Szolnok Megyei Néplap, 1985. július (36. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-09 / 159. szám
1985. JÚLIUS 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Tanév végén a szakmunkásképzésről Ösztönző-e az ösztöndíj? Új szakmák, tanulmányi versenyek A most befejeződött tanév szám szerint nem sok újdonságot hozott a szakmunkásképzésben, de egy fontosat bizonyosan: az ösztöndíj-rendszer megváltoztatását. Dénesné Zvoleszky Margittal, a szolnoki 633-as számú Ipari Szakmunkásképző Intézet igazgatójával egyebek között az új ösztöndíjakról beszélgettünk. — Ösztönző-e az ösztöndíj? — Mint pedagógus és mint a megye egyik legnagyobb szakmunkásképző intézetének igzagatója is örültem az ösztöndíj-rendszer megváltoztatásának, és bár mindössze fél év telt el a bevezetése óta, máris megmutatkoznak az előnyei. Mindenképpen megfelel a várakozásnak, hiszen a tanulókat a minél jobb tanulmányi eredmény elérésére sarkallja. Jellemző, hogy a bukottak, akik ötven forint ösztöndíjat kapnak, szégyellnek bemenni érte a pénztárba. — Az ösztöndíjak a tanulmányi előmeneteltől függenek, de „tól-ig” határokon belül. Kik döntik el, hogy milyen összeget kapjon a diák? — Iskolánkban évek óta működik a tanulók szakszervezete, az ő tisztük megállapítani, ki mennyi ösztöndíjat érdemel. Rendkívül figyelemreméltó, hogy a tizenéves fiatalok milyen nagy felelősségérzettel döntenek. Bátran állíthatjuk, hogy a tanulói szakszervezet a demokrácia alapiskolája. Öröm hallgatni őket, amikor szemtől szembe megmondják társaiknak, mi a véleményük róluk. Azt hiszem, a felnőttek is példát vehetnének a diákok nyíltságáról. Bizonyára életkori sajátosság is a szókimondás, de mert pénzről van szó, ez esetben nagyon hasznos. Megtanulnak a gyerekek differenciálni, megtanulják, hogy teljesítmény és teljesítmény között különbség van, hiszen aki jeles képességekkel éri el a közepes eredményt, minden bizonnyal gyengébben dolgozik, mint az, aki középes képességekkel éri el ugyanazt. Vagyis úgy vélem, az új ösztöndíj-rendszer valóban ösztönző. — A 633-as híres arról, hogy a tanulói ott voltak a tanulmányi versenyek országos döntőjében. Az elmúlt tanévre is ez a jellemző? — Nem is titkolom, büszkék vagyunk rá, hogy egy ács-állványozó és egy bútor- asztalos tanulónk a szakma kiváló tanulója verseny országos döntőjében a második helyen végzett. Mellettük egy húsipari tanulónk is bejutott a döntőbe és hatodik lett. Ök hárman már áprilisban megkapták a szakmunkásbizonyítványukat. A jó eredmények egyértelműen a kitűnő felkészültségű tanári és szakoktatói gárdánknak köszönhető. — Nagy vonzerő lehet a diákok számára, hogy a társaiknál korábban megkaphatják a bizonyítványt... — Nem ennyire egyértelmű. Tapasztalataim szerint ma már nem törekszenek a tanulók a mielőbbi munkába állásra, az az igazság, hogy szeretnek iskolába járni. És a szülők se biztatják a gyerekeiket, hogy mihamarabb pénzt keressenek, a versenynek inkább abban látom a létjogosultságát, hogy a kiemelkedő képességű szakmunkásjelöltek módot kapnak tudásuk bebizonyítására. A dicsőség a vonzerő, hiszen a jó helyezést elért gyerekek nevét többször bemondjuk az iskolarádióban, a fényképük felkerül a faliújságra, az egész intézmény megismeri őket. — Milyen újdonságot hozott az 1984—85-ös tanév a 633-as életében? — Egy eddig nem tanított szakmát. A Május 1. Ruhagyár támogatásával tavaly megkezdtük a bőrruhakészítő szakma oktatását, amely kifejezetten a lányok pályaválasztását könnyíti. Évente harminc első osztályost tudunk felvenni erre a szakmára. Jóllehet, nem túlságosan ismert még, hogy bőrruhakészítést is tanulhatnak nálunk a fiatalok, mégis sikerült be- töltenünk a létszámot. Általában nincs gondunk a keretszámmal, sőt, a legtöbb szakmában túljelentkezés van. Akad persze hiányszakma is, nevezetesen a vasbetonkészítő. Erre az idén egyetlen jelentkezőnk se volt. — Pedig az úgynevezett hiányszakmákra jelentkezők a tanulmányi eredményüktől függetlenül kétszáz forint alapösztöndíjat kapnak. — És ezt a magam részéről helytelenítem. Nincs benne ösztönzőerő. Bizonyság erre, hogy tavaly a BVM intenzív reklámhadjáratának köszönhetően tizennégy vasbetonkészítőt sikerült beiskoláznunk. Közülük heten megbuktak. Egyszerűen népszerűtlen szakma, annak ellenére, hogy a munkafolyamatok teljesen gépesítettek és jól is lehet keresni vele. — Hogyan lehetne összefoglalni a mögöttünk hagyott tanév tapasztalatait? — Soha rosszabb ne legyen! — bendó — L emezfigyelő Budapesti rakendroll Már megint egy nosztaüigialemez. amely korántsem azt tartalmazza, mint amit a borítója hirdet, bár hellyel-közzel jó csengésű nevek szerepelnek rajta. Vagy talán a rakendroll á la Budapest merőiben új irányzat a popzene kusza dzsungel j ében? Az album felvételeit hallgatva nem ez tűnik fel, inkább a mágnes erővonalaihoz hasonlóan rajzolódnak ki a hagyományos rock and roll kozmetikázott trendjei. Komár László ezúttal egy megfáradt, konzervatív rock- énekes benyomását kelti, azonban felettébb ügyes húzásnak bizonyult a 70. évében járó Alfonzó mégénekel- teté&e — így talán eladhatóvá válik a szám, A Mambó Combo csoportosulás a Hungária együttes nyomdokain halad. Ars poeticájuk a reprodukció reprodukciója, amely mint tudjuk, majdnem analóg a Madáoh-i ,,álom az álomban” gondolattal — azaz egyre távolabb a valóságtól. Két rádiófelvétel után a hazai neo rock and roll királynőjének (sic!) kikiáltott Kristály Krisztának a hanglemezre rögzített megnyilvánulása pedig a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető vórbő rook ’n rollnak. Az album viszonylag színvonalasnak talált mezőnyét a Dolly Roll képviselte: rózsaszínhabos, olaszos nótáikat legalább gondosan, ötletesen hangszerelték — topább szélesítve az általuk, teremtett „makaróni rol‘1” műfajt. Nagy Feró finom iróniával adja elő a szomorú bárzongoristáról szóló szerzeményét: Faragó Judy pedig a tőle megszokott jó formában gitározik. Zorán Asz- faltraiz című dala — sajátos hangvétele miatt — nem túlzottan illik a lemez koncepciójába. Ezenkívül hallhatjuk még a Mr. Vibrátót, Zsu- zsdt(?) és a Rió Triót. (A közös erővel született finálé mélyreható elemzésétől merő felebaráti szerétéiből megkímélem az olvasót). összességében: a Budapesti rakendroll című nagylemez inkább csak „rákent- roll” LP lett. — j i— l*MMßO í Az Iparművészeti Múzeum új tárlatai Immár egy esztendeje, hogy megnyitotta kapuit a felújított Iparművészeti Múzeum: ez idő alatt mintegy 200 ezren keresték fel kiállításait. A hazai és a külföldi iparművészet és kézművesség legkülönbözőbb ágazatait felvonultató tárlatai között egyik legsikeresebb időszaki bemutatója az időméréstörténeti tárlat volt. A Műszaki Múzeummal közösen rendezett kiállítást nemcsak a szép tárgyak kedvelői, hanem az óragyűjtők és a technikatörténet iránt érdeklődők is szép számmal tekintették meg. Ugyancsak nagy érdeklődés kíséri a múzeum márciusban megnyílt első állandó kiállítását: a Művészet és mesterség című bemutató az iskolások számára is hasznos információkat nyújt a különböző művészi kézművességek eljárásairól, technikáiról. Az emberiség legalapvetőbb környezetalakító nyersanyagait és azok megformálásának, 'díszítésének technikáit felvonultató állandó tárlat folytatásaként az elképzelésiek szerint 1987- ben nyílik az a bemutató, amely a használat oldaláról, a művészettörténet korszakai szerint idézi fel a kézművesség történetét. A tervek szerint idén őszszel ismét új tárlatokkal bővül a múzeum. Október 25-én nyílik az Ara Decot- nak — egy, a szecessziót követő sajátos stílusának — a magyarországi művészetben fellelhető eredményeit bemutató válogatás. Kiegészítéseként hetente egyszer, az 1920-asi és 1940_es évekből származó filmeket is vetítenek majd. 9zolnoki Nyári Színház ’85 Senki sem az, aki... Vízkereszt, vagy amit akartok Senki sem az, akinek mutatja magát! — Talán ezzel a közhelyszerű megállapítással lehetne legjobban jellemezni minden idők legnagyobb színházi mesterének, William Shakespeare-nek ezt az 1600- ban íródott vígjátékát. A mesés Illyriában játszódó darab története ismert „hősökből” és fordulatokból építkezik: egymáshoz a megszólalásig hasonlító fiú-lány ikerpár; nyűglődően szerelmes herceg; amazontermészetű szép grófnő; lumpintri- kus nagybácsi; ütődött, de gazdag lovag; cserfes-ravasz- di komorna; szókimondó bolond, aki egyébként a legnor- málisabb az egész társaságból; lóvátett udvarmester stb. Olyan jellemek ezek, akiknek már a puszta léte is tálcán kínálja a mulatságos félreértések sorozatát. A szerzővel, a szándékkal és a szereplőkkel tehát nincs gond. Olyan tréfás kétértelműségekre épülő vígjáték a Vízkereszt, amit szinte lehetetlenség elrontani, hagyni kell, hogy éljen a színpadon, és a siker holtbiztos lesz. Az üde nyári szórakozást ígérő szolnoki előadás sem vállalt sokkal többet ennél. A szerencsés rövidítések ellenére is kissé hosszúnak tűnő bemutató elsősorban a remek színészi pillanatoknak köszönhetően marad emlékezetes. Ugyanez sajnos már nem mondható el ilyen egyértelműen a rendezői koncepcióról, amit az is jelez, hogy olykor érthetetlenül lelassul az előadás. Pedig a rendező, Éry-Kovács András érezhetően igyekezett megtenni mindent, még a játéktér megtervezésére és a dalok szerzésére is vállalkozott. Jó ízléssel és ötletességgel alakította ki — a Damjanich múzeum patinás udvarában — a szinte csak egy erkélyből és két forgó ajtóból álló, mégis kifejező és hangulatos játékteret; de úgy tűnik: ötleteinek legjavát el is használta ehhez, így a cselekmény pergőbbé tételére már kevesebb jutottfeAz általa írt dalokhoz pedig talán még ennél is kevesebb, így aztán olykor az volt az érzésünk, hogy a dalszövegek egy részére igen találóan érvényesek Fábiánnak, az Oliviát szolgáló nemesnek a szavai: „Rendkívül tömör és amellett páratlanul értelmetlen.” (Ha viszont mindez tudatos rendezői szándék szüleménye, elismerés jár érte.) A színészek többsége azonban ragyogóan játszott. Bal- kai1 Géza (Orsino) iskolát adott az elmélyült tudatossággal felépített, álpátoszos szerelmi nyavalygásból, olykor azonban erőtlennek tűnf. Egri Kati (Viola) remek karakterrel formálta meg a szerelméért mindent, még a fiúszerepet is vállaló, sóvárgó lányt. Az ikertestvért alakító főiskolás Kőszegi Ákos (Sebastian) ígéretes tehetségű romantikus alkat, s külön erénye a szép kiejtés és a tiszta szövegmondás. Olivia szerepében Egri Márta emlékezetes alakja az előadásnak Kiérlelt tehetsége új színt hozott a nyári játékba. Kátay Endre (Böffen Tóbiás) igazi komikus alkat, remek színekkel formálta meg a kisstílű, íőiszákos-főintri- kus, a gazdag húgon élősködő. Áradó humorú játékában méltó partnere volt Méhes László (Keszeg András), aki mogástechnikai bravúrokat is produkált az ütődött lovag szerepében. 'Az előadás legemlékezetesebb alakítása azonban kétségtelenül Zala Márké, Malvolio szerepében. A hiúságában rászedett, megalázott, törtető kisember alakját ízléses visszafogottsággal, fájdalmas, szatirikus rezdülésekkel formálta meg. Nagy Sándor Tamás (Feste, a bolond) is emlékezetes pillanatokkal ajándékozta meg a nézőket. Fizikai teljesítménye sem akármilyen, féllábon játssza végig az előadást. Kultúrált énekével és furulyajátékával pedig tulajdonképpen ő tette „zenéssé” a vígjátékot. Szoboszlai Éva igazi tűzrőlpattant, minden hájjal megkent komornát alakított, harsány elevenséggel. Végül is egy kellemes, könnyed nyári „üdítő” született az immár negyedik alkalommal néhány hétre színházzá alakuló szolnoki múzeumudvarban; s a fogyatékosságai ellenére is jó szórakozást nyújtó előadást, érdemes megnézni. László Gyula N egyed százados a honismereti mozgalom Országos konferencia kezdődött Sopronban A IV. Országos Honismereti Konferencia tegnap kezdődött meg Sopronban, a honismereti mozgalomban tevékeny intézmények, tudományos egyesületek mintegy 250 képviselőjének részvételével. A tanácskozást Ga- ramvölgyi József, a Haza- fiasi Népfront Országos Tanácsának titkára nyitotta meg, majd kitüntetéseket adott át a mozgalomban élenjáróknak, öten Szocialista Kultúráért kitüntetésiben részesültek, 20_am a Népfront Munkáért kitüntető jelvényt, 25_en pedig azOr- tutay Gyula emlékplakettet kapták. A tanácskozás első napjában egyebek között elhangzott: jelentős mérföldkőhöz érkezett a honismereti mozgalom, ugyanis ebben az évben ünnepli szerve^ zetté válásának 25. évfordulóját. A - negyedszázados múlt azt is jelzi, hogy képes volt a fennmaradásra és az időnként szükséges megújulásra. Köszönhető mindez elsősorban annak a társadalmi aktívahálózatnak, amely öntevékenyen szolgálja a honismeret ügyét. A mozgalom — mint rámutattak — időközben beilleszkedett az egységes magyar köz- művelődésbe, működési területe kibővült: a helytörténeti és néprajzi gyűjtés, kutatás mellé fokozatosan felzárkózott a krónikaírás, a munkásmozgalom és az ellenállási mozgalom kutatása, az üzem- és a tsz-törté- net, a műemlékvédelem, az országjárás a természet-, a környezetvédelem, és a nemzetiségi honismeret. Kiemelték: a légutóbbi konferencia óta a mozgalom terebélyesedett, megőrizi',e önkéntességlét, ugyanakkor az egyének és kisközösségek kezdeményező készsége hozzájárult ahhoz, hogy a honismereti tevékenység mindinkább közhasznúvá váljék, erősödjék tudományt és közművelődésit segítő szerepe. A tudományok és a mozgalom együttes vállalkozásának eddigi legnagyobb teljesítménye az országos méretű földrajzinév-gyűjtés. Zala, Somogy, Tolna, Vas és Baranya megye földrajzi nevei már nyomtatásban is megjelentek, se megkezdődött ugyanez a munka Pest, Győr. Sopron és Nógrád megyében. A technikai fejlődés, termelési szerkezetváltás az ipari emlékvédelmi munkát is előtérbe helyezte. A régi technikai eszközök, berendezések felkutatását és mentését már valamennyi fő ipari ágazatban társadalmi aktívahálózat segíti. Hazánkban ma már csaknem 30 műszaki-ipartörténeti jellegű szakmúzeum létezik, amelyek a magyar ipari múlt és technika fejlődéstörténetének forrásértékű gyűjteményei. a nemzeti műkincsállomány felbecsülhetetlen értékei. Jelentős számú lelkes lokálpatrióta. szocialista brigád vett részt a műemléki jelentőségű, illetve értékű épületek felmérésében és az ipari műemléki kataszter elkészítésében. Böffen Tóbiás (Kátay Endre) és Keszeg András (Méhes László) egyik sziporkázó jelenete