Szolnok Megyei Néplap, 1985. július (36. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-24 / 172. szám

1985. JÚLIUS 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP S |A tévé I képernyője előtt Televíziónkra igazán nem mondhatja senki — külö­nösképp az elmúlt héten lá­tottak alapján —, hogy nem viseü szíven a kultúra sor­sát. Csak kapásból néhányat azok közül a programok kö­zül, amelyek a műveltség égetően napi kérdéseit fe­szegették, tapogatták. A Hét a művészeti neveléssel foglalkozott, a Hatvanhat a Kiadói Főigazagtóság veze­tőjét látta vendégül, hogy a könyvkiadás göröngyös útjain vezesse végig a sza­vazások fórum részltvevőit. És egy különös vállalkozás, művésízet és ipar házassága, a hollóháza Szász-műhely sorsa is terítékre került a szerda esti Le«z_e Hollóháza a porcelán Weimarja című riportműsorban. Művészeti nevelésről a Hétben A televízió kulturális ma­gazinja, a Hét ezúttal a mű­vészeti nevelés- helyzetét vizsgálta, méghozzá a Ko­dály Társaság drámai hangú felhívása nyomán, amely­ben a zene legyen minden­kié Kodály-program hazai megvalósítását szorgalmazó alkotó művészek, zenepeda­gógusok kongatták meg a vészharangot De ugyanek­kor szóba került a vizuális kultúra mostoha sorsa is. hogy tudniillik miként szo­rul kJ, ikerül az iskolai ok­tatás peremére a látás kul­túrája. Érdi Sándor veze­tésével a magazin nem elő­ször vágja fejszéjét olyan fába, amelynek gyökerei rendkívül messzire nyúlnak. Tiszteletre méltó igyeke­zettel próbálta feltérképez­ni ezúttal is a valóban elszomorító valóság esetle­ges kilátásait. Sajnos, min­den igyekezete ellenére sem sok jót tudott felvillantani a jövő távlatait illetően Amit az Országos Pedagó­giai Intézet főigazgatójától válaszként kicsikart, amit a nevelési ügyek felelős irá­nyítójától ,szaikmai gondozó­jától hallottunk, az is meg­lehetősen kongott az üres­ségtől. Volt azonban egy kifeje­zetten, elkeserítő mozzanata is e televíziós társadalmi lelki ismére t_viasgáJ-atnak: a pécsi tanár esete, aki a szakmunkástanulók zdnei nevelését eredményesen szolgáló módszerével évek óta hiába házalt, igazi meg­hallgatásra nem talált. Így azután ,a sikertelenség lát­tán törvényszerűen jutott el a fájdalmas kiábrándulá­sig. Pedig az igazi lehetőség a művészeti nevelés ered­ményességét tekintve, itt lenne: a pedagógiai lelemé­nyességbein, az áldozatot nem kímélő nevelői munká­ban, mert több órát aligha kap a zene, a képzőművé­szet a tanulók tanrendjében, mint amennyi eddig volt. almennyLt eddig szorítottak ki e művészetek számára. A kérdés azonban, hogy ami rendelkezésre áll, azt száz­százalékosan kiilhaisználták-é, vagy pedig e soványka lehe­tőség is elvész kellő nevelői felkészültség, szorgalom és a már említett leleményesség híján? Erről' ugyanis alig be­szélt Érdi Sándor műsora, pedig ahogy mondani szo­kás: a kutya valahol itt van elásva. Mindenesetre arra jó volt ez a riportműsor, hogy a közgondolkodás „ál­ló vizét” egy kissé felka­varja és megnyugtató meg­oldás felé terelje a problé­mákat. Nyugtalanítsa azo­kat is, akik helyzetüknél fogva tehetnének többet a valóban kritikus állapotok kedvező irányba történő megváltoztatásáért. Mi lesz veled. Hollóháza? Érdekes fíjlmet készített a televízió a Szász Endre- porcelánokat előállító gyár­ról, Hollóházáról, felvonul­tatva egy rendkívüli vál­lalkozás. művészet és ipar szoros kapcsolatának bonyo­lult problémáit. Megmutat­ta, kétségtelen, hogy koránt­sem elegendő ily esetben sem a jó szándék s a művé­szi lelkesedés; ha a techni­kai körülmények, a gazdál­kodás. a piac viszonyai nem alakíthatók kedvezően a vállalkozás javára. Ha szem­léleti