Szolnok Megyei Néplap, 1985. július (36. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-26 / 174. szám

1985. JÚLIUS 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Megkoszorúzták Schönherz Zoltán emléktábláját Születésének 80. évfordu­lója alkalmából tegnap a Mező Imre úti temető Mun­kásmozgalmi Panteonjában megkoszorúzták Schönherz Zoltánnak, a magyar és a nemzetközi kommunista és ifjúsági mozgalom kiemelke­dő személyiségének, a mun­kásmozgalom mártírjának emléktábláját. A megemlékezés és a ke­gyelet virágait a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága nevében Óvári Miklós, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára, valamint Béniké Valéria, a Központi Bizottság tagja, a Társadal­mi Szemle szerkesztő bizott­ságának elnöke; a Magyar Kommunista Ifjúsági Szö­vetség Központi Bizottsága képviseletében Köpf László- né, a Központi Bizottság tit­kára és Horváth Attila poli­tikai munkatárs, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa nevében Garamvölgyi Jó­zsef országos titkár, vala­mint Juhász Róbert osztály- vezető, a Magyar Ellenállók, Antifasiszták képviseletében Úszta Gyula alelnök és Föl­des László, az országos bi­zottság tagja helyezte él Schönherz Zoltán emléktáb­láján. Új szovjet kombájn bemutatója Üj típusú szovjet kombájn bemutatóját tartották tegnap az öttevényi határban. A Don 1500 elnevezésű arató­cséplőgépet, amely az első ilyen berendezés az ország­ban. az öttevényi Kossuth Tsz kapta kipróbálásra. A 162 kilowatt teljesítményű, hathengeres, vízhűtéses, tur­bófel töltéses dízelmotorral felszerelt kombájn a tsz ga­bonaföldjein dolgozik, üze­meltetését, karbantartását szovjet szakemberek intézik. A gép, amelynek teljesítő- képessége csaknem kétszere­se a jelenleg használatban lévő SZK 5-ösöknek, most szalmagyűjtő kocsival dolgo­zik, de szalmaszecskázó adapterrel is felszerelhető. Egy tonna papírhulladék = 17 élő fa Beszélgetés a MÉH Tröszt vezérigazgatójával Csaknem öt éve hirdette meg a kormány a hulladékok és másodnyersanyagok hasznosítását szorgalmazó központi programot. A VI. ötéves tervidőszakra kidolgozott elképze­lés milyen mértékben valósult meg, elősegítette-e az ipar nyersanyagellátását? Erről kérdezte munkatársunk dr. Mátsik Györgyöt, a program teljesítésében legjelentősebb szerepet játszó szervezet, a MÉH Tröszt vezérigazgatóját. — A hulladékgyűjtés Ma­gyarországon sem újkeletű dolog, évtizedek óta végzik a MÉH Vállalatok. Miért volt szükség (központi prog­ramra? — Közismert, hogy a legol­csóbb alapanyag a másod­nyersanyag, ami kidobott, már használhatatlan eszkö­zökből, berendezésekből, Ifcözkifejezésisel: hulladékból nyerhető ki. Például: egy tonna hulladékpapír újrafel­dolgozása 17 élő fát ment meg. Az alumíniumhulladék feldolgozása tizedannyi ener­giát kíván, mint a fém el­sődleges nyersanyagból va­ló előállítása. A 70-es évek­ben.. nem kas részt az egy­mást követő energiaválságok miatt, egyre élesebben felve­tődött, hogy pazarló gazdál­kodást folytatunk, másokhoz képest kevés hulladékot ne­mesítünk másodnyersanyag­gá. A kapacitások bővítésére és korszerűsítésére azonban a MÉH-vállalatok egyma­gákban nem vállalkozhattak Anyagiakban és szervezés­ben is szükséges volt a köz­ponti támogatás, amelyet a kormányprogram biztosított. — Hány forint futott 'a fej­lesztésekre? A program a népgazdaság szükségleteiből kiindulva fő irányokat szabott meg. Ezek: növelni a begyűjtést; bőví­teni, korszerűsíteni, sőt, sok esetben megteremteni az ipari felhasználást elősegítő, és a szállítást megkönnyítő előkészítő kapacitásokat. Lássunk egy példát. Behoz­nak egy darab kábelt. Érték, de abban az állapotban fel­has znáilhatatlan. A rézihuzal- köteget meg kell szabadíta­ni műanyagburkától, majd tömöríteni kell, hogy minél kevesebb helyet foglaljon, el a szállítóeszközön-. Nos, az eredeti terv szerint fejlesz­tésekre 3,3 milliárd forint jutott volna. Ez az összeg időközben a népgazdaság közismert nehézségei miatt kevesebb, mint a felére csökkent. — Ezek szerint a program­nak kevesebb, mint a fele valósult meg? — Nem, hanem annál jó­val több. Mondhatnám: a program legfontosabb cél­kitűzései csaknem egészen teljesültek. A magyarázat: A beruházási összegek je­lentős csökkentése miatt ki­alakult nehéz helyzetben el­kezdtünk gondolkodni. Rá­jöttünk, az eredeti elképzelé­sek közül néhány pazarló megoldás lett volna. Eredeti­leg nagy feldolgozó közpon­tokat kívántunk létrehozni. Az egyébként több megyére kiterjedő körzetekben össze­gyűjtött hulladékot ezek ké­szítették volna élő tovább- hasznosáitásira. A kevesebb pénzből azonban csak kis ifleldoügozó üzemekre telt. Ezeket viszont decentralizál­va, a begyűjtőhelyek, illetve a lelőhelyek mellé telepítet­tük. Előnyük: kevesebbet kell szállítani a hulladékot. A mai fuvardíjszabás mellett ez nem közömbös. Az előké­szítő telepekről közvetlenül az újrafeldolgozó iparválla­latokhoz került a másod­nyersanyag. A MÉH eredeti­leg jobbára csupán begyűj­téssel és eladással foglalko­zó vállalat volt. Az elmúlt 5 évbien ipari feldolgozást elősegítő, sőt, bizonyos ese­tekben azt végző cég let­tünk, miközben számottevő­en bővült begyűjtő hálóza­tunk is. Ez volt az eredeti célkitűzés, ezért mondhatom, bogy a program, ha némi hi­ányosságokkal is, lényegé­ben teljesült — Ezek szerint minden rendben van? — Ugyan, erről szó sincs. A fejlett ipari országokhoz képest éppen csak a kezdeti lépéseket tettük meg. Ami ■nagyon lényeges, mindegyik lépésünk gazdaságos, más szóval: kifizetődő. Például: Debrecenbe telepítettünk egy úgynevezett vasbálázót. Ez eredeti térfogatának egyne­gyedére tömöríti az acélhul­ladékot. Vagyis: ugyanannyi súlyú másodnyersanyag to­vábbszállítására a korábbi 4 Vagon helyett egy is elég Ez 'a bálázó egy év alatt behoz­ta a maga több mint 5 mil­lió forint árát. Feldolgozó- gépeink átlagos megtérülési ideje ennél több. 3—4 éy, de aligha vitatható, ez kedvező arány. — Érvelésével azt sugall­ja, érdemes továbbfejleszte­ni a MÉH működését. — Bizony azt sugallom. Rengeteg a lehetőség és a tennivaló. Mind begyűjtőhá­lózatunkra, mind feldolgozó kapacitásainkra ráfér a bő­vítés, a továbbkorszerűsítés. Miután az elmúlt években összesen 300 ezer tonna hul­ladék feldolgozására alkal­mas létesítményt telepítet­tünk szerte az országban, je­lenleg évi egymiLlió tonna másodnyersanyagot adunk az iparnak. Sok ezer tonna hulladékot viszont exportá­lunk, noha az volna gaz­daságos;, ha ezt is itthon hasznosítanánk. — Tehát szükségesnek tartja a VII. ötéves tervidő­szakra egy újabb központi program kidolgozását? — Egyenesen elengedhetet­lennek tartom. Tudomásom szerint az illetékes szervek dolgoznak is rajta. Meggyor­sítaná a fejlődést, ha a sza­bályozást bizonyos mértékig kedvezőbbé tennék. Ehhez persze — a fejlett ipari or­szágokhoz hasonlóan — ná­lunk is adókedvezményekkel kellene támogatni a hulla- dékfeldolgozó ipart. Igaz ugyan, hogy iiiy módon csök­kennének a költségvetés be­vételei, mégis megérné a népgazdaságnak. Ha ugyanis fejlett a hulladékfe'do! gozó- ipar, jóval kevesebbet kell kiadni a környezetvédelemxle. A számítások azt igazolják: ez az út lenne a kedvezőbb az ország számára. Mónus Miklós Növekvő egyéni érdekeltség Változások a gépfenntartás rendszerében Útkeresés a termelőszövetkezetekben A mezőgazdasági gépek üzemeltetésének és fenntar­tásának szervezeti, valamint érdekeltségi rendszerében, az új jövedelemszabályozás ha­tására új folyamatok indul­tak cl. Az ez év elejép be­vezetett szabályok ugyanis a korábbinál jóval nagyobb szabadságot engednek az ösztönző módszerek beveze­tésében. Az üzemeltetés fő érték­mérője eddig a gépek mun­kateljesítménye volt, keve­Magasabb jövedelem, jobb minőség A Tiszaföldvári Lenin Termelőszövetkezetben 1978- ban szüntették meg az idő­bérezést a gépjavításban. Több átmeneti megoldás után, 1982-ben bevezették az egyéni teljesítménybérezést, mert nyilvánvalóvá vált, hogy az egyetlen, a hosszú távú megoldást ez jelent­heti. A munkát azzal kezdték, hogy minden géptípusnak, ami a szövetkezetben fellel­hető — tehát a munka- és erőgépeknek, valamint az önjáróknak, egy későbbi ütemben pedig a gépkocsik­nak is — műveletekre bon­tották a javítását. A leg­jobb szerelők bevonásával meghatároznák a javítási időt minden műveletre, majd ezt beszorozták a mű­helyek átlagórabérével. Az így összeállított normakönyv már azt a bért tartalmazta, amit egy-egy munka elvég­zéséért a szerelőknek ki le­het fizetni. Számítva arra, hogy ne­hezen tudják a dolgozókkal elfogadtatni a megszokott helyett a teljesítménybére­zést, nagyon óvatosan lát­tak a bevezetéshez. Három emberrel kezdték. Biztosítot­ták nekik a zökkenőmentes munka összes feltételét, ők pedig dolgoztak. Sokkal job­ban szervezték saját munká­jukat, kihasználták a munka­időt! Ezzel már az első há­rom hónapban jelentős jö­vedelemnövekedést értek el. Ugyanis a leghatározottab­ban érdekükké vált rövi- debb idő alatt elvégezni a kiadott munkát, mert akkor hamarabb kereshették, meg ugyanazt az összeget. A többiek árgus szemekkel fi­gyelték, aztán két-három hó­nap után jelentkeztek, hogy ők is így szeretnének dol­gozni. A tiszaföldváriak nemcsak a gépjavításban, hanem a kiegészítő szakmák — asz­talos, bognár stb. — bére­zésére is kidolgozták a nor­mákat. Gondoltak a jó mi­nőségű munka ösztönzésére is. A 'bevezetett garanciális rendszer kellően visszatart­ja a szerelőket a hanyag, felületes munkától. Aki még­is így dolgozik, az hibáját ingyen köteles helyrehozni. Már az első év végi érté­kelés azt mutatta, hogy a módszer jó, kellő finomítá­sokkal egészen jó eredmé­nyeket hozhat. A Lenin Termedőszöverkezetben pél­dául tíz százalékkal csök­kent a műhelydolgozók, szá­ma, s éppen a tipikus „óra­béres emberek” mentek el, akik az új rendszerben már nem boldogultak. Ezzel pár­huzamosan csökkent a ja­vítási óraszám, mintegy húsz százalékkal. Az ágazat bérszínvonala ugyanilyen arányban megnőtt, ami gya­korlatilag azt jelentette, hogy á változatlan bértömeget a megmaradt dolgozók anyagi ösztönzésére fordíthatták. 1982 még javában a bérszín­vonal-szabályozás időszaka volt. El lehet képzelni, hogy mekkora feszültségek árán tudta a szövetkezet „elnyel­ni”, semlegesíteni ezt a húsz százalék emelkedést. Mégis megtették, vállalva a feszültséget! Ügy látták, ér­demes! És az idő őket iga­zolta. Módszerüket és nor­makönyvüket azóta az or­szágban több mint három­száz, a megyében harminc helyen alkalmazzák. Ösztönözni a költségtakarékosságot A magyar mezőgazdaság gépparkja az utóbbi évek­ben jelentősen elöregedett. A beruházási lehetőségek je­lentős javulására tovább sem nagyon lehet számítani. Kulcskérdéssé válik tehát a meglevő géppark élettarta­mának meghosszabbítása, e gépek hadrafoghatóságának biztosítása. Ehhez azonban a gépfenntartás érdekeltségi rendszere mellett az üzemel­tetését is új alapokra kell helyezni. Ez az új forma pedig az lehet, amelyben a Növekszik a dinnyefelho­zatal, mind gazdagabb a pia­ci ellátási a népszerű gyü­mölcsből, A májusi időjárás kedvezett a dinnyének, a jú­niusi lehűlés azonban éppen az indaképződés, az első vi­rágzás kritikus időszakában érte a növényt, ami sokfelé rontott a terméskilátásokon. Mivel mindinkább terjed a síkfóliás dinnyetermesztés — a szántóföldön a fejlődés ko­rai szakaszában fólialepellel védik a növényt a hidegtől — a kiesést ezzel a techno­lógiával jórészt ellensúlyoz­ták, s az érésnél két-három hetes előnyre tettek szert. A termesztési kedv válto­zatlanul élénk, a dinnyét ki­fizetődő gyümölcsök között tartják számon. Korábban elsősoriban Heves megyére koncentrálódott a tex-melés, újabban Szolnok környéke, Bács-Kiskun déli része és Somogy megye is dinnyeter­mesztő vidéknek számít. Ké­pünkön; dinnyevásár a szol­noki piacon. munkateljesítmény növelése mellett legalább olyan hang­súllyal ösztönzik a költség- takarékos, kímélő üzemelte­tést is. Mezőgazdasági nagyüzeme­ink már korábban is töre­kedtek arra, hogy munka- szervezetüket önelszámoló egységekre bontsák. A kü­lönböző helyeken, különbö­ző szintekig jutottak el ezeknek a kisebb egységek­nek a szervezésében. A ta­pasztalat egyértelműen az, hogy minél lejjebb, minél kisebb egységekig jutnak így el, annál jobban kikris­tályosodnak az érdekeltségi viszonyok, s erősebb lehet az egyéni ösztönzés. Ezek az önelszámoló egységek ugyan­is, bizonyos korlátok kjizött, valóban gazdálkodhatnak, érdekük az ésszerű és haté­kony működés. Önelszámoló traktorok Néhány nagyüzemben így például Karcagon, a Má­jus 1. Termelőszövetkezet­ben — egészen radikálisan gondolkoztak. Egy-egy gép lett náluk — a gépkocsik, az erőgépek és az önjárók — önelszámoló egység. Min­den esztendő elején szerző­dést kötnek a gépek üzemel­tetőiül, s e szerződésben meghatározzák az. üzemelés egész évi feltételeit. Tehát egyfelől az adott géptől el­várható munkateljesítményt, másfelől az ehhez felhasz­nálható üzem- és kenőanya­got, alkatrészt és javítási költséget. Nagyon fontos, hogy a feltételek megállapí­tása az üzemeltetővel közö­sen, a gép tényleges műsza­ki állapotának megfelelő módon történik, miként az is, hogy e feltételek ne le­gyenek túlzottan liberálisak, mert úgy a rendszer nem éri el célját. Ahhoz, hogy a megállapí­tott költségkereten belül maradjanak a gép üzemkölt­ségei, hogy az üzemeltető megtakarítson ezekből, érde­ke, hogy vigyázzon a rábf- zott gépre, minden szem­pontból optimálisan dolgoz­zon vele. Megtakarítás ese­tén ugyanis, valamilyen mó­don, részesül a megtakarí­tásból. Karcagon például az üzemeltető a megtakarítás nagyságától, valamint a gép műszaki állapotától függően, prémiumot kaphat. Az el­múlt évben 278 ezer forin­tot fizettek ki, három-öt­ezer forintos összegekben. (A szerződöttek fele része­sült prémiumban.) A megta­karítás viszont — csupán üzemanyagból — másfélmil­lió foript volt. A célravezető megoldás Fűtő Miklós, a Karcagi Május 1. Termelőszövetke­zet főkönyvelője elmondta, hogy ők az önelszámoló üze­meltetéshez kapcsolódva megvették a tiszaföldváriak normakönyvét, és azt adap­tálták saját gépjavító tevé­kenységükre. Az a tapaszta­latuk, hogy a két módszer együttes alkalmazásában rengeteg lehetőség rejlik, hosszú távon ez lehet a célravezető megoldás. Pár hónappal ezelőtt, me­gyénk egy nagy hagyomá­nyokkal rendelkező termelő- szövetkezetének vezetői fó­rumán idegenkedve, némi gunyoros felhanggal beszélt a gépesítés egyik vezetője a „gebines traktorokról”. Nos, az itt leírt próbálkozások inkább tiszteletre méltók! Mert ma még bátorság, kez­deményező készség kérdése az új módszerek bevezetése. Holnap viszont már az egye­dül járható utat jelentik. L. Murányi 'László sebb figyelmet kaptak vi­szont az értékelés során í költségek. A gépjavítást éí karbantartást korábban a; időbérezés jellemezte, e teljesítményarányos javítá: elenyésző mértékű volt. A? utóbbi egy-két esztendőben különböző kísérleti módsze­reket vezettek be néhány termelőszövetkezetben, s a már említett szabályzóvál­tozások hatására a figyelenr most ez újszerű megoldá­sok felé fordult.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents