Szolnok Megyei Néplap, 1985. augusztus (36. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-14 / 190. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1985. AUGUSZTUS 14. Munkaügyi döntőbizottságok Szakszerű érdekvédelem, kevesebb vita hónapokban — a szakszer­vezeti válasz­tásokkal egyidőben — kerül sor a munkaügyi döntőbi­zottságok tisztségviselőinek megválasztására. A választá­sok előkészítéséhez már most célszerű hozzáfogni, hi­szen a döntőbizottságok — dr. Nagy László egyetemi ta­nár szavait idézve — min­den munkaügyi vita elsőfo­kú elbírálói. Igazságos, tör­vényes döntéseik hozzájárul­nak a szakszervezeti érdek- védelmi tevékenységhez, biz­tosítják a dolgozók jogos igé­nyeinek, érdekeinek érvénye­sülését. Ugyanakkor elősegí­tik a jó minőségű, fegyel­mezett munkát kívánó és becsülő légkör kialakítását. Ezzel kedvezően befolyásol­ják a vállalat, intézmény za­vartalan működését, a he­lyes és törvényes vezetési módszerek gyakorlását. Ahhoz, hogy így legyen, mindenekelőtt a megfelélő személyi feltételekről kell gondoskodni. A SZOT és az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal most megjelent út­mutatója kiemeli, hogy, a munkáltató ési a szakszerve­zet munkahelyi szerve által együttesen jelölésre kerülő mb-tisztségviselők személyé­nek kiválasztása előtt — az addig működő dönftőbizott- ság tevékenységének értéke­lése mellett — ajánlatos megismerni a dolgozók véle­ményét. A mérce rendkívül magas, jogszabály várja el a döntő- bizottsági tisztségviselőktől, hogy a helyi körülményeket jól ismerő, hosszú ideje a vállalatnál dolgozó olyan emberek legyenek, akik is­mert és megbecsült tagjai a kollektívának, akiket — élet­módjuk, életszemléletük miatt — tisztelnek dolgozó­társaik, s adnak a vélemé­nyükre. S még ez sem elég, a gyakorlatban nélkülözhe­tetlen, hogy a megválasztot­tak megflelelő szakmai (is­meretekkel . rendelkezzenek, s tárgyilagosan foglaljanak ál­lást az • eléjük kerülő kérdé­sekben. Tehát, érthető, miért cél­szerű a tisztségviselők kivá­lasztásához máris hozzákez­deni. A mérce magasra állí­tása azonban nem okvetlenül jelenti azt, hogy a jelenleg működő munkaügy; döntőbi- ‘zottsági tisztsogViselöket félre kell állítani, ahol a munkaügyi vitákat eddig is szakszerűen és emberségesen bírálták el, akár az egész „stábot” újra lehet választa­ni. Természetesen, ha társa­dalmi tisztségük további el­látására bennük is megvan a hajlandóság. A lényeg az, hogy a munkaügyi viták ma­gas színvonalú intézésének az elkövetkező öt évre is meg­felelő személyi garanciája legyen. Az is szócska már jelzi, hogy ezek a „sajátos társa- dalmasított igazságszolgálta­tó szervek” eddig is jól vizs­gáztak. Nem kis dolog, hogy az ország 6500 mb-je egy év alatt kereken negyvenezer munkaügyi vitát döntött el elsőtökön, s határozataik 70 százalékával a bíróságoknak már nem is kellett foglal­kozniuk ; a vesztes fél be­látta, hogy az esetleges per­ben nem lennének esélyei. Hosszan fejtegethetnénk a döntőbizottságok munkájá­nak színvonala, megalapo­zott határozataik, illetve a munkaügyi viták számának alakulása közötti összefüg­gést, arra a logikus követ­keztetésre jutva, hogy minél jobban dolgoznak a döntőbi­zottságok, annál kevesebb a munkaügyi vita. Ezt igazol­ják a tények, hiszen koráb­ban évi 50—60 ezer ügy ke­rült e bizottságok elé, s a mai negyvenezres szám .már a csökkenés mutatója. Bár az mdb-tisztségviselők körültekintő kiválasztásán igen sok múlik, hiba lenne azt hinni, hogy ezzel már megteremtettük a munka­ügyi döntőbizottságok mű­ködésének feltételeit is. Az akadálytálan működéshez szükséges személyi és dolo­gi feltételek (például állan­dó tárgyalóhelyiség. gya­korlott jegyzőkönyvvezető, a tájékozódáshoz nélkülözhe­tetlen hivatalos közlönyök, stb.) biztosítása egyébként, csakúgy, mint az mdto-k mű­ködésének segítése, munkál­tatói kötelesség. A már emlí­tett útmutató rámutat: a szakszervezeti bizottságok­nak viszont arra kell ügyel­niük, hogy a munkáltatók eleget is tegyenek e kötele­zettségüknek. Szólhatnánk még a me­gyékben szervezett munka­jogi bizottságokról, amelyek változatos eszközökkel segí­tik az mdb-k működését; a szakmai hozzáértést elmélyí­tő továbbképző tanfolya­mokról ; és persze a szakszer­vezet munkahelyi szervének szerepéről és felelősségéről. De hely hiányában már csak a munkaügyi döntőbizottság és a szakszervezeti jogse­gélyszolgálat együttműködé­sének fontosságára utalunk. még mindig gyakran elő­fordul, hogy a saját vállalatával munkaügyi konfliktusba keveredő dol­gozó szakszerű (és ingyenes) jogi képviselet nélkül ma­rad, mert nem tudott a jog­segélyszolgálat létezéséről, vagy a szolgálat nem tudott a jogvitáról. Ezek az önma­gukban is furcsa hivatkozá­sok azonban egy csapásra tárgytalanná válnak, ha a döntőbizottság minden egyes hozzá benyújtott ügyről azonnal értesíti a jogsegély- szolgálatot, mint már teszi is néhány helyen. Ha ez a ro­konszenves gyakorlat általá­nos lesz, a munkaügyi viták további csökkenésére számít­hatunk. K. T. flz fiszí Sajnos léire készülnek A Szolnoki Ingatlankeze­lő Vállalat tmk-csoportja augusztus 5-én kezdte meg a Móra Ferenc úti fűtő­mű berendezés/eiúieft nyári karbantartását. Tisztítják és javítják a kazánokat, szivattyúkat, kicserélik a rossz szele­peket és tolózárakat. Át­vizsgálják az elektro­mos berendezéseket, a csöveket az eddiginél korszerűbb (salakgyapot) anyaggal szigetelik. A munkákkal a terveknek megfelelően haladnak, várhatóan augusztus 19- től megkezdődhet a me­legvíz-szolgáltatás Fotó: Korényi Éva A roffi révátkelőhely Általmennék én a Tiszán... A Tisza Szolnok megyei szakaszán nagy múltú révhe­lyek vannak. A Poroszló—Tiszafüred közöttit már a római korban is számon tartották, s a középkorban mint a kijevi és erdélyi utak átkelőhelye ismert. 1075-ben I. Géza okle­vele említi a szolnoki és alpári réveket, illetve a sági (el­pusztult falu Tiszakürt mellett) szabad gázlót. Az Árpád-kor kezdetén igen jelentős volt az abádi rév és a Tiszaörvény— Aranyosparnál lévő révet is feljegyezték ebből a tér­ségből. Szolnoktól délre legjelen­tősebb átkelőhely a Tiszán a Várkony—Varsány között lévő rév, ahol a Via Com- mercialis is áthaladt, s a XIV. században itt lévő só­házakról, fafeldolgozásról is van tudomásunk. A törökök kiűzése után /Tiszafüred és Szolnok meg­őrzi jelentőségét, Szolnokét még fokozza az is, hogy Mahmud bég itt 1562-ben fahidat is épített a Tiszán. A XIX. század első harma­dától Füreden és Szolnokon van fahíd a Szolnok megyei Tisza-szakaszon. A többi Árpád-kori révhely helyi jelentőségűvé vált. A XIX. században kialakul a révek rendszere. Tiszafüred és Szolnok hidakkal is meg­erősített átkelői mellett je­lentős volt még az abádi, burai és roffi, bői fegyver- neki és püspöki rév, Szol­noktól északra. Szolnokitól délre pedig számon kell kartanunk a várkonyi, vezsenyi. cibaki- nagyrévi. kécskei és alpári réveket. Ezek többnyire föl­desúri használatúak voltak, illetve a földesúr kiadta a révjogot használatra az egyes községeknek vagy révbérlőknek. Az említette­ken kívül gyalogrév minden községnél volt) legfeljebb időszakosan használták. E révek jó részére adataink vannak már a XVIII. szá­zadból is. A révtákelőhelyek neve a Tisza mentén ré, rí rit­kábban rév, tív. Nagyrév nevét is Nagyré-nek ejtik a környező településeken, il­letve erősebben í-ző nyelv- járásúak Nagyrí változatot használnak. A rév, rív uri- záló, -illetve hivatalos alak­nak számít. A ré magát az átkelőhelyet jelenti az oda levezető úttal együtt. A rá­vezető út megjelölésére Szolnok környékén a rám­pa. rámpa szó is használa­tos. Ez tartalmilag —mint­hogy csak a szárazföldi utat s nem a vízi utat jelöli, — kisebb terjedelmű, mbit a ré. A rév kétféle lehet: gya­logrév■ illetve kompátjárás vagy hidasjárás, ritkábban „nagyré”. A hidas szó ma­gát az átkelés eszközét je­lenti és jobban Szolnoktól északra használatos. A komp szó hasonló jelentésé­ben inkább Szolnoktól dél­re gyakoribb. Tiszaörvé- nyen, Poroszlón ismerik a komp csámesz megnevezé­sét is, bár tudjuk, hogy ez eredetileg a T>sza dél-ma­gyarországi szakaszán más­fajta vízi szállító eszköz ne­ve. A gyalogréven az elő­írás szerinti ladikkal csak személyeket, kézipoggyászt, megfelelően megkötözött vagy ládába tett kisebb ál­latot szállítanak, illetve ko­rábban a csónak mellett lo­vat, tehenet is úsztattak. Ma a leggyakoribb szállított eszköz a kerékpár. A hidas vagy komp teherszállításra járművek átvitelére szolgál. Az 1950-es években még ál­talánosan fahidas volt, s ezt az utóbbi két évtizedben cserélték ki mindenütt vas­hidasra. Űjabban a vashi­das benzinmotor meghaj­tású mindenütt, s csak mo­torhiba esetén kelnek át kézierővel. Megállapítható, hogy az időközbeni szabványosítá­sok — bár közelítették az egyes Tisza-szakaszokon használt eszközöket, termi­nusokat egymáshoz — helyi jellegzetességekkel, hagyo­mányokkal, eltérő formák­kal azért továbbra is szá­molhatunk. 1978-ban sike­rült Vezsenyben megvásárol­ni a Damjanich Múzeum számára a gyalogrév iratait, amelyek tartalmazták pl. az előírásokon, engedélyeken túl a szabvány-ladik rajzát is. A mai ladik, noha az elő­írások lényegében nem vál­toztak (ma védőkorlát fel­szerelése kötelező), a for­mák és méretek >s eltérnek ettől. A helyi ladiképítések megoldásai, terminusai be­folyásolják az építményt. Különböznek pl. egymástól Tisza-szakaszonként az eve­zők formái, méretei, rögzí­tési módjai, az orrtőke nagysága, faanyaga, a bor­dák rögzítési módja. Szolnok mint már koráb­ban is utaltunk rá — határ­vonalat képez a két Tisza- szakaszon. dr. Szabó László Furcsa egy nyarunk van... Látogatás a szolnoki meteorológiai állomáson Fülledt, Ikánikulad meleg volt. amikor felhívtam a szolnoki meteorológiai állo­mást, és Kostyó István állo- másvezetővel megbeszéltem