Szolnok Megyei Néplap, 1985. augusztus (36. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-13 / 189. szám

1985. AUGUSZTUS 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Országos rendezvény Képzőművészeti rövidfilmszemle Szolnokon Akvarista kiállítás Szegeden Szegeden, a SZOTE ok­tatási épületében (Dóm tér 13. sz.) megrendezett dísz­hal-, hüllő-, kétéltűkiállítás Hermann Ottó születésének 150. évfordulóján tiszteleg a nagy természettudós emléké­nek. Ötezer liter vízben, 50 akváriumban trópusi és hi­degvízi halakat, szárazföldi és vízi teknősöket, óriáskí­gyókat. kajmánokat. negy­ven féle trópusi vízinövényt láthatnak az érdeklődők. Az idén. szeptember 24— 26. között Szolnokon rende­zi meg a Magyar Képző- és Iparművészek valamint a- Magyar Film- és Tv Művé­szek Szövetsége az V. Orszá­gos Képzőművészeti Rövid­film Szemlét. A célja, hogy átfogó képet adjon az 1982 óta eltelt időszakban készült képzőművészeti témájú rö- v id filmekről. A vetítéseken legnagyobb számban a Mafilm népszerű, tudományos és oktatófilm­stúdiója, valamint a Magyar Televízió képzőművészeti osztálya által benevezett al­kotásokat tekinthetik meg az érdeklődők. A seregszemlén ugyancsak fórumot kapnak a legjobb amatőrfilim és dia- film-produkciók is. A prog­rambon a versenyvetítéseken túl bemutatják az elmúlt negyven év kiemelkedő kép­zőművészeti rövidfilmjeit, s újdonságként több szocialis­ta ország hasonló témában készült alkotásai is a film­vászonra kerülnek. Táborozás a „zöld”-ben A 101 kiskutya és társai A szolnoki városrész „zöld” iskolájának ajtaján színes felirat hirdeti: Vi­dám napközis■ tábor. Amint belépek, izgatott gyermek­zsivajt hallok, s hamarosan kiderül az oka is: a szoká­sos délutáni filmvetítésen épp a 101 kiskutya bűvölte el a gyerekeket. — Valóban vidám a tá­borunk, — mondja Szilassy Lászióné, aki már második hónapja vezeti a nyári nap­közit. — Egy percig sem unatkozunk, rengeteg a program, így aztán a gyere­kek és a nevelők is jól érzik magukat. Ma például stran­don voltunk, aztán követke­zett a csendes pihenő, ami alatt meselemez szól. s aki fáradt, alhat egyet. Még aludni is megéri, ébredés után ugyanis mindenki egy­egy csokit vagy cukrot talál a feje mellett. — Ügyelünk arra, hogy a gyerekek, sokféle lehetőség­ből választhassanak. Termé­szetesen van központi prog­ramunk, de az nem szent­írás. Minden reggel megbe­széljük, hogy mit csináljunk aznap, és ha egy csoportnak jó ötlete van, azt megvaló­síthatja. Nagy sikere volt például az aszfaltrajzverse­nyeknek, a homokvárépítés­nek, vagy a sárkányerege- tésnek. Az osztálytermek, azaz a rajok műhelyei őrzik a gyerekek munkájának nyomait: kiállítást varázsol­tak a VIT-plakátokból, a ki­rándulások élményeit meg­örökítő rajzokból, az általuk készített játékokból, bábok­ból. —• A legnépszerűbbek ter­mészetesen a kirándulások. Voltunk a reptéren, itt fil­met is láttunk a régi repü­lőgépek pedig teljesen lázba hozták a fiúkat. Ugyancsak ők voltak a leghálásabb kö­zönsége a Helyőrségi Műve­lődési Ház fegyver- és egyenruha kiállításának. Gyakran kijárunk a Millér- re, ahol nemcsak a sportpá­lyák, és a játszótér meghó­dítására, hanem vízügyi múzeumra is jutott idő. — Az igazán nagy élmény pedig az volt, amikor elvit­tük őket a jászberényi ál­latkertbe. Vonattal utaztunk, ezt nagyon élvezték a gye­rekek, Berényben pedig busz várt minket. Rengeteg rajz született az állatokról, csakúgy, mint a hajókirán­dulásról. ami „komoly” két­órás út volt a Tiszán Püs­pökiig. Sok gyerek először ült sétahajóin. S valóban, amint a gyere­keket a tábori életről kérde­zem, azonnal csillogó sze­mekkel mesélni kezdenek: van akinek az állatkert tet­szett a legjobban, (az egyik kislány kedvence például a pávián lett), néhányan pe­dig a hajókirándulás mel­lett voksoltak. Egy talpra­esett fiú el is kezdi magya­rázni, milyen volt a hajó, s hogy festett a Tisza-part. — Ilyenkor érzi az ember, — mutat a gyerekekre a táborvezető, aki 30 évi nap­közis munka után ősztől nyugdíjas lesz —, hogy meg­éri a sok szervezés, a ren­geteg ötlet és az állandó fi­gyelem. Nem szabad, hogy pusztán gyermekfelügyelet leigyen a nyári napközi, ha­nem élményt jelentő, tartal­mas és jókedvű táborozássá kell változtatni. P—t Vetélkedő és microklub Számitástechikai rendezvények a középiskolásoknak A középiskolások számí­tástechnika iránti érdeklődé­sének felkeltésére, illetve a számítógépek kezelésének, használatának széles körű megismertetésére az idei tanévben ismét több hasz­nos, szórakoztató programot rendez a KISZ KB Középis­kolai és Szakmunkástanuló Tanácsa. Októberben indul a közép- iskolások egyéni országos számítógépes játéka, amely­re szeptember 30-ig nevez­hetnek az iskolák. A részt­vevő oktatási intézmények logikai feladatokat, valamint ügyességi és készségfejlesz­tő játékokat tartalmazó prog­ramkazettákat kapnak a Középiskolai és Szakmun­kástanuló Tanácstól. E prog­ramok felhasználásával az iskolai számítógépeken ren­dezik meg az országos játék első fordulóit. Az iskolai ve­télkedőn legjobbnak bizo­nyult diákok a megyei ver­senyeken mérik össze tudá­sukat. Az országos döntőt a jövő év tavaszán tartják meg. A vetélkedő játékos, oldott formájának köszön­hetően — a szakemberek ta­pasztalata szerint — még a számítástechnika iránt ke­vésbé fogékony diákokkal is képes megismertetni és meg­szerettetni a komputereket, a gépek használatát. Ugyancsak a számítástech­nika szélesebb körű elter­jesztését szolgálja a Neu­mann János Számítógép- tudományi Társaság, a Tu­dományszervezési és Infor­matikai Intézet, valamint a Középiskolai és Szakmun­kástanuló Tanács által a kö­zépfokú oktatási intézmé­nyek számára meghirdetett úgynevezett microklub-moz- galom. Az új tanévben in­duló kezdeményezés célja, hogy a mozgalomhoz csatla­kozó iskolák számítástechni­kával foglalkozó diákjai a microklubokba szerveződve vállaljanak szerepet a kör­nyezetükben élő fiatalok — más iskolák tanulói, általá­nos iskolások- — számítás- technikai ismereteinek bő­vítésében. A mozgalomban bármelyik diákkör részt ve­het, amelynek tagjai vállal­ják, hogy hetente legalább egy alkalommal oktatást szerveznek, a számítástech­nika iránt érdeklődő fiata­lok számára. A microklub- mozgalomhoz csatlakozni kívánó iskolák, diákkörök október 15-ig jelentkezhet­nek a KISZ KB Középisko­lai és Szakmunkástanuló Ta­nácsánál. n közönség hanglemezt szerkeszt Benkő László nem vállalta, hogy igazgató legyen A napokban kezdődött az Omega zenekar idei nagy nyári hangversenykörútja, s ezzel újra felmerült a kér­dés: vajon Benkő László, a lassan negyedszázados és európai rangú rockzenekar vezetője miért mondta le egy ifjúsági rendezőiroda fel­kínált igazgatói állását? A már Magyarországon is ne­gyedszázados rockzenei élet lassan a középkorúak egy részét is közönségébe sorol­hatja, s a becslések szerint a rockhangversenyre járó, vagy rendszeresen rockzenét hallgató 14—35 évesek ösz- szesen mintegy kétmilliónyi- an vannak. — Nem kis dolog kétmilló ember számára könnyűze­nei hangversenyeket rendez­ni, rövid néhány hónap után mégis tvisszautasította, hogy egy Hlyen iroda igazgatója legyen? — Igen. Én ugyanis nem hivatalnok-igazgató akarok lenni, hanem a műfajt sze­retném még jobban felvirá­goztatni. Ez két különböző dolog. Nekem az az elkép­zelésem, hogy végre meg kell változtatni az eddigi rossz hangverseny rendezé­si gyakorlatot. Vagyis nem a kész, „befutott” biztos pénzt hozó zenekarokat szer­ződtetni a turnékra, mint az hosszú évek alatt az ORI- nál kialakult. Ezzel sem a zenei színvonalat, sem az utánpótlást nem lehet meg­nyugtatóan biztosítani. Az is hiba. hogy mindig azt suly­kolják a kezdő zenekarok­ba: a nagyokat kell utánoz­ni, az ő színvonalukat el­érni. E helyett jó füllel és jó szívvel kell a kezdő ze­nekarokat figyelni, válogat­ni, s arra biztatni, hogy ze­nei vagy előadói egyéniségek legyenek. Aztán kockáztatni is kell: a bevétel egy részét új alképzeléisek megvalólsí- tására, új zenekarok támo­gatására fordítani. Bizonyos rríéntékű anyagi kockázat nemcsak a zene, hanem a belőle keletkező bevétel szempontjából is megéri. Mozgalmasabbá vált gazda­sági szerkezetünk most minderre lehetőségét ad. Vé­gül is ezek a meggondolások rejlenek amögött. hogy az év elején elvállalat igazga­tói megbízatást művészeti tanácsadói megbízatásra változtattuk. — i Tehát Benkő \László, aki zenei »rangja fnellett te­kintélyes menedzser is, le­tette a fegyvert? — Nem tettem le. Az ösz- sziel már határozott elkép­zelésekkel jelentkezem. Ad­dig természetesen nem adom ki a neveket, a szervezeti formát. — Végül: az Omega mi­lyen '.új -nagylemez anyagát mutatja ,be a közönségnek ezen a [nyáron? — Páratlan év van. tehát szokásunkhoz híven idén nem a fővárosban, hanem az ország sok helyén játszunk. De most eltérünk a rockze­nei életben kialakult gya­korlattól. Vagyis nem kész lemezt ismertetünk meg és népszerűsítünk, hanem há- romlemeznyi anyagot ír­tunk és játszunk el. A kon­certkörút végén ebből egy lemezre való marad, s azo­kat a dalokat adjuk ki, ame­lyeket a körút közönsége a legjobban fogadott. A le­Benkő László zeneszerző, az Omega együttes vezetője mezt tehát a közönség is szerkeszti. Tartalmilag? — A kétmilliós magyar rooksze- rető ifjúság iránti felelősség­gel most is társadalmi gon­dolatokat hordozó zenét és szöveget írtunk. Címe — ki­csit a Pink Floyd gondola­taira utalva — „A Hold ár­nyas oldala” lesz s a modern emberi küzdelmeket érez- tetjük-gondoltatjuk végig, például a pénzzel vívott küz­delmeinket. F. D. Stílus ivatalos levelet kaptam, de hiva­talos levelet min­denki kap, ez tehát, önmagában nem vol­na említésre méltó. A hivatalos levél mögött udvarias, sőt nyájas embert sejdítek, aki szívélyes ugyan, de a stílusa hivatalos. Nem tud tőle szabadulni, és ez az, amiért a dolgot sízóba hoz­tam. Egyetlen mondatot idé­zek csak, hogy az úgyneve­zett hivatalos stílust érzékel­tessem. A mondat így hang­zik: „A Vállalat munkájával való ellenőrzés kérdése a Ta­nács Műszaki Osztályának feladata, ahol jelzésének fel­vetését folyamatba tettem”. Mi jutott eszembe erről a mondatról? Hát először persze a nagy szegedi író közismert karco- lata, amely szerint egy bizo­nyos tanyai Mihály értesí­tést kap a városi elöljáró­ságtól, hogy azt mondja: „ügye folyamatba tétetett.” Minthogy pedig Mihály nem ért hivatalosul, úgy képze­li: valami folyamba teszik most őt, amivel nemcsak szégyen sújtja, hanem — úsz­ni nem tudván — csúfos ha­lál is. Másodszor persze, az. hogy én magam — jobban értvén hivatalosul, — nem félek ugyan a vízbe fullasztástól, sőt magamat semmiféle, hi­vatalos levéltől nem féltem, de féltem a hivatalt. Igenis: a hivatalt féltem. Attól fél­tem, hogy önnön dolgát ne­hezíti meg, ha ezt a stílust eluralkodni hagyja magán. Mert nem fog szót érteni ügy­feleivel. Azt tudniillik, amit a mondat eleje közöl, hogy „A Vállalat munkájával va­ló ellenőrzés kérdése a Ta­nács Műszaki Osztályának feladata”, rossz ragozású, ho­mályos szószaporításnak ta­lálja az ügyfél, és csalt ha jóakaratú, akkor kérdezi meg, magától, vajon nem azt akar­ták-e közölni, hogy „A vál­lalati munka ellenőrzése a tanács műszaki osztályának feladata”, vagy még egysze­rűbben: „A vállalat munká­ját a tanács műszaki osztá­lya ellenőrzi?” Azt pedig, amit a mondat második fele közöl a „jelzéssel”, a „felve­téssel” meg a „folyamatba- tétellel”, olyan szaknyelvi zsargonközleménynek ta­lálja az ügyfél, amely köz­nyelvi egyszerűséggel érthe­tőbben is, szebben is hang­zana. Harmadszor persze az az ismert mondás jut eszembe, amely szerint „a stílus — az ember”. Más szóval: „Mutasd meg, hogyan beszélsz, és írsz — megmondom, ki vagy” Ismét más szóval: „Minden stílus mögött egy magatar­tás, egy jellem, egy szemé­lyiség érhető tetten”. Csak­hogy én ez esetben nem ta­lálom ezt érvényesnek. Nem hiszem, hogy aki ezt a leve­let írta — ilyen ember is. Nem hiszem, hogy levele alapján megmondhatnám, — ki is ő. Azt sem hiszem, hogy levelének stílushibái jellem­hibák volnának. Mert ember így nem beszél és ír. Bizo­nyos!, hogy családi körben, baráti asztalnál nem így be­szél, távoli szerelmesének nem így ír. Csak akkor, ha hivatalosan nyilatkozik, mert egy munkamegosztás okozta tudathasadás kő vetkezőében azt hiszi, hogy így kell nyi­latkoznia. Bizonyos, hogy édesanyja nem ilyen nyelv­re tanította, az iskola nem ebben a stílusban nevelte, s aki a levelet írta, az sem ő. Csak valami szereptévesztés vezethette a tollát. És bizo­nyos, hogy sohasem határoz­ta el: márpedig ő nem akar szót érteni ügyfeleivel. Hi­szen — mint írtam már — udvarias, sőt nyájas embert sejdítek benne. Csak arra gondolhatok, hogy egy tév­eszmének esett áldozatul: azt hiszi, éppen akkor nem ér­tünk szót, ha másként ír; vagy attól fél, nem veszem •.komolyan, ha természetes nyelvérzékére hallgat. Mielőtt bármi vád érne, gyorsan elmondom, hogy eszem ágában sincs tagadni a stílusrétegek létezését. Tu­dom, hogy van — és kell, hogy legyen — köznyelvi stílus, irodalmi stílus, szak­mai stílus, hogy a rétegeken belül is ezernyi az árnyalat. Van — és kell, hogy legyen — hivatali stílus is. A ba­jom azzal van, ha ez a stílus zsargonná satnyul. Ha tol­vajnyelvvé romlik. Ha szó- és formakészlete, mint az aranka, befonja az élő nyelv szervezetét és pusztítani kez­di. Vagy ha maga is kiüre­sedik, szárazon zörög, és már rétegnyelvi elemként sem jelent semmit. A nyilat­kozó a rádió, a televízió vagy újság munkatársának (de­rék ember különben, és szakmája is tisztes) azt mondija, hogy; „Biztosítjuk nyolcvanöt évben is a burgo­nyaellátás lehetőségét”. Ezt mondja, minthogy ő krump­lit árul nagyban. De mint­hogy krumplit árul, azt ké­ne mondania: „Lesz elég krumpli az idén is”. Vagy: „Tele a raktár, tele lesz a piac is”. Vagy; Annyi krump­li lesz, örülünk, ha el tud­juk adni”. Ö azonban „biz­tosít”, holott semmi köze a biztosítási ügyekhez, ő vesz és elad. ö „ellát” ben­nünket gondos atyaként, mintha ellátatlan gyermekek volnánk, holott ő egyszerűen kereskedik, hiszen régen vé­ge már a háborús és hadi- kommunisztikus időknek, amikor a kereskedelem áru- elosztássá, hivatali közellá­tássá szegényedett. s a „lehetőség”, A munkaerőt ke­reső cégek nem jó keresetet, hanem „jó kereseti le­hetőséget” ígérnek, nem vállalati üdülőt, hanem „üdülési lehetőséget”, és nem továbbképzést, hanem „to­vábbképzési lehetőséget”. Mintha a jó kereset „lehető­sége” több volna a jó kere­set bizonyosságánál. A „le­hetőség” nemcsak értelmet­len és fölösleges, hanem a célnak is ellene dolgozik. Csábítás helyett elriaszt. Ám ez a stílus — mond­tam már — nem az ember. De egy emberi (vagyis társa­dalmi, politikai, hatalmi) magatartás látszatát kelti. Egy rossz magatartásét. Egy leküzdendőét. Gondolom, legjobbkor emlékeztetek er­re : nemrég választottunk. Előtte pedig jelöltünk. Gya- korlátlanul még, de már új stílusban. Halvány a remény, mégse mondjunk le róla: hatni kell ennek a hivatal stílusára is. Faragó Vilmos Új Móra-kiadványok A vakáció utolsó napjaira is több érdekes olvasnivalót jelentetett meg a Móra Fe­renc Ifjúsági Könyvkiadó. A kínálatban regények, fan­tasztikus írások és hasznos tudnivalókkal megismerte­tő kötetek egyaránt helyet kaptak. A magyar népi gyermek­költészet alkotásait adja közre az Ákom, Bákom Ber­kenye című kötet. A Búvár zsebkönyvek új darabja Különös állatok címmel jelent meg. A belga Casterman kiadó sárkányokról szóló művé­szeti könyvében — amely a Musée en Herbe sorozatban jelent meg — 30 különféle sárkányábrázolás, vagy an­nak részlete látható. A fantasztikus irodalmat kedvelőknek Tőke Péter Öriásvilág című könyve kí­nál olvasnivalót.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents