Szolnok Megyei Néplap, 1985. július (36. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-08 / 158. szám
1985. JÚLIUS 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A hót filmjeiből RAGTIME Azzal, hogy Milos Forman mindent tud a filmkészítésről, nem mondtunk semmit. Forman ennél többet tud. A Ragtime rendezésével azt bizonyítja, hogy kísérletező ked ve csorba thatatl an, minden filmjében meg-megújttja íörmanyelvét. A Ragtime című filmjében a századelő Amerikájába viszi a nézőt. Éhezők 'és mesés vagyonok fölött rendelkező emberek, megalá- zottak és megalázók, tisztességesek és kalandorok, naivak és dörzsölt vagányok mutatják arcélüket, villantanak fel epizódokat az Újvilág pöcegödreiről és a magasztos pulpitusokról,. Közben szól a ragtime, adzsesz előfutára, széttördelten hul- liy elemeire minden, hogy még erősebb kohézióval tovább épüljön a nyomor és a pénz világa. A film E. L. Doc'.orow 'hamar világsikert aratott könyve alapján készült, a forgatókönyv írója. Michael Weller, akit a Hair-ből ismerünk. Formán nem köti meg a képzeletét, csak a regény fiktív — a korra persze leginkább jellemző — szereplőit „emeli át” filmjébe. s közülük választja ki azt, akinek életútját érdemes követnünk. A rendező semmi kétséget nem hagy abban, hogy az emberi méltóságában megalázott, botcsinálta hős, ifjabb Coalhcu- sé Walkeré a rokonszenves, az igazságát kereső ember maiga Milos Forman, teljesen mindegy, hogy a Ragtime főalakja egy néger zongorista. Formán ezúttal a hatalom „áttételeit" is vizsgálja, a reménykedő szegények taposnak a már reményüket is elvesztetteken. Coalhouse Walker tragikus hős, hiába próbálja tisztességes úton megkeresni igazát, nem boldogul. Először csupán ütközeteket veszít, majd csatát. Menyasszonya halála után C. Walker először magányos hős. tűzoltó raktárakat robbanthat, majd gerillavezér. Tehetetlen minden elszántsága ellenére is, ahogy a mi Kis Jánosunk sem tudja a grófba vágni a kését, úgy Coalhouse Walker is csak a hatalom -kiszolgálóival hadakozik. lázad, — csak bukás lehet a vége. Érdekes, hogy az amerikai kritika mennyire fanyalog Milos Forman filmjén. Elismerik a kétségbevonhatatlant, a mesteri rendezést, de Forman látásmódja nem igen tetszik nekik. Nem csodáljuk, Forman nemcsak élesszemű, 1 nagy fantáziájú művész, hanem hidegfejű, az öreg kontinensről csak az „imént jött fickó” — ahogy titulálják ellenzői —aki csak az emberi tisztességnek elkötelezettje. Miroslav Andricek operatőri munkája remeklés, néha talán túlontúl is öncélúan gyönyörű. — ti Fiatal dalosok találkozója A fiatal dalosok 13. országos találkozója szombaton díjkiosztással fejeződött be [Székesfehérváron. A találkozó fődíját a zalaegerszegi Reu-Ma együttes nyerte el. A KISZ Központi Bizottsága és a Népművelési Intézet különdíjával a Fóti Gyermekváros Folt együttesét jutalmazták. A legjobb szólista a győri Göller Lóránd, a lejobb duó a békéscsabai After Shave, a legjobb trió pedig a rétsági Heb Dajör együttes volt. Több „A jövő reménysége” díjat is kiosztottak. Félidő a Killiánon Közel a hadnagyi csillaghoz A négy megye főiskolájából hárem ban rná r j avá b an tar t a szünidő, a pihenés. A hallgatók számot adtak tudásukról s néhol már a diplomaosztás is megtörtént. A negyedikben, a Kiillián György Repülő Műszaki Főiskolán félidőben van a vizsga időszak. A végzősök az államvizsgákon, a fiatalabb évfolyamok