okok gátolják e „há­zasság” harmóniáját. Egyet­len nyugtalanító kérdésre azonban, s alighanem ez a legfőbb kérdés, nem adott feleletet Karácsondi Miklós iriportflijmje. lArra tudniil­lik, hogy mi az oka. hogy az elkészült Szász-porcelá­noknak éppen ott nincs keletjük, ahová szánták őket, a tőkéspiacon. A mű­vészeti kereskedelem gyen- gessége a valóságos ok, vagy netán az alkotóművész munkáinak akadt el a népszerűsége, vagy talán a remények voltak túlzottaké túlméretezettek a vágyak? Tény. hogy e pillanatban Hollóháza nem tud fizetni, a kölcsönök visszafizetésére sincs forintja, így haladékot kér. Tehát a csőd szélére jutottak. Mindezek láttán a helyzet úgy fest, hogy Hol­lóháza a porcelán Weimar­ja helyett inkább a gazdasá­gi vállalkozás Waterlooja — lesz vagy lehet. A hollóházi dráma már több felvonásom a végkifejlet azonban, a kedvezőre forduló megol­dás várat magára. Nyugta­lanító, elgondolkoztató ta­nulságokat kínált a Kará- csondi Miklós szerkesztette és vezette riportfilm. Erkölcstelen történet Végül egy tévéjáték be­mutatójáról; a forgatóköny­vet szovjet szerzőpáros írta, s Benedeie Árpád fordította magyarra, képernyőre; pe­dig Gaál Árpád vitte. Mai történet elevenedett meg, kedves és vidám, olykor azonban csak vidámkodó. Erkölcsi történet, egy nős ember illegális vonzalma az életében váratlanul felbuk- konó védőnő iránt aiká vi­szont erőst akaratú lóvén, szinte ak ujjai köré csavar­ja a szerelmi ügyeikben meglehetősen gyámoltalan és kissé pipogya férfiút. Kétla- ki szerelem története, így is jellemezhetnénk a játékot. Benne egy férfi, aki bár vá­gyik az igiazi szerelemre, de nincs elég ereje ahhoz, hogy radikálisan változtasson éle­tén, így felesége oldalán maradva, titokban próbál csipegetni az édes szerelem gyümölcséből — egyre mu­latságosabb helyzetekbe ke­veredve, „erkölcstelen” vá­gyaival megszegve a fennálló erkölcsi normákat. A meg­alkuvásokra épülő viszony végül azzal zárul — ez egyébként már a kezdeteik kezdetén sejthető —, hogy a férfiú mind hivatali, mind magánéletében véget vet köpönyegfprgató magatartá­sának, s élete új, egyenes erkölcsös útra talál. Erkölcstelen történet — erkölcsi tanulságokkal, olyan itanulsá gokkal, amelyek az erkölcsi kódexben elő van­nak írva. Mi tagadás, ha­sonló témáról láthattunk már izgalmasabb drámát is és főleg jobban, megírt sze­repekkel. Szerencsére Szo- kolai Ottó (a férj) tehetsé­géből futotta arra is, hogy a forgatókönyv hézagait be­tömje, azaz a férj vázlato­san megírt figurájából jel­lemet formáljon. Ugyanez mondható el Halász Judit teljesítményéről is, a védő­nőnek igazán ő adott ka­raktert, valóban olyan nőt formál meg, akire bukhat­nak a férfiak. VM Uj ösztönzési rendszer a filmgyártásban Üj ösztönzési rendszert ve­zettek be júliustól a magyar játékfilmgyártásban. A kor­szerűbb működési feltételek kialakításának folyamatában Újjászerveződtek az alkotó­műhelyeik is, hogy az eddi­ginél is dinamikusabban, ru­galmasabban alkalmazkod­janak a művelődés és a gaz­daság feltételeihez. Ennek lényege: a négy já- tókfiJims tűdió teljesítmény­arányosan fog részesülni az állami támogatásiból. Minden egyes alkotóműhely éves tel­jesítményét a játékfilmszem- le után, a tárgyévet követő esztendő márciusában a stú­diótanács és a filmfőigazga- tóság közösen vitatja meg. A vitában Összefoglalják az eddig megszületett különbö­ző minősítő értékítéleteket. A stúdió egész évi eredmé­nyei alapján számba veszik a további filmgyártási terve­ket is. Végül a fiimfőigaz- gatóság dönt a következő évi dotáció mértékéről. Az új rendszerben a biztató, színvonalas eredményeket létrehozó stúdió nagyobb tá­mogatást fog szerezni, mint az, amelyiknek a tevékeny­ségét több kudarc kíséri. Ez szükségképpen azt eredmé­nyezheti, hogy egyes stúdiók pozíciója megerősödik, máso­ké gyengül. Űjabb városfalszakaszt tárnak (el Gorsiumban Gorsium — a 105-106-foan, Tráianus császár idejében alapított, — antik római te­lepülés újabb városfal-sza­kaszainak a feltárásán dol­goznak a Székesfehérvári István király Múzeum régé­szei. Megfcezték a nyugati fal, valamint a negyedik sa- rotktorony kibontását. Szep­temberig végeznek. Gars kunban a település belvárosát — hivatalos és üzleti negyedét — körülöle­lő városfalakat már minden oldalról meghatározták, illet­ve kibontották a kutatók. Mint kiderült, a falak öt ki­lométer hosszan, íkét méter szélesen vették körül a vá­ros magját. Feltehetően a 4. századiban emelték őket. Tör­melékes állapotban maradtak csak meg, az óriás kváder- köveket ugyanis Székesfe­hérvár pompás középületei­nek, palotáinak az építésé­hez használták fel A városfalak feltárásának azért van nagy jelentősége, mert lehetővé teszi. hogy mérnöki pontossággal körül határolják a kutatók a tele­pülés városmagját. Dallal Tallinnban Hétfőn délután érkezett haza Tal- linnból a szolno­ki MÁV Jármű­javító férfikara és a Bartók Béla női kamarakórus, Buday Péter és Vájná Katalin ve­zetésével. Az el­múlt héten részt vettek az észt fő­városiban rende­zett dal és tánc ünnepén. Az öt­venkét sorra ke­rülő színipompás rangos eseményen a két kórus kép­viselte Szolnokot, illetve a magyar színeket. Az elmúlt egy hét alatt szinte egymást érték a fellépések külön­böző helyeken, s önálló műsoraikat lelkes tapssal ju­talmazta a tallin- ni dalszerető kö­zönség. A testvérkapcsolatokat ápolva a férfikar fölkereste többek között a tallinni Ruhagyár Baltika kórusát. Míg a női kórus a Túl jak kávéházban baráti találko­zón vett részt. A vendéglá­tók hajókirándulást is szer­veztek a csoportnak, bemu­tatták a várost a tengerről is. A napok szinte összefoly­tak, sűrű, színes progra­mok. váltották egymást Pró­bák, fellépések, városnézé­sek, baráti találkozók szere­peltek a listán. Az Észt Szovjet Szocialista Köztársaság kikiáltásának 45. évfordulóján rendezett nagygyűlésen a szolnoki kó­rusok nevében Szénási Gyu­la koszorúzott, majd ezt kö­vetően ünnepi hangverse­nyen vettek részt, amelyet a tengerparti sportcentrum­ban rendeztek. Nagy sikert hozott az együtteseknek a tallinni nagyszínházban való fellé­pés is. amelyet a televízió is közvetített. Az est egyik kellemes színfoltja volt, hogy a szereplés után Gusztáv Er- nesaks zeneszerző és kar­mester, a kiváló és ismert művész szívélyesen gratulált a szép kórusjytűvak előadó1 sáért. Akik először jártak az észt fővárosban, igencsak elcsodálkoztak az ottani em­berek dalszeretetén. Erre az egyik látványos példa szom­baton adódott, amikor a meg­hívott dalosok, táncosok a ’Lenin-szdbor megkoszorúzá­sa után a városon keresztül kivonultak a négy kilomé­terre lévő dalosmezőre. Az utcákon, tereken szin­te egy gombostűt sem lehe­tett volna leejteni. Az abla­kok, erkélyek is zsúfoltak voltak, ünnepelték a résztve­vőket. A dalmezőre érve mintegy 200—250 ezer ember tolon­gott, hogy lássa, hallja az előadást. • • » Néhányan a szolnoki kó­rustagok közül: Birizló Ildikó: — Először jártam Tallinnban. Engem is a szombati hangulat fo­gott meg, ilyet még nem lát­tam. Az ablakokban is em­berek csüngitek és örömmel üdvözölték a magyarokat a felvonuláson. Nagy György: — A lát­vány, a szervezettség, az em­berek dalszeretete fantaszti­kus. Vasárnap az eső elle­nére is több mint százezren álltáik végig a műsort. Tóth Sándor: — A leg­szebb emlékeim közé fog tartozni ez az egy hét. így 70 évesen, öbven éve a kórus­ban, eme még eljöttem, de nem bántam meg. Sallai Gabriella: — Szop­ránt énekelek a kórusban. Nekem nagyon tetszett a ré­gi óváros, csak a zsúfolt program miatt kevés idő maradt a nézelődésre. A taps és szeretet pótolta ezt a hi­ányt, hiszen ennyi virágot rég kaptunk. Tarpai Vakáció az úttörőházban Együtt túrázik a család Hétfőn vár a számítógép, ha kedd akkor főzőcske — és sorolhatnánk tovább a hét napjait, mellette a progra­mot; amit a szolnoki Tisza Antal Üttörőház kínál a va­kációzó diákoknak. Az utób­bi évekkel összehasonlítva az idén sokkal színesebb, változatosabb elfoglaltságok között válogathatnak a gye­rekek. A nyári szünet szinte minden napjára akad külön rendezvény is, de emellett számtalan játék, lemez, mag­nó, könyv várja naponta reg­gel 8-tól délután öt óráig a diákokat. A gazdag program i— többek között — mesedé­lutánok, filmvetítések, sport­versenyek, sárkánykészités, szalonnasütés a Tisza-parton, kirándulások kerékpárral, gyalogtúrák, népművészeti bemutatók, néptáncestek, fő- zőversenyek, számítógépes foglalkozások szerepelnék. Minden gyerek találhat ma­gának érdeklődésének meg­felelő elfoglaltságot A forgalom minden eddi­ginél nagyobb. A szolnoki úttörők gyakran a vendége­ket is — náluk nyaraló ro­kongyerekeket — elhívják a rendezvényekre. Egy üllői kisfiú például nem győzött betelni a látvánnyal, mennyi mindent lehet csinálni az út­törőháziban. Valójában persze nemcsak ott. Az idei nyári program örvendetes újdonsága, hogy a legkülönfélébb intézmé­nyek a korábbi éveknél job­ban együttműködve szervez­ték meg a gyermekek foglal­koztatását. Minden intéz­mény sajátos munkaterületé­nek megfelelő, a diákok ér­deklődésére számot tartó rendezvénnyel gazdagította a vakáció programját. A mú­zeum pédául ásatásra, a TIT [vámosi szervezete távcsöves bemutatóra hívta az úttörő­ket. A megyei művelődési központban igen nagy nép­szerűségnek örvendenek a számítógépes és a videojáté­kok. Ugyancsak nagy érdeklődés kíséri a természetjáró túrá­kat, kirándulásokat, ame­lyekre a gyerekek egy részét a szülők is elkísérik. Nem egy család kerekedik fel, s tölti együtt a hétvégét a há­rom napos kerékpár- vagy gyalogtúrákon. Számuk igen örvendetesen növekszik, egy­re többen élnek a felkínált lehetőséggel, hiszen a nyár, a vakáció arra való, hogy a család még többet legyen együtt, mint a tanév folya­mán. Bármennyire is sokszí­nű, változatos a szolnoki gyerekek nyári programkíná­lata a tapasztalatok szerint a diákok éppen ezeken a kö­zös túrákon, kirándulásokon érzik a legjobban magukat, mert megoszthatják a vaká­ció örömeit szüleikkel, bará­taikkal. — tg — Sebők György mesterkurzusa Mesterképzést tart Keszt­helyen Sebők György, az Egyesült Államokban élő magyar származású világhí­rű zongoraművész. A Heli­kon kastélymúzeumiban teg­nap megkezdődött, csaknem kéthetes kurzuson négy föld­rész — Amerika, Ausztrália, Ázsia és Európa — 15 orszá­gából 37 muzsikus vesz részt. Többségük természetesen zongorista, de hegedű- és fu­volaművészek, valamint csel­listák is érkeztek. Délelőttönként a zenemű­vek magasabb szintű művé­szi tolmácsolására oktatja őket az Indiana Egyetem professzora, aki egyéni mód­szereivel is megismerteti ta­nítványait. Délutánonként konzultációk szerepelnek' a programban, s négy alka­lommal úgynevezett házi hangversenyre is sor kerül. A szeminárium zárásaként, augusztus 3-án nyilvános koncertet adnak a hallgatók a Festetics kastély tükörter­mében. Felvonulás Tallinn főutcáján Hajókirándulás a Balti-tengeren

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents