lakóit akik miután a tv-sorozat befejező részét végignézték, visszajönnek előadó-estjére. A nem éppen kis faluban fiatal humoristák estjét hirdette a művelődési ház. Aztán az esemény előtt néhány nappal lekerült a hirdetmény a falról. Mégis soton eljöttek a megjelölt időpontban. S akkor a ruhatáros közölte, az előadás technikai okokból elmaradt Pozitív statisztika Dunántúli községben azért nem vetítették a beígért filmet, mert nem tudták befűteni a nagytermet A könyvtár heti háromnapos nyitva- tartását egyszerire csökkentették — áramtatorékosság miatt. Az ország másik felében ott volt a közönség, ott az előadók isi, a program mégis elmaradt, mert a fűtő nem jött időben, az öltözőkben jéggé fagyott a víz a poharakban. Észak-Magyaror- szágon azi egyik parádés művelődési központban légfűtést terveztek, de a berendezés olyan hangosra sikeredett, hogy vagy fűtenek és akkor se előadásról, se zenélésről nem lehet szó, vagy kikapcsolják a fűtést, akkor meg ezért használhatatlan téten a terem. A művelődési otthon vezetője, a népművelő széttárja a kezét Kevés a pénz, rozoga az épület, nincs felszerelés, nem jönnek az emberek, nincs közönség, nincs érdeklődés. Pedig a statisztikák egyértelműen pozitívnak látszanak. A rendezvények, a látogatók számának növekedéséről, legfeljebb stagnálásáról beszélnek. Emelkedők a számok, hiszen soton vannak, akik intézményi keretek között keresik, találják meg társaságukat, szórakozási lehetőségüket, a művelődési otthonba járnak táncolni, más emberekkel ismerkedni. Csakhogy a művelődési statisztika nem alkalmas a pontos információra. Nem mintha nem tükrözné a tényeket, hanem azért, mert nem tudja számba venni a hiányt, nem tudja jelezni, hogy mi hiányzik X-nek vagy Y-nak, gyerekének, családjának. Művelődési otthonaink szerepe az elmúlt évtizedek alatt alaposan megváltozott. Az alapítás éveiben szinte egy-egy település kulturális életének egyedüli központjai voltak. Az 1976-os közművelődési törvény mondta /ki, bogy „a művelődési otthonok és a közművelődési könyvtárak, a közművelés helyi, esetenként területi feladatokat is ellátó alapintézményei”. Tevékenységi körét az alábbiakban foglalta össze a Művelődési Minisztérium Közművelődési Főosztálya: „A művelődési otthon biztosítja a társadalmi igényekhez és a helyi sajátosságokhoz, az élet- és munkakörülményekhez, továbbá az életkorhoz igazodó művelődéshez szükséges egyes feltételeket. Ösztönzi és elősegíti a közösségi és az egyéni művelődést az alkotótevékenység kibontakoztatását, szervezi az amatőr művészeti mozgalmat, segíti más művelődési mozgalmak céljainak megvalósítását, gondoskodik a közösségi művelődés és a társasélet szervezeti kereteinek megismeréséről, közreműködik a tudományos és a szakmai ismeretek terjesztésében, a művészeti alkotások bemutatásában és befogadásának elősegítésében, részt vesz a helyi művelődési tevékenység szervezésében, lehetőséget nyújt a szabadidő hasznos eltöltésére. a kulturált szórakozásra.” Mindezekhez anyagi, épületbeli, felszeréltségi, személyi feltététekbeli javulás nem várható. De szerencsére vannak megszállott, lelkes, hivatásuk magaslatán álló népművelők, akik kitalálják, megteremtik a mai feltételek mellett a művelődési otthonok új szerepkörét. Ez pedig a mindennapi kultúra felé jelent nyitásit A népművelőn múlik Csaknem minden a népnevelőkön múli'k. Azokon a népművelőkön, akiknek intézményes szakmai képzése csak a ’60-as években kezdődött. Akiknek nem jár szolgálati lakás, akiknek nem 8 órából áll munkaidejük, akiknek igen alacsony a fizetésük. (Ezért a pálya elnőiesedett!) De akiknek például iskolai végzettsége is igen különböző. A Tudományszervezési- és Informatikai Intézet 1983-as adatai szerint 2699 főfoglalkozású és 1464 nem főfoglalkozású népművelő dolgozott a szakterületen. Az előbbiek közül 1484-en népművelési szakképzettség nélkül, ezen belül csaknem ezren mindössze középiskolai végzettséggel. Nem attól függően, jó Jelentős közönségsikert aratott és jó kritikákat kapott a múlt héten kezdődött montreáli nemzetközi film- fesztiválon a magyar versenyfilm, Gárdos Péter Uramisten című alkotása. A hivatalos vetítésen kívül a filmet a fesztivál keretében folyó magyar filmhéten is levetítették két alkalommal, mindkétszer zsúfolt ház előtt. A montreáli lapok kritikusai tetszéssel fogadták a filmet. Paul Laroche, a Le Droit című lapban igen elismerően ir Gárdos Péter, munkájáról. Lelkesen mél-, tatja Feleki' Kamill alakítávagy rossz egy-egy művelődési ház programja, hogy új vagy régi épületben, falun vagy városon működik, jó-e a felszereltsége, vagy nem, hanem attól, hogy milyen a népművelő, aki az intézmény élén áll. Ha a lakosság érdeklődésére érzékeny — akkor megtalálja a működés legális formáit, akkor jobban is támogatják a tanácsok, akkor könnyebben talál mecénást a helyi üzemek, tsz-ek között, akkor jobb felszereltséghez is juthat. Andrássy Mária, a Művelődéskutató Intézet munkh- társa tanulmányt irt a művelődési otthonok hetvenes évekbeli adottságait, lehetőségeit eredményeit értékelve. Tanulmányából idézzük: „A vizsgálat éveiben az ország művelődési otthonainak egynegyede gyenge feltételek mellett, gyenge teljesítményt nyújtott, egyharmada gyenge feltételei ellenére közepesen dolgozott, egyötöde közepes feltételekkel, közepes telje- sítiményszintet mutatott fel; egytizede közepes feltételekkel jól működött, s mindössze egyhuszad (5 százalék) feltételrendszere és teljesítménye volt egyaránt jónak mondható”. Többirányú folyamat Noha már a nyolcvanas évek közepén járunk, ezek az arányok nem sokat változtak. Változást csak napjaink követelményeinek megfelelő új szakmai magatartás, kultúra-fejlesztői magatartás hozhat. Amikor a művelődési ház nem agyonüti, hanem támogatja, kielégíti a maga módján művelődő egyes ember igényeit. Amikor a művelődési otthon az életforma-alakítás színterévé válik. „Olyan intézményekre van szükség — fogalmazza meg Andrássy Mária — amely felhasználhat bármely történelmileg kialakult művelődési-kommunikációs formát, tehát tarthat színházi- és mozielőadást, rendezhet hangversenyt, kiállításit alkalmazhat rádiót, televíziót, könyvet, műsorába iktathat ismeretterjesztő és tudományos előadást, ottnont adhat az iskolarendszerű tanulásnak, — és mindezek által is tehetőséget ad, hogy a résztvevők aktív-allkotó-közösségi módon végezzenek kulturális tevékenységet. A kommunikációs folyamat, amelyben részt vesznek, fokozottabb mértékben legyen többirányú, közvetlen és közösségi mint az eredeti intézményekben. Tevékenysége csak akkor éri él célját, ha az adott települési, illetve vonzáskörzet gazdasági, termelési, társadalmi és életformájához kapcsolódik úgy, hogy folyamatos munkája során az e körből adódó problémamegoldásra épít. Ennek során a társasági közösségi életre nyújt és biztosít lehetőséget, egyúttal a közélet fórumává, a szocialista demokrácia egyik helyi szervezőjévé válik.” K. M. sát, Eperjes Károlyt pedig az ismert francia színészhez, Gerard Depardieu-hoz hasonlítja. A fesztivál versenyfilmjei között több világhírű rendező munkája is szerepelt. A zsűri elnöki tisztjét a csehszlovák származású amerikai rendező, Ivan Passer tölti be. I A montreáli fesztiválon ezúttal első ízben magyar filmhetet rendeznek a hivatalos program keretében. Vasárnap este vetítették Szabó István Redl ezredes filmjét, amelyet a közönség nagy tetszéssel fogadott. Siker siker után. A Kunszentmártoni Körösmenti Termelőszövetkezet díszítő művészeti szakkörének tagjai a nyíregyházi népművészeti seregszemlén a kiemelkedő szakköri munkájukért megkapták a Gránátalma dijat, Lázár Julianna a szakkör alapító tagja pedig a dunántúli és somogyi motívumokkal díszített tojásaiért nemrégiben a Népművészet Ifjú Mestere elismerésben részesült Montreál, Uramisten Kedvező fogadtatás lz iskolatáskától az egészséges életmódig Részesei a WHO kutatásainak is Tudományos élet a Köjálnál