hallgatói kollokviumokon, sziigorlaFokon bizonyítanaki. — Még egy hét van hátra, no meg két államvizsgám — mondja Varga Zoltán zászlós hallgató — Idáiig vettem az akadályokat s mondhatni, hogy a nehezén túlvagyok. Igen — -helyeselnek a többiek is, akik már az eredményhirdetésre jöttek visz- sza. A tudományos szocializmus és a konkrét repülő- géptípus ismeret van hátra. Néhány perc múlva -megkönnyebbülve és boldogan jönnek ki a vizsgáztatóktól. Megvan a „hadnagyi vál- lap” fele — harsogják. — Mindem kinek sikerült — mondja Peták György ezredes, az egyik államvizsga- bizottság elnöke. — Sok szép feleletet hallottam, sok hallgató magabiztosan, határozottan válaszolt Néha bosz- szantó, - hogy némelyikőjük idegesebb a kelleténél, amivel rontják a feleletüket, holott az évközi munkájuk alapján többet várna az ember től-ük. Persze a -másik véglet is igaz. ilyenkor kellemesen csalódunk. Egy másik teremben hajtómű elmélet kollokvium folyik. Az ajtó előtt még utoljára belenéz a füzetbe és jegyzetbe Konecz Tamás hallgató. — Sokan azt mondják ilyenkor ' már nem szabad tanulni, csak összezavar mindent. Nekem éppen ilyenkor nagy a „hatásfokom”. Gyorsan átismétlem, ezzel is több marad bennem. Azért az évközi munkáról sem feledkezhetünk meg — fejezi be. Kihaltak a sportpályák, a klubszobák, -kevesebb egyenruhás hallgatót látni az utcákon, viszont benépesültek a konzultációs termek, az előadók, a könyvtári szobák. Mindenki tanul, hogy szeptemberben ki egy magasabb évfolyamon, ki pedig a beosztásában megállja a helyét. — kiss — Bolgár és észt vendégek részvételével VIT-nap a tiszaligeti úttörőtáborban Szombaton a tiszaligieti úttörőtábor 23 bolgár, 25 észt és 40 magyar vendégéhez, pajtásához további négyszáz vörös nyakkendős érkezett a megye minden- részéből. A tízórai megnyitó után — amelyen részt vett Fodor Gyula, a megyei pártbizottság osztályvezetője — elkezdődött a többórás, színes műsor. Az MHSZ Tiszaliget felett elhúzó, és vitorlásokat vontató motoros gépe hagyományosan, szárnybillentéssel köszöntötte a megyei úttörő VIT-nap résztvevőit. A dísz- dobosok bemutatója után az észt, a bolgár és a magyar táborozok zenés táncos műsorában gyönyörködhettek a megjelentek. Kívülük bemutatkozott a jászfényszarui. úttörőzenekar, valamint a Napsugár gyermekszínpad is. Ezt .követően a tanácskozó teremben vastaps kísérte Molnár József és Molnár Anna, továbbá hat társuk táncbemutatóját akik valamennyien a jászberényi Lehel társastánc-klub versenyzői, tagjai. Kiderült, a csodálkozó érdeklődőkön kívül egy hozzértő, szakmabeli is figyeli a műsort. A tizenNyilatkozik a szépségkirálynő Gyufásskatulyából babaház Taps a chileieknek négy éves észt Karmel Va- gane, aki Tallinból érkezett, és -két okból is érdekes vendégnek számít. Az egyik, ő lett a tábor nem hivatalos szépséakirálynője, a másik: A kategóriájú társastánc versenyző. — Ez azt jelenti — mondta a szőke hosszú hajú kislány —, hogy még egy versenyen kell indulnom, és ha ez jól si,kerül, már nemzetközi minősítést is szerezhetek. — Mi a véleményed a j ászbe rény iekről ? — Ügyesek, tehetségesek, tetszett a bemutatójuk. Odakint a jászkíséri Csete Balázs játékkészítő szakkör tagjai kápráztatták el a kíváncsiskodókat : miképpen lehet gyufás-katulyából babaházat, bútort; pattogatott kukoricából, babból nyakláncot; izikből szekeret, drótból ördöglakatot; fakanálból, fűből babát; illetve papírból sárkányt készíteni. Nem messze tőlük a Széchenyi lovasiskola tagjai a legmerészebbeket — néhány körös sétalovaglásra invitálták. Aki a kevésbé rázós választék mellett döntött, az sem csalódott, hiszen a VIT- bazárban — ahoL az úttörőink készítette kisebb-na- gyobb ajándékokat árulták — tíz-húsz forintért már mutatós emléktárgyhoz juthatott. A napnak még korántsem volt vég-e, hiszen a nagyteremben először a debreceni táncház szakemberei szereztek forró pillanatokat, majd a chilei Viktor Jara nevét viselő együttes dalai után zúgott hosszú ideig a vastaps. A megyei VIT úttörő tábor további programja ma vidéki kirándulásokkal folytatódik. Az évszázadok során kivívott tekintélye miatt a zenészek méltán nevezik az orgonát a hangszerek királyának, jóllehet, önmagában véve „meztelen a király”, hiszen pusztán csak játszóasztalból, klaviatúrából és sípok halmazából áll. Hogy megfeleljen a zeneértők által „ráaggatott”, szerfölött hízelgő titulusnak, olyan valakinek kell megszólaltatnia, aki nemcsak ünnepi felkészültségű ismerője a zenekart helyettesítő, nemes hangszernek, hanem nagyon is hétköznapi értője, mestere. Éppen egy héttel ezelőtt Lehot- ka Gábor orgonaművész keze alatt debütált az újjáépült szolnoki orgona. Szerelmem, Bach Beszélgetés Lehotka Gáborral — Az ön neve meglehetősen jól cseng zenészberkekben, mégis arra kérem, címszavakban ismertesse pályáját. — Tulajdonképpen négy dátum érdekes, ha csupán a zenei vonatkozását nézzük az életemnek: miután vörös diplomával végeztem, 1963-ban az Országos Filharmónia szólistája lettem; hat évvel később a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolában oktattam; majd 1975-ben a Zene- művészeti Főiskolára hívtak meg, tavaly pedig ugyanitt egyetemi docenssé neveztek ki. — A tanítást és a tanulást hogyan tudja összeegyeztetni egy művész? — Túlságosan nagy gondot nem okoz. Szeretek tanítani, szeretem látni, hallani ahogyan fejlődnek a tanítványaim, bár az is igaz, hogy egy saját szerzeményekből álló nagylemez „összehozása” mostanában fizikai lehetetlenségnek tűnik. — A zongora kivételével szinte a legtöbb hangszert könnyű mozgatni. Az orgonaművészek — gondolom — más módon gyakorolnak. — A megtanulandó művek alapjait én is elsősorban zongorán sajátítom el, majd Vácott, a ferencesek templomában dolgozom ki véglegesen. Meg kell azonban mondanom, orgonán eléggé ritkán gyakorolok. — Ügy hallottam, külföldi vendégszereplései során gyakran. útba ejti az NDK-t és az NSjZK-t.. . — Ennek mindössze az az oka, hogy — végigjárván EuExk/uzfv interjú rópa számos országát — a legjobb hangú orgonákat e két állam városaiban találtam. Itt nagy hagyományai voltak az orgonaépítésnek, no és persze Németországban született Bach is .. . — Az eddig megjelent lemezei, mostani repertoárja arról árulkodik, hogy Bach az első számú kedvence. — Nem is tagadtam soha, hogy Bach a nagy szerelmem. Szenvedélyesen forró hangvételű kompozícióival örök időkre megalapozta hírnevét. Számomra ő hangokban bebizonyította, hogy a zenetörténet egyik legnagyobb építő-géniusza. Rengeteg művet írt orgonára, amelyek közül nem egyet a zene- irodalom gyöngyszemeként emlegetnek. Lehet őt nem szeretni?! — Miközben az előbb Bachot játszott, mire gondolt? — A válaszom túlontúl prózai: egyáltalán nem kalandoztam el. Ha rápillant a játszóasztalra és szemügyre veszi alaposabban ezt a sok gombot, láthatja; volt mire koncentrálnom. — Milyennek találja az újjáépült orgonát? — A régihez képest nagyon jó, de elmarad a mechanikus orgonáktól. Természetesen a hangversenycéloknak maradéktalanul megfelel. — ön szerint hazánk melyik települése büszkélkedhet legjobb orgonával? — Korábban Sopron volt, ott vettem fel a lemezeimet, de újabban Kecskemét elhódította a „legjobb” címet. Az elmúlt héten itt rögzítettük a legfrissebb Bach-lemezemet is. — Érdekesnek és izgalmasnak tűnt a John Lennon témára írott darabja. — Sajnos, gyakran előfordult — főleg külföldön —, hogy egyes kritikusok nem Bach társaságában eljátszható műnek tartották, ugyanakkor másoknak tetszett. Egy biztos: érdektelenül senki nem ment el mellette ... S lesz folytatása is. — Ha egy kívánsága teljesülne, mit szeretne? — Azt hiszem, a tanítványaim nevében is nyilatkoz- hatom: minél több mechanikus orgonát, mert ezek nyújtják az igazi, emlékezetes zenei élményt. Jurkovica János Könyvről könyvre Egy kis „murphológia” Mr. Parkinson törvényeinek szép sikere volt annak idején a magyar könyvpiacon; az idei esztendő egyik érdekes könyvsikerét szintén egy fordított — fejreállított — kitekert törvénygyűjtemény aratta: Arthur Bloch Murphy törvénykönyve, avagy miért romlik el minden? című kötete. A „murphológia” sarktétele szerint: ami el tud romlani az el is romlik, s e tétel további következményekkel jár; úgy mint: „Ha többféle dolog is elromolhat, biztos, hogy az romlik el közülük, amelyik a legnagyobb kárt okozza.” Arthur Bloch „kisenciklopédiájának” olvasója jól teszi, ha rögtön a 79. oldalon olvasható előszóhoz fordul, amely az alábbi „közlést” tartalmazza: „Ha a szivárvány túlsó végéhez bandukolsz Fortuna asszony rendelése szerint, Murphy ott áll, hogy közölje: Az innenső végén lapul a kincs.” Egyébiránt a „murphológia” nem más, mint tematikus foglalata hétköznapjaink közhelyeinek; természetesen a lehetségestől az abszurdig terjed a skála. Javarészt szellemesen lényeglátóak Murphy és elképesztő nevű „munkatársai” megnyilatkozásai, lett légyen szó tervezésről, gépészetről, sportról, értekezletről, újságírásról, kutatásról, illetve az emberi szituációkról, a rangokról, a műhelyek és az irodák, valamint az állami és a gazdasági élet működésének „mur- phológiai” szintű jelenségeiről. A „murphológia” Arthur Bloch szerint olyan „tudomány”, amelynek megalkotója a Murphy-törvény O’Toole-féle kommentárja szerint: optimista volt. A könyv tehát igen jó olvasmány, főképp, ha figyelembe vesszük, s hat ránk az ötödik (legfőbb) szabály: „Már megint túl komolyan veszed magadat.” — vágner — Őselefánt a kőtömbben Különleges értékű kihalt emlősfaj, a masztodon maradványaira bukkantak a Kőfaragó- és Épületszobrászipari Vállalat süttői kőfejtő üzemében. A dolgozók a hatalmas kőtömbök i fűrészelésekor vették észre a maradványokat és azonnal értesítették az Akadémiát. A lelőhelyet felkeresték a Magyar Tudományos Akadémia Földrajztudományi Kutató Intézet, a Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat és a Magyar Nemzeti Múzeum szakemberei. Megállapították, hogy a 80 cm hosszú és 10 cm átmérőjű agyar, a zápfog és alsó állkapocs olyan masztodontól származik. amely ebből a mészkő- fajtából még sehol nem bukkant elő. Képünk: Kovács Tamás és Fenyvesi József az egyik kő- bányászbrigád tagjai vették észre először a kőtömbben rejtőzködő kövületeket.
