Szolnok Megyei Néplap, 1985. augusztus (36. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-18 / 194. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

Hogyan változik i tanácsok gazdálkodása?

Beszélgetős Cravero Róberttól, az Országos Tervhivatal elnökhelyettesével

Út nélkül nehéz haladni

A tanácsok nagy változások elébe néznek 1986. január 1-től. A járások megszűnése után a helyi tanácsok gazdaságilag is megerősödhetnek, önállóan dönthetnek a saját dolgaikról. Az Országos Tervhivatal és a Pénzügyminisztérium új gazdálkodási rendszert dolgozott ki a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának támogatásával, amit két esztendős előkészítés után kívánnak 1986-ban bevezetni.

kéntes településfejlesztési hozzájárulást például csak akkor lehet beszedni, ha azt a lakosok többsége megszavazta.

PHhI

—■ Várható-e, hoffu a

kistelepülések is megerősödnek az 'új gazdálkodási rend által, és ez ,megszüntetné az elvándorlást?

Istvánháza...? Hz hol van?

— Hasonló fordulat az elmúlt évtizedekben nem történt a tanácsok életében — mondja Craveró Róbert, az Országos Tervhivatal elnök- helyettese. — Az 1968-as gazdasági reform után a megyék önállóbbak lettek, a városi, nagyközségi és községi tanácsoknak viszont jóval kevesebb jutott az önállóságból. Jelenleg a megyénél van a pénz és a döntés lehetősége is. A helyi tanácsok mindössze a fejlesztésre szánt pénz tíz százalékával rendelkezhetnek. Miközben a magyar gazdaság egyre inkább decentralizálódott, s a gyárak, vállalatok a saját útjukat járhatták, a helyi tanácsok még kevés önállósággal tervezték a jövőjüket. Ezután máshogy lesz. A népesség arányában minden tanács megkapja a fejlesztési lehetőség 40—50 százalékát. Így az eddiginél négy- szer-ötször több fejlesztési pénz illeti meg a helyi tanácsokat.

— Mi marad a ^megyéknél, hogyan tudják továbbra is érvényesíteni vezető szerepüket?

— 'A helyi tanácsoknak az is Igondja volt. hogy ha némi pénzzel rendelkeztek is, nem használhatták fel saját elképzelésük szerint a eok kötöttség miatt.

— Az állami költségvetésből és más forrásokból származó összeg másik felével továbbra is ők gazdálkodnak. Ám abból is támogatniuk "kell azokat a helyi tanácsok által elhatározott fejlesztéseket. amelyek egybeesnek az országos célokkal. Így többek között középiskolák, lakások vagy éppen közművek épülhetnek. Természetesen a költségek javát azért a helyi tanácsok fedezik. A megyei tanácsnak arra is kell gondolniok, hogy jusson a pénzből azokra a beruházásokra, amelyek már nem egyetlen település javát szolgálják, hanem egy körzetét, vagy az egész megyéét. Kórházak, rendelőintézetek, regionális vízművek épülhetnek ily módon.

— A jövőben nem lesz különválasztva a fejlesztési alap és a működési költség- vetés, és a központi előírások 90 százaléka is megszűnik. Így többek között a lakás- és kórházberuházások élcsoportos előírása, valamint az átcsoportositási tilalmakra vonatkozó előírások is megszűnnek. A helyi tanács maga dönt arról, hogy mennyit költ működtetésre, fenntartásra, felújításra vagy beruházásra. Érdekeltebbek lesznek a források felkutatásában is. Eddig ugyanis, ha a község vagy a váro6 több saját forrást tárt fel, akkor azt beszámítottuk, s annyival csökkent az állami támogatás.

Minden megyei tanácsnál, s nagyon sok helyi tanácsnál már hónapokkal ezelőtt készítettek számításokat, hogy megbizonyosodjunk az új gazdálkodási rendszer élet- képességéről. Tapasztalataink szerint a tanácsok többsége, különösen a helyiek szívesén fogadják az új szisztémát, ám a váltás aligha megy majd zökkenők nélkül. A tanácsi vezetők nem szoktak ekkora önállósághoz, s közülük is a kevésbé felkészülteknek nem kevés gondot okoz az új „játék- szabályok” megtanulása. Márpedig csak az fog boldogulni, aki élni tud a lehetőségekkel. Rajta múlik majd, hogy miképp gazdálkodik. Megteheti, hogy két évig csak felújít, aztán meg beruház. A tanács vállalkozásokat is szervezhet ... Az óvatosság persze nem árt, ezért ajánljuk a tartalékképzést. Egyébként azon is sok múlik, hogyan tudják bevonni a lakosságot. Az ön— Túlzott optimizmus volna, ha igent mondanék. Az infrastruktúra mellett

ugyanis meghatározók még a munkalehetőségek és a jövedelmi viszonyok is. Ám azt joggal várhatjuk, hogy a falvaknak az eddiginél jobban sikerül majd megtartaniuk lakóikat. Egy új iskola, bolt vagy éppen egy orvosi rendelő nagyon sokat számíthat. S ha a tanácsi vezetők jól gazdálkodnak, akkor mindenre telik is.

— A kistelepülések viszont a párosok rovására fejlődnek, hiszen ezután azok kapnak kevesebb pénzt.

— Túl vagyunk a korábbi, sokszor egyoldalú városcentrikus fejlesztési gyakorlaton. Mo6t majd kevesebb jut a városoknak, s ez konfliktussal is járhat. A városi vezetők többsége nem örül túlságosan a változásnak, de a bővülő gazdasági, gazdálkodási önállóság számukra is kedvező, ezért megértik. Pedig a lakás, a közmű és az iskola főleg a városokban hiányzik. Igaz, nem is fordítunk hátat a városoknak, fokozatosan változnak meg az arányok. És néhány év múlva a kisebb települések fejlődése kedvező hatással lesz a városokra. Ha ugyanis a faluban vagy a kisebb városokban is van megfelelő közmű, kereskedelmi szolgáltatás, művelődési ház, sőt a nagyközségekben is épül középiskola, akkor nem kell bejárni a városba. S így az ottani intézmények kevésbé lesznek zsúfoltak. És talán éppen ezért nem kell a városokban újabbakat építeni. Az arányosabb elosztás tehát kedvező egyensúlyhoz vezethet, ami viszont jótékonyan hat majd falura és városra egyaránt.

Dalia László

A városi rangért egyre jobb esélyekkel pályázó Kunszentmárton határában meghúzódik egy hajdanvolt cselédkolánia, Istvánháza.

A BVM terjedelmes épülete mellett keskeny földút vezet a kicsiny településhez ám a házakat most sűrű kunbú fák takarják. Húsz év körük legény halad el mellettünk, kérdem tőle, tudja-e hogyan jutunk el Ist- vánhózára. A fiú elgondolkodva támaszkodik kerékpárja kómiányárfe*, és visz- szakérdez: „Istvánháza...?

Az hol van?”

— Valahol itt kell lennie, í^Qiá'hWis hat esztendeje még itt volt volt — mondom, és nagyon tanácstalan vagyok.

— Ja, persze! — csap a homlokára tájékozatlan idegenvezetőnk. — Papszászt keitesik. Tényleg, hivatalosan Istvánháza. Az ott van a fák mögött — mutat az élő zöld falra.

_ Ezek szerint biztos,

h

ogy nem odavalósi — nyugtázom bölcsen. Az ifjú ember nagyot nevet.

— Még csak az kellene! — és felpattan a biciklijére.

Kétségtelen,

.hogy Istvánháza nem örvend túl nagy népszerűségnek a fiatalok körében.

A Moszkvics fet-felnyög a hepehupás kocsá- úton. Mély gödrök teszik próbára az autót. Mi lehet itt eső után...?

Feladjuk, és a. Moszkvicsról átváltunk az apostolok lovára. A gyalogosok számára betonjárda kíséri a házsorokat, viszonylag könnyen megtaláljuk a Haladás út 4. számot.

(Tréfás kedvében lehetett az utca névadója, amikor ezt az évtizedek Óta .megdermedt települést megtisztelte a Haladás névvel.)

Kartkó Tóth Ferenet, Istvánháza tanácstagját véletlenül otthon találjuk. Hogy szerencsénk van. azt abból gondolom, amit megtudtam róla a kunszentmártoni ta- niácsházán: „Mozgékony ember, szinte mindig úton van”.

Gyönyörű szöszi kislány lép ki a kapunyikorgásra a szúnyogok, legyek ellen védő ajiófüggöny mögül. Az idegeneket látva megszep- penten visszavonul, és az

anyjánál keres menedéket. Karikáné készséggel szólítja a férjét, aki bizalmatlanul méreget bennünket a bemutatkozás után.

Karikó Tóth Ferenc, a tanácstag

mozdulattal a cigaretta hamuját.

— Tudom én, és tudják az itt élők valamennyien, hogy a mai pénzszűkében Kun- szentmártonnak is megvannak a gondjai.. aligha veszi előre a sorban Istvánba zát, ha fejlesztésre adódik lehetősége. Még olyasmit is beszélnek, hogy tán megszüntetik a települést. Nyűg a

utcaJászapátin megkezdték a művelődési ház építését. A terveket a neves építész, Ma- kovecz Imre készítette, akinek sok munkája országos és nemzetközi sikert aratott A Jászapáti művelődési báz alapterűlete ezer négyzetméter lesz,, építése mintegy 25

millió forintba kerül

— Jobban szeretném, ha a nevem nem szerepelne ebben a riportban. Ha István- házára kíváncsiak, szívesen beszélek róla. De legyen a hangsúly a falun, én is csak egy lakója vagyok.

Sikerül végre meggyőzni, hogy a tanácstagnak időnként vállalnia kell a nyilvánosságot

A jelölőgyűléseíkről kérdezgetem, arról, hogy milyen problémák megoldását várják az istvánháziak a tanácstagjuktól. Karikó Tóth Ferenc lakonikus választ ad:

— Űt és víz. Csak ezekről volt szó a jelölőgyüléseken.

