Szolnok Megyei Néplap, 1985. augusztus (36. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-14 / 190. szám
1985. AUGUSZTUS 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A tévé képernyője előtt Felmentő ítélet a szolnoki gyermekgyilkossági perben Bizonyítékok hiányában — szabadon engedték a vádlottat Tegnap délelőtt a Fővárosi Bíróságon ítéletet hirdettek szokatlanul szövevényes, bonyolult, a megismételt bírósági eljárás során meglepően sok ellentmondást felszínre hozó szolnoki gyermekgyilkossági perben. Dr. Strausz János és Kállainé dr. Horváth Ibolya büntető tanácsa a 48 éves Magda Jánost, aki a 7 éves Nagy Marianna meggyilkolásának vádjával állt a bíróság előtt, bizonyítékok hiányában felmentette. A bíróságnak törvényes kötelezettsége volt, hogy a vádlottat szabadlábra helyezze. Az ítélet nem jogerős. Az ügyész Magda János bűnösségének megállapítása érdekében fellebbezett, az ügyvéd tudomásul vette az ítéletet. A per aktái tehát ismét a Legfelsőbb Bíróságra kerülnek. Ismét egy történelmi tárgyú Hajduffy-mű; csak a televízió nézőinek vadonatúj, ugyanis megjárta már a mozikat, játékfilmként vetítették az ország filmszínházaiban. Gyanítom azonban, hogy mégis ez a televíziós bemutató volt az igazi premier szerda este, hisz most találkozhatott igazán széles közönséggel a Klapka-légió címet viselő film. Klapka-légió Nincs abban semmi különös, hogy Hajduffy Miklós filmjéhez ismét a múltból merítette a témát, legfeljebb az a szembetűnő, hogy ezúttal a történelemnek egy epizódját, mondhatni egy morzsáját vette kezébe, hogy filmet készítsen belőle. Egy légió furcsa vállalkozását és csaknem szánalmas kudarcát halászta ki a múlt, a szabadsághrac bukása utáni idők, még pontosabban a ’67-es kiegyezést megelőző évek eseményeiből. Egy emigrációs tisztek vezette légió históriáját, amely idegen földről azzal a céllal indul útnak hazafelé, hogy majd itthon, azaz Magyarországon egyesülve a honi forradalmi erőkkel kivívja az ország függetlenségét. Csakhogy kiderül már a határra érkezésükkor, hogy a hazának nincs szüksége rájuk. A haza ugyanis mással van elfoglalva, elege van a háborúskodásból, inkább a gazdasági építkezés vágyai, gondjai kötik le az erejét. Ez a nép élni akar, nem háborúzni, — mondja ki a valóságot Szidónia grófnő, amikor Klapka egyik tisztje a birtokosnőhöz fordul, hogy ismereteket szerezzen a hazai állapotokról. Tömören így fogalmazható meg Hajduffy filmjének alapkonfliktusa. Kissé sarkítva, lecsupaszítva a történetet egyéb mellékelágazásaitól. Mert Hajduffy kétségtelen sokfelé figyel. Igyekszik sok színből megfesteni; egy lényegében egyszerű történet tablóját, így megjelenik filmjében a világpolitika praktikája (KLapkáék csak játékeszköz a poroszok kezében, a hatalomért vívott harcukban), vagy az a gondolkodásmód, mely szerint az egyszerű ember számára a haza csak othont jelent. (A volt hadifoglyokból verbuválódott katonák leghőbb vágya hazatérni övéikhez.) De érdekes színfolt a régi eszmékből ugyan kiábrándult, de nekik hátat nem fordító egykori tiszt, aki közlegény! szolgálatot vállal Klapka légiójában. Emberileg is, tanulmányozásra méltó eset. Mégis, visszatérve a film alapkérdésére, a külföldre szakadt forradalmárok és az itthoni megalkuvó realisták, a haza függetlenségéért lobogó emigránsok és régi eszmékhez hűtlennek tűnő honfiak konfliktusára — nem