Szolnok Megyei Néplap, 1985. augusztus (36. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-26 / 199. szám

1985. AUGUSZTUS 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A hét filmjeiből Fanny és Csodálatos mesét mond a nézőnek Ingmar Bergman a Fanny és Alexander című filmjével. Igaz mese talán, de inkább mese, mert olyan szép, hogy nem is lehet igaz. Pedig felfedezni véljük, az önéletrajzi elemeket, a ren­dező gyermekkarának egyes szakaszait kísértetiesen ha­sonlítanak Alexander életé­nek epizódjaihoz. De nem, mert Bergman tagad: „Mély szakadék választ el a magya­rázóintól”. Higgyjiink neki, a művész joga megítélni, hogy jól értik-e „magyarázói” az alkotását, a közönség meg úgyis a saját világképébe ágyazva értelmezi a művet. Ahogy művészképzelete ala­kítja a valóságot, úgy for­málja saját ízlése szerint — elfogadja, vagy megtagadja — Fanny és Alexander tör­ténetét a legfőbb kritikus, a néző is. Nehéz mese de gyönyörű. Észrevétlenül ütköznek a nézőpontok, súlyos kérdése­ket áraszt Bergman a néző­térre, már-már kínzó leliki- ismenet-vizsgálatra sarkall. A válasz, hogy kinek van igaza, melyik .klíma” a cél­ravezetőbb Fanny és Alexan­der számára, még nagyobb gond. Az öröm, a szeretet, a harmónia „üvegháza” — ez az Bkhd al-család —, vagy a püspök-gyám szigorú, eset­leg embertelennek tűnhető szokásrendszere a célraveze­tő? Bergman természetesen nem ilyen „sarkosan” te­szi fel ezt a kérdést sem, de a gondolat bennünk marad. Alexander Mi lesz — általában — ha megszűnik az üvegház? Ha hidegebb szelek fújnak, ahogy Bergman két, filmbé­li gyermeke — bár a főbb gondot a fiúra fordítja — esetében is történt Mindez persze csak az egyik gondo­lati szála a filmnek, s ezt is tovább bonyolítja a hajdani híres színészinő, a nagyma­ma alakja. Elve, a játék. Egész életében szerepeket játszott, nem is titkolja, nem hagyta abba Ilyesmit mond az egyik jelenetben : „Egy­szerre gyermek és egyszerre öreg az ember. A közbeeső idő' hamar elillan”. Sokat, nagyon sokat tud; az életről Bergman bölcs öreg hölgye, aminek olyasmi a végkicsan- gése, hogy a szeretet a leg­nagyszerűbb játék, egész éle­tünkön keresztül azt kell játszani. „A legfontosabb, hogy az ember ne játsszon rosszul” — mondja Helena asszony. S milyen sokatmon­dó: Fanny és Alexander édesanyjának — miután meghalt a férje — ott kell hagynia a színházat, a sze­retet szerepéért. Vagyis, hogy újra feleség és édesanya le­gyen. Elérhető-e az a világ, me­lyet Bergman a Fanny és Alexander rendezésével megteremtett? Igen. talán, de igazi tartalmát csak a jö­vő, Alexander további sor­sával lehet mónni. Remény­kedjünk, hogy Bergmantól majd erre is választ kapunk. — ti — B tévében és a rádióban Budapesti Művészeti Hetek Változatos művészeti prog­rammal, zenei és drámai al­kotások gazdag választéká­val egészíti ki a televízió a Budapesti Művészeti Hetek kínálatát. A televízió szeptember 25- én, szerdán közvetíti a ze­nei hetek nyitókoncertjét, a Magyar Állami Hanverseny- zenekar hangversenyét a Budapest Kongresszusi Köz­pontból. Szeptember 28-án kerül képernyőre a Zenés Tv-Színház századik bemu­tatója, Verdi Falstaff című operájának tévéváltozata. A zenés műsorok sorából kiemelkedik még Bach Pa­rasztkantátájának tévéfel­vétele, amely a nagy zene­költő születésének 300. év­fordulója alkalmából ké­szült. A művészeti hetek idején kerül képernyőre az örkény-novellákból készült tévéfilm a „Bevégezetlen ra­gozás”. A darab egy évszá­zad magyar történelmét öle­li át Október 11-én sugároz­za a televízió Ádám Ottó rendezésében Németh Lász­ló II. József című drámájá­nak tévéváltozatát. A rádió a Budapesti Ze­nei Hetek számos kiemelke­dő koncertjét közvetíti majd szeptember 25. és november 3. között. A zenei műsorok mellett két jeles magyar drá­mát sugároznak majd: Sza­bó Magda: „Béla királyá”- nak Madách színházi elő­adását felvételről szeptember 29-én, Füst Milán Catullus című drámájának rádiós változatát pedig Székely Gá­bor rendezésében — október 25-én hallhatják az érdek­lődök. A magyar dalkultúra követei Jászberényíkórus Bulgáriában Jambol városában plakátok hirdették a Palotásy kórus fel­lépését A bulgáriai Jambol város nemzetközileg is ismert Gus- la nevű kórusa tavaly nagy sikerrel vendégszerepeit Jászberényben. A bolgár da­losok látogatásét augusztus elején viszonozta a Palotásy János Szövetkezeti Énekkar. A jászberényi kórus tagjai felejthetetlen napokat töl­töttek vendéglátóik társasá­gában, jamboli bemutatko­zásukkal öregbítették a ma­gyar kóruskultúra jó hírne­vét. Bolgár - barátaik — ven dégszefételük, jeléül — már a határállomáson várták őket. Az első Slivnicán töl­tött éjszaka után a fenséges hegycsúcsok ölében megbú­vó vallási központba, Rilá- ba látogattak a jászberényi dalosak. A monostor épület- együttese a történelem, a vallástörténet, a képzőművé- :szet valóságos kincsestára. Az ezeréves falak között egy mai pravoszláv esküvő szer­tartásait is végignézhették a kórus tagjai. Az igazi úticél azonban Jambol volt. A csaknem százezer lakosú vá­rosi több fontos út kereszte ződésében, Délkelet-Bulgá- riában fekszik. A jászberé­nyiek lakhelyéül a Tundzsa folyó partján épült, azonos nevű szálloda szolgált. A Palotásy kórus érkezésekor már plakátok hirdették fel­lépését, amelyre a Művésze­tek Házában került sor. A bolgár közönség — amely zsúfolásig megtöltötte a nézőteret — tetszéssel fo­gadta a jászberényiek sze­replését. Hosszan zúgott a vastaps, amikor Petkov bol­gár zeneszerző „Zastok ma, majcso izkuti” című szerze­ményét énekelte a kórus bol­gár nyelven. A zárószám — Bárdos: CsiUagvirág — is kétszer hangzott el a közön­ség vastap6sal jelzett óhajá­ra. Bartók: Bolgár táncok című zongoradarabjának is kijutott az elismerésből, Ha­gyó Lászlóné nagy sikert aratott játékával. Az előadás végén virágcsokrok sokasá­gával köszönte meg a közön­ség a kórus szereplését Be- dőné Bakki Katalin és Husz- nay Mária karnagyoknak. A hangverseny után baráti es­ten találkozott a két kórus, amelyen Jambol város és a megye számos vezetője is ott volt. Peter Vaszilev, a jamboli kórus elnöke meleg szavakkal méltatta a jászbe­rényiek szereplését, Nevena Dimitrova, a városi tanács elnöke és Veneta Bankova, a Művészetek Házának vezető­je pedig egyaránt arról be­szélt, hogy a két kórus kö­zötti barátságot a jövőben is ápolni, fejleszteni kívánják, hisz az mindegyikük számá­ra gyümölcsöző. Az emlékezete» hangver­seny után a tengerparton, Szozopol és Neszebár kör­nyékén töltöttek néhány na- po* a jászberényiek. Vendég­látóik nagyszerű programot állítottak össze számukra. Égy nap elkalauzolták őket a régi fővárosba, Veliko Tamovóba is, de lassan mégiscsak elérkezett a bú­csúeste. Hazafelé Szófia és Belgrad nevezetességeivel is­merkedett a kórus, amelynek tagjai bizonnyal szívesen megőrzik majd a bulgáriai napok emlékét. Mellette kukásedény, mögötte építőanyag Műemléksors Szolnokon A h áromszögle­tű .téren még öreg fák magasodnak, (bár mintha triíb- kuiltak volna. A gyepet elborította a gaz, a valami­kor kényelmes padokon, aligha ül már valaki: elva­dult a vidék a Költői Anna úton.. Itt áll az a műem­lék szobor, ame­lyet a régi város­lakóik csak Szo­morú Jézusként ismernek. Jó .pár évvel ezelőtt még szomorúbb volt a látványa akikor vandál pusztítók majdnem teljesen tönkretették. A ■helyreállítás után megújhodva is­A szobor mSgBtt tégla halomban, mellette knkáaedény met. szép színfoltja volt a va­lamikor nagyon' forgalmas utcának. Volt. Már megint nem az. Két közterület-fenntartó­val járjuk körbe a reges-régi szobrot, a parányi kápolnát. Sehol felirat, sehol portalan, tiszta terület. Azazhogy még­is. A szobor lábánál magas vázában a nyár virágai dísz­lenek: liliom, rózsa. A közterület-felügyelők is rosszallással nézik szomszéd­ságában a horpadt kukás- edényt, s azt a téglahalmazt Jis, amely az amúgy is rende­zetlen, szemetes teret — an­nak egy részét foglalja. Nem, ők se tudják, mióta építő­anyag lerakodóhely ez. rég látják, s láttak már a kör­nyékén más limlomot is. A városi tanács műszaki osztályán László József fő­előadó készséggel ad felvi­lágosításit Rákényszerült az osztály, hogy a szűk utcács­kák építkezőinek ott adjon engedélyt építőanyag tárolá­sára. Tudomása szerint a harmadik társasházi építő- közösség i falazótéglái állnak most a téren, megfizették a helyfoglalási dijat s az elő­ző két társasággal együtt azt is vállalták, hogy az építke­zés befejezése után a teret megtakarítják, rendbe teszik. Mikor? Talán már az idén, őszön. Szó se róla, jó lenne, ha dísze, éke lenne az ut­cának, Szótanoknak ez a tér a szép szoborral, de hát a szükség sokszor törvényt bont — A város tanácsa állíttat­ta a Szomorú Jézus szobrát — vágja gondolkodás nélkül Kaposvári Gyula, Szolnok szerallrnese, tudós ismerője. — Műemlék 1800-ból, kár, hogy a növekvő idegenforga­lom részesei, a nyári rendez­vények látogatói azt látják most, ami maguknak is sze­met szúrt. Különben tudok róla, hogy a Hazafias Nép­front környezetvédelmi és városszépítiési bizottsága szá­mításba vett minden meg­óvandó műemléket. régi köztéri szobrot emlékműve­ket, s társadalmi összefo­gással sorra kerülnek, előbb- utóbb megújhodva szépítik Szolnokot. Az idén március 5-én a Szabadság téren így örvendezhettünk a Honvéd emlékmű újjászületésének. A szomorú műemlék nem marad sorsára, remélhetőleg a városszépítők nem hagyják az enyészetnek. Bár akadna egy, város szépítésért szíve­sen kertészkedő brigád is, amelyik gondoskodna a kis park műveléséről, a fák, bok­rok, virágok újratelepítésé­ről. Akkor tán senkiinek nem jutna eszébe építési rakterü- letnek kérni — és adná... Könyvről könyvre Közhírré tétetik A Szolnok Megyei Levéltár kiadványa Kitűnő, a célnak pontosan megfelelő tömegkommuni­kációs eszköz volt hajdan a dobolás. A Szolnok Megyei Levéltár közelmúltban meg­jelent (és megrendelés alap­ján beszerezhető) „Közhírré tétetik — Dobolási könyv 1944/45.” című kiadványa, sok egyéb érdekessége mel­lett, ennek a közhírelésre hivatott ^Intézménynek” állít emléket. Tiszaroff és (Jászjákóhadma ddbolási könyveit foglalja magába a könyv — Tóth Tibor össze­állításában és bevezetőjével. A tartalomról — röviden annyit: megtudhatjuk, hogy a nehéz, sorsfordító eszten­dőkben mi minden foglal­koztatta az országos és a helyi hatóságokat, illetve a falvak népét. A falusi kis- bírók dobpergés-bevezetővel felolvasott szavai hitelesen őrizték meg a negyven esz­tendővel ezelőtti hétközna­pokat. (Mellesleg szólva: az akkoriban használatos hiva­tali nyelv tisztább, érthetőbb, lényegretörőbb, mint egyik­másik mai hivatalos fogal­mazvány nyelve.) A közhí­rek legjellegzetesebb „té­mái”: katonai felszerelések beszolgáltatása, élelmiszer- ellátás, gyűjtés, aktuális me­zőgazdasági munkák, köz­egészségügyi, politikai és kul­turális rendezvények, köz- igazgatás, kereskedelem — egyszóval minden, ami egy kisebb lakóközösség életében fontos. Nemcsak helytörténészek, pedagógusok forgathatják a könyvet nagy haszonnal, ha­nem bárki, akiben a legki­sebb érdeklődés van a jel­zett korszak iránt. Mint ol­vasmány, rendkívül érdekes, tanulságos. A kötet első híre arról tu­dósítja Jákóhalma népét — 1944. szeptember 16-án, — hogy a növekvő légiveszély miatt ajánlatos árokóvóhe­lyet létesíteni, a kötetet zá­ró tiszaroffi „kidobolás” pe­dig — 1945. szeptember vé­gén — az újonnan földhöz juttatott emberieket figyel­mezteti bizonyos költségek időbeni megtérítésére. Köz­ben — majd kétszáz oldalon át — történelmi hétközna­pok eseményei: hogy kiknek és hol kell megjelenniük igazolóbizottság előtt, hogy a katonaviseltek nyilvántar­tásba vétele mikor történik, hogy a községházán ablak­üveget igényelhetnek, akik­nek házai megsérültek a (harcok alatt (üvegtönmelék bemutatása kötelező), hogy a jászberényi olajsutus meg­kezdte a sutulást, hogy egy felebarátunknak elveszett egy jegytelen fehér gúnara és hogy az Abádszalók—Pusz- tataskony vasúti Ubmáson elsőosztályú mizserfai szén kapható, mázsánként 14 kg lisztért vagy 40 kiló árpáért vagy 75 deka zsírért vagy 1 liter olajért vagy 26 kiló babért, borsóért, lencsérét. Szóljanak a hírek erről vagy arról, érintsék az egész lakóközösséget vagy csak bi­zonyos csoportokat — egy bizonyosságot mindenképpen kap a dobolási jegyzőköny­vek mai olvasója: a két falu népe négy évtizeddel ezelőtt elismerésre méltó igyekezet­tel látott hozzá a rendte­remtéshez. — vágner — A Művészetek Háza, itt tartotta forró sikerű fellépését a kó­rus

Next

/
Thumbnails
Contents