— Pontosain, mint hat évvel ezelőtt.

— Mint hat éve? Mint tizenhat meg huszonhat éve — rázza le türelmetlen

városiasodé nagyközség nyakán.

— Körülbelül két éve felmerült az ötlet, hogy a tanács telket oszt kii Istvánba - zán — szól közbe a feleség. — Voltak is jelentkezők, fialtatok főleg, legalább kd- lencvenen, aztán ki tudja miért, az ötletből nem lett semmi.

— Itt nemigen talál fiatalokat, harminc éven aluli talán három-négy él Ist- vámhózán — teszi hozzá Kalikó Tóth.

— Pedig ilyen csöndes, nyugodt környezetben élni manapság nagy nyereség. Telek is volna bőven.

A házaspár elnézően ősz- 'izemosolyog tájékozatlanságom hallatán.

— Építési tilalom van

isrtjvánhézán! — mondják

szinte egyszerre. — Mert ugyebár új ház építésére csak akkor adhatnak engedélyt ha az épületben fürdőszobát is kialakítanak. De amíg nincs mód a lakásokba bevezetni a vizet minek a fürdőszoba? Ezért inkább bevezették a tilalmat. Bővíttetni. toldozni-foltozni szabad a régi házakat újat felhúzni azonban tilos. Három esztendeje felállítottak egy törpevízművet. amelynek a tartályában tíz köbméternyi vizet lehet tárolni. És ezt a vizet ..szívességből” a BVM adla. Igaz csaknem minden .•sarkon van utcai nyomós kút. ám azt mégse kéozelie senki, hogy kannával felitöltött fürdőszobát építünk.

— Majdnem szétesett

kocsink az úton...

— Na ugye! Gondolja ha sár van! Ide aztán nem jön autó! Pedig esi öreg lakja Istvánházát, b mikor szü kség lehet men re. ölben viszik a betegei a betonúiig.

— Lesz tehát dolga a nács tagnak.

— Ha módot kapok már az első tanácsülés szóba hozom.

Láthatóan fáradt Karikó T< Ferenc. A Körösmentd T melőszö ve tkezet szivattj

kezelője, és ezekben a 1 tefcben éjszaka is dolgoza kell, hiszen a termői« szomjazza a vizet.

FatÓ6 kollégámmal k bejárjuk a „falut”, oly pontot keresünk, ahonm valami jellegzetesen istvé házi látképet örökíthet meg a fényképezőgép. Véf is megalkudunk, ugyai semmi egyedi nincs ebb a településben.

Amikor Papszász Tam a környék földbirtokosa t két osztott ki cselédei 1 zött, nem nagyon válog hattak a házformákban leendő lakók Csupa egyf( ma. főhajtásra kénysze tőén alacsony ház épült, mind csinosra festve, tií tán dacol az időveL A 1 rom utcában hanmincny< ház, amelyek többségét h; van évnél idősebbek lakj. Mint a tanácstagtól megti tűk, magányos öreg nin általában kettesben élni Valamennyi házhoz jókc kert tartozik, a hajdani « lédek szorgalmát mutat hogy gondosan kihasználd a kerteket.

Petrzselyem József 1 kannával egyensúlyoz: ...

asszony kiküldött a kút „Csippent a szemével, beljebb invitál bennünke „Az asszony”, özvegy Be esik Istvánná tíz éve vés; tette el a második férj (élt az egyedülléttől, maga mellé hívta Józsi b csit, hiszen két nyugdijt mégis könnyebb boldogul;

— Én Besztercebányái jöttem Papszászra, az Istvánházára, illetve előbb közeli Sósmajorba. — mon ja Bencsik néni, aztán hí télén fordulattal a fiair mesél, akik gyakran me látogatják, de mert a vár sa élethez szoktak Búd pestre kívánkoznak vissz Csapongó gondolatai a ré múltba kalandoznak.

__ A tekintetes úrtól ka:

t

űk a telket, eleinte ee konyhára laktunk, vagy két család élt egy házban, konyha közös volt. Nyom« rúságos életet éltünk, sz rémesére vége lett. Mo mindenünk megvan, ami szerény igényeinkhez me ten elegendő. Bár a nyuj díj lehetne több is. Havás; rolni akarunk, nem ke messzire mennünk, a BV1 büféjében megkapjuk szükséges dolgokat.

— Csak háromkilós la nyér nincs — dormög Pe rezselyem József.

_ Az legyen a legnagyob

b

aj — inti le élete párját beszédes Bencsik néni.

Valóban: az legyen a les nagyobb bajuk az istvánhí zá öregeknek, akik hűsége (sen kitartanak negyven-öl venJhatvan évvel ezelől jápült „fokijukban”. É majd ha egyszer a kunszenl mártani tanács költségveté séből futja, járható bekötő útja is lesz a néhai Pap szász • tekintetes úr cseléd kolóniájának. Addig azon ban önmagáiba zárt települő lesz, mert út nélkül nehé előre haladná...

Bendó János Fotó: Tarpai Zoltán

Kettesben könnyebb