éreztem meggyőzőnek a szerző ebből fakadó gondolatait. Akár a megidézett kor történelmi igazságát nézzük, akár a film mára is vonatkoztatható tanulságait vizsgáljuk. Egyik szempontból sem. Ugyanis a kiegyezés korában sem zárta ki az országépítő gazdasági munka a nemzeti függetlenség eszméjének ápolását, s ma sem általánosítható, hogy mondÍ uk a forradalmiság és a re- ormeri építőmunka ne lenne összeegyeztethető a társadalmi haladásért vívott harcunkban. A kompromisszum egyáltalán nem biztos, hogy minden esetben elvtelen megalkuvást jelent. - Vannak ésszerű kompromisszumok is, amelyek egészségesen szolgálhatják egy nemzet életét, fejlődésének ügyét. Hajduffy filmje azt sugallja, vitathatóan, hogyha léteznek is. akkor is ezek a komprom misszumok valahogy megalázóak. Aligha véletlen tehát, a film melankóliája. van valami bánatosan elszomorító a Klapka-légió végül is kudarccal végződő vállalkozásának filmes ábrázolásában. Nem a forradalmárok fosztatnak meg hősi eureájuk- tói, ahogy manapság divat illúziók nélkül ábrázolni a történelem alakjait, szemléletében fátyolos ez a film, egészéből árad valami végtelenül borongós lehangoló érzület. Pedig — hangsúlyozom — ugyan mi lehet elszomorító abban, hogy egy törté- nejlíma realitásoknak fittyet hányó, még Kossuth intő szavaira sem hallgató, egy örökös győzelemben megmámorosodott fantaszta, illúziókat kergető tábornok, amikor szembe találja magát a valósággal, egyszerűen megbukik. Törvényszerű ez a bukás. De nem a forradalom eszméje szenved benne csorbát, hanem csak egy ábrándokat kergető szabadságharcos tábornoknak kell „tudomásul vennie” a valóságot. A valóságot, mely tizenhét év múltán mégis csak más (akkor hagyták el az országot), mint annak előtte. Rosszkor jöttek, túl későn — hangzik el a filmben. Az idő már más malmokban őröl. Megszólal a filmben ugyan ez a gondolat is, ne tagadjuk le, de halkan, halkabban, mint kellenék, mint ahogy mai igazságérzetünk megkövetelné. Végül is, ha Hajduffy ezúttal nem is tud meggyőzni igazáról, filmjével arra kényszerít bennünket — s ez se utolsó dolog —, hogy forradalmiság, és reformizmus eszmei hűség és kompromisz- szumok összefüggéseit újra vá gitggo ndoiljjuk, ily módon tehát gondolkodásra kényszerít. Legfőbb értéke ez. Két portréfilm Két portréfilmre hívnám még fel utólag a figyelmet. Két okos, tartalmas, hasznos sorozat legújabb darabjaira. A Mestersége; színész sorozatban Benkő Gyulát mutató ta be a televízió, Rapcsányi Lásziló kellemes riporteri közreműködésével, a TV Galériájában pedig két fiatal művésszel ismerkedhettünk meg. D. Fehér Zsuzsa szor- gafmjas szerkesztő-műsorvezetői tevékenységének jóvoltából. Az előbbiben megfogott az érett színművész felelősségteli megszólalása, a mesterség titkairól vallott, az utóbbiban megejtő volt látni a két játékos szellem, Keresztes Dóra és Orosz István vizuális megnyilatkozásait. Különösképp Orosz István nem előzmények nélküli, de itthon mindenképp áttörésnek számító, ravasz, kompozíciói jelentettek újdonságot a képernyőn. Az a mód, ahogyan egy egyszerű, táj leíró grafikába is el tudja rejteni egy költő vagy művész arcképét, amely más szögből, más oldalról tekintve szinte előbújik a nézőnek az eredeti tájképből. Külön is öröm volt-látni olyan fiatal művészeket, akik derűvel szemlélik a világot, erőtől duzzadnak, láthatóan mérhetetlen tartalékaik