a találkozót. Két nap múlva, mikor meglátogattam alcsi- szigeti munkahelyén, elkese­redetten esett, és didergős idő volt — Valóban igen szeszélyes és szokatlan az idei nyár — mondta szinte bocsánatkérő mosollyal, akkor, (hiszen jó magyar szokás a meteoroló­gusokon számonkémi az időjárás alakulását). — Kedden, vagyis augusz­tus 6-án 34 Celsius-fok volt a legmagasabb nappali hő­mérséklet csütörtökön pedig már csak 14 Celsius-fok, vagyis 3 nap alatt éppen 20 fokot zuhant a higanyszál. Produkált más furcsaságokat is az elmúlt három hónap időjárása. Májusiban például melegebb volt. mint június­ban, amikor több mint 3 Cel- sius-fokkal maradt a 40 éves átlag szintje alatt a közép­hőmérséklet. és a nap is ke­vesebbet sütött. Ha igaz a mondás, hogy a májusi eső aranyat ér, akkor a tavasz utolsó hónapja igazán „gaz­dagnak” számított, ugyanis 132,2 milliméter eső hullott. Ilyen az elmúlt 40 évben egyszer sem fordult elő, s ez a bőséges égi áldás csaknem kétszerese volt a májusban megszokottnak. A július már „kiegyensúlyozottabb” volt, a legmagasabb hőmérséklet Bolondos május 61-es: esik; 80*as: zápor Szűke hajszál a nedvességmérőben 35,1 Celsius-fok volt, a leg­hidegebb éjszakán pedig 10 fokot mértünk a szolnoki ál­lomáson — fejezte be a táb­lázatok ismertetését. Hirtelen trilláz. egyet a karján levő óra, ami azt jel­zi hogy indulnia kell „meg­figyelni” ahogy minden óra 40. percében. Ilyenkor leol­vassa a szobában és a mű­szerkertben elhelyezett mé­rőeszközöket, megbecsüli a felhőzet vastagságát, a látó- távolságot. Pontosan három- rlegyedkor pedig rádión le kéll adni a jelentést, atni a laikus számára teljesen ért­hetetlen, ugyanis csak szá­mok beolvasásából áll. Nyolcszor-tízszer öt szám­jegy, s a meteorológiai vi­lágnyelven értők akár New Yorkban is megtudhatják, milyen idő van Szolnokon, A 61-es azt jelenti, hogy esik az eső, a 80-as. hogy zápor van, s megint más a jel, ha közben dörög és villámuk is. Az időjárás száz esetét kell ismerni ahhoz, hegv valaki ppntos jelentést adhasson. — Nem unalmas itt ülni 12 órán keresztül (hiszen addig tart egy műszak), amikor csak annyi a dolgai, hogy óránként megnézi, milyen idő van? — kérdezem igazi kívülálló módjára. — Egyáltalán nem az, — kérd ki maigának — hiszen nincs két egyforma időjárási helyzet, valami mindig vál­tozik. A másik dolog pedig, ami már 13 éve ehhez az ál­lomáshoz köt, hogy valójá­ban tudomáiiyos megfigye­lést végzünk. A mi adata­inkból kerekedik majd ki az a kép, amit az unokám Szol­nok éghajlata címen fog ta­nulni. Persze nem különö­sebben látványos munka, precizitást és kitartást igé­nyel. Szerencsére mindig vannak „megszállottak”, akik szívesen csinálják. Szolno­kon 1872 óta végeznek rend­szeres megfigyeléseket, az el­ső „meteorológus” egy Tau­ber Mór nevű postafőtiszt ^volt. Érdekes módon vannak műszerek, amik azóta alig változtak: a nedvességmérő­ben például ma is zsírtala­nított szőke női hajszálat használunk, a fel hő takarót pedig éppúgy a saját sze­münkkel mérjük fel, mint Tauber úr idejében. Miközben beszélgetünk, kinn szaporán esik az eső, s már megszületett az idei au­gusztus eddigi csúcsértéke: 18 milliméter csapadék hul­lott tegnap este óta. P—t Nagy múltú révátkelöhefyek

Next

/
Thumbnails
Contents