Szolnok Megyei Néplap, 1985. július (36. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-08 / 158. szám

1985. JÚLIUS 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A hót filmjeiből RAGTIME Azzal, hogy Milos Forman mindent tud a filmkészítés­ről, nem mondtunk semmit. Forman ennél többet tud. A Ragtime rendezésével azt bizonyítja, hogy kísérletező ked ve csorba thatatl an, min­den filmjében meg-megújtt­ja íörmanyelvét. A Ragtime című filmjé­ben a századelő Amerikájá­ba viszi a nézőt. Éhezők 'és mesés vagyonok fölött ren­delkező emberek, megalá- zottak és megalázók, tisz­tességesek és kalandorok, naivak és dörzsölt vagányok mutatják arcélüket, villan­tanak fel epizódokat az Új­világ pöcegödreiről és a ma­gasztos pulpitusokról,. Köz­ben szól a ragtime, adzsesz előfutára, széttördelten hul- liy elemeire minden, hogy még erősebb kohézióval to­vább épüljön a nyomor és a pénz világa. A film E. L. Doc'.orow 'hamar világsikert aratott könyve alapján készült, a forgatókönyv írója. Michael Weller, akit a Hair-ből is­merünk. Formán nem köti meg a képzeletét, csak a regény fiktív — a korra persze leginkább jellemző — szereplőit „emeli át” film­jébe. s közülük választja ki azt, akinek életútját érde­mes követnünk. A rendező semmi kétséget nem hagy abban, hogy az emberi mél­tóságában megalázott, bot­csinálta hős, ifjabb Coalhcu- sé Walkeré a rokonszenves, az igazságát kereső ember maiga Milos Forman, teljesen mindegy, hogy a Ragtime főalakja egy néger zongoris­ta. Formán ezúttal a hata­lom „áttételeit" is vizsgálja, a reménykedő szegények ta­posnak a már reményüket is elvesztetteken. Coalhouse Walker tragikus hős, hiába próbálja tisztességes úton megkeresni igazát, nem bol­dogul. Először csupán ütkö­zeteket veszít, majd csatát. Menyasszonya halála után C. Walker először magányos hős. tűzoltó raktárakat rob­banthat, majd gerillavezér. Tehetetlen minden elszánt­sága ellenére is, ahogy a mi Kis Jánosunk sem tudja a grófba vágni a kését, úgy Coalhouse Walker is csak a hatalom -kiszolgálóival ha­dakozik. lázad, — csak bu­kás lehet a vége. Érdekes, hogy az ameri­kai kritika mennyire fanya­log Milos Forman filmjén. Elismerik a kétségbevonha­tatlant, a mesteri rende­zést, de Forman látásmódja nem igen tetszik nekik. Nem csodáljuk, Forman nemcsak élesszemű, 1 nagy fantáziájú művész, hanem hidegfejű, az öreg kontinensről csak az „imént jött fickó” — ahogy titulálják ellenzői —aki csak az emberi tisztességnek el­kötelezettje. Miroslav Andricek opera­tőri munkája remeklés, né­ha talán túlontúl is öncélúan gyönyörű. — ti Fiatal dalosok találkozója A fiatal dalosok 13. orszá­gos találkozója szombaton díjkiosztással fejeződött be [Székesfehérváron. A talál­kozó fődíját a zalaegerszegi Reu-Ma együttes nyerte el. A KISZ Központi Bizottsá­ga és a Népművelési Intézet különdíjával a Fóti Gyer­mekváros Folt együttesét jutalmazták. A legjobb szó­lista a győri Göller Lóránd, a lejobb duó a békéscsabai After Shave, a legjobb trió pedig a rétsági Heb Dajör együttes volt. Több „A jövő reménysége” díjat is kiosz­tottak. Félidő a Killiánon Közel a hadnagyi csillaghoz A négy megye főiskolájából hárem ban rná r j avá b an tar t a szünidő, a pihenés. A hallga­tók számot adtak tudásukról s néhol már a diplomaosz­tás is megtörtént. A negye­dikben, a Kiillián György Re­pülő Műszaki Főiskolán fél­időben van a vizsga időszak. A végzősök az államvizsgá­kon, a fiatalabb évfolyamok hallgatói kollokviumokon, sziigorlaFokon bizonyítanaki. — Még egy hét van hátra, no meg két államvizsgám — mondja Varga Zoltán zász­lós hallgató — Idáiig vettem az akadályokat s mondhat­ni, hogy a nehezén túlva­gyok. Igen — -helyeselnek a többiek is, akik már az ered­ményhirdetésre jöttek visz- sza. A tudományos szocia­lizmus és a konkrét repülő- géptípus ismeret van hátra. Néhány perc múlva -meg­könnyebbülve és boldogan jönnek ki a vizsgáztatóktól. Megvan a „hadnagyi vál- lap” fele — harsogják. — Mindem kinek sikerült — mondja Peták György ez­redes, az egyik államvizsga- bizottság elnöke. — Sok szép feleletet hallottam, sok hall­gató magabiztosan, határo­zottan válaszolt Néha bosz- szantó, - hogy némelyikőjük idegesebb a kelleténél, ami­vel rontják a feleletüket, holott az évközi munkájuk alapján többet várna az em­ber től-ük. Persze a -másik véglet is igaz. ilyenkor kel­lemesen csalódunk. Egy másik teremben haj­tómű elmélet kollokvium folyik. Az ajtó előtt még utoljára belenéz a füzetbe és jegyzetbe Konecz Tamás hallgató. — Sokan azt mondják ilyenkor ' már nem szabad tanulni, csak összezavar min­dent. Nekem éppen ilyenkor nagy a „hatásfokom”. Gyor­san átismétlem, ezzel is több marad bennem. Azért az év­közi munkáról sem feled­kezhetünk meg — fejezi be. Kihaltak a sportpályák, a klubszobák, -kevesebb egyen­ruhás hallgatót látni az ut­cákon, viszont benépesültek a konzultációs termek, az előadók, a könyvtári szobák. Mindenki tanul, hogy szep­temberben ki egy magasabb évfolyamon, ki pedig a be­osztásában megállja a he­lyét. — kiss — Bolgár és észt vendégek részvételével VIT-nap a tiszaligeti úttörőtáborban Szombaton a tiszaligieti úttörőtábor 23 bolgár, 25 észt és 40 magyar vendégéhez, pajtásához további négyszáz vörös nyakkendős érkezett a megye minden- részéből. A tízórai megnyitó után — amelyen részt vett Fodor Gyula, a megyei pártbizott­ság osztályvezetője — elkez­dődött a többórás, színes műsor. Az MHSZ Tiszaliget felett elhúzó, és vitorlásokat von­tató motoros gépe hagyomá­nyosan, szárnybillentéssel köszöntötte a megyei úttörő VIT-nap résztvevőit. A dísz- dobosok bemutatója után az észt, a bolgár és a magyar táborozok zenés táncos mű­sorában gyönyörködhettek a megjelentek. Kívülük bemu­tatkozott a jászfényszarui. úttörőzenekar, valamint a Napsugár gyermekszínpad is. Ezt .követően a tanácskozó teremben vastaps kísérte Molnár József és Molnár Anna, továbbá hat társuk táncbemutatóját akik vala­mennyien a jászberényi Le­hel társastánc-klub verseny­zői, tagjai. Kiderült, a cso­dálkozó érdeklődőkön kívül egy hozzértő, szakmabeli is figyeli a műsort. A tizen­Nyilatkozik a szépségkirálynő Gyufás­skatulyából babaház Taps a chileieknek négy éves észt Karmel Va- gane, aki Tallinból érkezett, és -két okból is érdekes ven­dégnek számít. Az egyik, ő lett a tábor nem hivatalos szépséakirálynője, a másik: A kategóriájú társastánc versenyző. — Ez azt jelenti — mond­ta a szőke hosszú hajú kis­lány —, hogy még egy ver­senyen kell indulnom, és ha ez jól si,kerül, már nemzet­közi minősítést is szerezhe­tek. — Mi a véleményed a j ászbe rény iekről ? — Ügyesek, tehetségesek, tetszett a bemutatójuk. Odakint a jászkíséri Csete Balázs játékkészítő szakkör tagjai kápráztatták el a kí­váncsiskodókat : miképpen lehet gyufás-katulyából ba­baházat, bútort; pattogatott kukoricából, babból nyak­láncot; izikből szekeret, drót­ból ördöglakatot; fakanálból, fűből babát; illetve papír­ból sárkányt készíteni. Nem messze tőlük a Szé­chenyi lovasiskola tagjai a legmerészebbeket — néhány körös sétalovaglásra invi­tálták. Aki a kevésbé rázós választék mellett döntött, az sem csalódott, hiszen a VIT- bazárban — ahoL az úttö­rőink készítette kisebb-na- gyobb ajándékokat árulták — tíz-húsz forintért már mutatós emléktárgyhoz jut­hatott. A napnak még korántsem volt vég-e, hiszen a nagyte­remben először a debreceni táncház szakemberei sze­reztek forró pillanatokat, majd a chilei Viktor Jara nevét viselő együttes dalai után zúgott hosszú ideig a vastaps. A megyei VIT úttörő tábor további programja ma vidéki kirándulásokkal foly­tatódik. Az évszázadok során kiví­vott tekintélye miatt a zené­szek méltán nevezik az orgo­nát a hangszerek királyának, jóllehet, önmagában véve „meztelen a király”, hiszen pusztán csak játszóasztalból, klaviatúrából és sípok hal­mazából áll. Hogy megfelel­jen a zeneértők által „ráag­gatott”, szerfölött hízelgő ti­tulusnak, olyan valakinek kell megszólaltatnia, aki nemcsak ünnepi felkészültsé­gű ismerője a zenekart he­lyettesítő, nemes hangszer­nek, hanem nagyon is hét­köznapi értője, mestere. Ép­pen egy héttel ezelőtt Lehot- ka Gábor orgonaművész ke­ze alatt debütált az újjáépült szolnoki orgona. Szerelmem, Bach Beszélgetés Lehotka Gáborral — Az ön neve meglehető­sen jól cseng zenészberkek­ben, mégis arra kérem, cím­szavakban ismertesse pályá­ját. — Tulajdonképpen négy dátum érdekes, ha csupán a zenei vonatkozását nézzük az életemnek: miután vörös dip­lomával végeztem, 1963-ban az Országos Filharmónia szó­listája lettem; hat évvel ké­sőbb a Bartók Béla Zenemű­vészeti Szakiskolában oktat­tam; majd 1975-ben a Zene- művészeti Főiskolára hívtak meg, tavaly pedig ugyanitt egyetemi docenssé neveztek ki. — A tanítást és a tanulást hogyan tudja összeegyeztetni egy művész? — Túlságosan nagy gondot nem okoz. Szeretek tanítani, szeretem látni, hallani aho­gyan fejlődnek a tanítványa­im, bár az is igaz, hogy egy saját szerzeményekből álló nagylemez „összehozása” mostanában fizikai lehetet­lenségnek tűnik. — A zongora kivételével szinte a legtöbb hangszert könnyű mozgatni. Az orgona­művészek — gondolom — más módon gyakorolnak. — A megtanulandó művek alapjait én is elsősorban zon­gorán sajátítom el, majd Vá­cott, a ferencesek templomá­ban dolgozom ki véglegesen. Meg kell azonban monda­nom, orgonán eléggé ritkán gyakorolok. — Ügy hallottam, külföldi vendégszereplései során gyakran. útba ejti az NDK-t és az NSjZK-t.. . — Ennek mindössze az az oka, hogy — végigjárván Eu­Exk/uzfv interjú rópa számos országát — a legjobb hangú orgonákat e két állam városaiban talál­tam. Itt nagy hagyományai voltak az orgonaépítésnek, no és persze Németországban született Bach is .. . — Az eddig megjelent le­mezei, mostani repertoárja arról árulkodik, hogy Bach az első számú kedvence. — Nem is tagadtam soha, hogy Bach a nagy szerel­mem. Szenvedélyesen forró hangvételű kompozícióival örök időkre megalapozta hír­nevét. Számomra ő hangok­ban bebizonyította, hogy a zenetörténet egyik legna­gyobb építő-géniusza. Renge­teg művet írt orgonára, ame­lyek közül nem egyet a zene- irodalom gyöngyszemeként emlegetnek. Lehet őt nem szeretni?! — Miközben az előbb Bachot játszott, mire gon­dolt? — A válaszom túlontúl prózai: egyáltalán nem ka­landoztam el. Ha rápillant a játszóasztalra és szemügyre veszi alaposabban ezt a sok gombot, láthatja; volt mire koncentrálnom. — Milyennek találja az új­jáépült orgonát? — A régihez képest nagyon jó, de elmarad a mechani­kus orgonáktól. Természete­sen a hangversenycéloknak maradéktalanul megfelel. — ön szerint hazánk me­lyik települése büszkélkedhet legjobb orgonával? — Korábban Sopron volt, ott vettem fel a lemezeimet, de újabban Kecskemét elhó­dította a „legjobb” címet. Az elmúlt héten itt rögzítettük a legfrissebb Bach-lemezemet is. — Érdekesnek és izgalmas­nak tűnt a John Lennon té­mára írott darabja. — Sajnos, gyakran előfor­dult — főleg külföldön —, hogy egyes kritikusok nem Bach társaságában eljátszha­tó műnek tartották, ugyanak­kor másoknak tetszett. Egy biztos: érdektelenül senki nem ment el mellette ... S lesz folytatása is. — Ha egy kívánsága telje­sülne, mit szeretne? — Azt hiszem, a tanítvá­nyaim nevében is nyilatkoz- hatom: minél több mechani­kus orgonát, mert ezek nyújt­ják az igazi, emlékezetes ze­nei élményt. Jurkovica János Könyvről könyvre Egy kis „murphológia” Mr. Parkinson törvényei­nek szép sikere volt annak idején a magyar könyvpia­con; az idei esztendő egyik érdekes könyvsikerét szintén egy fordított — fejreállított — kitekert törvénygyűjte­mény aratta: Arthur Bloch Murphy törvénykönyve, avagy miért romlik el min­den? című kötete. A „murphológia” sarktéte­le szerint: ami el tud romla­ni az el is romlik, s e tétel további következményekkel jár; úgy mint: „Ha többféle dolog is elromolhat, biztos, hogy az romlik el közülük, amelyik a legnagyobb kárt okozza.” Arthur Bloch „kisenciklo­pédiájának” olvasója jól te­szi, ha rögtön a 79. oldalon olvasható előszóhoz fordul, amely az alábbi „közlést” tartalmazza: „Ha a szivárvány túlsó végéhez bandukolsz Fortuna asszony rendelése szerint, Murphy ott áll, hogy közölje: Az innenső végén lapul a kincs.” Egyébiránt a „murpholó­gia” nem más, mint temati­kus foglalata hétköznapjaink közhelyeinek; természetesen a lehetségestől az abszurdig terjed a skála. Javarészt szel­lemesen lényeglátóak Mur­phy és elképesztő nevű „munkatársai” megnyilatko­zásai, lett légyen szó terve­zésről, gépészetről, sportról, értekezletről, újságírásról, kutatásról, illetve az emberi szituációkról, a rangokról, a műhelyek és az irodák, vala­mint az állami és a gazdasá­gi élet működésének „mur- phológiai” szintű jelenségei­ről. A „murphológia” Arthur Bloch szerint olyan „tudo­mány”, amelynek megalko­tója a Murphy-törvény O’Toole-féle kommentárja szerint: optimista volt. A könyv tehát igen jó olvas­mány, főképp, ha figyelembe vesszük, s hat ránk az ötö­dik (legfőbb) szabály: „Már megint túl komolyan veszed magadat.” — vágner — Őselefánt a kőtömbben Különleges értékű kihalt emlősfaj, a masztodon ma­radványaira bukkantak a Kőfaragó- és Épületszobrász­ipari Vállalat süttői kőfejtő üzemében. A dolgozók a hatalmas kő­tömbök i fűrészelésekor vet­ték észre a maradványokat és azonnal értesítették az Akadémiát. A lelőhelyet felkeresték a Magyar Tudományos Aka­démia Földrajztudományi Kutató Intézet, a Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat és a Magyar Nemzeti Múzeum szakemberei. Megállapítot­ták, hogy a 80 cm hosszú és 10 cm átmérőjű agyar, a zápfog és alsó állkapocs olyan masztodontól szárma­zik. amely ebből a mészkő- fajtából még sehol nem buk­kant elő. Képünk: Kovács Tamás és Fenyvesi József az egyik kő- bányászbrigád tagjai vették észre először a kőtömbben rejtőzködő kövületeket.

Next

/
Thumbnails
Contents