vannak energiából. Benkő Gyula egyéniségétől nem idegen a derű. csakhogy ez ahogy láthattuk, igen más, a lélekra- gyogásnak ez a tündéri szövete, át van szőve a bölcsesség szálaival. Érdekesmód magáról kellett volna beszélnie, de mindegyre csak a színészi mesterségről szólott. Szemléletesen kifejtvén —‘ és ez akár megszívlelendő tanulsága is lehetne a róla készült portrénak — a színház legfontosabb alkotóeleme á színész, aki élő valósággá varázsolhatja a mindenkori játékot. Szavadból nem volt nehéz kihallani a túlzottan is rendezőközpontú, olykor csak tárgyak mutatványává szegényedő színház miatti — jogos — aggodalmát. Augusztus 29-től szeptember 1-ig Munkásfiatalok találkozója Tegnap a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség székházában sajtótájékoztatón ismertették a második alkalommal megrendezendő Munkásfiatalok Országos Találkozójának programját. Az idén a találkozó augusztus 29. és szeptember 1. között Győrben tartják meg. A munkásfiatalok találkozójának célja — mint azt Szórádi Sándor, a KISZ KB titkára elmondta —, hogy fórumot teremtsen az egymástól távol élő, a gazdaság különböző ágaiban dolgozó fiatalok számára egymás munkájának jobb megismerésére. A KISZ Központi Bizottságának és Győr-Sopron megyei Bizottságának közös rendezvényére megyénként 80 fiatal érkezik; a fővárost 100 küldött képviseli, s a résztvevőkhöz csatlakozik Győr-Sopron megyéből mintegy 8—10 ezer fiatal. A gazdaság minden területéről érkeznek küldöttek. A színes kulturális és sporteseményekkel kiegészített rendezvénysorozat részeként a találkozóra érkező ifjúmunkások felkeresik a megye üzemeit, vitafórumokon értékelik a KISZ X. kongresszusa óta eltelt időszakban végzett munkát, s a XI. kongresszusra való felkészülés jegyében kijelölik az ifjúmunkások további feladatait. Kecskeméten Évadnyitó társulati ülés Évadnyitó társulati ülést tartottak kedden a kecskeméti Katona József Színházban, amelynek az elmúlt évad végén kinevezett igazgatója Gera Sándor, művészeti vezetője továbbra is Gyur- kó László. A társulati ülésen az igazgató ismertette a következő évad célkitűzéseit. Ezek közül a legfontosabbak; a közönség visszaszerzése és a színház társulatának stabilizálása. Az ősszel kezdődő évadban hét nagyszínpadi darab bemutatását tervezik. Az évadnyitó előadás szeptember 27-én lesz: a Hegyi Árpád Jutocsa által színpadra alkalmazott és rendezett Parasztdekameront mutatják be. Az évad további darabjai: Szép Ernő Vőlegény című vígjátéka, Beaumarchais színműve, a Figaro házassága, Weöres Sándor A holdbéli - csónakos című mesejátéka' Gyurkó László tragikomédiája „A búsképű lovag, Don Quijote de la Mancha szörnyűséges kalandjai és gyönyörűszép halála”, valamint egy Csehov- és egy Lorca-dráma: a Sirály, illetve a Vémász. Az idei évadra három új színész — Derzsi János, Pap Éva és Sztárek Andrea —, valamint új rendezőként Hegyi Árpád Jutocsa szerződött a társulathoz. Ismét — ezúttal másodszor. Lassan két éve tart a szolnoki gyermekgyilkosság körülményeinek tisztázása. Két ítélet született. A szolnoki Megyei Bíróság tavaly június 5-én aljas indokból, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölésért Magda Jánost halálra ítélte. A megyei bíróság által megállapított tényállás szerint Magda volt a kislány gyilkosa, akinek holttestét a bűncselekményt követő napon, 1983. október 26-án a szolnoki izraelita temető egyik sírkápolnájában megtalálták, betört koponyával, a mellén súlyos márványlappal. A Legfelsőbb Bíróság nem tartotta minden kétséget kizáróan bizonyítottnak a vádlott bűnösségét. Részben ezért, részben a büntető eljárás során elkövetett ki- sebb-nagyobb szabálytalanságok és a tisztázatlanul maradt ellentmondások miatt a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és új eljárás lefolytatását rendelte el. A Fővárosi Bíróság a több mint két hónapon át tartó tárgyalás során hallatlan körültekintéssel és türelemmel igyekezett tisztázni a legapróbb részleteket és ellentmondásokat — amelyekből volt bőven. Magda János szandaszőlősi szomszédainak, ismerőseinek, a vádlott temetőkörnyéki mozgását rekonstruáló és felismerő tanúk vallomásaiban épp úgy, mint a tárgyi bizonyítékok és azok eredete körül. A Fővárosi Bíróság sok ellentmondást tisztázott, és próbálta korrigálni a hiányosságokat a megismételt eljárás során, de változatlanul maradtak kérdőjelek, mondta többek között dr. Strausz János a felmentő ítélet indoklásában, amelynek lényege, hogy a bíróság a közvetett bizonyítékok többségét nem tartotta meggyőzőnek. A bűncselekménynek nem volt szemtanúja. A vádlott a bíróságon épp úgy, mint a nyomozati eljárások során tagadott. Mindent. Azt is. ami a bűncselekménytől független volt és azt is, ami számára esetleg kedvező lett volna. Nem írt alá egyetlen jegyzőkönyvet sem. Törvény- adta joga, megtehette. (A bíróság úgy tekintette, mintha egy szót sem szólt volna.) A bíróságnak csak közvetett bizonyítékok álltak a rendelkezésére, közvetett bizonyítékok, amelyek egymástól elszigetelten, önmagukban nem alkalmasak a bűnösség bizonyítására. Hogy alkalmasak legyenek, ahhoz egyetlen logikai és oksági láncot kellene képzeniök. Olyan láncot, amelynek minden láncszeme kétséget kizáró tény, egyetlen bizonytalan pont sem lehet benne. A valószínűsítés nem elég. A valószínűsítés nem bizonyosság. A Fővárosi Bíróság megítélése szerint a vád alapjait képező bizonyítékok között sok volt a gyenge, valószínűsítésen alapuló láncszem. A tanácsvezető bíró az ítélet indoklásában sorra kitért minden láncszemre, minden közvetett bizonyítékra, és hangsúlyozta, hogy a bíróságnak azt kellett eldöntenie, hogy a vádlott bűnössége minden kétséget kizáróan bizonyított-e vagy sem, hogy a bizonyítékok elegendőek-e, bűnösségének megállapítására. Csak az bizonyított, hogy a súlyos bűntény 1983. október 25-én 17 óra 20 perckor történt. De nincs bizonyíték arra, hogy a vádlott 16 és 20 óra között a bűncselekmény helyszínén volt. Az, hogy néhány tanú vallomása szerint ezen a délutánon a temető környékén látták, ahol lányokat szólított le, nem bizonyíték. Minden tanú, aki azt vallotta, hogy Magdát íátta ebekben az órákban, más ruhára emlékezett. Ha valamennyien jól emlékeztek, Magdának négy óra alatt sötét öltönyt, hosszú, mocskos bőrkabátot, rövid bőrdzseku, barna pantallót, szürke nadrágot, farmernadrágot, orkánkabátot kellett volna viselnie. A koronatanú, aki az első kihallgatásnál azt vallotta, hogy fél hat után pár perccel, amikor (kisfiával a csomagtartón, világító lámpa nélkül) elbiciklizett . a temető mellett, a bokrok között látott egy férfit lehajtott fejjel és nem ismerné fel, később már határozottan állította, hogy Magda Jánost látta, s minél többször hallgatták ki, annál több olyan szituációra emlékezett, amikor itt-ott találkozott a jellegzetes arcú férfival. Amikor több személy közül kellett volna kiválasztania, nem mert rámutatni. A bűncselekmény helyszínén tartott szemle során pedig egyértelműen bebizonyosodott, hogy a bokrokkal övezett temetőben szürkület után senkit sem ismerhetett fel. 