Szolnok Megyei Néplap, 1985. július (36. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-27 / 175. szám
10 Ratalokról-fiataloknak 1985. JÚLIUS 27. Szolnok megyeiek a VIT-en A béke és barátság A por és a hőség nem akadály Jánosék a kombájnon küldöttei Amikor ezek a sorok megjelennek, már a XII. Világ- Jfjúlsiágil és Diáktalálkozó megnyitójának eseményei zajlanak Moszkvában. A szovjet fővárosba százötven ország küldte el delegációját és a korábbi fesztiválokhoz képest igen nagy létszámban lesznek jelen a nemzetközi és helyi szervezetek képviselői. Moszkvában tizenöt úgynevezett tematikus központban cserélhet véleményt a húszezer vendég és a több mint tízezer külföldi fiatal turista. A hatszázötven tagú magyar politikai delegációban tizenegyen képviselik Szolnok megyét. Egyikük Bálint Judit, a Verseghy Ferenc Gimnázium történelem—magyar szakos tanára. Kedden, az elutazásuk előtti napon beszélgettünk. — Természetesen nagy izgalommal és várakozással tekintek a fesztivál elé — mondta Judit. — Bevallom, engem elsősorban a fejlődő országok fiataljai érdekelnek, szeretnék új barátságokat kötni, megismerni azoknak a fiatalembereknek az életét, gondját, örömét, vágyait, akik politikai okokból emigrációba kényszerültek. Mindenekelőtt a nicaraguai és chilei vendégekre gondolok. — A tizenegy tagú megyei politikai delegáció moszkvai programja bizonyára eltér valamelyest a három Ex- presszes turistacsoport programjától. — Főként abban, hogy mi, összesen hatszázötvenen, különböző találkozókon, nagygyűléseken is részt veszünk. Kétoldalú találkozót tervezünk a francia, a finn, az etiópdai, az oliasz, a japán, a nicaraguai, a görög és a chilei haladó szellemű fiatalokkal, és valamennyi szocialista ország küldötteivel. Augusztus 2-án tartunk ösz- szejövetelt a szovjet kom- szomolisitá'kkal. A színesnek Mátrai Julianna,,korongján” készül áz agyagkorsó Szolnokon a tiszaligeti kempingben különös csapat vert tanyát két héttel ezelőtt; a Budapesti Tanítóképző Főiskola ötvenhat diákja és négy pedagógusa érkezett ide. Egy-két nap alatt megváltoztatták a kemping képiét és légkörét. Négy műhelyt alakítottak ki a fiatalok, ahol a fazekasság, a nemezelés, a szövés, és a vízparti növényekből1 való játékkészítés fortélyaival ismerkedhettek. Mátrai Julianna az utolsó simításokat végzi az egyik széfjén megformázott agyagkorsón. — Az iskolában eddig szakkolégiumok keretében foglalkozhattunk hasonló ígérkező találkozón kölcsönösen bemutatjuk fiatal művészeink műsorát, majd kötetlen beszélgetés keretében igyekszünk betekinteni egymás életébe. — Milyen rendezvényeket emelne még ki laz pugusztus 5-ig tartó programsorozatból? — A sportesemények közül a legfigyelemreméltóbb lesz a fesztivólmérföld-futó- verseny, amelynek 1985 méter a távja. Bizonyára sokan felkeresik majd a szolidaritási bazárt, ahol mindenfélét lehet venni és eladni, az ösz- szegeket a szolidaritási alapra ajánljuk fel. A tervekben szerepel családlátogatás is, melynek keretében szovjet lakásokba látogatunk el, hogy közvetlenül is megismerkedjünk a moszkvai fiatal családok életével. Érdekes színfoltja lesz a fesztidolgokkal, szövéssel, batikolással. Az idén vetődött fel először az ötlet egy népművészeti stúdió megszervezésére, s ennék a kezdeményezésnek ez a tábor az első próbája. — Rengeteg természetes anyaggal dolgoztok. ,Honnan sikerült ezeket beszerezni? — Nagy részét itt találjuk, a vízparti növényekből készült játékok anyaga a Tisza partján bőven fellelhető. A nemezt, a többéves nádat, és a gyapjút ismeretségek útján szereztük. Nagy Judit gyékényszö- nyeget sző. Szakértelemmel áztatja az anyagot. — Pesten is dolgozgattam a kézműves szakkörben. Elsősorban olyan játékokat készítettünk, amelyek egy-egy népi ünnephez, hagyományhoz kapcsolódnak. Fontos, hogy olyanok legyenek ezek, amiket a gyerekek is el tudnak készíteni. Így a népművészetet szemléletesen, játékosan be lehet építeni a tananyagba. Kádas Mária a táborveze- tő-helyettes. — Nem újkeletű ez a kezdeményezés, a főiskolán is vannak hagyományai. A válnak a „szabad szószék”, ahol bárki kifejtheti a véleményét a világ dolgairól, a békéről, a barátságról. Számunkra fontos esemény a július 29-i magyar nemzeti gálaest, amelyen többek közötti fellép a Győri Balett társulata és Deák Bili Gyula popénekes. — A tizenegy fagú /megyei politikai delegáció kikből áll? — Tagjai azok a KISZ- vezetők, akik szervezete elnyerte a KISZ Vörös Ván- dorzászlaját. Olyanokból áll a küldöttség, akik példásan végzik munkájukat és aktívan résztvesznek a mozgalmi életben. A Szolnok megyei VIT- delgáció augusztus 6-án érkezik haza. —bj— népművelés szakosoknak a harmadik évfolyamon kötelező felvenni egy fakultációt. Választhatnak táncház, bábkészítés, játékkészítés között. Ennek a tábornak az a célja, hogy szervezett, mégis kötetlen formák között elmélyítsük ezt a hagyományt. Az alsó tagozatos tananyag rendkívül képzőművészet-centrikus. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy az elméleti oktatás gyakorlati ismeretekkel is bővüljön. Képzett pedagógusok irányítják a foglalkozásokat. A tartalmas hét napra sikerült megnyerni az országos hírű kecskeméti Szórakaiénusz játszóház vezetőjét, Nagy Máriát is. — A hasonló jellegű táborok megszervezéséhez bármikor szivesen adunk tanácsot, ötleteket. Amikor azonban leendő pedagógusok képzéséről van szó, ha lehetőség van rá, személyesen veszek részt a munkában, elvégre a felnövekvő új generáció jövőjének, szemléletének ők lesznek a formálói. A tábornak a régi szokások, hagyományok felelevenítése is célja. Nemcsak a kézműves mesterségek fogásait sajátítják itt el a résztvevők, Főiskolások a kempingben Élő szakkollégium Fazekasok, szövök, játékkészítök ... És a kombájnról leszállt a két Nagy János. Elöl az idősebb, mögötte az ifjabb lépett te a vezetőfülkéhez vivő keskeny vaslépcsőn. A piros SZ 5-tel félreálltak, hogy kihagyjanak a kedvemért egy fordulót. Elsőnek, ahogy illáik, az „öreg” Nagy Jánoshoz fordulok. — Húsz éves vagyok, és ez nekem már a harmadik aratásom. A harmadik nyaram, amikor kombájnozok ... — Egyébként imit csinálsz? — A termelőszövetkezet műhelyében dolgozom szerelőként. Ez a szakmám: mezőgazdasági gépszerelő. A karcagi mezőgazdasági szak- középiskolában végeztem nemrég. — A fizetésben mit jelent ez a kombájnon töltött pár hét? — Sokat! A műhelyben havi 8400 forintot keresek. Itt viszont, az aratás hónapjában tízezer fölött is összejön. .. Pedig nem is tart egy teljes hónapig a kombájnos élet. Persze nem „nyolcórá- zunk” ám! Jövünk reggel hatra, és este nyolcig kinn a porban, a forróságban. — A géped... hogy is mondjam csak, nem éppen a legmodernebb... — Nem! — neveti el magát János. — Van ugyan a téeszben kilenc Claas Dominator, de azokon mások ülnek. Az enyém megette a kenyere javát, ráadásul elég kényelmetlen. 'Ha olyan igazi nyári az idő, akkor a tetőlemez átforrósodik, és van talán negyven fok is ‘odabenn. Beépítettek ugyan egy ventilátort a fülkébe, amit ha bekapcsolsz-, azonnal '„telenyomja” a szemedet porral, ha meg nem. akkor úgy érzed, meggyulladsz. Nagy János, a fiatalabb, figyeli a beszélgetést, zöld katona-szerelésben. Most közbeszól: — Ezen a gépen aztán meg lehet tanulni szerelni, any- nyi a baj vele munka közben. — Te ,mit csinálsz itt? — fordulok hozzá. — A karcagi mezőgazdasági szakközépiskola negyedikes diákja vagyok, és a nyári gyakorlatomat töltöm. Segéd vezető je vagyok Jánosnak (az „öregebbnek”). — )Mds diák most talán éppen a ßalaton mellett süt- teti magát vagy rosszabb esetben valamelyik helyi strandon itölti a \napjait... — Majd elmegyek én is, ha itt végeztem! A július eltelik, és már itt sem vagyok. Egerbe készülünk a haverokkal. Jól jön majd az a pénz, amit itt keresek. — Mennyire |számítasz? — Ügy három-négyezerre. — Szívesen tennék egy kört a kombájnnal — mondom a Jánosoknak. Az „öregebb” bólint. Felballagok utána a fülkébe, és megállók a vezetőülés mellett. A gép méltóságteljesen indul, beállónk a sorba, a vágásba. Előttünk engedelmesen dől a vágóasztalra a búza. Oldalt nyitva az ablak, ömlik rajta befelé a por, pillanatok alatt belepi a karomat. A vezető oldalt néz, és megnyugtat; — Tudod, most még jó is aratni, mert nincs olyan nagy hőség. Ilyenkor egészen kellemes. — Sokfelé kell figyelni! — folytatja magyaré zó lag János. — Előre, hogy a vágóasztal megfelelő magasságban haladjon, oldalra, hogy a tartály mikor telik meg, és hátra, hogy a szalmát le- engedjeim. Érzem, ahogy szemem- száim megtelik porral, egyre kevesebb a levegő. Elköszönök hát, átadom a helyem Jánosnak, az ifjabbnak. (Történt Karcagon, a Május 1. Tsz földjén, azon a napon, amikor aratni kezdték a búzát.) M. L. Augusztus 10-én a Tiszán Az olimpiai ötpróba vízitúrája A közelmúltban rendezett vízitúra sikere bizonyítja, hogy a hideg víz sem riasztja el a fiatalokat az olimpiai ötpróba sportakciójának vízitúrájától. Néhány héttel ezelőtt ötvenen merítették evezőlapátjaikat a Tisza hús vizébe és „csorogtak” a közúti, s a vasúti híd alatt Doháig, Nagykörűig, kinek-ki- nök ameddig az ereje birta. Legközelebb augusztus 10- én, szombaton reggel rajtol az olimpiai ötpróba sportakció vízi túrájának újabb kis- próbája, amely ismét lehetőséget nyújt a fiataloknak és a kevésbé fiataloknak egyaránt, hogy „megméret- fcezzenek”, növeljék edzettségüket. (Tizennégy éven aluliak szülői engedéllyel indulhatnak!) A víz hőmérséklete örvendetesen emelkedett az elmúlt napokban és remélhetőleg a hátralevő két hétben is marad a .strandidő. Igaz a kánikula talán még- inkább próbára teszi a vízitúrázók erejét, hiszen a 20, illetve a 40 kilométer teljesítése önmagában sem kis feladat. A vízitúrán természetesen csak úszni tudók vehetnek részt. A parton orvos tart majd ügyeletet, s a túrázókat motoros hajók kísérik. A tiszaligeti Sportcsarnoktól rajtolnak és a 20 kilométert teljesítők a Kovácsi nagyerdőnél, a 40 kilométeres távra vállalkozók a dohai vízkivétel! műnél fordulnak vissza. hanem a néprajz más területeire is elkalandozunk. Énekelünk, táncházat szervezünk, sőt. egy-két ételt a régi hagyományoknak megfelelően készítünk el. Krajcziné fir. Szokoli Mária, a tábor vezetője! Elmondja, hogy estére palacsintasütés a program, mégpedig szokatlan edényben, agyaglapokon próbálják kisütni a vacsorapótlót. — Miért éppen Szolnokra esett a (választás? — A környezet ideális, s a kemping vezetője, Szálát Gábor segített a berendezkedésben. Valószínűleg jövőre is idejövünk. Úgy legyen! B. K. Nagy Judit gyékényszőnyeget ,,varázsol” Munkában a fazekasság „mesterei” Eladni a portékát... Délután egy óra. A Skála Áruház bejárata mellett, a rekilámsátor pultján árengedményes női holmik között turkálok. Vásárlást imitálok, s közben a szemem sarkálból az eladót. Lovas Erzsébetet figyelem, a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola első éves, kereskedelimd szakos hallgatóját. — Négy hétig szakmai gyakorlaton voltam a Skálában és úgy gondoltaim, tovább is maradok. — Mi pz elképzelésed, a főiskola után fiol helyezkedsz el dolgozni? — Föltétlenül egy termelő vállalathoz szeretnék menni, két dolog, miatt. Az egyik a pénz. Ott jobban lehet keresni, mint a kereskedelemben. A másik ok a munkavégzés körülményeiben, feltételeiben kereshető. A nagyvállalatoknál másahb, sokirá- nyúbb a szakemberek munkája, mint a kereskedelmi cégeknél. — Mi a pénzügyi mérlege ennek, /a nyári hat hétnek? Mennyit keresel? — Az eLső négy héten, a szakmai gyakorlat idején háromezer forintot kaptam. Erre a két hétre tizenkét forint az éra- bérem, tehát ezer forintra számítok még. — És mi a szakmai haszna a munkában töltött időnek? — A főiskolán, különösen az első félévben csak elméleti ismereteket kapunk. Itt a gyakorlatban má s ... — Kereskedni, a szó teljes — ha úgy tetszik régi kereskedői — értelmében megtanítanak-e? Zavart félmosoly, ami igent is, de nemet is jelenthet. — A munka ptán mit csinálsz még a nyáron? — Előttem még a szünidő. Nem tervezek hosszabb kirándulást. Szüléimhez a mezőtúri házunkba „költözöm” pár hétre. Aztán strand és pihenés ... M. JL.
