Szolnok Megyei Néplap, 1985. július (36. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-11 / 161. szám
1985. JÚLIUS 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Az elmúlt héten ifjú természetvédők népesítették be a Hortobágy szikes pusztáit. A kisújszállási gimnázium tanárainak irányításával ae utóbbi évtizedben minden nyáron középiskolás és egyetemista fiatalok madár- és rovartani megfigyeléseikkel, talajtani vizsgálataikkal fontos adatokat szolgáltatnak a nemzeti parkban folyó kutatásokhoz Fotó: Dede Társadalmi munka, szalonnasütés, közös névnap Panelházban, társas magány nélkül Arcok és vélemények az ÁÉV lakótelepéről Szolnokon, a Szántó körút és a Csokonai utca sarkán egy négyemeletes, több színűre festett homlokfalú lakótömb kíváncsi üvegszemei figyelik a forgalmat. A hosszan elnyúló épületegyüttes belső, udvari részén nagyon mutatós, padokkal, fákkal övezett játszópark rejtőzik. Ennek a lakótelepnek van még egy érdekessége: a százhatvanegy itt élő család közül száztizenkilenc a Szolnok Megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozója. A gondozott, nyírt területek, szépen fejlődő fák arra utalnak, hogy az itt élők szeretik a természetet, a környezetüket, a rendet. Vajon hogyan érzik magukat a pár éve elkészült lakótelepen a sok helyről verbuválódott építőipari dolgozók? Dékány Gábor ács-állványozó, 18 éve az ÁÉV munkása. Két fia van. — Korábban Tiszaroffon laktunk az anyósoméknál, meg a szüleimnél, és 1982. augusztus 28-án költöztünk ide. A lakás két és félszobás, az egész akkor 600 ezerbe került, a havi törlesztés 575 forint. Féltem, hogyan is jövök ki a többiekkel, mert sokat hallottam arról, hogy a városi, emeletes házakban élők olykor a szomszédaikat is alig ismerik. Kellemesen csalódtam, mivel a parképítés, tereprendezés, gereblyé- zés, faültetés már kezdetben jól összekovácsolta az ide költözőket. — Honvágya van-e? — Olykor igen, mert jobb, tisztább nálunk a Tisza partján a levegő. Bár ami a dolog másik oldalát illeti, ez jóval kényelmesebb, mint az előző otthonunk volt. Nem beszélve arról, hogy naponta nem kell száz kilométert utaznom, mint korábban. Az is kedvező, hogy igyekszünk kihasználni a város kínálta lehetőségeket. Például már többször eljutottam a színházba is. Pintér László főművezető az ÁÉV-nél. — Korábban Esztergomban, majd Törökszentmikló- son laktunk rokonoknál, azután kerültünk Szolnokra. Noha tizenkét éves házasok vagyunk, ez az első, igazi, jó lakásunk. — Hogyan érzik magukat? — Mivel ezt a két legszélső lépcsőházat végtelenül összetartó emberek lakják, remekül. Például: hétvégeken sokszor szalonnasütést szervezünk. Jók a garázsokban tartott névnapok is, de volt már közös pacalfőzés, halászlé-készítés, sőt tábortűznél egy malacot is megsütöttünk. Ezek nem zártkörű vigasságok, aki akar, jöhet. Érkeznek is: hol húszán, hol negyvenen. Balogh Lukács a Fáy András Lakásszövetkezet elnöke is itt kapott otthont. — Én a park kialakítását említem, mert régi, közismert állítás, hogy a fizikai munka közelebb hozza az embereket egymáshoz. A városi tanács 425 ezer forintot adott, hogy az egykori istállók, ólak, tyúkudvarok helyén csináljunk egy igazi, szép parkot. Segített bennünket a Volán, az ÁÉV is, hiszen a pénz egy ekkora vállalkozáshoz nem volt elég. Látva a gépek munkáját, jöttek az emberek is, és mintegy 400 ezer forint értékű kétkezi segítségük eredményét bárki megnézheti. Lehet focizni, de azokra is gondoltunk, akik pihenni akarnak, padok is kerültek a parkba. Az ÁÉV még további játékokat ígért, hiszen kétszázötven gyerek van az itt lakó százhatvanegy családban. Dánielné Szemők Anna szintén ennél az építőipari vállalatnál keresi a kenyerét. Korábban esztergályos volt, most műszaki előadó. — Tudom értékelni a két és félszobás, 63 négyzetméteres lakást, mikor korábban a három gyerekkel, meg a férjemmel albérletben laktunk, és 1200 forintot fizettünk egy szobáért. — Milyen az itteni élet? — Mi korábban soha nem éltünk lakótelepen, és kezdetben kissé féltünk is a sokak által emlegetett társas magánytól. Szerencsére kellemesen csalódtunk. — Mi szükséges az emeletes házakban a jószomszédsághoz? — Ugyanaz, mint a földszintesekben: mindenkihez legyen jó szavunk, észrevegyük a másikat. Igaz, ehhez türelem, tapintat is kell. Ügy érzem, nálunk a rendszeres, közös szalonnasütések, társadalmi munkák „rázták ösz- sze” az embereket. Arcokat, véleményeket villantottunk fel ebben a rövid írásban az építők lakótelepéről. Onnan, ahol a többszintes, emeletes házak ellenére — úgy tűnik — néhány év alatt igazi lakóközösség, az emberek között jószomszédság alakult ki. Bizonyítva, hogy tapintattal, figyelemmel sok közös programmal a városlakók között is fel lehet oldani a sokat emlegetett befelé fordulást. D. Szabó Miklós Két év alatt a® itt élők összefogásából mutatós játszó- és pihenőpark „nőtt ki” az egykori ólak, baromfiudvarok helyén A sxo In aki városI te lev ti ló Havonta egyszer jelentkezik Kellemes hatvan perc Az elmúlt két éviben hazánkban is „viharos” fejlődésnek indult a kábeltelevíziózás; helyi, városi stúdiók sora kezdte meg működését — többek között, Budapesten. Kecskeméten, Miskolcon, Győrben stb. —, elsősorban a közösségi, központi antennarendszerekkel rendelkező nagyobb lakótelepeken. A kábeltelevíziózásban rejlő előnyök és lehetőségek ismertek, s ahol már működnek, jelentőségük egyértelmű a helyi tájékoztatás és közösségi élet élénkítésében; s új színt jelentenek a közművelődésben is. Tavaly Szolnokon is megalakult a városi televízió létrehozását megtervező és szervező operatív bizottság, s az elképzelések szerint 1986 november 7-én indul meg a rendszeres adás. Addig havonta egy alkalommal hatvan perces kísérleti műsort adnak, amit egyelőre csak a Széchenyi városrész Ragó Antal. Jászi Ferenc, Ecseki István és Rigó József úti lakásaiba tudnak — az IKV szakemberei segítségével — eljuttatni. Most hétfőn immár a harmadik alkalommal csendült fel a leendő szolnoki városi televízió szignálja az említett utcák lakásaiban lévő tévék képernyőjén, azon a csatornán, ahol más napokon az MTV 2-es programja vehető. Akik 19.30 és 20.30 között bekapcsolták készüléküket, nem csalódtok, mért egy jól szerkesztett, pergő, aktuális információs és szórakoztató műsort kaptak. így a közel ötezer ember, akinek a készüléke már most képes venni az adást — betekinthetett „saját háza tájába”: megtudhatta, hogy mi épül a lakótelepen, hogyan tudják az ott élők magukat is jobban szolgálni a városrész köz- biztonságát; mikortól üzemel majd az új víztorony — jelentősen javítva a felsőbb emeletek, de az egész megye- székhely vízellátását is; megismerkedhettek az új Edda együttessel, a fafaragó tábor résztvevőivel és az 50. születésnapját ünneplő Szolnoki Papírgyárral; -de volt mértéktartó. ízléses reklám és esti mese is. Egyszóval szinte minden, ami egy afféle havi mini „HÉT ’-ben illő, illetve fontos. A kis stáb harmadik jelentkezésére bátran elmond\ ható, hogy tartalmi igényességében, változatosságában és technikai színvonalában már erősen közelit a profi minőséghez, — ami különösen dicséretes akkor, ha azt is tudjuk, hogy mindössze egyetlen kölcsön-kamerával rendelkeznek, s az anyagok vágását, utószinkronját Kecskeméten készítik. Sőt, már arra is volt erejük, hogy most hétfőn megindítsák a havonta jelentkező műsorok előtti néhány perces képújságot is. A Ben kő Imre rádióriporter szerkesztette összeállítás kellemes órát szerzett mindazoknak, akiknek a tévéje alkalmas a vételre, illetve akik tudtak az adásról és be is kapcsolták készüléküket. Mert az viszont tény. hogy a műsor színvonalának fejlődésével! nem javult együtt a figyelemfelhívó propaganda. A legutóbbi műsort jövő hétfőn, július 15-én 19.30-tól megismétlik, így végül is akik nem látták, pótolhatják — és eljuttathatják véleményüket, ötleteiket a Szolnoki Ingatlankezelő Vállalathoz, a városi tévé egyik fő gesztorához. L. Gy.