'Azt a vallomását pedig, amelyben azt állította, hogy a bűncselekményt megelőző napokban látta a temető mellett hasaló vádlottat, aki a kislányék házát nézte, a bíróság megdöbbentőnek tartotta. Arról a helyről ugyanis, amit a szemlén mutatott, csak egy háztetőt láthatott a vádlott. Elgondolkodtató továbbá, mondta a tanácsvezető bíró, hogy az eljárás során senki sem kérdezte meg a koronatanútól, honnan tudta, hogy a vádlott a meggyilkolt kislány otthonát figyeli, amikor még nem tudhatta, hogy ki az áldozat. Ennek az ellentmondó tanúvallomásnak az értékelése csak egy volt a sok közül, érzékeltetésül. És most egy kiragadott példa a tárgyi bizonyítékok közül: a zsebkendőié. Azé a zsebkendőié, ami perdöntő volt a megyei bíróságon. A zsebkendő és az a nadrág is, amelynek zsebében később a bűnügyi technikai intézetben a zsebkendőt megtalálták (amivel a tettes a vád szerint a kislány száját befogta) nem szerepelt a házkutatásról szóló jegyzőkönyvben, abban a jegyzőkönyvben, amelyről később kiderült, hogy szabálytalan volt. A zsebkendőt Magda nem látta, csak a róla készült fényképet. Milyen fényképet? Még annak a két hatósági tanúnak a vallomása sem egyezik, akik jelen voltak a fotó bemutatásakor. és akik aláírták a jegyzőkönyvet. Az egyik azt mondja, hogy csak feketefehér fotókat mutattak, a másik azt mondja, hogy színeset is. Nem tudni, kié a zsebkendő. A vizsgálat során találtak ugyan rajta A-cso- portos nyálat, amely azonos a kislányéval, különböző al- faktordkra bontották, s a szakemberek véleménye szerint minden száz ember közül négynek van ilyen vércsoportja. A szagazonosítás során sem bizonyosodott be, hogy a zsebkendő Magdáé (nem minden kutya jelzett szagazonosságot). Az ítélet indoklása részletesen kitérít a bűncselekmény elkövetésének a módjára, a tanácsvezető bíró nyomatékosan hangsúlyozta többek között, hogy a bűn- cselekményt nem lehetett úgy elkövetni, hogy ne maradjon nyom a tettes ruházatán és testén.. Az áldozatot sűrű bozóton át kellett hurcolni, a kislány testére földet kapartak, a vérző fejét meg kellett fogni és így tovább. Magdán és ruháján semmi „áruló” nyomot nem találtak. És még valami: a szakértők egybehangzó véleménye szerint a kislány testén erőszakra utaló nyomokat nem találtak. Itt tart e pillanatban az úgynevezett szolnoki gyermekgyilkosság pere. Az utolsó szó a Legfelsőbb Bíróságé. Kovács Katalin Omnibusszal Óbudán Kalapos urak, hosszú szoknyás asszonyok és lányok 1929. november 5-én iBudapesten, a Villányi úton egy táblán a következő szöveget olvashatták: elment az utolsó omnibusz. Most ismét visszatért a fővárosba! A lóvontatású társáskocsira szombat- vasárnaponként Óbudán, a Fő téren lehet felszállni. Utazhatnak vele a közeli utcákba, igaz nem áz egykori földszin tes házak között, hanem többnyire a tízemeletes házak árnyékában. Mégis eredeti élményt nyújt azokból az időkből, amikor még nagyapáink és nagyanyáink így sóhaj tottak -fel: éjjel az omnibusz tetején, de csuda vpjt! A képen: forduló a Sipos vendéglő előtt V. M.
